KOCSENDA ANTAL (FKgP)
KOCSENDA ANTAL (FKgP)
KOCSENDA ANTAL (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Most, amikor előttünk van a magyar orvosi kamaráról szóló törvényjavaslat, ismét hiányát érezzük annak, hogy nincs egy átfogó, keretet adó kamarai kupolatörvény, amely meghatározza a feltételeit, általános elveit egy szakmai kamara létesítésének. Ilyen kamarai kupolatörvény hiányában most nemcsak azt kell mgítélnünk, hogy a jelen törvényjavaslat célirányos-e, megfelelő-e, hanem arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a jelen törvényben elfogadott elvi elemek precedensei lehetnek egy majdan megalkotandó általános kamarai törvénynek.
A jelen törvényjavaslat tárgyalásánál a következő kérdések tehetők fel. Először: szükséges-e, kell-e orvoskamarai törvényt alkotni, vagy elegendő-e, ha társadalmi szerződésként működik?
A második kérdés - ha az elsőre a válasz igen -, hogy mi legyen, amit törvényben kell szabályozni, és mi legyen az, ami a kamarai alapszabályzatra bízható. Vajon nem lenne-e célszerű a törvényben megjelölni az alapszabályban elfogadandók elvi kereteit, megalkotásának kritériumait?
A harmadik kérdés ezek után: a jelen törvényjavaslat megfelel-e mindenben az elvárható kívánalmaknak, és mind egészében, mind részleteiben megfelelően szolgálja-e a társadalom, a szakma és az orvosok érdekeit?
Kérem, engedjék meg, hogy ezekre vonatkozóan néhány gondolatot elmondjak.
Először: a magyar orvosi karnak azon törekvését, hogy törvényes érdekképviseletet nyerjen, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. évi tátrafüredi vándorgyűlésétől származtatják. A későbbiekben - az I. világháború után - megalakult Magyar Országos Orvos Szövetséget érdek-képviseleti szervként csak ideiglenesen ismerték el a Magyar Orvosi Kamara megalakulásáig. Ennek történetét az Országos Törvénytár 1936. évi január 16-án kiadott számában tették közzé, melyre dr. Székelyhidi képviselő úr is utalt.
Hazai érvként felhozták, hogy az I. világháború utáni nehéz időkben kialakult társadalmi viszonyok tették szükségessé. Most idézek az 1936. évi orvoskamarai törvény indoklásából. Idézem: "Félő tehát, hogy a megélhetési nehézségek fokozódásával egy lelkileg kevésbé erős nemzedék orvosai között a jövőben a létért való harcnak olyan foka fejlődhet ki, amely nagymértékben veszélyezteti nemcsak az orvosi kar jó hírét, hanem az egész ország közegészségügyét és a közösség egészségügyi ellátását." - Eddig az idézet.
Nem kívánok analógiát vonni az akkori és a jelenkori helyzet között, bár a II. világháború és az azt követő sok évtizedes diktatúra legalább annyira szétzilálta az országot, hanem csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy az akkori kormányzat az orvoskamarai törvény megalkotásával az akkori társadalom, az akkori egészségügyi ellátás érdekeit vélte ezzel biztosítottnak.
Országunk mostani helyzete, a nálunk sokkal kedvezőbb helyzetben lévő országokban működő - és jól működő - orvosi kamarák léte már magukban is indokolják a magyar orvosi kamarai törvény megalkotását. Szükséges, hogy az orvostársadalomnak saját maga által választott önkormányzata legyen, amelyik független módon intézi, szabályozza a szakmai kérdéseket, védi a szakma erkölcsi és anyagi érdekeit, képviseli az egészségügyet érintő fórumok előtt.
Saját érdek-képviseleti rendszerben az elhatározások, az intézkedések a szakma közösségének elhatározásából és annak egyetértésével történnek.
Az első kérdésre tehát a válasz: határozott igen.
Itt merül fel a kérdése annak, hogy az orvoskamarai tagság kötelező legyen-e, hogy orvosi diplomához kötött tevékenységet csak kamarai tag végezhet, illetőleg ilyen tevékenység végzésére állást vállalhat-e? Ezzel kapcsolatosan ellentétes vélemények alakultak ki. Ha a tagság nem lenne kötelező, akkor a kívül maradó orvosok vagy orvoscsoportok szakmai képviseletét a kamara nem tudja vállalni, szakmai, anyagi, működési nézetkülönbségek, nemkívánatos viták alakulhatnának ki, melyek megosztanák az orvostársadalmat. Ilyen - esetleg többszörös - ellentéteknek nemcsak a szakma, de a társadalom is kárát látná.
Különösen fontos egy egységes kamarai, szakmai állásfoglalás, amikor sokan - orvosi diplomával ugyan, de - rejtélyes eszközök igénybevételével, úgymond, gyógyítanak. A kötelező orvoskamarai tagság egyúttal azt is jelenti, hogy a tagoknak csak az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő és elfogadott módon lehet gyógyítani. A társadalombiztosítás csak a törzskönyvezett, elfogadott gyógyszer után fizet térítési díjat, feltehetően ezt teszi a különböző gyógyeljárások esetében is. Ebben is segít az egész orvostársadalmat felölelő kamara, egyrészt azzal, hogy ilyen ügyekben szakmai véleményt nyilvánít, másrészt azzal, hogy megjelöli az alkalmazásra nem ajánlott módszereket.
Csak a teljes orvostársadalmat tartalmazó kamara tudja az orvostársadalom érdekeit szolgálni, például béralkuban vagy az ügyeleti szolgálat kérdésében, vagy más érdekkérdésekben. Szakmai segítséget, továbbképzési és szakképzési segítséget, szociális juttatásokat nem, vagy csak csökkentett mértékben tudna nyújtani, ha az orvosoknak egy része nem lenne kamarai tag.
Ezen meggondolásból is indokolt és szükséges a kötelező orvoskamarai tagság. Így volt ez az 1936-os orvoskamarai törvényben is, és így van ma is külföldön az orvosi kamaráknál.
A második feltehető kérdés az alapszabályra vonatkozik. Helyes, sőt kívánatos, hogy egy szervezet saját maga alkossa meg saját alapszabályának pontjait, hiszen szakterületének feladatait, sajátosságait, a működés célszerű módozatait ő maga ismerheti a legjobban. Fontos azokat a fő elemeket megjelölni, amelyek egy kamarai törvénynek a működését szabályozó kiegészítése kell legyen, és szükséges garanciális elemek beépítése arról is, amit a kamara tagjainak nyújt, és amelyek a kamarán belüli teljeskörű demokrácia megvalósítását biztosítják.
Egy ilyen kamarai alapszabály megfogalmazásához útmutatást adó és elvárásokat megfogalmazó szabályzat nemcsak segítséget adhat a kamarai alapszabályok elkészítéséhez, hanem egyben garanciát nyújthat ahhoz, hogy a kamara működése, feladata, céljai megfeleljenek a társadalmi, közösségi elvárásoknak.
A jelen törvényjavaslat esetében - az alapszabály ismeretének hiányában - nem válaszolható meg az a kérdés, hogy az mennyiben felel meg a törvényjavaslatban foglaltaknak, és azzal valóban minden tételében tolerál-e.
A harmadik kérdés: a jelen törvényjavaslat megfelelő-e, tartalmazza-e a szakma és a társadalom részére egyaránt fontos, kitűzött feladatait és működésének szükséges garanciáit?
A kérdés lényegi részének megválaszolásához - mint nem szakember - szükségesnek véltem időben-térben különböző kamarai konstrukciókról tájékozódni, ebben természetesen az orvosi kamarákról is. Időrendi sorrendben: az 1868-as győri kereskedelmi és iparkamara megjelenésétől, az 1936-os magyar orvoskamarai törvényen át egész 1992-ig. Ezekben a külföldi kamarák is szerepelnek.
Azzal a céllal hozok fel egy-két kivonatos példát, hogy ezzel illusztráljam a jelen törvényjavaslatban foglaltakkal a hasonlóságokat, a különbözőségeket.
Például a győri kereskedelmi és iparkamara 1868-as törvényi szövegéből: a különböző bizottságok között nyugdíjbizottság is szerepel, könyvtárat tart fenn, szaklapokat járat, különféle juttatásokat, például lakást is biztosít.
A Magyar Gazdasági Kamara 1989-ben feladatait 28 témakörben sorolja fel, szolgáltatásait két témakör 20 pontjában nevesíti, nemzetgazdasági kapcsolatait 15 pontban jelöli meg, információs tevékenységét dia- és videofilmtára biztosítja.
A Magyar Közigazgatási Kamara célkitűzései, törekvései című tanulmányában dr. Szabó Lajos a következőket írja, idézem: Nem egy szervezet léte adja a tekintélyt a tagjainak, hanem fordítva, a tagok tekintélye, tenni akarása kölcsönöz egy szervezetnek méltóságot.
Nézzük a külföldi helyzetet! Európa államaiban orvoskamarák és orvosszövetségek működnek. Ahol orvosi kamara működik, ott a kamarai tagság kötelező. Európában tíz ilyen ország van. Orvosszövetség 23 államban van. Ahol a tagság önkéntes - például Németországban -, a kötelező tagságú orvoskamara mellett több orvosszövetség működik, önkéntes tagsággal, a szövetségek általában szakmai jellegűek. Főbb tevékenységeik körében kiemelten szerepel a szakorvosképzés, a továbbképzés.
(19.40)
A biztosítói orvosok szövetsége szerződést köt kórházakkal, orvosokkal, fogorvosokkal, gyógyszerészekkel. Az egyes orvosi szövetségek ingyenes önálló újságot jelentetnek meg, melyet valamennyi orvos ingyen kap.
Az egészségügyi rendszerük érdekességei közé tartozik a szabad orvosválasztás. Valamennyi orvos, körzeti és szakorvos szabadon választható. A szakorvoshoz a beteg közvetlenül is fordulhat, s valamennyi kezelőorvosnak joga van táppénzre kiírni a beteget. Valamennyi orvosnak joga van kórházba utalni a beteget. A kórházon belül a főorvos jóváhagyásával szabad az orvosválasztás.
Valamennyi orvosszövetség tagdíja levonható az adóból.
Az európai orvoskamaráknak közös feladata a szakmai érdekvédelem, a továbbképzés, a kamara tagjai részére szociális intézmények létrehozása, béralkuban való részvétel és egyéb érdekvédelmi tevékenység.
Külön kiemelésre méltó az osztrák orvosi kamaratörvényben az, hogy ajánlásokat tesz a környezetvédelmi minisztériumnak, és azzal szoros kapcsolatot tart fenn.
Kétségtelen, hogy a múlt és a külhon tanulmányozása fontos, de a jelen gazdasági helyzetünkkel, szellemi és anyagi eszköztárunkkal itt és most kell számolnunk. Ugyanakkor gondolnunk kell a jövőre, hiszen egy kamarai törvény a jövőnek is kell szóljon.
Az Európai Közösség országaihoz való felzárkózáshoz szükséges és fontos, hogy azok kamarai szabályzatához próbáljunk igazodni.
A jelen kamarai törvényjavaslat kilenc fejezetben 45 paragrafust tartalmaz. Ebből 19 paragrafus szervezeti, ügyrendi kérdésekkel foglalkozik és 26 paragrafus a tagok kötelességeivel, a rájuk háruló etikai, fegyelmi büntetések részletezését taglalja.
A fent említett kérdések és szabályozások szükségesek, ezt nem is szándékozom vitatni, de az arányokat igen. Különösen akkor, ha a tagok jogairól és a részükre biztosított lehetőségekről szóló fejezetek teljes egészükben elmaradnak. Lehet, hogy ezeknek szemérmes elhallgatása majd valahogyan pótlódik, majdani alapszabályban, de annak ismerete nélkül a hiányosságok pótlása kétségesnek tűnik.
Az ország jelenlegi helyzetében az orvostársadalomnak és a lakosságnak arra lenne szüksége, hogy erkölcseiben feddhetetlen, szakmájában európai színvonalúan jól képzett, egzisztenciájában stabil, a közösség bizalmát joggal élvező orvoskar biztosítsa az ország közegészségügyét és a közösség egészségügyét. Ehhez a kamara minden tőle telhető segítséget meg kell adjon, de ehhez az ügyrendi, szervezési szabályok nem elegendőek. De nem segíti azt a sokféle okból való elmarasztalhatóságok, előírások szigorú felsorolása sem.
Sokat segítene ezen az aránytalanságon a jogok és juttatások részletezése.
Nagy kár lenne, ha a törvénytervezet e hiányosságaiból egyesek arra következtetnének, hogy a kamarának elsődleges célja hatalmi pozíció megszerzése, birtoklása.
Ellensúlyozásként szeretném részletesebben megemlíteni, hogy a taglalt garanciális elemek is segíthetnének, mint például a gyűlések nyilvánossága vagy annak kizárásának kritériumai, a tagság által megnevezett kérdésekben a kétharmados szavazati többség előírása, elszámolás a kamarai működésről, a vagyoni, pénzügyi gazdálkodásról, ennek nyilvánosságra hozataláról.
Célszerű lenne megfogalmazni a kamara kapcsolatrendszerét egészen az Országgyűlésig. Hiányolom a Környezetvédelmi Minisztériummal való kapcsolatkészség kinyilvánítását.
Kétségtelen, hogy az alapszabályzatban sok minden pótolható, melyek kiegészítik és teljessé teszik jelen orvoskamarai törvényjavaslatot, melynek megalkotása valóban időszerű és fontos feladata a törvényhozásnak.
Azonban az elmondottakból, továbbá a befutott módosítási javaslatokból szeretném feltenni a kérdést: nem tartja-e célszerűnek a törvénytervezet beterjesztője a törvénytervezet visszavonását, figyelembe véve a benyújtott módosító indítványokat s azok tartalmának beépítését. Ha erre nincs mód, és nem talál lehetőséget, akkor e törvényjavaslatot csak úgy tudom elfogadhatónak ítélni, ha a benyújtott módosító indítványok tartalmát figyelembe vesszük. Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
