TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy régi, kedves madrigál így kezdődik: "Még alig élt és máris hervad." Ennek a törvénynek kétségkívül van egy ilyen esélye most, de ugyanakkor a tempus urget, "az idő sürget" latin igazság szellemében, ha önkritikát is gyakorolunk, azt mondjuk, hogy talán sok minden rajtunk kívül történt, és ez a sürgető idő ugyanakkor valamilyen megoldást kért és kívánt.
A módosításnak, a változtatásnak az esélye pedig mindenkor fennmaradt. Tudjuk, hogy annak idején számos módosítvánnyal próbálkoztak a képviselők, hogy e törvényt elfogadjuk. Sajnos, sokat nem fogadott el az illetékes tárca és a többség, pedig megalapozott módosítások is elhangzottak ott, nem akarom a saját példámat is felidézni.
A 13765-ös számú törvényjavaslat is számos problémáról megfeledkezik, ezt kijelentem, így feltehetőleg nem ez lesz az utolsó törvényhozói szó ebben a Házban ebben a témában.
(10.40)
Mielőtt rátérnék a jelenlegi javaslat értékelésére, annyit még megjegyeznék, hogy bizonyos szabályozások nem feltétlenül tartoznak az Országgyűlésre. Véleményem: ahol az életviszonyok gyors változásai azonnali reagálást követelnek a jogszabályalkotóktól, ott talán szerencsésebb lenne kormányrendelettel, esetleg miniszteri rendelettel szabályozni azt, amit szabályozni kell. Nem hiszem, hogy ezáltal a demokrácia valamiképpen is életképtelenebb lenne.
Kétségtelen, hogy a szóban levő javaslat sikeresen teszi áttekinthetővé az 1993. évi III. törvényt. Az alapfogalmaknál a rendszeres pénzellátás fogalmának bevezetése például lehetőséget ad egyes későbbi paragrafusok tömörebb megfogalmazására, mint ahogy nagyon tömörnek és találónak érzem a keresőtevékenység meghatározását.
Kevésbé egyértelműen dicsérhető számomra a III. törvényből a pénzbeli ellátásokkal foglalkozó II. fejezetben levő 25. §-t kiegészítő módosítás. Idézem: "Az e törvényben szabályozott rendszeres pénzellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a jogosultság megállapítása és felülvizsgálata, illetve felülvizsgálata közötti időszakban a jogosult családjában az egy főre jutó jövedelem a jogosultság feltételéül meghatározott értékhatárt legfeljebb 10%-kal haladja meg. E bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a rendszeres pénzellátásra való jogosultság felülvizsgálata során." Eddig az idézet.
Magyarul: amíg konkrétan nem vizsgálják, addig túl lehet lépni a mértéket 10%-kal? Ez az egyik kérdésem. Senki nem köteles ezt jelenteni? Ez a második kérdésem. A harmadik: ám, ha éppen a vizsgálat időpontjában lépi túl valaki néhány százalékkal a megállapított értékhatárt, ezért megvonják tőle a pénzellátást?
Véleményem szerint egyszerűbb és tisztességesebb lenne, ha az egy főre jutó jövedelem még ellátási jogosultságra jogot adó határát emelnék meg 10%-kal.
A törvény nagyon jelentős lépése volt a gyermeknevelési támogatás bevezetése. Most a javaslat kiegészíteni akarja a következőkkel: "A támogatásra való jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe az a gyerek, aki keresőtevékenységet folytat, kivéve, ha a keresőtevékenységet a tanulói jogviszony mellett vagy annak keretében végzi."
Ez nagyon rugalmas szabályozás, de nem zárja ki tökéletesen azt, amit kellene, tudniillik a gyermekmunkát. Főleg ha a már elfogadott közoktatási törvénynyel összefüggésben vizsgáljuk a kérdést. E jogszabály ugyanis kimondja a tankötelezettséget a tizedik osztály elvégzéséig. Már az oktatási törvény vitájában sokan felvetették, hogy a kilencedik és a tizedik osztály diákjai főleg azok az iskolai tevékenységükben kudarcos, sok esetben halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok lesznek, akik még a szakmunkásképző iskolákban sem felelnek meg.
Ha lehetővé tesszük a tanulói jogviszony melletti munkát, még nehezebb helyzetbe hozzuk azokat az iskolákat, amelyek megpróbálják tartalmassá tenni a további tanulással töltött éveket, s még jobban megpecsételjük azoknak a fiataloknak a sorsát, akik a gyermeknevelési támogatást élvező családok gyermekei közül kerülnek ebbe a formába, mármint oktatási formába. Megjegyzem, hogy több gyereknek van erre esélye.
Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak vitatkoznék azzal a szándékkal, amely a gyermek nevelésére kíván jövedelmet juttatni, és nem a gyermek születését tekinti jövedelemforrásnak. Nem akarok részletes vitákba bocsátkozni, mert nem ez a feladatom, de a 27. és a 31. §-t említeném, amely módosítása szerint és annak értelmében "a népjóléti miniszter kivételes méltányosságból a gyermeknevelési támogatásra való jogosultságot megállapíthatja, ha a kérelmező a jogosultsági feltételeknek megfelel, azonban a legkisebb gyermek a harmadik életévét még nem töltötte be".
Nos, itt látok nehézséget, lehet, hogy tévedek. Vagyis a legkisebb gyermekre vonatkozó hároméves korhatár alól felmentést nyerne a törvény értelmében, akinek a gyermeknevelési jogosultsága ideje alatt születik gyermeke, és az is méltányosságból, akiknek legkisebb gyermeke még nem érte el a harmadik évet, és elvileg csak ezt zárja ki a támogatásból.
Fenntartva azt az álláspontomat, hogy nem értek az említett paragrafussal egyet, az ilyen jellegű átértelmezéssel, meg kell azt is állapítanom, a szabályt, amely alól ennyi kivételt engedélyezünk, nem szabad szabályként fenntartani. Ez a szerény véleményem.
Ugyancsak a 32/A. §-sal és az azzal kapcsolatos környezettel vitatkoznék, de elismerően említem azt, amely véget vet annak a tarthatatlan állapotnak, hogy sokszor saját értékes ingatlanukban lakó személyek eltartását az önkormányzati rendszeres szociális segélyek biztosítják, hagyatékukat viszont az elhunytakra életükben fillért sem költő örökösök kapják meg maradékul.
Ezzel kapcsolatban még elmondanám azt a problematikus észrevételemet, hogy a 34/A. § (2) bekezdésében van olyan megállapítás, hogy "Együttműködést nem vállaló munkanélküli az a személy is, aki szakképzettségének, illetve az iskolai végzettségének megfelelő vagy eggyel alacsonyabb szintű iskolai végzettséget igénylő munkahelyet, közhasznú munkát nem fogadja el, feltéve, hogy a felajánlott munkahely közhasznú munka, és a várható kereset eléri az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét." Tudniillik nem értem, miért kell szigorúbb feltételekhez kötni azt a csekélyebb juttatást, mint a munkanélküli-járadékot? Ugyanis a foglalkoztatási törvény szerint a munkahely akkor megfelelő, ha a munkanélküli képzettségi szintjének vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető képzettségnek, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének felel meg.
Itt tehát szó sincs alacsonyabb képzettségi szintről — véleményem szerint — és ezt a szigorítást nem tartom indokoltnak.
Ugyancsak van egy problémám azzal az említett szakasszal kapcsolatban, de az egészet érintően, hogy "az együttműködést nem vállaló munkanélküli a felajánlott munkahely vagy közhasznú munka visszautasításától, valamint a munkaügyi központtal való együttműködés neki felróható megszüntetésétől számított legalább hat hónapig, de legfeljebb egy évig munkanélküliek jövedelempótló támogatásában nem részesülhet, kivéve, ha önerőből helyezkedik el, és legalább hat hónapig keresőtevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy annak megszűnése után munkanélküli-járadék folyósítására jogosultságot szerzett-e". Csak találgatom, hogy mitől függ, ki kap hat hónapos eltiltást és ki egész éveset? Csak nem a jó magaviselettől? Ha igen, ki bírálja el? Milyen kritériumok alapján? Gumiszabálynak érzem, és kiszolgáltatott emberek esetében ezt nem lenne szabad így funkcionáltatni.
Több más ilyen belső észrevételem lenne, ami most már valóban inkább a részletes vitához tartozik, és ott kívánom elmondani. Így ezért köszönöm szépen a figyelmüket, és amit mondottam, talán megfontolásra ajánlanám. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
