KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Indítványunkat egy héttel ezelőtt juttattuk el képviselőtársainkhoz, és úgy gondolom, hogy az elmúlt héten valóban teremtődött idő arra, hogy valamennyi frakció és valamennyi képviselőtársam végiggondolja lehetséges állásfoglalását az indítványról való szavazáskor.
Mindenekelőtt azt szeretném röviden indokolni, mi késztetett bennünket Kőrösi Imrével arra, hogy ezt az indítványt a vizsgálóbizottság felállítására a Ház elé terjesszük. Egyfelől úgy gondolom, hogy nem lehet vitás, mindenki előtt ismert napjainkban a magyar politikai közéletnek amolyan középponti kérdésévé nőtte ki magát a politikai-gazdasági összefonódások dolga és a korrupció maga is. Nincs tán olyan lakossági fórum, képviselői fogadóóra, nincs a villamoson vagy buszon olyan találkozás, beszélgetés, urambocsá! kocsmai társalgás, ahol mindezek szóba ne kerülnének az emberek között. És természetesen az is érzékelhető, hogy ennek a helyzetnek a demoralizáló hatása, következményei talán még nem eléggé felmértek, talán még kiszámíthatatlanok.
Mindezek alapján a köz iránti érzékenység, a köz dolgai iránti társadalmi érzékenység is vezetett bennünket arra, hogy a vizsgálóbizottságra vonatkozó indítványunkat előterjesszük.
Másfelől viszont nagyon fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy mindezek nyomán fennáll annak a veszélye is, hogy bizonyos erők politikai szándékaik, politikai célkitűzéseik szerint használják fel a korrupciós ügyleteket, hiszen alkalmanként elővesznek egy-egy ügyletet, azt föltupírozzák, a sajtó elé tárják; talán ezek még nem is kiforrottak, nem is eléggé megalapozottak, és ezzel a gazdaság bizonyos szereplői, a gazdaság bizonyos szférája számára egyfajta árnyékot is teremtenek a közvélemény ítéletében.
Elnézést, ha azt mondom, hogy az időzített bejelentéseknek egyik amolyan iskolapéldája szerintem éppen a bankbotrány, amely legutóbb kapott nyilvánosságot. E tekintetben ugyanis mélységesen egyetértek Lengyel Lászlóval abban, hogy ez az ügy régóta ismert volt, és annak kirobbantása nem más, mint figyelmeztetés a bankembereknek: uraim, figyelünk önökre, különösen akkor, ha netán megvonni igyekeznek támogatásukat tőlünk.
Másfelől viszont éppen hogy vannak olyan ügyek, amelyekről már talán évekkel ezelőtt értesült a közvélemény, ám minden bizonnyal ugyancsak bizonyos politikai megfontolások vagy politikai érdekek miatt az ügyek elaltatása következett be. Ennek szerintem egyik példája — több példája is van — például az úgynevezett Ybl Bank, Hepta-csoport botrányügye, vagy éppen az olajhamisítók ügye, az olajbotrány. Az előbbinél netán aktív politikusok közreműködése is szerepet játszott az altatásban, az utóbbinál viszont éppen hogy a honvédség jelenléte és érdekeltsége.
Tisztelt Ház! Úgy véljük, Magyarországon még nem működik a piacgazdaság, de már él és virul a korrupciós piac. E piac kínálati oldalán döntően a magánszféra képviselői jelennek meg, míg a másik oldalon az állami szférát megtestesítő, megjelenítő tisztviselői kar. Márpedig — ez köztudomású — ez a tisztviselői kar óriási mértékű pénz fölött rendelkezik. Gondoljunk csak az állami költségvetésre, az Állami Vagyonkezelő Rt. vagy az Állami Vagyonügynökség által privatizálható vagyon nagy horderejű értékére. Mi több, arra a lehetetlen állapotra is, hogy például az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság sok száz milliárdos vagyonáról a legnagyobb tulajdonos képviseletében egyszemélyes közgyűlésként akár egyetlen ember is dönthet. S ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy az állami és persze az önkormányzati szervek politikailag is elkötelezettek, de legalábbis erős politikai befolyás alapján dönthetnek, nos, akkor úgy tűnik, valóban tág tere nyílhat a korrupciónak, a nem az állami, társadalmi, hanem a magán-, illetve a politikai érdekek érvényesítésének.
Tisztelt Ház! A gazdasági és a politikai összefonódásnak, a korrupuciónak szerintem van még egy — s talán ez a legdöntőbb — oka. A jelenlegi magyarországi viszonylagos politikai stabilitás kétségtelen tény, s ez egyaránt érdeme a kormányzati és az ellenzéki erők eltökéltségének. Ám e viszonylagos politikai stabilitás árnyékában kíméletlen gazdasági polgárháború dúl a vagyonért. S ezen keresztül a gazdasági és a politikai hatalom megszerzéséért. A vehemencia érthető, hiszen az elmúlt évtizedek során felhalmozott több mint 2000 milliárdos társadalmi vagyon újraelosztása, leginkább magánkézbe adása egyszeri és megismételhetetlen alkalom. A polgárháború néhány ezer vagy tízezer ember között folyik milliók kisemmizésével, s vannak, akik már csatát is nyertek: három-négy esztendővel ezelőtti egy-két milliós vagyonukat akár több száz millióra is, netán milliárdra növelhették. Úgy gondolom, nem tekinthetünk el e folyamatok mellett, hiszen három esztendő alatt több száz milliós vagyont szerezni, értéket szerezni nem hiszem, hogy csak tisztességes úton lehetséges. Sőt!
Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor mindezekre az ügyekre szeretném felhívni egy vizsgálóbizottság működésével a figyelmet, a közvélemény figyelmét is, akkor az a cél vezérel, hogy valóban tárgyilagos, tiszta képet alkothasson a polgár, a közvélemény, a politikai közvélemény a helyzetről, hogy valóban tiszta helyzet teremtődhessék még a választások előtt, hogy ne lehessen politikai alku vagy pedig politikai negatív megítélés tárgya mindaz, ami történik ezen ügyekben.
Éppen ezért javasoljuk Kőrösi Imre képviselőtársammal együtt, hogy ezt a vizsgálódást és a bizottság munkájának a megalapozását több állami számvevőszéki vizsgálat alapozza meg. Egyfelől az úgynevezett olajbotrány ügyében a vámszervek, a hadsereg, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet szerepét, illetve megítélését. S itt hadd hivatkozzam csak érzékeltetésképpen egyetlen anyagra, amelyet a Vám- és Pénzügyőrség Független Szakszervezete juttatott el — nem tudom — talán minden képviselőhöz, s amelyben egyértelműen jelzik, hogy a létminimum alatt vagy annak közelében élő vám- és pénzügyőröket igenis rettentő nagy megkísértés éri, hiszen a gazdasági szervezetek, azok vezetői, alkalmazottai felismerték ezt a lehetetlen helyzetet, s akár tízezer forinttal is igyekeznek megvesztegetni, korrumpálni a pénzügyőröket.
(15.20)
A hadsereg szerepéről pedig az olajbotrányban csak annyit, amit egy interjúban az egyik gyanúsított mondott; arra a lehetetlen helyzetre hívnám fel a figyelmet, hogy az úgynevezett Petromobil Kft., amely az egyik kerete volt ennek a botránynak vagy a hamisításnak is, nos, ez az üzemanyag-szolgálat, a hadsereg üzemanyag-szolgálata főnöksége 80%-os törzstőke tulajdonlása mellett történt. És tegyük hozzá azt is, hogy a törvényességi felügyeletet az üzemanyag-szolgálat főnöke látta el.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
