HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy az ebédidőnket nem akarom igénybe venni, lerövidítem a kereszténydemokraták mondanivalóját, pusztán azokra a kérdésekre szeretnék kitérni, amelyek minden törvénytisztelő és gondolkodó állampolgárban is önkéntelenül felvetődnek.
Csatlakozom Salamon László képviselőtársam azon megállapításához, hogy jogtisztelő, törvénytisztelő állampolgárnak nincs joga az Alkotmánybíróság döntését kétségbe vonni vagy kritizálni. De szabad rajta elgondolkodni, megállapíthatja azt, hogy ez a változás jobbá tette-e azt a jogi szabályozást, ami miatt az Alkotmánybíróság hozzányúlt a kérdéshez.
Mint ismeretes, nagyon röviden: ha nem lett volna a 93. évi LXXVIII. jogszabály, akkor a lakások elidegenítése a 16/1969. IX. hó 30-i kormányrendelet alapján történt volna. Ezek az elidegenítési szabályok expressis verbis kimondták azt, hogy a helyi forgalmi érték figyelembevételével, a lakás esetében az eladási ár a forgalmi érték 30%-a, ha 15 éven belül felújították a házat, ha pedig nem újították fel, akkor 15%-a.
Tehát tulajdonképpen keretek közé határolták, hogy amikor az akkori tanácsok lakásokat értékesítettek, meddig mehettek el a vételár tekintetében. Kétségtelen, hogy volt egy diszkrecionális joguk, ami a helyi forgalmi érték megállapítására vonatkozott, de azon belül a hányadot már maga a kormányrendelet korlátozta.
A belügyminiszter úr előterjesztésében, expozéjában említette azt, hogy ez több mint másfél millió embert érint ma Magyarországon. Ha most megnézzük, hogy ki ez a másfél millió ember, akkor zömmel a szegényebb középrétegek és a kisemberek, hiszen akinek korábban megvolt a megfelelő összeköttetése és anyagi ereje, az a korábbi kormányrendelet szerint igen jó árért meg tudta venni a korábbi tanácsi lakását. Azok maradtak vissza, akiknek vagy összeköttetésük, vagy pénzük nem volt.
Ez az alkotmánybírósági döntés, amely egyrészt korlátozza a vételi jog fennállását összesen csak egy évre, önkéntelenül felveti azt a gondolatot, hogy vajon az a kisember, akinek eddig nem volt pénze, most ez alatt az egy év alatt hogyan és milyen formában fogja tudni előtermteni a forgalmi értéknek megfelelő vételárat? Mert ha nem tudja előteremteni, akkor mit ér számára a törvényben kikötött elővásárlási jog, hiszen a következő évben ez a forgalmi érték ismét lényegesen nagyobb lesz és tulajdonképpen szinte soha nem tudja magát utolérni, mert hiába van számára törvényileg adva elővásárlási jog, kénytelen lesz arról – anyagiak hiányában – lemondani.
Tehát egy jog érvényesülésének módját és eszközét a valós társadalmi és gazdasági körülmények határozzák meg.
Rendkívül furcsának és sérelmesnek tartjuk azt a döntést, hogy a lakásokra ugyan lehet vételi jog, de más helyiségekre nem. Ez kérem kifejezetten vállalkozásellenes döntés. Mert mi fog itt a gyakorlatban történni?
A vállalkozó, akinek raktára, garázsa, helyisége, egyebe van, nem veheti meg a mostani forgalmi érték alapján a helyiséget, nincs vételi joga. De az önkormányzatot semmi nem korlátozza abban, hogy akár évente 100%-kal emelje a bérleti díjat. És vajon ki fogja ezt megfizetni? A vállalkozó az önköltségét nyilván át fogja hárítani a mindenkori áraira, amit a fogyasztók, mi, állampolgárok fogunk megfizetni.
A reális az lett volna, ha ezek számára is biztosítanak vételi jogot és ezáltal meg tudja venni azt a helyiséget, amivel aztán gazdálkodni tud.
Még egy nagyon érdekes szempont: az a szempont ugyanis, ha az önkormányzat felkínálja ezt eladásra, akkor a vételárból meghatározott összeget be kell hogy fizessen egy zárolt számlára. Ha ezt az öszszeget nem tudja szabadon kezelni, semmi érdekeltsége nem fűződik az önkormányzatnak ahhoz, hogy eladja a garázst, hiszen a pénzhez nem jut hozzá. Ez zárolt számlán van, meghatározott célra kell fordítani. Ha pedig évente 100%-kal emeli a bérleti díjat, azt korlátozás nélkül arra használja fel, amire akarja.
Ezért ez a bizonyos 50% és zárolt számla kérdése is nagyon izgalmas kérdés. Ugyanis nem mindegy az, hogy az 1994. évben befolyt értékesítések 50%-át – ami mondjuk 1000 lakás felújítására alkalmas fedezet – mikor használják fel. Ha az önkormányzat ezt csak két évig hagyja a számláján, akkor két év múlva ez már nem 1000 lakás, hanem összesen 200 lakás felújítására lesz alkalmas.
Tudom, hogy az egész alkotmánybírósági döntés azért született, hogy a tulajdon korlátlanságát és tehermentességét biztosítsa az önkormányzat számára, de ha mi azt mondjuk, hogy az értékesítésből befolyt összeget – törvényi rendelkezés folytán – meghatározott célra kell fordítani, ha ez nem alkotmányellenes, akkor az sem lenne alkotmányellenes, hogy ezt egy éven belül kell erre a célra fordítani. Ugyanis ad absurdum bekövetkezhet egy olyan helyzet, hogy valamennyi önkormányzati lakást eladják. Nem lesz önkormányzati lakás, de lesz egy zárolt számlán pénz. Ezt mire fordítja akkor az önkormányzat, ha nincs önkormányzati lakás, aminek a felújítására stb. kellne fordítani? Tehát valahol ezt a kérdést is rendbe kellene tenni.
Most itt a kereszténydemokraták részéről felsoroltam egy csomó kritkát. Joggal kérdezik önök, hogy erre milyen módosító javaslatokat adunk be.
Most nem adunk be módosító javaslatot. Azért, mert a rengeteg módosító javaslat tárgyalásával lehet, hogy meghiúsítanánk azt, hogy a hátralévő hat hétben itt törvény szülessen. Azt szeretnénk, ha a következő parlament a már jelentkező gyakorlati végrehatjások tapasztalataival ismét foglalkozna ezzel a kérdéssel, s ha más nem, majd a kereszténydemokrata frakció fogja előterjeszteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
