ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Érveim egy részét Papp Sándor elmondta, és álláspontunk közel áll. Szeretnék azonban aláhúzni néhány gondolatot; mindegyiket elmondtam már ebben a teremben. Abban a helyzetben vagyunk, amikor csak a kisebbik rosszat választhatjuk. Kényszerpályán van az ország, kész tények elé állítottak minket, követő magatartást tanúsíthatunk, és alaptalanul nem reménykedhetünk. Nincs politikai megoldás, mert nincs szándék a kompromisszumra. Nincs, Dragon képviselőtársam, semmiféle nemzetközi offenzíva. A korábbi, mellettünk tanúsított lelkesedés lelohadt. Teljesen logikus és reális, ha valaki előretekint, akkor számításba veszi, hogy 96-ban vagy 97-ben Hága hogyan fog dönteni.
Szeretném megismételni azt, amit a múlt héten mondtam: alaptalan a várakozás, hogy Hága majd nemzeti igazságot szolgáltat, mindazt visszakapjuk, amit elveszítettünk, netán bontás következik, netán a londoni megállapodás megismétlése, netán az Európai Közösségek által ajánlott kétharmad-egyharmad arányú vízmegosztás. Meg kell mondanom, én az utóbbit sem hiszem. Hága akkor majd jogi bírói döntéssel nyilván a két fél türelmére, megértésére, a békés rendezésre fog apellálni, netán kimondja a fele-fele arányú vízmegosztást, mindkét felet óvni fogja a túlhasznosítástól, és – egyéni véleményem szerint – a kész tények tudomásulvételét fogja ítéletében kimondani.
Ezek az igazságok nem azok a praktikus megoldások, amelyek ma elkerülhetetlenek. Ma az a tény kérdése, hogy még egy vegetációs időszakot nem vészel át a Szigetköz. Következésképpen lehet elméleti vitákat folytatni még egy-két hónapig. Csak ezek végzetesek, mert a bekövetkező kár utáni elméleti viták. A dolog ma úgy áll, hogy egy-két hét, és elkéstünk. A Duna medréből ma az építkezésekhez viszik a kavicsot, a 7-8m mély kutak is kiapadtak, és az ott lakók úgy látják, hogy az ő 150-160 milliárd Ft-ra becsült természeti kincsük – a megélhetési viszonyaik napról napra történő romlásával együtt – elvész, devalválódik.
A kisebbik rosszat választhatjuk. Sajnos, annyira megkéstünk – és ebben nem lehet felmenteni a Kormányt –, hogy egyszerűen nincs időnk azt a szakmai vitát lefolytatni, hogy fenékgát vagy szivattyúzásos megoldás. A Kormány, sajnos, sokáig alaptalanul reménykedett abban, hogy a tárgyalások majd megoldást hoznak, majd megszületik a kompromisszum. A vízügyi tárgyalások eredménytelensége után az az alaptalan várakozás következett, hogy majd a külügyi tárgyalások, majd a diplomácia a maga eszközeivel és módszereivel. Kérem, ezek is csődöt mondtak. Aztán következett az a hiba, hogy a keletkező politikai feszültségek elterelése érdekében mindent Hágára terelünk, mert ez jó elterelő művelet.
Itt valóban sokféle feszültség keletkezett. Jól emlékeztetett erre Keresztes K. Sándor, Papp Sándor is, és Rott Nándor is, tudjuk. Az elkövetett, alapvetően politikai hiba nemcsak természeti károkat okozott, hanem gazdasági, társadalmi, nemzetközi károkat is okozott, hatványozódott. De alaptalan illúzió azt hinni, hogy ezeket el lehet terelni Hágára, ahol majd nemzeti igazságot fognak nekünk szolgáltatni. Nem.
Tisztelt Országgyűlés, a kisebbik rosszat választhatjuk. A nagyobbik rosszat az javasolja, aki arra kér minket, hogy várjunk, reménykedjünk alaptalanul. A Szigetköz ezt nem engedi meg. Következésképpen ha fenékgát mellett döntünk; a fenékgát lebontható, a fenékgátat nem fogadhatjuk el végleges megoldásnak, a fenékgát a kisebbik rossz. Az Európai Közösségek is ezt javasolták mint kárenyhítő, mint a vízutánpótlást biztosító legjobb szakmai megoldást.
(12.00)
Nem kívánom eldönteni, mert nem értek hozzá, hogy a szivattyúzás vajon jobb-e vagy sem. Hallottuk az érveket pró és kontra. De aki arra utal, hogy azért rontja a fenékgátépítés hágai esélyeinket, mert ez együttműködést jelent a szlovák féllel, szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a szivattyúzás is épp olyan együttműködést igényel, hisz ehhez is engedélyt kell kérni, ez sem lehetséges a szlovák fél megkerülésével. Attól tartok, egyik kérdés sem rontja azokat az esélyeket, amelyek Hágával kapcsolatban fönnállnak. Nem olyan súlyú jogi releváns, a jogvita eldöntése szempontjából releváns kérdés ez a kármentő műszaki megoldás, ami miatt nekünk még vitatkozni kellene egy-két hétig, egy-két hónapig, hogy alkalmazható-e vagy sem. Az a fájdalom, hogy ide jutottunk, de a történelmietlen kérdések föltevése és az ezeken való rágódás nemakarásként csak nyögéshez vezet.
Lehet arról vitatkozni – Keresztes K. Sándor képviselőtársam –, mi lett volna akkor, ha az a három szó nem hangzik el Jávor Károly szájából évekkel ezelőtt. Ez ma történelmietlen. Majd a vízügyi történetírás följegyzi, és vitatkozhat rajta.
Változatlanul azt mondom, hogy a legfájdalmasabb szó az életben az, hogy "késő"; sohasem teheted már meg mindazt, amit egykoron megtehettél volna. Ebben a pillanatban a közlekedés fontosabb, mint a menetrend. Aki segíteni akar, az most tud segíteni, nem később. A kárenyhítés olyan tényező – szeretném Rott Nándor képviselőtársam figyelmét felhívni –, amit minden bíróság, hazai és nemzetközi bíróság is mérlegel, figyelembe vesz. Nem feltétlenül terhelő tényezőként veszi figyelembe, hanem éppenséggel a kárenyhítést enyhítő körülményként értékeli, és a javunkra írja.
Ki a jó gazda? Az, aki nem menti időben a menthetőt, aki távoli, kiszámíthatatlan, elméleti döntés érdekében föláldozza azt, amit megszerzett, ami neki fontos és kedves?
Tisztelt képviselőtársaim! A kényszerpályán a kisebbik rossz mellett kell döntenünk. Az első számú rendezőelv az időtényező. Itt és most kell dönteni, nincs kitérő, sem elvi, sem morális, sem jogi okokból. Kérem, szíveskedjenek mindezt figyelembe venni, amikor egy olyan Kormány előterjesztése mellett vagy ellen kell szavazni, amely Kormány sok hibát elkövetett ebben az ügyben is, de most – ha megkésve is – menteni akarja a menthetőt. Köszönöm szíves türelmüket. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
