KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az általános vitában a benyújtott törvénymódosításnak egy olyan eleméről szeretnék szólni, amelyről eddig viszonylag kevés szó esett: a munkanélküliek jövedelempótló támogatásáról.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy még az eredeti törvény tárgyalása előtt a Szocialista Párt kezdeményezte, hogy a munkanélküli-ellátásból kiszorultak szociális biztonságát törvényi szinten rendezze el a Parlament. Erre magunk is tettünk javaslatot. Éppen ezért az eredeti jogalkotói szándékkal természetesen egyetértünk; egyetértünk a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának elvekben megfogalmazható céljával, azzal tudniillik, hogy a hosszú távon munkanélküliek valamilyen elemi szociális biztonságot kapjanak ebben a jövedelempótló támogatásban. Hozzá kell tennem, mi mindig úgy képzeltük, hogy ez a szociális ellátás összegében és az ellátás rendszerében olyan kell legyen, hogy valóban adjon egy minimális biztonságot, ugyanakkor a munkavállalásban ne legyen ellenösztönző. Olyannak képzeljük el a rendszert, amely a hosszú távon munka nélkül maradók számára esélyt ad az újraelhelyezkedésre, ugyanakkor képes azt is tudomásul venni, hogy egyre több olyan munkanélküli lesz, akinek hosszú távon nincs esélye arra, hogy piaci körülmények között munkát kapjon.
(11.00)
Ők azok a munkanélküliek, akik valószínűleg évekig maradnak a szociális ellátásban, éppen ezért meggyőződésünk, hogy olyan ellátórendszereket kell működtetni, amelyek nemcsak lehetővé teszik, hanem ösztönzik is, hogy a hosszú távon munka nélkül maradók a minimális biztonságot nyújtó szociális ellátás mellett — és nem ahelyett — törekedhessenek megélhetésük biztosítására. Emellett természetesen azt is gondoljuk, hogy a szociális ellátásban részesülők egy része számára minden lehetőséget biztosítani kell ahhoz, hogy újra esélyt kapjanak munkavállalásra, munkaszerződés kötésére, és ezért mi azzal is egyetértünk, hogy a jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküliek maradjanak nyilvántartásban a munkaügyi központoknál, viszont azt változatlanul nem tudjuk elfogadni, hogy a munkaügyi központtal való együttműködés a szociális támogatás folyósításának a feltétele legyen.
Azért foglaltam össze véleményemet a jövedelempótló támogatással kapcsolatban, mert a benyújtott módosítás az eddigi diszfunkciókat, az eddigi ellentmondásokat nem oldja meg. A módosítások egy része a hatályos foglalkoztatási törvénnyel való összehangolásra törekszik, átemel bizonyos szövegrészeket a foglalkoztatási törvényből, és igyekszik a jogalkalmazók számára egyértelművé tenni. Ezek a módosítások azonban az alapvető problémát nem oldják meg, hiszen a jövedelempótló támogatás összegének viszonyítási alapja változatlanul a mindenkori özvegyi nyugdíj, és az a generális probléma, hogy egy jövedelempótló, munkabérpótló támogatást nem a minimális munkabérből, hanem az özvegyi nyugdíjból vezetünk le, változatlanul megoldatlan marad.
Miután szeretnék igazságos lenni, hozzáteszem azt is, hogy itt a foglalkoztatási törvény és a szociális igazgatásról szóló törvények összehangolására törekvő új szabályoknál van egy jó szabály is, az, hogy a megszűnő támogatást az egy főre eső családi jövedelemnél az új javaslat nem veszi figyelembe.
Ugyanakkor a javaslatok másik kérdéskörével semmilyen módon nem tudunk egyetérteni, sőt mérlegelhetőnek sem tartjuk. A benyújtott törvényjavaslat egyrészt kiterjeszti a munkanélküli együttműködési kötelezettségét. Az előbbiekben már említettem, hogy ezt az együttműködési kötelezettséget, amellyel a szociális ellátás felfüggesztésének vagy megszüntetésének szankciója járhat együtt, mi elvileg nem tudjuk támogatni. Az együttműködési kötelezettség kiterjed a közhasznú munka elfogadására is, a jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélkülinek el kell fogadni a közhasznú munkát akkor, hogyha a számára alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő munkát ajánl fel, és a várható kereset eléri a mindenkori öregségi nyugdíj minimumát. Hozzátartozik a kritériumokhoz, hogy ezt a közhasznú munkát a munkanélkülinek el kell vállalnia, hogyha napi háromórai utazással a munkahelyét elérheti.
Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a napi háromórai, illetve a gyermekét egyedül nevelő szülő esetében a napi kétórai utazás rendkívül szigorú feltétel. Különösen azoknál a családoknál, ahol a szociális helyzet amúgy is nehéz, és ez a nagyon szigorú feltétel családokat, gyermekeket, egyedülálló szülőket hozhat reménytelen helyzetbe.
A másik újdonsága a törvénynek a közösségi munka fogalmának és kötelezettségének bevezetése. El kell gondolkodni azon, hogy a jogalkotó miért vezeti be a közösségi munka fogalmát, és miért tartja szükségesnek, hogy a közösségi munka új fogalmát megkülönböztesse a jogrendben eddig is meglévő közhasznú munkától. A közhasznú munka munkaviszony, legfeljebb a finanszírozási módjában különbözik a Munka Törvénykönyvében rögzített egyéb munkaszerződésen alapuló munkaviszonytól. A közösségi munka valami más. A közösségi munka egy sajátos munkakényszerrel kívánja megszolgáltatni a munkanélkülivel azt a szociális ellátást, amelyet egyébként rászorultsági alapon kapott.
Meggyőződésem, hogy a munka egyetlen tisztességes jogrendben sem lehet büntetés. A munka a munkanélküli számára lehetőség arra, hogy visszatérjen a normális életbe, hogy visszatérjen a társadalom által elismert és a társadalom által értékesnek tartott életformába. Ezt azonban büntetés jellegű munkával elérni nem lehet. A törvény havi 40 óra közösségi munka elvégzésére kötelezheti a munkanélkülit, és azt mondja, hogy ennek a munkának a munkaidő-beosztása napi egy órától nyolc óráig terjedhet. Nem nehéz kiszámolni, hogy megfelelően szétosztott közösségi munkával egy munkanélkülinek a hónap minden egyes munkanapjára kötelező közösségi munkát lehet előírni. Tehát legrosszabb esetben ezt a havi 40 óra munkaidőt úgy is szét lehet osztani, hogy a munkanélküli minden egyes munkanapon közösségi munkára kötelezhető.
Tessenek egy kicsit velem számolni. A törvényben előírt elfogadási feltétel a közösségi munka esetén is a napi három órát meg nem haladó utazás, egyedülálló szülő, gyermekét egyedül nevelő szülő esetében a napi két óra. Ha a munkanélkülit egy nap egyetlen óra közösségi munka elvégzésére kötelezik, ezt az egyetlen órát akkor is vállalnia kell, ha másfél órát utazik a munkahelyére oda, és másfél órát utazik vissza. Egyébként én a törvényekből kibogozni nem tudtam, hogy ebben az esetben a közösségi munkát kijelölő munkáltatót terheli-e az utazási költség megtérítése. Tartok tőle, hogy nem, mert a foglalkoztatási törvény csak a munkaügyi központtal való együttműködés esetére írja elő a kötelező utazási költségtérítést. Amennyiben nem ez volt a jogalkotói szándék, akkor, úgy gondolom, hogy egyértelmű megfogalmazással világossá lehet tenni, hogy a munkanélküli ilyen reménytelen helyzetbe nem kerülhet.
A havi 40 óra munkavégzési kötelezettség túl van azon az időtartamon, amelyre a Munka Törvénykönyve ne írná elő a kötelező munkaszerződés kötését, akár írásban is. A törvény nem szól arról, hogy a közösségi munka bármilyen munkaszerződés-kötési kötelezettséggel együtt járna. A törvényi indokolás elmondja, hogy ez a közösségi munka valamilyen sajátos módon a munka világának része ugyan, de a Munka Törvénykönyve előírásai nem érvényesek a közösségi munkára, csak egyetlen vonatkozásban, a kártérítési felelősség vonatkozásában. Akkor én most hangosan gondolkodom, és arra kérem velem egyet nem értő képviselőtársaimat is, hogy gondolkozzanak velem. A közösségi munka megfelel a munkaviszony elvileg felsorolható kritériumainak, hiszen munkavégzésre irányuló tevékenység a munkáltató által kijelölt helyen, a munkáltató által biztosított eszközökkel, meghatározott munkabérért folyik. Akkor azt kérdezem, hogyha a munkaviszony minden elképzelhető kritériumának megfelel, még a kártérítési felelősség kritériumának is, amelyet a törvény külön kiemel, miért nem vonatkozik erre a közösségi munkavégzésre a Munka Törvénykönyve, miért nem írja elő a törvény kötelezően a munkaszerződés kötését, és miért kerül a közösségi munkára kötelezett munkanélküli jogon kívüli, munkajogon kívüli, exlex állapotba akkor, amikor a közösségi munkát elvégzi. Meggyőződésem, hogy ez az előírás, amelyben a munkáltató a Munka Törvénykönyvében előírt munkáltatói kötelezettségeket nem vállalja, de a felelősséget szankciók formájában a munkavállalóra hárítja, nem más, mint egy sajátos szemlélet tükröződése, azé a szemléleté, amelyik a munkanélkülit munkakerülőnek tekinti. Egyszer ebben a Házban — más összefüggésben — kiejtettem a számon azt a mondatot, hogy nem tudok egyetérteni azzal a szemlélettel, amelyik a munkanélkülit deviánsnak tartja. Én nagyon szeretném felhívni az akkor tiltakozó képviselőtársaim figyelmét arra, hogy úgy tűnik, a jogalkotói szemlélet ebben az irányban lép tovább a közösségi munka jogrendbe való iktatásával. A Szocialista Párt nevében a közösségi munkára vonatkozó javaslatot elfogadni nem tudjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
