FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP) Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy milyen régóta húzódik ez a döntés, bár most nem annyira az Országgyűlés hibájából, de végső soron újból kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk.
Mi úgy gondoljuk, hogy a vételi jog megadását támogatni kell. Támogatni kell, mert úgy ítéljük meg, hogy azok a bérlők, akik eddig nem tudták megvenni lakásukat, ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe azokhoz képest, akik már megvehették.
A javaslat szerint egy esztendő áll rendelkezésre a bérlők számára, hogy nyilatkozzanak, meg kívánják-e lakásukat vásárolni. Megmondjuk őszintén, hogy ezt a javaslatot mi rövid időnek tartjuk, úgy tudom, hogy a Lakásbérlők Egyesülete három esztendőt javasol. Mi, szocialisták szeretnénk módosító indítvány formájában két esztendőt javasolni. Úgy ítéljük meg, hogy ez is megfelelne az Alkotmánybíróság döntésének, ugyanakkor hosszabb időt adna a bérlőknek arra, hogy felelősségteljesen tudjanak nyilatkozni.
Még egy javaslatunk lenne ennek kapcsán, mi úgy gondoljuk, hogy ezt a két esztendőt az önkormányzati rendelet kihirdetésének napjától kellene a törvénynek előírni, hiszen végső soron akkor lenne korrekt a két esztendős idő.
Igen tisztelt képviselőtársaim! Ugyancsak örülünk annak, hogy az elővásárlási jogot fenntartja a törvény, és úgy gondoljuk, hogy a bérlőknek erre hoszszabb távon valóban joguk kell hogy legyen.
Ugyancsak támogatandónak tartjuk a nyugdíjasok védelmét. Ez egy nagyon komoly kérdés, hiszen a nyugdíjas bérlők sokasága keres meg valamennyiünket – gondolok azokra, akik fogadónapot tartunk – és mondják el, annak ellenére, hogy a sajtóban, tv-ben, rádióban és minden fórumon már tényleg elhangzott, hogy a nyugdíjas bérlők feje fölül nem lehet a lakást eladni, még mindig kételyek vannak az emberek fejében. Nagyon jó lenne, hogyha ezt a törvény végső soron szentesítené és megnyugtatná a nyugdíjas-társadalmat.
Salamon képviselőtársamhoz hasonlóan én is szeretnék kitérni a vételár ügyére. Úgy ítélem meg, hogy kialakult ebben az országban az – úgymond – önkormányzati bérlakások elidegenítése terén egy általános gyakorlat. Ez a gyakorlat több mint 200000 lakás eladásakor élt, működött. Ezen idő alatt az eladásra került lakások döntő többségét 15, illetve 30% közötti áron adták el a piaci árhoz viszonyítva. Úgyhogy egyetértek Salamon képviselőtársammal, aki megfogalmazta, hogy igen, a lakottság tényét mindenképpen figyelembe kell venni, és az általános joggyakorlat általában az 50%-os értéket veszi figyelembe a piaci ingatlanárusításnál, ingatlanvásárlásnál, ha az az ingatlan lakott.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság döntése nyomán a törvénytervezet az eladási árról, a vételárelőleg mértékéről, a kedvezmények nagyságrendjéről és a kamatmaximum kivételével a kamatfizetésről is az önkormányzatok kezébe adja a döntés jogát. Mi úgy gondoljuk, hogy nagyon súlyos problémákat vethet fel az, ha az önkormányzatok a helyi rendeletek megalkotásakor nem vesznek az eddigi gyakorlatból mintát. Hiszen hiábavaló lesz a vételi jog, ha irreális eladási árat szabnak, de ugyancsak megakadályozhatja az adásvételt, és sok lakás megvételét az is, ha indokolatlanul magas vételárelőleget írnak elő. Ezt a csatát majd az önkormányzatokban kell megvívni, nekünk a célunk mindenképpen az, hogy azok a bérlők, akik eddig valamilyen oknál fogva nem tudták megvenni lakásukat, ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe.
Leszögezhetjük tehát, ha nem módosul a jelenlegi előterjesztés, kizárólag az önkormányzatok jó szándékán fog múlni az, hogy a vásárlási lehetőségre várakozóknak lesz-e esélye tisztességes feltételek mellett hozzájutni lakásukhoz.
Ugyanakkor sajnos, a lakosság még mindig nincs döntési helyzetben, hiszen bár sok kerületben és nagyon sok területen megszülettek a helyi önkormányzati rendeletek, de még mindig nagy a bizonytalanság a lakbérek ügyében. Éppen ezért nyugodtan ki merem jelenteni, még mindig nincs döntési helyzet, s ennek az az oka, hogy az ismeretlen mértékű lakbérelemlés elől menekülő bérlő még megveszi a legjobban lepusztult házban lévő lakását is, mert nem tudja, hogy kiadásai azonnal háromszorosára nőnek, hogy fizetnie kell a törlesztést, a közös költséget és a felújítási alapot is. Ezt a nyugdíjasok, a kisjövedelmű családok nemigen tudják megfizetni.
Igen tisztelt Ház! Még egy problémára szeretném felhívni a figyelmet. Gondnak tekintjük azt, hogy a társbérletek esetében is biztosítja a törvénytervezet a vételi jogot. Nem azért, hogy kizárjunk bárkit a lakás megvásárlásának lehetőségéből, hanem elsősorban azért szeretnék ez ügyben szót emelni, mert úgy gondoljuk, nem szerencsés tulajdonként konzerválni a társbérleti formát, amelyről valamennyien tudjuk, hogy egy nagyon egészségtelen bérleti forma. Úgyhogy mindenképpen javaslatot fogunk tenni arra, hogy ez a paragrafus maradjon el. Úgy gondolom, hogy a helyi önkormányzatok ezt a kérdést megbízhatóan és megnyugtatóan tudnák rendezni a helyi rendeletekben, annál is inkább, mert a cél – azt hiszem – valamennyi területen az kell hogy legyen, hogy a társbérletek minél előbb felszámolásra kerüljenek.
Igen tisztelt képviselőtársaim! Azokra a lakásokra, amelyek az önkormányzati törvény erejénél fogva kerültek az önkormányzatok tulajdonába, nem terjed ki a vételi jog. Ez az alkotmánybírósági határozatnak megfelel, de mi úgy gondoljuk, hogy az ebből eredő feszültségeket önkormányzati szinten lehetséges és kell majd csökkenteni.
A helyiségbérletekre vonatkozó szabályozást elfogadhatónak tartjuk. Úgy gondoljuk, nagyon fontos a bérlők számára biztosított elővásárlási jog, ugyanakkor a vételárat a piaci helyzet fogja majd meghatározni.
Nagy vitát kavart javaslatunk már a törvénynek az előző vitájában is – a fővárosi szabályozás ügyében. Továbbra is szeretném leszögezni, hogy mi, szocialisták úgy gondoljuk, a lakásügylet is az egyik olyan területe a jogszabályalkotásnak, ahol nagyon fontos lenne, ha speciálisan tudnánk kezelni a főváros ügyét, és hogyha valamelyest megpróbálnánk egyfajta egységes fővárosi szabályozás irányába elvinni a javaslatot.
Összefoglalva: nem tudom, képviselőtársaim milyen módosító indítványokat fognak benyújtani, de mindenképpen úgy tűnik, hogy egyfajta kerettörvényről fogunk majd dönteni. Az önkormányzatok felelőssége igen nagy. Nem vitatom, hogy vannak jól működő, bölcsen döntő önkormányzatok, de a károsultakat, a hátrányosan megkülönböztetetteket ez nem érdekli. Ők a vesztesei lehetnek az elhibázott döntéseknek. Ezért tartjuk alapvető fontosságúnak az érdekegyeztetést, mert sok konfliktust lehetne megelőzni azzal, ha a bérlők, a bérbeadók és a civil szervezetek véleményét a helyi döntéshozók is figyelembe vennék.
(12.50)
Hiszen az embereket érdeklő kérdésekre sajnos e törvény kapcsán nem tudunk pontos választ adni. Nem tudjuk megmondani, mennyi lesz az eladási ár, nem tudjuk megmondani, mennyi lesz a kedvezmény és még sorolhatnám.
Ezek a nagy kérdések, amelyek az emberek mindennapjait érintik, a helyi testületekben dőlnek majd el. Ezért nagyon nagy a felelősségük a helyi önkormányzatoknak, de azt hiszem, valamennyiünknek, hogy egy elfogadható törvényi szabályozást hozzunk meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
