FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvénynek két elvárást kell egyidejűleg teljesítenie: az első a lakosság jó színvonalú gyógyszerellátása, a második a gyógyszerészek stabil egzisztenciájának megteremtése. Maga a törvény két alapelven épül fel: az egyik az, hogy a gyógyszertár egészségügyi intézmény, a másik pedig a gyógyszertárak személyi jogon való működtetése.
Az egészségügyi intézmény jellegéből adódóan olyan sajátosságai léteznek, amelyek eltérnek a szokványos árukereskedelemben megszokott viszonyoktól. Az első mindjárt az a körülmény, hogy nem kívánatos érvényre juttatni a kereslet-kínálat szabadpiacon megszokott szabályozó szerepét, azaz a forgalom – és ezzel a haszon – növelése egyáltalán nem közérdek, hanem szerencsésebb volna a magyar lakosság közismert gyógyszertúlfogyasztását mérsékelni. Említhetnénk még más dolgokat is: például a gyógyszertár működési körében ismeretlen fogalom a leárazás, a szavatossági idő utáni eladás vagy a szezon végi kiárusítás; különleges szakmai követelmény a pontosság: itt nincs olyan kérdés, hogy "lehet-e 20 dekával több?".
Összefoglalva: az egészségügyi intézmény jellegből adódóan a szokványos piaci helyzettől eltérő érdekeltségi viszonyok, ellenőrzési megoldások és garanciák kell hogy érvényesüljenek.
A következő gondolat a személyi jog kérdése. Ennek elfogadása sokak számára nem könnyű, mert jelenleg nehezen illeszthető a magyar jogrendszerbe, jóllehet hosszú múltra tekint vissza, és a nyugati jogrendszerben bevett gyakorlat. Azt mondhatjuk, hogy a gyógyszertárak személyi jogon való működtetése egy olyan szakmai sajátosság, amelyhez a gyógyszerész-társadalom ragaszkodik, és amely jól szolgálja a bevezetőben említett kettős célt.
A gyógyszerészek nagyon várják ezt a törvényt, mert tudnunk kell, hogy eddig egy joghézagos helyzet állott fenn, nem kevés zűrzavart idézve elő – korábban több interpellációt intéztem a népjóléti miniszter úrhoz, sürgetve a helyzet rendezését. A megfelelő törvényi háttér hiánya miatt sokszor csak a tiszti főgyógyszerészek rátermettségén múlt, hogy helyrehozhatatlan károk nem keletkeztek a gyógyszertár-alapítás terén.
Nem lehet hallgatni arról a huzavonáról, ami ezen törvénytervezet körül zajlott. Kezdem azzal, hogy a Gyógyszerész Kamara mint egyesület elkészítette a törvény tervezetét már 1991-ben. A kormány lényegében azóta húzta-nyúzta, egészen a ciklus végéig, hogy akkor aztán – rendkívüli eljárásban, alapos megvitatás nélkül, az élet kényszerítő sürgetése hatására – a Parlamenttel elfogadtassa. Tudnunk kell, hogy e törvény hiánya egyben gyógyszertárak privatizációját is akadályozta. Az érdekütközések ezen a területen elkerülhetetlenek az önkormányzatok és a kormány között. Hogy ennek köszönhető-e a négy év langyos tespedés utáni hirtelen sietség, azt ki-ki döntse el saját maga. Mindenesetre félő, hogy az önkormányzatok alkotmányossági kifogást emelnek az eljárás ellen, mert nem élhettek véleményezési jogukkal: még a benyújtott javaslatot sem kapták meg írásban véleményezésre. Ez a tény pedig ütközik az önkormányzatokról szóló törvénnyel.
A problémát kétféleképpen is lehet kezelni: vagy az önkormányzati törvény előírásainak megfelelően, az egészségügyi ellátási kötelezettséget megtartva, az önkormányzatok szerepet és jogosultságokat kapnak a gyógyszertárak működtetése terén, vagy pedig az önkormányzatokat mentesíteni kell ezen kötelezettség alól.
E kétféle rendezést lehetővé teendő, dr. Török Ferenc SZDSZ-es képviselő – másokkal együtt – nyújtott be módosító indítványokat, amelyek azonban a szociális bizottságban egyharmadnyi szavazatot sem kaptak, így most nem is kerülhetnek szavazásra. A fő probléma az, hogy emiatt ez a kérdés nem fog most nyugvópontra jutni.
Ha e törvényt és a Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényt el is fogadja most a tisztelt Ház, a gyógyszerészet kérdése még így is foghíjas marad, ugyanis a gyógyszerekről szólót még be sem nyújtották. E két törvény nemhogy a működés során nem tudott összecsiszolódni, de még a szöveg egyeztetése sem történhetett meg – úgyhogy párhuzamosságok még előfordulhatnak a végül is elfogadott szövegben, és azokat majd utólag kell korrigálni.
A benyújtott törvényjavaslat, ismertté válva a gyógyszerészek között, telefonok és levelek özönét váltotta ki, tiltakozva egyes részei ellen. Ilyenek szerepeltek a levelekben, hogy "aki ilyet csinált, az sosem dolgozott gyógyszertárban". Ezeket az égbekiáltó dolgokat próbáltuk rendbe hozni módosító indítványokkal. Ilyen például a szakasszisztensek gyógyszerkiadásának kérdése stb.
A törvénytervezet magán viseli a szokásos betegségeket, azaz olyan dolgokat is tartalmaz, amelyeket nem kell feltétlenül törvényi szinten szabályozni – mint például az árrés, árengedmény a kézigyógyszertárak működtetése során –, hanem szabályozható volna miniszteri rendelet szintjén. Más esetekben centralizál: olyan jogosultságokat kíván a népjóléti miniszter számára vindikálni, amelyek tipikusan kamarai kompetenciát jelentenek. Egyértelmű törvényként volt érzékelhető, hogy a Gyógyszerész Kamara lehetőleg ne kapjon egyetértési – azaz vétó- – jogot semmilyen vonatkozásban.
Az úgynevezett hatpárti módosítócsomag-tervezet jelentős kompromisszumok árán igyekezett a törvény szakmaiságát megőrizni, és a Gyógyszerész Kamara helyét kijelölni ebben a kérdésben.
Bár meg vagyunk győződve arról, hogy alaposabb megvitatás és kellő érlelés sokkal kiegyensúlyozottabb törvényt eredményezett volna, tudjuk, hogy jelentős utólagos korrekcióra lesz szükség. Amiatt határoztunk most mégis az elfogadás mellett, hogy a későbbiekben legyen egy korrigálható kiindulópont, és vessünk véget az eddigi, joghézagos helyzetnek. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
