KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! 6474-es számon nyújtottam be egy módosító indítványt, amelyet - sajnálatomra - a bizottság egyharmada sem támogatott. Néhány szóval szeretném megindokolni, hogy miért nyújtottam ezt be, miért tartanám mégis kívánatosnak, hogy a tisztelt Ház még egyszer megfontolja ennek az esetleges elfogadását.
Itt az elévülhetetlenség kérdésköre kapcsán a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségéről van szó. A jelenleg módosító indítványként javasolt, a bizottság által támogatott - és a Kormány egyetértését is bíró - javaslatnak az erre vonatkozó pontja újból visszahivatkozik a háborús bűncselekményekre vonatkozó 1945-ös jogszabályra, illetve annak 11. és 13. szakaszára, valamint azt mondja, hogy elévülhetetlenek az emberiség elleni egyéb bűncselekmények a Btk. XI. fejezete szerint. A kérdést természetszerűen aktuálissá teszi, hogy a közelmúltban fogadott el az Országgyűlés többsége egy olyan jogszabályt, amely az 1956-os forradalommal kapcsolatos bűncselekményeket háborús bűncselekményekké nyilvánítva, azokat elévülhetetlennek minősítette. Ez ad ennek a kérdésnek ismét aktualitást.
Nos, az a véleményem, hogy ennek a jelenleg hatályos, illetve a módosítás által hatályba helyezendő jogszabálynak az alapján tulajdonképpen nem lehet igazán komolyan arra gondolni, hogy háborús bűncselekmények miatt bárki is elévülhetetlennek fog tekinteni elkövetett - vagy majdan elkövethető - bűncselekményeket.
Azt gondolom, hogyha ennek az elévülhetetlenségnek a kategóriáját komolyan vesszük, ha arra gondolunk, hogy azokat a bűncselekményeket kell elévülhetetlennek tekinteni és nyilvánítani, amelyek a legsúlyosabban fenyegetik az emberi együttélés alapvető normáit, akkor abban semmiképpen nem lehetnek benne olyan cselekmények, amelyekre eszerint - hogyha a XI. fejezetet teljes egészében elévülhetetlennek nyilvánítjuk - vonatkoznia kellene az elévülhetetlenségnek. Ebben például benne van ugyanis Az emberiség elleni bűncselekmények címszó alatt a Visszaélés a vöröskereszttel. Nem vitatom, hogy ez egy csúnya bűncselekmény, és természetesen a megbüntetése nagyon is helyes - de azért nem hiszem, hogy ez egy olyan bűncselekmény volna, amelyre indokolt volna kimondani az elévülhetetlenséget.
Hasonlóképpen, ugyanezen fejezetnek A béke elleni bűncselekmények címszavában - a jelenlegi Btk. 153. §-a - a háborús uszítás: ez is elítélendő dolog, de megint csak nem hiszem, hogy indokolt volna ezt - a népirtással egyképpen minősítve - elévülhetetlennek nyilvánítani.
Nem is beszélve az olyan szakaszokról, szinte nem akarok hinni a szememnek, hogy ez még mindig benne van a Btk.-ban: - javítson ki, aki jobban ért hozzá, és aki esetleg figyelt arra, hogy ezt netán valamikor hatályon kívül helyeztük, mert úgy rémlik, mintha lett volna erről szó: a 154. § "aki népelnyomó fegyveres alakulatba lép be". Azt gondolom - nem tartozik ide, tulajdonképpen csak zárójelben mondom -, hogy ennek a kategóriának vagy ennek a bűncselekményfajtának a meghatározása is rendkívül bizonytalan. A törvényalkotó, amikor ez a Btk.-ba bekerült, nyilvánvalóan az SS-re gondolt, később alkalmazták azokra, akik az idegenlégióba léptek be, vagy az amerikai hadsereg tagjaként mondjuk Vietnamban harcoltak - gondolom egy törvényalkalmazó ezt ma arra alkalmazná, aki a karhatalom tagja volt… Azt hiszem, egy ilyen, előzetes politikai minősítést kívánó bűncselekményfajta eleve nem is lehetne a Btk.-ban - mondom: nem bánnám, ha kiderülne, hogy tévedtem, és már nincs is benne, de ha benne van még, akkor erre is kiterjeszteni az elévülhetetlenséget, azt hiszem, nem indokolható.
Ezzel szemben az a módosító indítvány, amit én terjesztettem be, tulajdonképpen először tesz kísérletet arra, hogy úgy alkalmazza az elévülhetetlenség kategóriáját, ahogy az alkalmaztatott az ENSZ-egyezményben, abban az ENSZ-határozatban, amelynek alapján a magyar törvényhozás is becikkelyezte a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségét - anélkül, hogy a törvényi tényállást hozzáigazította volna ahhoz, ami az egyezményben benne van. Nevezetesen ez az egyezmény a népirtást minősíti olyan jellegű háborús cselekménynek, amely elévülhetetlen, és a genfi egyezmény súlyos megsértését.
Azt gondolom, ezek a cselekmények benne vannak a magyar Btk.-ban, és azonosíthatók a magyar Btk. némely paragrafusával: a "népirtás" szó szerint benne van, és a genfi egyezmény súlyos megsértésének minősül a bűnös hadviselés - amely szerepel a Btk. 60. §-ában -, és a polgári lakosság elleni erőszak.
Azt gondolom - ez megint csak nem ennek a vitának a tárgya -, hogy amikor a kormány-előterjesztés alapján a Ház az '56-os bűncselekmények háborús bűncselekménnyé nyilvánítását és elévülhetetlenségét vitatta, akkor helyes lett volna ezeket a kérdéseket az előterjesztőnek vagy az előterjesztést alapjában támogató képviselőknek felvetniük. Akkor, hogyha igazak is az elhangzott jogi érvek ez ellen az egész javaslat ellen, mert hiszen ezek a cselekmények időközben elévültek, tehát visszamenőleg kell az elévülhetetlenségüket helyreállítani - de ebbe a vitába megint csak nem akarok belemenni -, de az Országgyűlésnek mindenképpen megvolna az erkölcsi joga, hogy védje ezt az indítványt. Így azonban, hogy az Országgyűlés akkor is és tulajdonképpen a jelenlegi vitában is kikapcsolja ezt a kérdéskört, azt mondja, hogy a háborús bűncselekményeknek egy, az elévülhetetlenségről szóló ENSZ-okiratnak a szempontjait figyelembe nem vevő módosítását vezeti be a jelenlegi Büntető Törvénykönyvbe, ez nemcsak jogi érvekkel, hanem tulajdonképpen etikai érvekkel is támadható.
Ezért gondolom azt, hogy indokolt volna, hogy az Országgyűlés még egyszer végiggondolja ezt, esetleg a bizottság újból foglalkozzon vele, és - amennyiben az érveimnek van bizonyos meggyőző ereje - megfontolja, hogy ne szavazza-e meg ezt a módosító indítványt.
Egész röviden, néhány szóban szeretnék a másik módosító indítványomról is szólni, amely a hivatalos személy megsértésének bűncselekményére vonatkozik. Csatlakozva ahhoz, amit az előbb Molnár Péter mondott a nemzeti szimbólumok használatával kapcsolatos bűncselekményről, azt gondolom, ha az Alkotmánybíróság határozata egyszer kimondta, hogy népek, népcsoportok elleni sértő kifejezések használata önmagában nem büntethető, csak akkor, hogyha ez uszító tartalmú, akkor nem indokolt, hogy a hivatalos személlyel kapcsolatos sértő kifejezések használatát, vagy akár azt, ha valaki olyan kijelentést tesz, amely alkalmas egy hivatalos személy működésébe vetett bizalom megingatására - egy, a valóságtartalmukat esetleg nem is vizsgáló eljárásban - bűncselekménynek ítéljük.
(17.30)
Az általam beadott javaslat nagyon jelentős mértékben szűkítené az elkövetés és az elkövethetőség körét. Szűkítené arra a közvetlen veszélyt jelentő helyzetre, amikor a hivatalos aktus közben, hivatalos ténykedés közben használ valaki sértő, gyalázó kifejezéseket a hivatalos személyre. Ennek a pönalizálása, ennek az üldözése azt hiszem indokolt. Ez valóban nem védhető a kifejezés szabadságának elve alapján, a másik azonban igen.
Veszélyes dolog az Országgyűlés számára, hogy megint egy olyan jogszabályt alkosson, amelyet esetleg néhány hét vagy néhány hónap múlva az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek fog nyilvánítani.
Kérném, hogy az Országgyűlés ezt az indítványomat is vegye figyelembe, amely 41-es számon szerepel az együttes jelentésben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
