MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, DR. földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, DR. földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, DR. földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Igyekezni fogok rövid lenni. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szeretném - csak zárójelben - jelezni, hogy a válasz megadásában újságírók nem működtek közre. Szakemberek segítettek a választ összeállítani.
Király Zoltán és Kőrösi Imre képviselő urak cukoriparunkért aggódó interpellációjára adott válaszomat megpróbálom rövid tájékoztatóval is összekötni, a feltett kérdések megválaszolása mellett.
(16.40)
A kérdéseiket megelőző felvetések ugyanis lehetőséget adnak a köztudatban széles körben terjedő fél-, illetőleg téves információk kiegészítésére, helyesbítésére.
Az egyik legelterjedtebb téves nézet - melyet tulajdonképpen interpelláló képviselőtársam is előadott -, hogy elkótyavetyéltük cukorgyárainkat külföldi tulajdonosok részére, akik monopolhelyzetbe kerültek, ezt kihasználva elsorvasztják a hazai ipart, és a répatermelők érdekeinek semmibevétele mellett a cukor árát gátlástalanul emelik.
Nézzük ezzel szemben a tényeket!
Milyen privatizáció zajlott le az elmúlt három évben a cukoriparban? Három nagy, egymással konkurens szakmai világcég szerzett részesedést a magyar cukorágazatban. Tényszerűen a következők:
A Süd-Zucker ausztriai filiáléja, az AGRANA International AG. a Petőházi és a Kaposvári Cukorgyárakban 1990-ben körülbelül kettő milliárd forint értékű tőkeemelést hajtott végre, továbbá 1993 elején további másfél milliárd forint értékben részvényeket vásárolt az ÁVÜ-től. Részesedésük mindkét gyárban 53%-os, de az ÁVÜ 44%-os részesedése továbbra is meghatározó, és nélküle érdemi döntés nincs. A két gyár részesedése a répacukor piacán körülbelül 17%-os, ha idesoroljuk az AGRANA 49%-os részesedését az izocukorpiacon, akkor az AGRANA a belföldi cukorpiac mintegy 22%-ából részesedik.
A Tate and Lyle és a Générale Sucriére közös filiáléja az Eastern Sugar 35%-os részt tudhat magáénak a Kabai Cukorgyárból. Ez úgy állt elő, hogy körülbelül 10 millió font összegben - körülbelül 1 milliárd forint - jegyzett tőkét emeltek 1991 tavaszán, illetve 190 millió forint értékű részvényt vásároltak az ÁVÜ-től. A gyár a répacukorpiacon 14%-ban részesedik, ha idesoroljuk a Tate and Lyle 51%-os közvetett részesedését az izocukor területén, akkor a csoport a belföldi globális cukorpiac mintegy 18-19%-át tartja a kezében. A Kabai Cukorgyárban a 65%-os ÁVÜ-tulajdonlás az ügyek menetébe elégséges beleszólást biztosít.
A Ferruzzi csoporthoz tartozó Eridania Béghin-Say a mátravidéki, a szerencsi és a szolnoki cukorgyárakban szerzett 1991 közepén 38-39%-os részesedést oly módon, hogy a három gyárban egyrészt kétmilliárd forint összeggel jegyzett tőkeemelést hajtott végre, továbbá 1 milliárd és 200 millió forint összeggel részvényeket vásárolt az ÁVÜ-től. A három gyárban az ÁVÜ tulajdoni hányada 31-32%-os, míg a szintén állami tulajdonú Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Részvénytársaság 14-15%-kal részesedik, a többi az önkormányzatoké. A három gyár a répacukor piacán 37,8%-ot, a globális, azaz az izocukorral együttesen számított piacon mintegy 32-33%-os részesedéssel bír.
Tekintettel a most ismertetett, igen jelentős összegű befektetésekre, nem helytálló az interpellációban megfogalmazott állítás, mely szerint a külföldi befektetők, ezen belül kiemelten a Ferruzzi csoport, nem vásárlással szerezte a tulajdont, hanem az állam fizetett szinte, hogy vigyék.
A három konkurens cég tulajdonhoz jutása, valamint a későbbiekben még részletesen bemutatásra kerülő, a hazai cukoripar mintegy 30%-át kitevő, még nem privatizált öt cukorgyárból álló negyedik cukorpiaci szereplő eleve kizárja a monopolhelyzet kialakulását.
Természetesen nem lenne helyes azt mondanunk, hogy külföldi cukoripari befektető csoportokkal a privatizáció korai korszakában kötött szerződések a mi elveinkkel teljesen összhangban állnak. Ezen szerződések előkészítése gyakorlatilag 1990-ben kezdődött meg, aláírásra kerültek és hatályosak. Ugyanakkor azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a szerződésekben foglaltak nem generálnak visszafordíthatatlan folyamatokat, és az esetleges szükségessé váló korrekciókra adott a lehetőség.
Nézzük meg tételesen a vegyesvállalati működés eddigi tapasztalatait, szolgálta-e a magyar érdeket a külföldi tulajdonostársak megjelenése, vagy helytálló az interpelláló képviselő urak állítása, hogy a cukoripari privatizáción, ezen belül a Ferruzzi csoport működésén keresztül jól érzékelhető a mezőgazdaság visszaesése, és minden jobbító szándékú figyelmeztetés csak írott malaszt volt.
A cukorgyári technológiák vonatkozásában a külföldi társtulajdonosok fentiekben ismertetett és részletezett, 5 milliárd forintot meghaladó tőkeemeléséből igen jelentős részt tesznek ki a fejlesztést célzó beruházási ráfordítások, amelyek az érintett gyárakban eltérő mértékűek, átlagban 500 millió forintot tesznek ki.
Kiemelve a Ferruzzi csoporthoz tartozó három cukorgyár beruházási ráfordításait, a Mátravidéki Cukorgyárban 520 millió forint, a Szerencsi Cukorgyárban 514 millió forint, a Szolnoki Cukorgyárban 507 millió forint volt ez a fejlesztés. Úgy gondolom, ezek a ráfordítások önmagukért beszélnek, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy sajnálatos módon az élelmiszer-ipari fejlesztések pénz hiányában évek óta elmaradnak az ágazat egyéb területén.
A mezőgazdasági kapcsolatok vonatkozásában mindhárom külföldi részesedéssel működő társaságcsoport megkezdte a cukorrépa-termesztési technológia javítását, saját módszereik adaptálását. A Ferruzzi csoporthoz tartozó Béghin-Say szintén kiemelten fontos szempontként kezeli ezt a kérdést. Az elmúlt évi igen kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére a szerencsi körzetben - talán részben ennek következtében is - az átlagos mértéket meghaladó termelési eredményeket értek el.
A szükséges technikai feltételeket a külföldi részvétellel működő társaságok a mezőgazdasági partnerek részére igen kedvező feltételek mellett biztosítják.
A Béghin-Say csoport a vetőmagköltségek megelőlegezésén túlmenően, összes mezőgazdasági partnere számára meghitelezi a gyomirtó és növényvédő szereket, valamint esetenként a gépi talajmunka vonatkozásában is számottevő segítséget adnak. Akceptálják a mezőgazdasági költségek növekedését, és a répa felvásárlási árát 1990-hez viszonyítva fokozatosan 50%-kal emelték.
Az interpellációban szó esik arról, hogy a gyárak veszteségesen termelnek, nő a fogyasztási ár, és a létszám a felére csökkent.
Nézzük a tényeket! Az ár: a cukor telephelyi termelői ára ma körülbelül 53-54 Ft/kg, azaz alig több, mint a teljes önköltsége. Ha ehhez társítjuk azt, hogy 1990 márciusában 1 kiló cukor telephelyi termelői ára 31 forint volt, és az eltelt 40 hónap alatt az infláció geometriai haladvány szerint számolt nagysága mintegy 100-110%, akkor belátható, hogy a cukor ára ma reálértékben 15-16%-kal alacsonyabb, mint a privatizációs folyamatok kezdetén.
A veszteség: 1991-ben óriási túltermelés volt cukorból. 630000 tonna cukrot termelt a hazai ipar, a belső fogyasztás 460-480000 tonna. A cukorgyárak között dömpingárverseny alakult ki. Ezen árverseny időszaka alatt az ágazat hatalmas, mintegy 2,8 milliárd forint veszteséget szenvedett. Ha az Agrárpiaci Rendtartás akkor már létezett volna, ez a veszteség bizonyára kevesebb lett volna. De kétségkívül a veszteségek közvetlen kiváltó oka nem az adott gyár tulajdonosi struktúrája volt, hanem a 630000 tonnás túltermelés, a minimális összegű exporttámogatás, a keleti felvevő piacok hirtelen összeomlása és egy sajnálatos tény: 50000 tonnás cukorimport.
A létszám: valóban jelentős létszámleépítésre került sor az ágazatban. Ez természetes velejárója a költségcsökkentési, műszaki színvonalat javító fejlesztési politikának. A létszámcsökkentés kétirányú: a cukorgyárak korábban saját szállítóparkkal, saját karbantartó részlegekkel és saját szociális létesítményekkel rendelkeztek. Ezek vagy önálló vállalkozásba mentek ki, vagy a helyi önkormányzatok átvették azokat. Természetesen az ott foglalkoztatottak megszűntek cukorgyári alkalmazottak lenni.
Ezenkívül szervezési intézkedésekkel körülbelül 20-30%-os létszámleépítést értek el. Az elbocsátások természetesen mindenképpen fájdalmas intézkedések, de választani kellett. Például 450 embernek van félévi munkahelye, de utána a tönkrement gyárban mindenki munkanélkülivé válik, vagy 270 főnek marad egy stabil munkahelye, és a 180 fő végkielégítéssel új munkahelyet keres. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi az idő múlását.)
Tisztelt elnök úr! Jeleztem az interpelláció elején, hogy kissé hosszabb időt vesz igénybe. Kérem képviselőtársaim türelmét. Erre a válaszra, ha elfogadják, még másfél percre van szükségem.
Röviden még néhány felvetés, amely részben az írásos interpellációban, részben szóban elhangzott:
Irányvonatokon beérkező, oldott állapotú francia cukor importja: 1993 májusában az úgynevezett kisfeldolgozási kampányban mintegy 25 Kt sűrűlevet importált a Szolnoki Cukoripar Rt., melyből finomított cukrot állítottak elő. Szeretném kiemelni, az importot a cukor terméktanács is támogatta. Talán azért, mert az Alföldön a répa 40%-ban kiveszett, ezt már áprilisban tudtuk.
A 800 millió forint állami garancia: a magyar állam valóban vállalta ezt a garanciát, de nem a meglévő adósságállományra és nem …
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
