SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy végre szóhoz jutok. Ezt azért mondom, mert ma már harmadszor készültem volna megszólalni, de egyszer visszalépett Kőrösi képviselő úr, és megcserélte interpellációit. Úgyhogy már azt hittem, teljesen felesleges vagyok. (Mozgás és zaj a bal oldalon. Közbeszólások: Halljuk!)
A konkrétumra rátérve: először is úgy érzem alapvető helyzetben, hogy egy ilyen problémakör azt a dilemmát veti fel, amit kicsit fanyarul a "bármit teszel, megbánod" kategóriába szoktak sorolni. Ugyanis mást sem hallunk időnként, mint hogy a kormányzat kezében lévő intézmények gazdálkodása nem felel meg a realitásoknak, a kiadások nagyok, irreálisak, felülvizsgálatra szorulnak.
Minisztériumomhoz viszonylag kevés intézmény tartozik, de ezek átvilágítását, felmérését is szükségesnek tartjuk. Egy ilyen felmérés hullámai jutottak el a képviselő asszonyhoz és ez tükröződött az elhangzott interpellációban.
Magyarországon 300000 veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván a gyámhatóságok. Ebből az állami gondozásban részesülők száma évről évre csökken, évente mintegy 10%-kal, '91 végén alig több, mint 25000 gyermekről volt szó. De nincs okom kormányzati heurékára a csökkenéssel kapcsolatban, mert a csökkenés mögött negatív tendenciák is meghúzódnak, például az állampolgári jogon járó családi pótlék gyermekvisszatartó ereje, s csak oly későn kerülnek már ki a családból a gyerekek, hogy életkoruknál fogva is nehezen befolyásolhatók, nem akarom azt mondani, hogy neveletlenek lesznek.
Ennek ellenére végül is azt látjuk, hogy viszonylag kevés gyermeket érint, és a nevelési hatás nem eléggé megfelelő mértékű. Ugyanakkor az önkormányzatok kezében lévő intézmények gyermekenként átlagosan 350 000 forintra kiegészített normatív támogatást kapnak. Ez a támogatás valójában nem elegendő ahhoz, hogy a 40%-ban feltöltött intézményeket finanszírozni lehessen.
Ebben a körben tehát megindult az intézmények racionalizálása, nem viharok nélkül, súlyos érdekeket sértve akár az oktatók körében, akár a gyerekek körében, szétszakítva barátságokat, esetleg testvéri kapcsolatokat.
E folyamat megállítása hatalmi eszközökkel nem képzelhető el, de ez a folyamat az egyik indoka annak, hogy nagyon fontosnak tartanánk a gyermekjóléti és gyermekvédelmi törvénytervezetnek nemcsak koncepcionális, hanem a normaszöveg szerinti elfogadását.
A Népjóléti Minisztérium kezelésében mintegy tíz intézmény van, és ezeket sem kerülik el a válságjelek. Három javító-nevelő intézetben, négy speciális gyermekotthonban, fóti gyermekcentrumban, két módszertani központban 1128 férőhelyen 509 növendék és 700 millió forintos költségvetés található. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat 350 000-hez képest itt 1 millió fölött van az ellátás. A hatékonyság persze sokkal roszszabb, hiszen a szóban forgó intézmények gyerekanyaga, illetve a körülmények ezt rosszabbá teszik.
Nos, a szóban forgó intézményben Rákospalotán 100 férőhelyen pillanatnyilag 21 fő nevelkedik. Ugyanakkor a megjelent kapacitást az intézet - teljesen egyetértek az interpelláló képviselő asszonnyal - nemes és jó célra használta ki, amely mindenképpen közérdeket jelent. Mindenképpen szükséges ahhoz, hogy értelmesen tudjunk előbbre lépni a kérdés törvényes szabályozásában, de szükséges volt az az átvilágítás is, amely a fenti helyzetben világosabb információkkal látja el a kormányzatot. Ezt megelőzően például ebben az intézetben nem volt szakfelügyeleti vizsgálat. Az 1993. február 26. és március 31. között megtartott átvilágítás célja a szakfeladat teljesülése, a feladatbővülés tényfeltáró értékelése és a leányjavító-nevelés jelen helyzetének és perspektívájának áttekintése volt, javaslattevésekkel.
Tulajdonképpen, ha nagyon leegyszerűsítem a képviselőnő kérdését, mely szerint fenyegeti-e felszámolás veszélye a példaértékű Rákospalotai Leánynevelő Intézetet, akkor egyszer azt kell mondanom, hogy igen is, nem is; másodszor azt kell mondanom, hogy semmifajta döntés nem született; harmadszor azt kell mondanom: reális lehetőséget látok arra, hogy ez a nevelőintézet saját eredeti munkáját és a képviselőnő által is dicsért kiegészítő munkáját a jövőben is folytathassa. A döntési folyamat előrehaladásáról a képviselőnőt a parlamenti plenáris ülésen kívül is szívesen tájékoztatom, így módja lesz a végső döntés előtt véleményét kifejteni, s ha az netán egyet nem értő lenne, akár újból a Ház plénuma elé hozni. Jelen pillanatban azonban kérem, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
