SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Izsó Képviselőtársam! A válaszom — megmondom őszintén — azzal kell kezdenem, hogy zavarba ejtő az ön interpellációja, mert nem veti föl a leszedetlen, a termőterületen tönkrement gyümölcs az én értelmezésem szerint a címben rejlő alternatívát. Nem ezen múlik, hogy szeszes italt vagy gyümölcslevet ihatunk vagy igyunk-e. Ettől eltekintve remélem, hogy a válasz, amit fogok adni, az ügy érdemére vonatkozóan ki fogja elégíteni képviselő úr várakozását.
Arra szeretném emlékeztetni önt is és valamennyi képviselőtársamat, hogy a gyümölcsnek, illetve a gyümölcslének a fogyasztói árszínvonala a termelői áron és a kereskedelmi árrésen kívül magában foglalja az áfá-t. Szeretném mondani, hogy nem a Földművelésügyi Minisztérium, hanem az Országgyűlés hozott olyan törvényt, amely szerint áfa terheli ezt a terméket. Mindenesetre ennek azért van döntő jelentősége, mert a forgalmi adó viszont nem terheli. És a forgalmi adó oly nagy tétel, hogy akár magának a fogyasztói árnak a felét is kiteheti, tehát — ha úgy tetszik — más termékekkel szemben a gyümölcslé bizonyos fajta preferáltságot élvez ezen a forgalmiadó-mentességen keresztül.
Nem látom törvényes lehetőségét annak, hogy a minisztérium kezelésében levő intervenciós alap felhasználható lehessen arra, hogy valamilyen módon kivédje, illetve kiváltsa a termelők áfa-kötelezettségét. Sajnos törvényes lehetőség hiányában nincsen alkalmunk ezt megtenni.
Egyetértünk viszont azzal, hogy valamilyen módon a gyümölcsök összegyűjtését, forgalmazását hatékonyabban meg kell oldani, de szeretném azt mondani, hogy mi ebben nem tudjuk a kezdeményező szerepét vállalni. Csak a termelők, a feldolgozók, az értékesítők tehetik ezt meg öntevékeny módon, és mi csak a magunk rendelkezésre álló eszközeivel tudunk ezen segíteni. És segítettünk is eddig is. Szeretném önnek mondani, hogy 1993-ban, bocsánatot kérek, 1992-ben 400 millió forintot biztosított a tárca például az alma piaci zavarainak az elhárítására és ennek háromnegyed részét az ipari alma és a sűrítmény támogatására szántuk. Ezen kívül ebben az évben 32 millió forintot biztosítottunk a fekete ribiszke és a köszméte problémáinak a megoldására, és 410 millió forintot vissztehermentes, tehát ingyenes és 200 millió forintot pedig visszterhes támogatásként adtunk az almára vonatkozó intézkedések megoldására.
Szeretném még azt mondani, hogy a magunk részéről is egyetértünk azzal, amit a képviselő úr felvetett, hogy a biotermékeknek az elterjedését és forgalmazását kell elősegíteni. Azt azonban nem tudjuk megoldani, hogy ezeknek a termékeknek valamilyen támogatottságot adjunk, mert ezt az idők végezetéig nem tudjuk biztosítani; ha pedig időlegesen tennénk meg és később — teszem azt —, jövőre nem tudjuk adni, nem lesz támogatás rajta, akkor sajnos az árak olyan hullámzása várható, amelyet a fogyasztó nem lesz képes magára vállalni. Ezért ez a termelés beszűkülését eredményezheti vagy esetleg a megszűnését is, mert támogatás nélkül erre a szisztémára ráállva nem lesz érdemes a termelést folytatni.
Még azt szeretném önnek mondani, hogy, sajnos, ez a gyümölcslevekkel, sűrítményekkel kapcsolatos gond nemcsak Magyarországon gond, az egész világon azt lehet tapasztalni, hogy a gyümölcslevek és a sűrítmények pozíciója a világpiaci árat illetően rendkívül változékony.
A másik pedig, ami még idekívánkozik, azt mondanám, hogy minden piacon elfogadható gyümölcslevet, illetve sűrítményt nem a lehullott almából, hanem csak kifogástalan minőségűből lehet csinálni, és Magyarországon is arra kell törekedni, tekintettel arra, hogy egyrészt az euronormákat az alapanyagok tekintetében a jövő évtől magunkra nézve elfogadtuk, másrészt pedig a Közös Piacon, de bárhol máshol a nyugati piacokon csak minőségi végtermékkel tudunk megjelenni.