MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Röviden szeretnék néhány problémára rávilágítani, amely a szociális törvény módosítása kapcsán óhatatlanul is felmerül, hiszen a szabályozás célja — s itt én is elsősorban a munkanélküliek problémájára szeretnék kitérni — egyszerre kettős. Egyszerre van egy szociális funkciója, s egyszerre van egy foglalkoztatási, munkavégzést ösztönző, illetve részben kötelezővé tevő funkciója is. S ez a két funkció bizony számos zavart és számos feszültséget, tisztázatlanságot vált ki.
Ez a tisztázatlanság részben megnyilvánult a közösségi és a közhasznú munka megkülönböztetésében és az ezzel kapcsolatos különbségtételekben is. S felveti azt a problémát is a beterjesztett törvényjavaslat, hogy azokban a térségekben, amelyek hátrányosnak tekinthetők, és amelyek munkanélküliséggel rendkívüli mértékben sújtottak, ez a szociális törvény azt eredményezi, hogy valójában szinte kizárólagos munkáltatói szerepkörbe az önkormányzat kerül egyes településeken.
Végig kell gondolni, hogy jó-e ez a típusú feladatmegosztás, és az önkormányzat képes-e arra, hogy a legnagyobb munkáltatói szerepkört átvegye egy kisebb településen, illetve nagy munkanélküliséggel sújtott településeken? Hiszen az önkormányzatok nem ebben a szerepkörben kellene hogy legyenek. Az önkormányzatok szerepe alapvetően arra terjed ki, hogy a feltételek megteremtésével, a vállalkozások indirekt — például telek, közműfejlesztés — segítésével a munkahelyek teremtését ösztönözzék, nem pedig, hogy direkt munkáltatói szerepkörbe lépjenek.
Már most, ha a szabályozás életbe lép, akkor nemcsak a közvetlen önkormányzati dolgozók, hanem azon településeken élő lakosság tömegei lesznek az önkormányzat alkalmazottai, ami szerintem bizonyos szempontból komoly problémákat vet fel.
Ha a nagyobb településekre tekintünk, akkor pedig látni kell azt a közgazdasági hatását is, amit a nyugati országokban mindig fel szoktak mérni az ilyen típusú közhasznú közösségi munkáknak, hogy van egy kiszorító hatás. Tehát arról van szó, hogy az önkormányzatnak olcsóbb lesz munkanélkülit, jövedelempótló támogatásban részesülő dolgozót alkalmazni a különböző közhasznú típusú munkavégzésekre, és ezzel munkahelyeket szüntet meg, munkaköröket, intézményeket lehetetleníthet el.
Igenis van egy piaci verseny, és nyilvánvalóan a munkáltatói szerepkörben az olcsóbb munkaerőt fogja alkalmazni meghatározott feladatokra. És ez bizony, kiszorító hatásként mindenütt, a nyugati országokban is, kiszorító hatásként fellép a magyar gazdaságban. S ennek a hatásaival számolni kell. Tehát naivitás azt hinni, hogy ezzel csak munkahelyet teremtünk, ezzel pluszmunkákat végzünk el csak: itt munkahelyek is szűnnek meg, és ennek bizony vannak nemkívánatos hatásai is.
S nemcsak a közüzemi vállalatokat és közüzemi dolgozókat sújtja ezen a módon, hanem bizonyos értelemben a vállalkozókat is, hiszen ezen közösségi munkának a határai nincsenek megfelelően kijelölve. Tehát mondhatni azt, hogy mindenfajta tevékenység szinte beleszuszakolható ebbe a közösségi munkába, és itt nemcsak — megerősítem, nemcsak — a közüzemi dolgozókat, hanem bizonyos vállalkozói szférát is piaci helyzetbe kényszerítene, és bizonyos vállalkozói szférákat is ellehetetleníthetnek bizonyos körülmények között. Nem mondom, hogy ez mindig fennáll, de ennek a lehetősége megvan.
S azt is látni kell, hogy ez egy egyoldalú szerepkör, hiszen az önkormányzat állapítja meg a díjazás mértékét, és az önkormányzathoz kell alkalmazkodni a munkanélkülinek, a jövedelempótló támogatásban részesülőnek.
És mindenképpen felveti a társadalombiztosítási jogviszony problémájának kérdését is ez a típusú szabályozás. Korábban a szociális bizottság tagjaként a bizottság teljes támogatásával és a bizottság — mondhatni — konszenzusával törekedett arra, hogy Magyarországon munkavégzés- és munkaviszonyszerű ténykedéseket próbáljunk bevonni a társadalombiztosítási járulék alapjába, és próbáljuk kiterjeszteni a társadalombiztosításijárulék-fizetést minden olyan tevékenységre, ami munkavégzésnek minősülhet.
Itt ez a tb-jogviszony szabályozatlan, hiszen nem egy — és erről már Kósáné Kovács Magda is beszélt — meghatározott munkaszerződésről van szó, hanem ez egy sajátos szerveződés.
Tehát összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat a kártérítés kivételével nem rendezi a munkát végző társadalombiztosítási és munkajogi helyzetét. Ennek következtében nem alkalmazhatók a munkát végzőkre nézve kedvező társadalombiztosítási és munkajogi szabályok sem. A javaslat szerint a közösségi munkavégzés baleseti nyugellátásra jogosító időnek számít. E rendelkezéssel van összhangban a javaslat 32. §-a, amely szerint a munkavégzéssel járó díjazás 10% balesetbiztosítási járulékot von maga után. Vélhetően itt a társadalombiztosítási törvény szerinti baleseti járadékra gondolt a tervezet előkészítője.
Mindezzel a jogban, a magyar jogban eddig nem ismert megoldást hoz létre a Kormány a tövényjavaslat módosítása során. Lényegében olyan munkavégzésről van szó, amelyért részben szociális ellátást, a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, részben díjazást kapnak a munkát végzők, anélkül azonban, hogy ezt munkaviszonyként, illetve biztosítási jogviszonyként kezelné a jogszabály.
E szabályozási megoldással a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetése nélkül foglalkoztatható a munkanélküli.
(11.20)
Ennek következtében azonban a munkanélküli nem tarthat igényt a munkaviszonyra, valamint a társadalombiztosításra vonatkozó, reá nézve kedvező szabályok alkalmazására: például táppénzre nem jogosult, nem szerez szolgálati időt, szabadság sem illeti meg a ténylegesen ledolgozott munkavégzés során. Hátrányosabb helyzetben van tehát — s ezt ki kell mondani —, mint a nem munkanélküliként munkát végző.
Mindezek ellenére el kell fogadni a helyzetet, mert egyébként megvonják tőle a jövedelempótló támogatást.
Ugyancsak nem rendezett a jogorvoslat lehetősége, hiszen egyértelműen rendelkezni kellene arról, hogy a jövedelempótló támogatás megvonása, valamint a munkáért járó díjazás megállapítása érdemi határozat, ami ellen a bíróságon jogorvoslattal lehet élni. Ezt a beterjesztett módosításból nem tudjuk egyértelműen kiolvasni.
Tehát — tisztelt képviselőtársaim — egyetértek azzal, hogy a módosítás alapvetően jó szándékú és előrevivő, ám látni kell azt, hogy a meghatározott eszköz, még akkor is, hogyha gazdasági és egyéb indokoltsága is meglenne, számos problémát vetett fel a szabályozás során, gazdasági mellékhatásait figyelembe kell venni, és a munkavállalóra és a munkáltatói jogviszonyra nézve gyakorlati hatásait is figyelembe kell venni a későbbiek során, amennyiben a jó szándékot következetesen érvényesíteni akarjuk, és amennyiben egy olyan jogszabályt akarunk létrehozni itt közösen a Parlamentben, amely előrébb viszi a magyar gazdaság és a magyar munkanélküliség problémáinak megoldását.
Köszönöm szépen a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim. A részletes vitában majd esetleg részletesebben kitérünk a problémákra. Köszönöm. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
