SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, a Matáv, a magyar telekommunikációs piac privatizációja nagy jelentőségű dolog, és örülök, hogy képviselőtársam erre fölhívta a figyelmet. Ennek révén ugyanis Magyarországon néhány éven belül meg fog szűnni a sorban állás a telefóniában. Erre évtizedekig hiába vártunk, és Magyarország lesz a térség telefonközpontja, és ez biztonsági szempontból sem akármi. És az a fejlesztés, ami különféle jogcímeken, részben a részvényeladásokból, részben a koncessziós eladásokból, részben a Matáv tőkeemeléséből megérkezett, az valóban egészen elképesztő nagyságrendű, mert közelíti az 1 milliárd dollárt. De ez nem azt jelenti, hogy ez a költségvetés problémáit hivatott megoldani.
Képviselőtársam olyan kérdést tett fel, amire a választ mindenki előre sejtheti, mert azt gondolom, e Házban nincs egyetlen képviselő sem, aki nem juttatna szívesen minél többet arra a nemes célra, amit a kultúra jelent. De a realitásoktól nem lehet elrugaszkodni.
A nemzeti kulturális alap meghatározó forrása a költségvetési támogatás és a kulturális járulék kell hogy legyen. A lehetséges forrásként megjelölt privatizációs bevétel egyfelől nem stabil, mert piaci kategória. De különösen nem lehet tartós elem, hiszen ez egy rendkívüli bevétele – ha egyáltalán van – a költségvetésnek. Nem stabil ez a bevétel, mivel a készpénzes bevételek alakulása függ a vagyon jellegétől, függ a kedvezményes technikák, az egzisztenciahitel, a lízing, a munkavállalói résztulajdonosi program igénybevételétől, és nem tartós elem azért sem, mert a privatizáció belátható időn belül véget fog érni – reményeink szerint.
Megjegyzem továbbá, hogy vannak olyan országok, amelyek egyáltalán nem használják fel a privatizációs bevételeket, sőt, kénytelenek befektetni a privatizáció érdekében. Ha jól tudom, Németországban eddig 400 milliárd márkát fordítottak részben a privatizációra, részben pedig a keleti gazdaság felemelésére.
Egyébként is, teljesen helytelen egy második költségvetésként értelmezni a privatizációs bevételeket. Egy költségvetés van, a bevételeknek oda kell bemenniük és a Parlamentnek kell dönteni arról, hogy mi történik ebben a kérdésben.
Másodszor. Azt hiszem, nem helyes az a magatartás, hogy amikor a Parlamenten nem lehet keresztülvinni valamit valaminek a támogatására, akkor megindulnak a reményfutamok a Vagyonpolitikai Irányelvekben. Ez egy helytelen logika, és nem helyes gazdaságpolitikai szempontból.
A feltett kérdésekre válaszolva: 1993-ban a privatizációs készpénzbevételek tekintetében többletbevétel nem képződött. A nemzeti kulturális alap így innen nem juthat forráshoz. Megjegyzem: amennyiben többletforrás képződött volna, azt az irányelvek prioritásai szerint elsődlegesen a vállalkozókat támogató eszközrendszer fejlesztésére kellett volna fordítani.
Másodszor. A 93-as Irányelvekben foglaltak alapján a képződő többletbevételeket a Kormány döntésével kellett volna felosztani az Irányelvekben rögzített négy jogcím között. Mivel – mint mondom – ilyen jellegű többletbevétel nem képződött, ezért a Kormánynak erről nem kell rendelkeznie.
De ha már ez a kérdés szóba került, engedjék meg, hogy szóba hozzam: a privatizáció során maximálisan figyelembe vesszük a kulturális szféra érdekeit. Széles körű egyeztetések zajlanak ebben a kérdésben, és hadd említsek csak három példát arra, milyen gondosan kezelik a tulajdonosi szervezetek a kultúra területének privatizációját.
Az egyik a budapesti antikváriumok ügye, a másik pedig a Hungaroton hangarchívumának kérdése. És ezzel kapcsolatban szeretném innen is megköszönni a magyar zenei élet aggódó és joggal aggódó képviselőinek – személy szerint Durkó Zsoltnak is –, hogy segítettek kialakítani egy higgadt megoldást. Köszönöm. (Taps.)
(15.30)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
