SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! A költségvetési bizottság jelentését nem tartom elfogadhatónak, és ezt röviden indokolni szeretném.
1992. december 22-i interpellációm, amelyre a miniszteri választ az Országgyűlés nem fogadta el, két kérdéssel foglalkozott. Egyfelől azzal, hogy a bankfelügyelet megtett-e mindent, amit meg kellett tennie, annak érdekében, hogy az 1992. nyári bankcsődök – köztük a leghírhedtebb az Ybl-bank-csőd – elkerülhetőek legyenek. Másfelől azzal, hogy milyen körülmények között ragadtak benn költségvetési pénzek a csődbe került bankoknál és ezért kit milyen felelősség terhel. Az utóbbi kérdéssel a bizottság érdemben szinte nem is foglalkozott.
A bizottságot nem érdekelte, hogy mennyi költségvetési pénz ragadt benn a bankcsődöknél: Mádl Ferenc, akkor a bankfelügyeletért felelős miniszter úr bizottság elé tárt jelentése szerint 2,1 milliárd forint, a jelentésben foglalt tételes részletezés szerint ennek a fele, Szabó Iván pénzügyminiszter úr tavaly március 3-i bizottsági ülésünkön elmondott szavai szerint 3 milliárd.
Javasoltam, hogy tisztázzuk, melyik szám a helyes: az adófizetők egy, két vagy három milliárd forintjáról van-e szó. A bizottság, a költségvetésért felelős bizottság kormánypárti tagjai ezt nem tartották szükségesnek.
Másrészt a bizottság nem foglalkozott érdemben az érintett költségvetési szervek – a Határőrség Országos Parancsnoksága, a büntetés-végrehajtás, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és mások – azon munkatársainak és az őket ellenőrizni hivatott vezetőknek a felelősségével, akik az adófizetők pénzét a csődbe kerülő bankokba tették.
A legfőbb ügyész úr tisztázta azt, hogy az illetők büntetőjogi felelősségre vonására nem kerülhet sor. A szóba jöhető bűncselekményi tényállás, a hűtlen kezelés ugyanis törvényeink szerint csak szándékos elkövetés esetén állhat fenn. A szándékos elkövetés pedig az adott esetben azt jelentené, hogy az érintettek úgy tették a bankokba a pénzt, hogy jól tudták előre: a bankok csődbe fognak menni. Ezt így nyilván nem tudták, így szándékosságról nem, csak gondatlanságról lehet szó – ez pedig, a mondottak szerint, nem bűncselekményi tényállás.
A fegyelmi felelősség azonban gondatlansággal elkövetett károkozás esetén is fennáll. A kérdés ezek után az, hogy gondatlanul jártak-e el az elveszett állami pénzek kezelői. A törvény szerint csak államilag garantált értékpapírok vásárlására engedhették volna át az állam általuk kezelt pénzét a bankoknak. Az viszont tény, hogy a bankok ezt a pénzt nem ilyen értékpapírokba fektették, hiszen akkor – ha abba fektették volna – a pénz nem ragadhatott volna a bankokban.
A kérdés az, hogy a minisztériumok és más állami szervek illetékeseit az ő gondos eljárásuk ellenére vezették-e félre a kérdéses bankok. Nos, az érintettek minimális gondosságot sem tanúsítottak, tisztelt képviselőtársaim! Arra, hogy a bank állampapírt vesz a pénzen, némi garanciát – a mostani újságokból tudjuk, hogy nem túl sok, de némi garanciát – jelent az, ha megkérik tőle az általa vásárolt állampapír sorozatszámát. Szerződések tucatjai vannak a kezemben, amelyek nem tartalmaznak ilyen, az Állami Számvevőszék megállapításai szerint szükséges kikötést.
Egy másik fontos dolog a szerződésekben kikötött kamatláb vagy hozam. A minisztériumok és más szervek pénzeket kihelyező alkalmazottai tisztában vannak a pénzügyi kihelyezések első számú szabályával, azzal a szabállyal, amelyet az állampolgárok szélesebb köre az ONINVEST-tel és hasonló ügyekkel kapcsolatos keserű tapasztalatokból ismer meg. Ők, tehát a minisztériumi illetékesek, tisztában vannak azzal, hogy a magasabb hozam mindig magasabb kockázatot jelent. Ha az állampapírok adott időszakban elérhető hozamánál magasabbat kötöttek ki a szerződésekben, akkor tudták: pénzüket a bank, bármit mond is egyébként a szerződés, nem állampapírba, hanem valami kockázatosabb dologba fogja fektetni – ahogy ez egyébként történt is.
Mádl miniszter úr írásos jelentése szerint a kikötött hozamok, idézem: "25 és 33% között, tehát az átlagos hozamszint körül szóródtak." S ez az állítás – tisztelt képviselőtársaim – kétszeresen is valótlan. Nekem van a kezemben olyan szerődés, amely 36,5%-ot kötött ki. Emellett a kikötött hozamok a Magyar Nemzeti Bank hivatalos közlése szerinti mindenkori maximális – tehát nem az átlagos, hanem a maximális – elérhető hozamokat a szerződések nagyobb részénél meghaladják, éspedig 4-6%-kal, néha többel is.
Elnézést kérek azért, hogy ezeket a szerződéseket a miniszter úr állításának ellenőrzése érdekében megszereztem, és elnézést kérek azért is, hogy le kell szögeznem: ha a miniszter úr Amerikában terjesztett volna valótlan, állami hivatalnokok nyilvánvaló gondatlanságát, gondatlansággal való károkozását takargatni hivatott állítást egy parlamenti bizottság elé, akkor börtönbe csukták volna. Azt talán mondanom sem kell, hogy a költségvetési bizottság kormánypárti tagjai egyáltalán nem akadtak fenn a miniszter úr állításának valótlanságán. Ők az ügy sima lezárása mellett döntöttek.
Az önök előtt fekvő bizottsági jelentés fel sem veti azt a kérdést, hogy az adófizetők pénze gondatlan kihelyezés miatt veszett-e el, és kellett volna-e emiatt valakik ellen fegyelmit indítani. Arról sem szól a jelentés, hogy van-e valami probléma a pénzek kihelyezésének ellenőrzési rendszerében – ami után én csak csodálkozni tudok azon, hogy tegnap a költségvetési bizottság kormánypárti tagjai is megszavazták törvénymódosító javaslatom napirendre vételét, amely ennek a rendszernek a kifejlesztését célozza.
Tisztelt képviselőtársaim! 1990 májusa óta aligha került önök elé olyan jelentés, amely ehhez a bizottsági jelentéshez hasonló mértékben irányult volna súlyos hibák eltussolására. A költségvetési pénzek kezelői nem követtek el hibát az Ybl-bank-botrány kapcsán – ez a jelentés mondanivalója. Ez a mondanivaló lényegében már a jelentést előkészítő, tavaly márciusi és szeptemberi bizottsági üléseken megfogalmazódott, és ismertté is vált. A pénzek kezelői így nyugodt lélekkel folytathatták ugyanezt a gyakorlatot, ami elvezetett az előbbire kísértetiesen hasonlító Lupis-botrányhoz. Akinek ez sem elég, aki akar további hasonló ügyeket, az fogadja el azt a jelentést. Én nem fogadom el. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
