PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Rendkívül röviden szeretnék az általános vitában hozzászólni, mindössze két tételéhez a pótköltségvetésnek. Ez a két tétel a legutolsó két sora ennek a költségvetésnek.
Az egyik úgy szól, hogy az ÁV Rt. által fizetendő osztalék hogy alakulna a pótköltségvetés elfogadása esetén. Az eredeti 14 milliárddal szemben 9 milliárd forinttal kevesebb befizetéssel számol a pótköltségvetés, tehát összesen 5 milliárdot fizetne be az ÁV Rt. osztalék gyanánt.
A másik tétel, amivel foglalkozni szeretnék, a privatizációs bevételek költségvetést megillető hányada című tétel, amelyikben 20 milliárd helyett összesen 3 milliárd befizetésével számolunk.
Tehát a két tétel együttesen azt irányozza elő, hogy 26 milliárd forinttal kisebb lesz a bevétel az eredetileg tervezettnél.
Én úgy érzem, hogy mind a két tételben el vannak dugva olyan elemek, amelyekről mindenképpen a Parlamentnek nyíltan, plenáris ülésen tárgyalnia kell, és mind a két tételről részletes információt kellene kapnunk.
Ami az osztalékokat illeti, ezt a kérdést Katona Béla képviselőtársam már érintette a hozzászólásában egy más szempontból. Ő elmondta, hogy a költségvetésről szóló törvény, pontosabban az ÁV Rt.-ről szóló törvény előirányozta, hogy csak a költségvetési törvény határozhatja meg, hogy az ÁV Rt. milyen osztalékokat fizet.
Ezzel szemben a jelen törvényjavaslatban az szerepel, hogy az ÁV Rt. közgyűlése határozza majd el az osztalékbefizetés mértékét. Ezáltal a közgyűlés döntési hatáskörébe utalná át a korábbi törvényben megfogalmazottakkal szemben a döntés jogát.
A közgyűlésről ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez érdekes összetételű közgyűlés, ha jól tudom, Szabó Tamás miniszter úrból áll. A miniszter úr hatáskörébe utalná ettől a pillanattól kezdve az osztalék meghatározásának a mértékét a pótköltségvetésről szóló törvény.
Én azt hiszem, hogy ebben valami, nem tudom, hogy mi a jó szó, mi a parlamentarizmus keretei között elfogadható szó, ami eszembe jutott, azt nem szívesen használom, mert netán sértő lenne, de legalábbis cinizmus található. Igen, súgják nekem, hogy használjam azt a szót, azt a kifejezést, hogy ügyes.
Tehát a Kormány részéről egy ügyes húzás - de mondom, más szavakat is találhatnék -, hogy ettől a pillanattól kezdve teljesen magánüggyé válik az állami vagyon jelentős része után keletkező osztalék befizetésének a meghatározása.
Nem hallottunk tájékoztatást arról, hogy kevesebb lenne az ÁV Rt.-hez tartozó vállalatoknak a nyeresége az elmúlt évi tevékenysége után, mint amit a költségvetés során tárgyaltunk. Tehát nem az a probléma - legalábbis az eddigi információk szerint -, hogy nem keletkezett annyi forrás, amelyből a 9 milliárd forintot befizethetnék. Valószínűleg itt valami egészen más van a hátsó gondolatokban. De jó lenne erről legalább tájékoztatást kapni, hogyha ezek a hátsó gondolatok a valóságban tiszták, és Szabó Iván miniszter úr itt utal rá, mint hogyha tiszta lenne az ügy. Én az indoklásban ezt nem találtam meg.
Tehát mi történik? Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság tudomásom szerint egy kétarcú társaság. Egyfelől részvénytársaságnak hívjuk, a második oldalon ez nem valódi részvénytársaság. Ez elhangzott itt a Parlament vitájában egy évvel ezelőtt. Ez a részvénytársaság másképp jön létre, mint ahogy a részvénytársaságok létrejönnek, nem pontosan ugyanolyan szabályok szerint működik, mint a részvénytársaságok általában működnek. Ez egy különleges részvénytársaság. Törvény alkotta meg, a törvény határozta meg a vagyonát, speciális előírásokat alkalmazott a törvény a vagyon összetételére vonatkozóan, a készpénzhányadokra vonatkozóan, és sok minden másról. Ezt a részvénytársaságot tudomásom szerint csak a törvény számolhatja fel. A részvénytársaság vezetőit a Kormány elnöke nevezte ki, a felügyeletét a Kormány a saját kezében tartja.
Egy teljesen - akkor mi úgy hittük - az ellenzék elől elzárt részvénytársaság az, amelybe bekerült az állam vagyonának a jelentős része.
A vagyonkezelő részvénytársaságnál lefolytatott egyetlen tárgyalás során azonban kierült, hogy nem ez a helyzet. Nemcsak az ellenzék elől sikerült elzárni a részvénytársaság tevékenységét, hanem a társadalom egésze elől, beleértve a kormánykoalíció tagjait is. Talán a Kormány tagjait nem, de erről nem szólt a fáma ezen a bizonyos tárgyaláson. Egy biztos, hogy a Kormány egy tagja elől nehéz eldugni a dolgot, ez az egy tag maga a közgyűlés.
A részvénytársaság elnökségével, igazgatóságával lefolytatott megbeszélés során mellékesen az is kiderült, hogy a részvénytársaság úgy tekinti, hogy valamennyi hozzá tartozó vagyon az ő magánügye, ő ezzel a vagyonnal úgy gazdálkodik, ahogy kíván.
Tekintettel arra, hogy ennek a vagyonnak a kezelése során egyes vállalatoknál nyereség keletkezik, más vállalatoknál veszteség jön létre, ő a saját jogának tekinti azt, hogy keresztfinanszírozásokat valósítson meg, és a nyereség egy részéből átcsoportosítson a veszteséges vállalatokhoz.
Ezenkívül úgy tekinti ez a részvénytársaság, hogy az összeredmény után, a hozzá tartozó összes állami vagyonrész után együttesen keletkező nyereség vagy veszteség után képezzen adót, illetve osztalékot az állam felé.
Ez egy nagyon érdekes helyzet, amelyik nagyon érdekes helyzetről tudomásom szerint ez a Parlament soha nem döntött. Soha nem döntöttünk úgy, hogy az állami tulajdonban lévő egyéb részvénytársaságokban, az ÁV Rt.-hez tartozó egyéb részvénytársaságokban lévő vagyon után nem kell nyereségadót fizetni például. Én azt hiszem, ilyen döntés nem született. Ezek a részvénytársaságok: csak a példa kedvéért hadd mondjam, MOL Rt. Ha nyeresége van a MOL Rt.-nek, a MOL Rt. nyeresége után osztalék és nyereségadó illeti meg az állami költségvetést. De most sikerült ezt bedugni az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságba, és ők nyugodtan mondhatják azt, hogy a társasági törvény értelmében semmi nem illeti meg az államot. Az eredmény a részvénytársaság magánügye, és belül marad a részvénytársaságon, ha a közgyűlés úgy dönt, tehát ha Szabó Tamás miniszter úr úgy dönt.
Én azt hiszem, hogy ezt az apróságot érdemes lenne kibontani, végigvitatni, végigvizsgálni, és a Parlamentnek egyrételműen állást foglalni abban, hogy melyik forrás mire jogosít fel, mi az, amire az állam igényt tarthat, és mi az, ami a vagyonkezelő részvénytársaság igazgatóságának és közgyűlésének a hatáskörében elintézhető.
A másik tétel a privatizáció bevételeiről szóló tétel, ahol 20 milliárdos bevétel helyett 3 milliárdot ír elő a költségvetés a befizetési előirányzatra. Szintén érdekes. Tudomásom szerint az első negyedév, sőt talán az első öt hónap privatizációs bevételei nem alakultak olyan rosszul, mint ami ebből a pótköltségvetési javaslatból kitűnik. Az ÁVÜ első negyedéves beszámolóiból az tűnt ki, hogy ők időarányosan jutottak bevételekhez a privatizáció folyamán.
Ha ez igaz, akkor itt valami nagyon furcsa események zajlanak. Azt hiszem, hogy két dolog lehetséges.
Az egyik alternatíva az, hogy a Kormány pontosan tudja, hogy lelassult a privatizáció, mert csökkent a kereslet. Bár nehezen tudom felfogni, hogy honnan tudja, hogy ha az első negyedév számai ezt nem bizonyítják.
A második lehetőség az, hogy a Kormány privatizációs stratégiát váltott, és ennek értelmében tudja, hogy csökkenni fog a bevétel. Én azt hiszem, hogy ez az utóbbi változat az igaz. Az történt szerintem, hogy a Kormány privatizációs stratégiát váltott.
Nagyon sok hír hangzott el már eddig is, különösen az elmúlt év végén, de ez év áprilisa táján is arról, hogy a tömeges privatizáció új módszerét kívánja a Kormány bevezetni az országban. Erről szintén nem volt parlamenti tárgyalás, különösen nem volt parlamenti megállapodás.
A tömeges privatizáció alatt pedig valami olyasmit kell érteni, hogy osszuk szét mielőbb a vagyont, mert később erre nem lesz lehetőség. Ennek különböző technikái hangzottak el, de ez egy stratégiaváltás. Ez azt jelenti, hogy nem az eredeti elképzeléseknek megfelelően, a piaci érdekek alapján, a piaci szempontok alapján kerül sor a privatizációra az elkövetkező időszakban, hanem valamilyen más célok követésének megfelelően, valószínűleg politikai célok alapján.
(18.10)
A Kormány tehát tudja, hogy stratégiát változtatott, ezért nem lesz elég privatizációs bevétel, ezért nem lesz 17 milliárd bevétel a költségvetésben - és mi ezt most szíveskedjünk tudomásul venni.
Mellékesen: ennek a stratégiaiváltásnak nem csak a hangját lehet hallani, a zaját, hanem bizonyos tényekkel is lehet találkozni. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a lapokban sorra jelennek meg híradások arról, hogy a kárpótlási jegyekért cserébe történő privatizáció felgyorsult, és egyes olyan vagyontárgyak kerülnek kárpótlási jegyekért értékesítésre, amelyekről az az ember érzése, sőt, meggyőződése, hogy minden további nélkül jó pénzért lehetne értékesíteni, ha nem került volna sor kormányzati stratégiaváltásra.
Például a tegnapi lapokban a következő cégekről lehetett olvasni, hogy privatizációjukra kárpótlási jegyért - tehát nem készpénzes bevételért - kerül sor: MOL Részvénytársaság, OTP - nem tegnap kezdődött, hanem korábban -, Magyar Külkereskedelmi Bank Részvénytársaság, Pick Szalámigyár. Ez csak négy példa olyan cégekről, amelyeknél készpénzes, plusz befektetőket is hozó privatizációra kerülhetne sor - ezzel szemben a kormánystratégia azt mondja, hogy ezek most sürgősen, kárpótlási jegyért kerüljenek eladásra. Magyarul: ezért 17 milliárddal kevesebb lesz a költségvetési bevétel - amit valahonnan pótolni kell. Részben, ugye, a deficit növelésével, részben pedig más módszerrel kívánunk pótolni - például a kétkulcsos áfa bevezetésével, az áfa-kulcsok fölemelésével, a hat, illetve nullaszázalékos áfa-tételek megszüntetésével. Fizesse meg tehát a kisfogyasztó lakosság azt a kárpótlási folyamatot, amit most a Kormány felgyorsítás címen csinál.
Azt hiszem, ez két olyan tétel, amelyik magyarázatra szorul, a magyarázatra az expozéban nem került sor. Remélem, hogy a kiegészítő hozzászólásokban erről sokat fogunk még hallani, és hogy ha elhangzottak a magyarázatok, akkor én el fogom dönteni a magam részéről, hogy kis mértékben is akár tudnám-e támogatni. De az a valószínű, hogy egyáltalán nem tudom támogatni a pótköltségvetésnek ezt a felfogását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
