HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam…, -társaim! A miniszterelnök úr megbízásából, az érdekelt tárcákkal és az ÁVÜ vezetőivel történt egyeztetés alapján interpellációjára a következő választ adom. Először is nagyon sajnálom azt, hogy a lassan hagyományosnak mondható jó munkakapcsolat, amely a fiatal demokraták és a kormányzat között kialakult… (Derültség a bal oldalon.) …- elég, ha csak a hivatalokban dolgozó számos FIDESZ-szimpatizánsra és FIDESZ-tagra gondolok, föl tudok majd sorolni néhányat… (Közbeszólások a FIDESZ soraiból: Halljuk!) … - az interpellációban említett látszólagos problémák miatt megromlani látszik.
Miről is van szó tulajdonképpen a Varga-ÁVÜ csatában? A képviselő úr előadásából már tudjuk, hogy "labdázás"-ról, de azért jó lenne megnézni a tényeket akkor, amikor valaki a kormányzati munkát illetően "korrekt", "inkorrekt" vagy hasonló kifejezéseket használ, Varga képviselő úr - és a tények súlyos dolgok.
1992. november 20-án telefaxon tájékoztatást - pontosabban: vizsgálati anyagot - kér az ÁVÜ-től, és három nappal később Rácz Ernő igazgató úrtól azt a tájékoztatást kapja, hogy a 126/1992. (VIII. 28.) számú kormányrendelet értelmében nem az ÁVÜ, hanem az ÁV Rt. az illetékes az ügyben, ezért a kérését oda továbbították.
Ugyanezen a napon a képviselő úr levelet kap az ÁV Rt.-től is, amelyben valóban közlik vele, hogy a kért anyag az ÁVÜ-nél van, de - és nem is értem, ezt miért felejtette el Varga képviselő úr a korrektség kapcsán nekünk elmondani - arról is tájékoztatták önt, hogy az ÁVÜ munkatársa, Szakály Zsolt megkeresi önt, ez megtörténik, és a szükséges felvilágosításokat megadja.
Ön, amikor Szakály Zsolt kereste, nem volt bent, és az ön munkatársaival beszélt, velük tárgyalt - erről egyébként feljegyzést is készített.
Természetesen azért írhatta az Állami Vagyonkezelő Rt. ezt, mert egyeztetett az ÁVÜ illetékeseivel, és így korrigálta az első levélben írt dezinformációt, tehát hibát.
Mindennek fényében, hogyha az interpelláló képviselő "passzolásos techniká"-ról, a labda visszadobásáról beszél, a tények ismeretében, a képviselő úr előadását nyugodtan nevezhetném ebben az esetben én is valami különös, furcsa, elhallgatással megvalósított csúsztatási gyöngyszemnek.
Az ügy azonban sokkal érdekesebb, hogyha a tényeket mélyebben megvizsgáljuk. A Kormány tökéletesen megérti és akceptálja minden képviselő azon szándékát, hogy minden mozgatórugót, minden információt el akar sajátítani akkor, amikor egy interpellációra készül, egy kérdést föltesz. Hogyha ennek függvényében vizsgáljuk a november 20-ai telefax történetét, nagyon érdekes megállapításokat tudunk tenni.
A fax utolsó sora azt jelzi, hogy egy négy nap múlva elhangzandó interpelláció elkészítéséhez szükséges, és ezért november 23-án délután 15 óráig jusson el a válasz Varga képviselő úrhoz. Felettébb érdekes, vajon mi az oka annak, hogy egy, az Országgyűlés Hivatalának szervezési titkárságára november 11-én - tehát kilenc nappal előbb - érkezett és november 24-én elmondani szándékozott interpellációhoz november 20-án, pénteken - a telefax tanúsága szerint 13 óra 40 perckor - kezd valaki adatokat gyűjteni.
A fentiek tükrében az első kérdésre a válaszom csak az lehet, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény 9. § (1) bekezdése az állami szervek lehetetlen helyzetbe hozására, a hivatali apparátusok ugráltatására nem ad jogalapot.
Komolyra fordítva azonban a szót: az idézett jogszabályhelyet nem lehet csak önmagában értelmezni, hanem csak az egész jogrendszer összefüggéseiben. Varga képviselő úr ügyében például a titokvédelmi szabályok azok, amelyek - az eddig már ismertetett körülményeken túlmenően - a fenti ügyet problémássá teszik. A képviselő úr ugyanis - és ezt szintén elfelejtette, kérem interpellációjában leírni - egy gazdálkodó szerv vezérigazgatója ellen folytatott vizsgálat dokumentumait kérte, ami azonban szolgálati titok - nem véletlenül. Egy ilyen anyag komoly üzleti titkokat, személyiségi jogokat érintő információkat tartalmaz - tartalmazhat -, az országgyűlési képviselők mentessége viszont - és itt határozottan szeretném leszögezni: nem vagyok rosszhiszemű, csupán a tényeket ismertetem - csak a becsületsértés és a rágalmazás esetére, valamint a polgári jogi felelősségre terjed ki.
Ugyancsak az ÁVÜ-eset kapcsán érdemes továbbá jobban szemügyre venni az interpelláló által hivatkozott előírást, mert Varga képviselő úr azt is megjegyzi - idézem: "Ez a rendelkezés mérlegelési jogkört nem tartalmaz, hanem egyértelmű kötelezettséget ír elő." Ezek után a kérdés az, hogy ez az egyértelmű kötelezettség milyen formában teljesíthető, hiszen - ahogy az imént már mondtam - az ÁV Rt. illetékes dolgozója itt kereste meg a képviselő urat, és a munkatársaival beszélt. Ilyen körülmények között én úgy vélem, hogy a felvilágosítás a Varga kontra ÁVÜ, illetve ÁV Rt.-ügyben korrekt volt. Magam sem vitatom, hogy az első levél dezinformált - amit még ugyanazon a napon kelt levél módosított -, és hogyha technikai akadály becsúszott, akkor azt magától értetődően végtelenül sajnáljuk, és a kormányzat el fog járni a vonatkozásban, hogy ne csak egyszer menjen el egy kormányzati tisztviselő az illetékes képviselőhöz, hanem kétszer-háromszor. (Az elnök - poharát megkocogtatva - jelzi, hogy lejárt a rendelkezésre álló idő.)
Rátérve a másik problémára: a Trombitás Zoltán-féle ügyre - hiszen Trombitás kontra IM-ügyről van szó -, ebben az ügyben az adatvédelmi törvény előírásai az irányadóak. Ekkor a törvénytervezetet beterjesztettük, és a törvénytervezet indokolása - adatvédelemre gondolok - egyértelműen kifejtette a Kormány álláspontját. Álláspontunk az volt, hogy a törvényjavaslat előkészítése során begyűjtött adatok, begyűjtött anyag titkot képezhet. Ekkor az időpontot illetően még ez volt a kormányzati álláspont. Ezt a Parlament - okszerűen és nyilván indokkal - nem fogadta el, következésképpen az előkészített és az előkészítésre váró anyagokkal kapcsolatban a jövőben az adatvédelmi törvény előírásával kapcsolatban az eddigi gyakorlattól eltérően fog a Kormány eljárni, azzal: úgy gondolom, hogy célszerű minden parlamenti képviselőnek közvetlenül a véleményt adó hivatali szervhez - ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, és még sorolhatnám, kihez - fordulni. Nem tudom, hogy az IM egy törvény-előkészítési munka során olyan gyűjtőhely volna, amely mindenki mástól származó adatot továbbadhat.
A fentiek alapján úgy gondolom - válaszolva a kérdésekre -, a Kormány megfelelő módon járt el az első esetben. Ha technikai hiba becsúszott, akkor ezen változtatni fogunk.
A második kérdésre a válaszom az: nincsen olyan kormányzati álláspont, amely korlátokat szabna az országgyűlési képviselők betekintési jogának - ezt a jogot csak törvény, illetve jogszabályok korlátozhatják. Az említett példák nem minősíthetők negatívnak, az említett szervek a jogszabályok előírásainak és az akkor kialakult kormányzati álláspontnak megfelelnek - következésképp a jövőben a Kormány ezen a körön belül, a már hivatkozottakon túlmenően semmit nem kíván tenni.
Egyébként is, épp a minap - amikor az interpellációra a válaszomat csináltam - hallottam, hogy ellenzéki képviselők olyan állam- és kormánytitkok birtokába jutottak… - következésképpen nehezen tételezhető föl, hogy van olyan titok, amihez nem juthatnak hozzá. Köszönöm - és kérem, a válaszomat szíveskedjenek elfogadni. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
