G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Perkupán Borsod-Abaúj-Zemplén megye falugondnokai megbeszélést tartottak ez év tavaszán. Több magas rangú vendéget hívtak, de rajtam kívül senki nem jelent meg — a Népjóléti Minisztérium képviselője sem. Ezért interpellálok én a megye falugondnokainak ügyében.
Itt szeretném megjegyezni, a félreértések elkerülése végett, hogy egy képviselő nem azért interpellál vagy kérdez, mert jut ideje vagy nem jut ideje — ahogy a múltkorában a belügyi államtitkár úr mondta —, hanem azért, mert választói akaratát teljesíti. Rosszul választja meg tehát a célpontot az, aki a képviselőt támadja, amikor választói problémáival keresi meg az illetékes, hivatalban lévő minisztert vagy államtitkárt.
A vidék gondját pedig nem lehet cinikusan kezelni, mert például Szanticskán az a Pál István, aki eddigi falufejlesztő munkájáért Európa-díjat kapott, a magyar belügyi államtitkártól csak cinikus válaszra számíthat. (Dr. Józsa Fábián, karját tanácstalanul széttárva: Mi volt ez?) Itt ugyanis ki kell erre térnem egy-két mondatban: Szanticskának egy őslakosa van, s ha az államtitkár utánanézett volna, számára is egyértelműen nyert volna bizonyítást, hogy ugyanaz nem lehet az őslakos, mint a falu lakosa. Nem tudja tehát, hogy Erdélyben milyen gondok vannak, milyen gondok vannak, milyen gondok voltak a falupusztításkor, s hogy fél Európa hogyan sietett a nyilvánosság segítségével Erdély megmentésére.
Azt sem tudja ő, hogy például körzetemben van olyan falu, aminek a történelem folyamán hat lakosa volt, s az akkori kormányzat nem cinikus, hanem segítő hozzáállása után a lakosság lélekszáma közel négyezerre nőtt.
De minderről tudomást szerezhetett volna a nagyságos államtitkár úr… (Derültség.) …, ha megnézi azt a szociográfiát, több száz oldalon keresztül, amelyet átnyújtottam a miniszterelnöknek körzetemről.
Vidék-Magyarország gondját, tragikus sorsát nem lehet lekezelni, s az elmúlt évtizedek pusztításait e Házban is méltósággal illenék kezelni. Így a falugondnoki rendszer kérdését is komplexen kell kezelni.
1990-től működik a megyénkben 90 településen. Tulajdonképpen négy éve egy kísérlet indult, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből elterjedt Baranya, Somogy, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére is; Jász-Nagykun-Szolnok megyében tudomásom szerint gondolkodnak e rendszer bevezetésén. A rendszeren belül dolgozók véleménye az, hogy be kellene integrálni az önkormányzatok kötelezően ellátandó vagy önként vállalt feladatainak körébe, és normatív támogatással megtámogatni ott, ahol csupán egy bolt van és néhány busz közlekedésén kívül a falu kapcsolattartását a külvilággal ezen rendszeren keresztül jól lehetne biztosítani.
Sem jogi, sem szervezett anyagi háttere nincs még ezen intézménynek: a megyei önkormányzat nincs abban a helyzetben, hogy támogatást tudjon a továbbiakban nyújtani. Egy településnek ez átlagosan 700000 forintot jelent évente. Jelenleg a megyénkben 130 olyan település van, amelynek a lakossága 500 fő alatti. Az országban megközelítőleg ezer ilyen településről van szó — ezért kérdésem széles körű érdeklődésre tarthat számot.
Tisztázni kellene a falugondnokok jogállását, a szakmai kritériumrendszert, a továbbképzési rendszerüket, a jogi, pénzügyi, és szervezeti kérdéseket.
Itt külön említeném a gépkocsik problémáját…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
