KUPA MIHÁLY, DR. (független)
KUPA MIHÁLY, DR. (független)
KUPA MIHÁLY, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a tisztelt képviselőtársaknak, hogy oly sokszor foglalkoztak a nevemmel vagy az elcsépelt, rossz gazdaságpolitikával. Ezt az ellenzéktől megszoktam, másoktól kevésbé, de erről mindig Hofi története jut az eszembe: Ausztráliát tudvalevőleg a fegyencek népesítették be, de amikor megkérdezik az ősausztrálokat, hogy milyen származásúak, mindenki börtönőrnek vallja magát. (Derültség.)
A második dolog, amit szeretnék elmondani, hogy szigorúan a tényekre, a Kormány által beterjesztett számokra, az Állami Számvevőszék írásos és szóban elhangzott jelentésére hagyatkozva, Magyarországnak '93-ra nincs szüksége pótköltségvetésre. Ezt nem a mundér becsülete mondatja velem, hanem az Állami Számvevőszék jelentése vagy véleménye, hiszen…de megismétlem a számokat, mert feledékenyek.
A bevételek 26,5 milliárd forinttal maradnak el, a kiadásoknál 17,7 milliárd forintra nincs szükség, beleértve a zárolt tartalékot is, illetve annak részét, tehát a hiány mindösszesen 9, azaz kilencmilliárd forinttal magasabb a tervezett 185 milliárd forintnál. Nem hiszem, hogy a Nemzetközi Valutaalapot vagy a magyar pénzügyi életet ez a 9 milliárd forint megrendítette volna, s nem hiszem, hogy bölcs dolog volt a '93-as költségvetést bevinni a Nemzetközi Valutaalappal folytatott vagy újjáélesztett tárgyalásokba.
Csakhogy a megtakarításokat - amint ez elhangzott többszörösen - a Kormány el kívánja költeni. Nagy örömömre szolgált az is, hogy az Érdekegyeztető Tanács megállapodása nemzetközi szintre emelkedett, amint ezt hallottuk a pénzügyminiszter úr expozéjában. Szeretném elmondani, hogy az Érdekegyeztető Tanácson, ahol én állapodtam meg, nem tárgyaltam határőr-akciószázadok többletköltségéről, se egyebekről, amiről tárgyaltam, az nem függ össze ezekkel a kiadási többletekkel.
Végül szeretném megjegyezni azt is, hogy a 185 milliárd forintos hiányt nem a Nemzetközi Valutaalap kényszerítette Magyarországra, hanem ahogy vissza fogok rá térni, ez látszott akkor belföldi forrásokból finanszírozhatónak, anélkül, hogy az ország eladósodjék vagy külföldi forrásokat vegyen igénybe.
Hol mutatkoznak elmaradások a bevételeknél? Érdekes módon egy területen, ez pedig a pénzintézetek, már egy kézben tartott területen, úgy értem, az Állami Vagyonügynökség és az ÁV Rt. befizetései.
A pénzintézeteknél érthető objektív okok miatt az elmaradás, de rányomja az egész magyar pénzintézeti szektorra a bélyegét az az irányítási modell, amit egy éve alkalmazunk - vagy beavatkozási modell -, valamint ez az egész elrontott hitelkonszolidáció. Nem lehetett ezt feltételezni a költségvetés tárgyalásánál, persze a gazdaság helyzete is adta ezt.
Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság befizetéseinek elmaradásánál két tényre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyiket már Nyikos László úr közölte, nevezetesen azt, hogy másra költötte el az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság az osztalékát.
Szeretném elmondani, hogy ma is hatályban van az a törvény, amely szerint az állami költségvetésbe kell ezt befizetni és nem másra elkölteni. Ha így értelmezzük a törvényességet, ez elég fura.
Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság mentségére szolgáljon, hogy amikor elváltak az Állami Vagyonügynökségtől, nem kapták meg - vagy nem teljes mértékben - a működésükhöz szükséges pénzeket. Valahonnan kellett pótolni, de akkor be kell jönni és törvényt kell módosítani.
Végül a privatizációról. Amennyire az újságból értesültem róla, mert ma, 1993. június 15-én még nincs vagyonpolitikai irányelv a Parlament által elfogadva, a privatizációs bevételeknél az Állami Vagyonügynökségnél ugyanazzal az összeggel számoltak, mint amelyet a '93-as költségvetés készítésekor kalkuláltunk, most az ÁVÜ-ről beszélek.
Az egy kérdés, és erről lehet dönteni, hogy ebből egy vasat sem, vagy nagyon keveset akarnak befizetni az állami költségvetésbe, de erről is egy törvény szól és talán meg kellene fontolni.
A privatizációról Csépe Béla úr nagyon érdekes dolgokat mondott el, szeretném elmondani - csak az idő rövid -, hogy amikor Margaret Thacher kitalálta a privatizációt, azért találta ki, mert recesszió volt Angliában és nem voltak bevételeik. És mit csináltak az angolok? Elköltötték az egész privatizációs bevételt kiadásra, költségvetési kiadásra, kórházra például.
Lehet, hogy ez helytelen volt, de hozzátartozik a tényhez. És mit csinálnak a portugálok, amely egy átalakuló gazdaság - hiszen az angol nem átalakuló gazdaság -, a portugálok a privatizációs bevételek 80%-át az államadósság, a belföldi államadósság csökkentésére fordítják.
Mi csak ennyit akartunk a költségvetési törvényből, és én ezt helyesnek tartom, hogy a belföldi államadósság - amiről Balogh Gábor úr elmondta, hogy hogyan néz ki - ne növekedjék, hanem csökkenjék. Lehet mindenképpen dönteni, de ezt figyelembe kell venni, és én nagyon erkölcstelen vélekedésnek tartom azt, hogy a privatizációs bevételt azt ne, az nem tartozik az állampolgárra, csak felhalmozta ezt a nemzeti vagyont - mert kérem ez nemzeti vagyon és nem az Országgyűlésnek vagy a Kormánynak a hitbizománya -, azt ne vonjuk be, hanem emeljünk inkább adót. Megfontolandó, lehet ezt is csinálni.
(17.10)
A bevételek kiesését mérsékli a Parlament döntése, illetve a Kormány döntése a háztartási tüzelőolajról, a jövedéki törvény, az illetéktörvény módosítása. Tehát azért lesznek pluszbevételek is. És ha nem úgy kezeljük az egész útlevélilletéket, hogy az egyik nap bejelentjük, majd a másik nap visszavonjuk és 10 millió magyar rohan útlevelet szerezni, akkor abból is lett volna valami csekély bevétel. Csak a rend kedvéért, ez négy és fél milliárd forint, tessék kiszámolni.
Ma, '93. június 15-én azonban mi pótköltségvetésről tárgyalunk, ahelyett, hogy mint más kultúrállamok, Ausztria stb., a jövő évi, az 1994. évi költségvetésről tárgyalnánk. Az eredeti program szerint májusban itt lett volna a költségvetés, de az események megváltoztak. De nehogy azt higgyék, hogy önök most '93-ról tárgyalnak! Önök '94-ről tárgyalnak egy '93-as pótköltségvetésbe burkolva. Erre a végén vissza fogok térni.
Ha pótköltségvetésről tárgyalunk, akkor legalább három dolgot kellene látni ezen az asztalon. Az egyik, hogy hogy néz ki a társadalombiztosítás, hiszen az egy elég súlyos terület és a kompenzáció érinti. A második, hogy mi van a vagyonpolitikai irányelvekben; harmadikként pedig a társadalmi-gazdasági hatásokról - ahogy azt többen elmondták - nem ártott volna beszélni.
A kompenzációról nem akarok mondani semmit. Van egy érvényes érdekegyeztető tanácsi megállapodás. Van egy olyan négyoldalas kompenzáció, amit ha egy statisztikus kezébe adok, azt mondja, hogy ezt nem komolyan gondoljuk. Nincs megtárgyalva se a munkavállalókkal, se a munkáltatókkal, úgy jött a Parlamentbe ez az egész ügy, ami nem volt szokás ezelőtt.
Természetesen kimaradtak alapvető területek, ha már pótköltségvetésről van szó. Elsőnek szeretném említeni - Szabó Lajos barátom mondta - a mezőgazdaságot. A magyar mezőgazdaság utoljára 1952-ben zuhant ekkorát, mint az elmúlt két évben, csak akkor kollektivizáció volt. Jellemző adat: a magyar szarvasmarha-, juh-, sertésállomány az 50-es évek szintjén van ma Magyarországon. Ezt talán figyelembe kellett volna venni. Nem azért mondom, mert a választókerületemben némely faluban már 50%-os a mezőgazdasági munkanélküliség. És nem is azért mondom, mert a Fodor István úrral a részarányról beadott módosító javaslatunkkal - ami gyorsítaná az egész átalakulást - három hónapja tetszenek labdázni. Csak mondom, hogy kimaradt.
A felsőoktatás morzsákat kap. A jövő útja a felsőoktatás. Be van terjesztve egy felsőoktatási törvény, teljes anyagi háttér nélkül. El kellene kezdeni!
Én adnék a Duna Tévének is - lehet hogy ezért megvetnek -, mert ez egy nagyon hasznos dolog és támogatok minden olyan kiadást, ami a határon túli magyarok érdekeit szolgálja.
Az önkormányzatokat már említem meg. Az önkormányzatok nem tudják finanszírozni saját forrásból a munkanélküliségből kikerülőket, illetve az új szociális törvény követelményeit. Nem beszélve arról, hogy nem tudják finanszírozni az életbe nem lépő közalkalmazotti törvény pénzügyi fedezetét.
A pótköltségvetésben - amit nem támogatok - mégis egyetértek a rendőr-főkapitányságok támogatásával - mert tudom, hogyan élnek azok az emberek és milyen pénzeket keresnek -, egyetértek a mentőkkel és persze valamennyi olyan alapítvánnyal, ami a határon túlra szól.
Ami kimaradt, de egy konszolidált döntéshez be kellene mutatni, az az újabb hitelkonszolidáció, ami minimum 100 milliárd forintba fog kerülni, akár állampapírral csináljuk, akár nem. A Magyar Nemzeti Bank szükséges támogatását, ha a forint leértékelése így folytatódik és a hitelműveleteink így alakulnak, egy negatív fizetési mérleg mellett feltehetőleg a jegybank eredményét fel kell javítanunk a nemzetközi prezentáció miatt.
Nincs szó a hiány finanszírozásáról. Megemeljük a hiányt, ez rendben van, 30 milliárddal többet kell finanszírozni. Igen, de ebben az évben még kibocsátjuk a világkiállítási kötvény egy részét, a társadalombiztosítás hiányát finanszírozót és az előbb említett hitelkonszolidációt. Ez meghaladja a belső megtakarításokat, és elkezd eladósodni az ország egy nem értelmes célért. Mert nem fejlődésért vagy fejlesztésért adósodunk el, hanem azért, hogy maradjon minden változatlan struktúrában.
Végül az első, amit szeretnék mondani: olyan nincs, és alkotmányellenes, hogy elfogadunk egy pótköltségvetést egy olyan adótörvény elfogadása és a kompenzáció elfogadása nélkül, amelyik e törvény egyik passzusa. Ez egy jogi nonszensz, lehet hogy meg lehet csinálni, de erre nem nagyon volt példa. Tehát az áfa-t együtt kell tárgyalni, a kompenzációt együtt kell tárgyalni és csak úgy fogadható el a pótköltségvetés.
A második: természetesen az IMF-fel vagy Valutaalappal meg kell állapodnunk. Magyarország kicsi, tőkeszegény, nem mondom tovább. Nem mindegy, hogy milyen feltételekkel állapodunk meg és nem mindegy, hogy hogyan állapodunk meg. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek lesznek a legjobb feltételek, de ez a Parlament bölcsessége.
Végül, ami '94-et illeti: a pótköltségvetésben mi is van? Van egyszer egy áfa-törvény, ami igazán 1994 januárjától fejti ki a hatását, csak becsempésszük '93 októberére és azt hisszük, hogy ezt az állampolgár majd elfelejti. Nem fogja elfelejteni! Lényeg az, hogy ebből - nem tudom a számításokat, mert különbözőek a számok, arról nem beszélve, hogy a dátumok is mindig azok - 40-60 milliárd forint többletbevétel keletkezik '94-ben. A második: ha nem valósítjuk meg a közalkalmazotti törvényt, 40-60 milliárd forintot megspórolunk. A harmadik: ezekkel a módosításokkal a központi igazgatási szervek '94-re kényelmes bázist teremtettek maguknak. Erről a bázisról - ami a pótköltségvetésben van - kezdődik majd a tárgyalás '94-ről, tehát ez is rendben van.
Végül: meg nem bocsátható módon a privatizációt kivonták, önálló költségvetéssé tették '94-re, aminek politikai és gazdasági hatásairól nem is akarok beszélni.
Befejezésül: a beterjesztett javaslatoknak már semmilyen programhoz nincs közük, szeretném mondani. Teljesen új politika, elfogadom, nagyon örülök neki. Ez nem növekedési politika, ez inflációs politika. Ez eladósodási politika. Ahogy a mezőgazdaságban lemorzsoltuk a lehetőségeinket - és rengeteget kell tennünk, hogy ezt helyreállítsuk, rengeteg pénz kell, meggyőzés és hit -, úgy a külgazdaságban is le fogjuk morzsolni és az antiinflációban is. 500 milliárd forint értékpapír a magyar piacon ekkora megtakarítás mellett a kamat növekedését és nem csökkenését fogja eredményezni. Ez pedig inflációt fog eredményezni. Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes út. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
