ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nem először esik szó a cukoripar privatizációjának fonákságairól: az elkövetett szabálytalanságokról, a külföldi érdekeket szolgáló monopolhelyzet kialakulásáról, a piacvesztésről, s ezek következményeiről, így – többek között – a cukor árának esetleges emeléséről.
Mára nyilvánvaló az is, hogy nem időjárási okok miatt nem termett elég cukorrépa az országban, hanem azért, mert jelentős termőterületek maradtak – nem véletlenül – megműveletlenül. Elfogadható indok nélkül szorulunk cukorbehozatalra.
Monopolhelyzethez, függőséghez vezetett az a tény, hogy a Magyar Cukoripar Tanácsának elnöke egyúttal az Agrana osztrák cég által privatizált petőházi cukorgyár igazgatója. Az ország cukoriparát piacával és termőterületével együtt négy érdekszférára osztották a külföldi tőkések: osztrák érdekeltségű terület Kaposvár és Petőháza, a franciáké Hatvan, Szolnok és Szerencs, s az angoloké Kaba.
A kaposvári cukorgyár a petőházival együtt tisztes versenytárgyalások nélkül, kellő feltételek és garanciák híján áron alul került az osztrák Agrana kezébe. Ez a cég nem kötött szerződést a termelőkkel a gyár kapacitásának megfelelő mennyiségű cukorrépa termesztésére, így csökkent a répatermő terület a gyár hagyományosan kialakult vonzáskörzetében.
Az Agrana a saját üzleti érdekeltségi körébe tartozó horvátországi gyárakkal történő szerződéskötésre kényszerítette vagy afelé terelte a kiszolgáltatott termelőket: a kaposvári, nagy tradíciókkal bíró gyárat pedig lassú elsorvasztásra ítélte. Nincs műszaki-technológiai fejlesztés. Elhibázott terv a kaposvári és petőházi cukorgyár összevonása. A gyár fejlesztése mellett kiállt szakembereket – mondvacsinált indokokkal – elbocsátották, mint ahogy megszüntették a szabad szakszervezetek érdekvédelmi képviselőinek a munkaviszonyát is. Az utóbbiak – egyebek között – igen kritikusan, következetesen rámutattak arra a rejtett importra, amit az úgynevezett sűrűlé, a cukorgyártás köztes terméke jelent. Behozatala olcsó bérfeldolgozásból származik mintegy 100 000 tonna mennyiségben. Hatását tekintve egy okkal több a cukor árának esetleges emelésére.
Az említett osztrák cég lassan, de biztosan szerez piacot nálunk a saját gyáraiban előállított cukornak – nyereségesen –, miközben kétségessé teszi a kaposvári és még másik öt, az ÁVÜ tulajdonában lévő gyár – így például a sárvári – jövőjét.
Nincs sok esély például arra, hogy a munkavállalók élhessenek a részvényekhez jutás lehetőségével az MRP keretein belül, nehéz a foglalkoztatási gondok enyhítése és így tovább.
Mindezért kérdezem véleményét a történtek megítéléséről:
Nem tartja-e szükségesnek a privatizáció felülvizsgálatát, a tanulságok és a konzekvenciák sürgős levonását, amit egyébként Kőrösi Imre képviselőtársam nemegyszer úgyszintén sürgetett. Várom szíves válaszát, miniszter úr.