GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)
GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)
GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőház! A szóban forgó törvényjavaslat elemzése előtt célszerűnek látszik röviden áttekinteni a fogyasztói érdekvédelem kialakulását, fejlődésének irányait.
Minden jól funkcionáló piacgazdaság törekszik a fogyasztói igények maximális kielégítésére, és ezért a piacon megjelenő termékek minősége és műszaki színvonala erősen szórt, tehát nagyon eltérő termékek vannak jelen egyszerre a piacon.
A fogyasztó saját igényszintje és anyagi ereje szerint választja ki a piacon jelen levő áruskálából a számára legmegfelelőbbet. Az átlagvásárló nem mindig arra törekszik, hogy a kor legmagasabb műszaki színvonalának megfelelően elégítse ki igényét, hanem egyéb tényezők - az árak, reklámok - figyelembevételével dönt. Ebből következően elkerülhetetlen, hogy a piacon olyan termékek is megjelenjenek, amelyek a fogyasztó biztonságát, esetleg egészségét veszélyeztetik.
A fogyasztó a megvásárolt terméket, a szokásos szakkifejezéssel élve, a pénztártól való távozás után tudja használatba venni, és számára a termék hibás volta az otthoni használat során derül ki. Így az egyéni vásárló védtelen lehet a gyártókkal vagy forgalmazókkal szemben. Ezt csak valamelyest ellensúlyozza a piacon kialakuló versenyhelyzet. A gyártók csak addig a szintig hajlandók elmenni a termék minőségének, műszaki színvonalának javításában, amit még a megcélzott vásárlókör hajlandó megfizetni. Így a gyártók, illetve fejlesztőik kompromisszumra kényszerülnek. A kompromisszum mértékét az állam kénytelen szabályozni különböző szabványokkal és műszaki előírásokkal. Ezek nélkül ugyanis a fogyasztó kiszolgáltatottá válik a forgalmazókkal, illetve gyártókkal szemben.
Az állam mindenütt a világon - már csak politikai okok miatt is - különböző feltételekhez köti a termékek forgalmazását, azért, hogy védje a gyártókkal és forgalmazókkal szemben a fogyasztók és felhasználók érdekeit. Ez csak látszólag mond ellent a szabadpiaci szemléletnek. Ha az állam szabályozó szerepe az egyes országokban eltérő, az a versenysemlegességet megbontja. Ezért például az egységes Európa gondolatának felmerülésekor, felbukkanásakor az egységes piac kialakítását is célul tűzték ki az EGK-tagországok képviselői.
A hagyományos felfogás szerint az eladó és a vevő egymás között megkötött szerződésben tisztázza a minőségi követelményeket. Ez természetesen nem minden vásárlásnál, minden szolgáltatás igénybevételekor van így. A hetvenes évek közepétől az egyre erősödő társadalmi mozgalmak hatására a fejlett piacgazdaságú országok kormányai kénytelenek voltak a kérdést napirendre tűzni, és fogyasztói érdekvédelmi törvényeket alkottak meg, amelyek a forgalmazók és a vásárlók jogait és kötelességeit egyértelműen meghatározzák.
Az NSZK-ban 1968-ban, Nagy-Britanniában 1974-ben, Franciaországban 1978-ban alkottak fogyasztói érdekvédelmi törvényt. Az első komoly nemzetközi lépésnek az Európai Parlament 1975. április 14-i proklamációja tekinthető, amelyben a fogyasztók jogait fogalmazták meg. Ezek a következők: a fogyasztónak joga van a védelemre egészsége és biztonsága érdekében;
jogosult gazdasági érdekei védelmére, illetve az elszenvedett kár megtérítésére;
joga van a tájékoztatásra és az érdekképviseletre is.
Gyakorlatilag ezek azok az alapelvek, amelyek az egyes országok fogyasztói érdekvédelmi törvényeiben mind szerepelnek. Már a múlt század végén felbukkantak a termékek biztonságosságával kapcsolatos olyan kérdések, amelyeket a két szerződő fél nem tud egymással a szerződés kötésekor tisztázni. Az első bírói állásfoglalás ebben a kérdéskörben 1916-ban született az Egyesült Államokban, amikor a felelősséget korlátozó szerződési kikötésektől függetlenül, és a szerződéses kapcsolat körét mellőzve kártérítést állapítottak meg egy ügyben, vétkes gondatlanság címén.
Az objektív felelősség első kifejezett megjelenését egy 1962-ben, az Egyesült Államokban lezajlott bírósági ügy ítéletének indoklása jelenti. Ez a Green Han és Yuba termékekkel kapcsolatos ügy, illetve ennek az ítéletnek az indoklása szolgált alapul az amerikai jogi intézetnek egy összefoglaló kiadványában a termékfelelősség definiálásához. Ezt a meghatározást tekintik a mai napig a termékfelelősség érvényes definíciójának. Ezt a dokumentumot használta az EGK is az 1985-ös irányelveinek a kidolgozásakor.
Ebből a dokumentumból egyértelműen kitűnik, hogy a termékfelelősség a termék előállítójának és forgalmazójának is az általánostól eltérő szigorúbb kártérítési felelősségét takarja.
A másik lényeges momentum az, hogy a vétkességtől független termékhibákkal kapcsolatban is rendelkezik, és védi a fogyasztók vagy felhasználók érdekeit a gyártókkal, illetve forgalmazókkal szemben. Az irányelvekben általános téziseket fogalmaztak meg, amelyek a helyi sajátosságokat nem érvényesíthetik. Ez azt biztosítja, hogy azokban az országokban, ahol elfogadják a termékfelelősség gondolatát, a piac szereplői, résztvevői hasonló körülményekkel találják szemben magukat.
A rövid kitekintés után nézzük a szóban forgó törvényjavaslatot:
E javaslat felépítésében és tartalmában gyakorlatilag megfelel az 1985-ben kiadott európai gazdasági közösségi irányelveknek. A törvényjavaslat általános elveket fogalmaz meg, és a hazai sajátosságok, pl. a fogyasztói szokások nem érvényesülnek benne.
Magyarország a fogyasztói termékek jelentős hányadát importálja, ezért a törvénynek egyértelműbben kellene az importáló felelősségét meghatároznia. Azon túl, hogy az importőr a törvényjavaslat szerint gyártónak minősül, a felelősség szempontjából a törvény nem szabályozza részletesen a forgalmazással kapcsolatos előírásokat. Pl. azt, hogy a forgalombahozatal előtt milyen biztonságtechnikai vizsgálatra kötelezik a termékeket, és mely termékek esnek bele ebbe a körbe.
Nem tisztázza a törvényjavaslat azt sem, hogy az importálónak, gyártónak milyen kötelességei vannak, ha kiderül, hogy terméke nem felel meg a biztonságtechnikai előírásoknak, és balesetet vagy egészségkárosodást okozhat.
A kár megfogalmazásánál a javaslat a következőt mondja: a hibás termék által okozott kárnak a tízezer forintot meghaladó része. Ilyen értékhatárhoz kötni a kár definícióját szerintem nem célszerű, ezt Fodor István képviselő úr is említette, és ezzel a ponttal kapcsolatban Dragon Pál képviselő úr már be is adott egy módosító indítványt. Szerintem sem helyes konkrét forintösszegben megjelölni a kárnak egy ilyen határösszegét, mert az inflációs változásokkal ez igen könnyen elavulhat.
Esetleg megoldás lehetne, ha például a mindenkori átlagjövedelem 30%-ához vagy valamilyen más százalékához kötné ezt az értéket a törvény.
A javaslat nem tisztázza, hogy a károsult hogyan tudja érvényesíteni kárigényét a forgalmazóval, illetve gyártóval szemben. Az sem derül ki egyértelműen, hogy a károsultnak milyen lehetőségei vannak a hiba és a kár közötti összefüggés bizonyítására, eltekintve a hivatkozástól a Polgári Törvénykönyv szerinti eljárásra.
A felsorolt észrevételek többségét csak egy átfogó fogyasztóvédelmi, érdekvédelmi törvénnyel lehetne megoldani. A törvény gerincét természetesen a termékfelelősségnek kell adnia, amelyet kiegészítenek a fogyasztók jogait és kötelességeit tartalmazó részek.
Ebben a törvényben - mármint a fogyasztói érdekvédelmi törvényben - egyértelműen meg kellene fogalmazni a reklamációk intézésének módját, s a forgalmazók számára pedig a termékek forgalombahozatalával kapcsolatos teendőket.
(17.20)
A fogyasztói érdekvédelmi törvény alapját alkotó rendelkezések alsóbbrendű jogszabályokban most is léteznek, részben ilyen a 117/1991-es kormányrendelet, illetőleg korábbi miniszteri rendeletek: ezek a vásárlók minőségi kifogásainak intézéséről, az előzetes kötelező minőségvizsgálatról, illetőleg a kötelező garanciáról szólnak. Ezeket a rendeleteket is - az új piaci rendszerünknek megfelelően - át kellene dolgozni. Célszerű lenne a most tárgyalt javaslat elfogadása után egy mindenre kiterjedő, az európai normáknak megfelelő fogyasztói érdekvédelmi törvényt alkotni - még ebben az évben.
Úgy remélem, hogy ezzel a termékfelelősségi törvénnyel, illetőleg a fogyasztói érdekvédelmi törvénnyel együtt általános minőségjavulás érhető el a kiskereskedelmi forgalomban előforduló termékek körében - és ez nem csak a vásárlók igényeit elégítené ki magasabb szinten, hanem áttételesen az általam sokszor képviselt környezetvédelmi érdekek érvényesülését is elősegítené. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
