RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Nagyon köszönöm az utolsó megjegyzését. Nem hiszem, hogy a magyar Parlament dicséretére válna a személyeskedésektől sem mentes és sok esetben rosszhiszemű megnyilvánulásokat prezentáló hozzászólás, amely, nem tudom, milyen érdekből fakad, de mindenesetre károsan hat a magyar közvéleményre és Magyarország megítélésére is külföldön.
Szót most nem azért kértem, mintha a vita zárásaként nagyobb expozéba szeretnék fogni és kezdeni, hanem azért, mert elsőként megszólított Pap János képviselőtársam. Két kérdést tett fel. Az egyik: adott-e a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megbízást valamilyen társadalmi szervnek szakértői véleményre?
El kell mondanom, hogy nem adott. A minisztériumnak megvannak a szakemberei minden tekintetben, de nemcsak a minisztériumnak, hanem a magyar Kormánynak is megvannak a szakértői. Ha kételyei merülnének fel bármely kérdésben, akkor külföldi és nemzetközi szakértőket tud felkérni, és nincs rászorulva a sokszor önként jelentkező vagy nem mindig jóhiszemű szakértői vélemények elfogadására, sem ezekre való felkérésre.
A másik kérdés: a képviselő úr hallani szeretné a minisztérium szakértőinek véleményét, hogy vitakészségük beteljesülést is nyerhessen.
Örömmel állok mindazok rendelkezésére, akik ilyen kéréssel fordulnak akár hozzám, akár a minisztériumhoz.
A környezetvédelmi bizottság felvetésére – melyet a tárca megkapott – elkészült a válasz, és úgy gondolom, az lenne a helyes, ha nemcsak a környezetvédelmi bizottság tagjai, hanem a Parlament minden képviselője megkapná ezt az anyagot, hogy kellő munícióval rendelkezhessék a vita eldöntésében, illetve a vitában való állásfoglalásra.
Bár ezt a két kérdést szándékoztam először megválaszolni, de úgy gondolom, hogy van néhány olyan alapvetően fontos körülmény, melynek mérlegelése nem nélkülözheti az objektív döntést.
Először is azt szeretném elmondani a tisztelt – ahogy mondták már többször – jelen levő és jelen nem levő képviselőtársaimnak, hogy nagyon megfontoltan és nagyon nagy gonddal kell várni a hágai bíróság döntését; mert miről is van szó?
Jelen körülmények között a megépült C variáns műtárgya 600 m3 teljesítésére képes – ez a maximum. Ezt nem tudják kiszolgálni azért, mert a C variáns építése folyamán elkövettek olyan műszaki hibákat, amelyek most már sorozatban jelentkeznek; elkövettek olyan hibákat, amelyek nem teszik lehetővé a műtárgynak 600 m3/s kiszolgálására vonatkozó üzemeltetését. Utófenék, mederbiztosítás, egyéb más problémák merülnek fel.
A hőn áhított – és most figyeljenek kedves képviselőtársaim – 800, 1000, 1200 m3-es vízhozam a jelen körülmények között csak akkor biztosítható – és ezt tessenek figyelni! –, ha továbbépítik a C variánst. Csak azok a kapuk és azok a műtárgyak képesek a vizet kiszolgálni, amelyeket megterveztek.
El kell érnünk – és itt kompromisszumot kell várnunk a szlovák féltől –, hogy ne úgy épüljön meg és ne az épüljön meg a C variáns folytatásaként, ahogy azt elképzelték, hanem úgy épüljön meg, hogy a Duna minél nagyobb vízhozamú része Magyarországra jöhessen, de ne úgy, hogy a kulcs – a mindent eldöntő kulcs – szlovák kézen maradjon.
Szó esett a dunakiliti műtárgy üzemeltetéséről vagy felhasználásáról duzzasztási célokra.
El kell mondanom, nem tudom, hogy kit, kinek a boldogságát elégíti ki az, hogy megépült egy másfél vagy kétmilliárdos műtárgy, szárazon áll, használni semmire nem lehet, mert tiltva vagyon. Ennek cseréjében kaptunk egy kiszáradt Duna-medret, a Duna a túlparton folyik, s most boldogok vagyunk azért, hogy nincs Dunánk, van egy műtárgyunk, nincs vizünk, s közben a Szigetköz kiszárad. Nem kívánok ilyen eredményt senkinek, saját magunknak sem, de főleg nem kívánok a Szigetköznek. Ez, uraim, nem eredmény, ez kudarc. Azért kudarc, mert mi késztettük és adtunk lehetőséget tárgyaló partnereinknek túlfelől, hogy megtehessék ezt a lépést.
Nem hiszem, hogy nagyobb örömet okoztunk volna bármi mással a szomszéd ország kormányának, semmint erkölcsi és jogi alapot kínálunk, de azáltal, hogy késztetve legyen elterelni a Dunát és átvinni saját területére a folyamot. Jóllehet ez teljes mértékben hamis, mert ilyet nem ismer a nemzetközi jog. A nemzetközi jog azonban ismer, elismer érdeket, és nem hiszem, hogy a hágai nemzetközi bíróság rövid időn, néhány éven vagy záros határidőn belül meg tudja oldani ezt a problémát – a mi kedvünkre és a mi hasznunkra –, sokkal inkább azt hiszem, hogy olyan döntést fog hozni, amelytől mindkét félnek eláll a mosolya –, de az nekünk sem lesz jó.
A mi megoldásunk nyilvánvalóan az lenne, nekünk az lenne jó, ha a Duna az eredeti medrében folyna, úgy folyna, ahogy folyt, és kiszolgálhassa a hajózható határfolyó funkcióját.
Ha ezt nem tudjuk elérni, és a hágai bíróság nem ezt a döntést fogja hozni: a szlovák fél igenis köteles visszaterelni a Dunát és a saját műtárgyait szárazon hagyni, akkor azt hiszem, hogy már eleve károsultunk és károsodtunk. A magyar félnek mindent meg kell tennie a kárelhárítás kötelme, a kár kivédése érdekében.
Még egy kérdés. Ez szakmai kérdés, mondom azoknak, akik odafigyelnek a szakmai gondra is: hogy az ideális 800 m3-es vízhozam lejöjjön, ahhoz nyilvánvalóan szükséges valamilyen építmény, amelyen átbocsátják, mert csak ezen vízhozamnál kezdődik meg a szigetközi ágrendszer természetes feltöltődése. Ideális az 1200 m3/s hozamnál lenne. Ez az év nagy részében, de különösen a nyári szezonban nem biztosított – a 800 m3 sem.
Tehát a teendő a vízpótlás. Ezt mindenki elismerte, és mondta Jávor Károly képviselő elv… (Derültség.) …képviselő úr…, igen, ez valóban nyelvbotlás volt, én ugyan nem használtam ezt a szót, de valaki nekem itt azt mondta, és ezért erre intonáltam. Azt mondta a képviselő úr: nincs más megoldás, ezt mondták. Nos, ez nem igaz. Mint ahogy beszéde második felében szembehelyezkedett az első felében mondottal. Azt mondta, hogy 12 megoldást vizsgált a szakértői társaság, amiből végül is egy, illetve kettő maradt talpon – közel azonos értékű – a szivattyús és a fenékküszöb-rendszerű.
(12.50)
Mind a kettő elfogadható, csak bizonyos dolgokat el kell dönteni: mennyibe kerül a szivattyús megoldás, és bírja-e majd a magyar költségvetés, a következő parlament a milliárdos nagyságrendű kiadást. A másik kérdés: milyen környezetvédelmi ártalmat okoz az a 60 autóbusznyi dízelaggregát-teljesítmény, ami kell. Ehhez csak annyit, hogy nem 17 m3 kell, hanem ideális esetben legalább 30 a téli szezonban és 70 a nyári szezonban – ez már mért adat. Az ágrendszerben 20 m3/s vízmennyiség szivárog el, tehát ha 17-et adunk, akkor meg sem jelenik az ágrendszer alsó részében, nemhogy végigfolyna rajta, és életben tartaná az ágrendszert mint vízfolyás. Ez tehát már alapjában rossz.
A téli szezonban is kell vizet pótolni, mert az sem igaz, hogy télen megáll a vegetáció: télen az életben tartáshoz kell a víz, a fáknak ezt biztosítani kell. Képzelje el, képviselő úr, hogy ha nyáron odalökjük nekik ezt a 30 vagy 70 m3-es vízmennyiséget, szépen kizöldül a természet, a téli időszakban pedig, amikor látványos vegetáció ugyan nincs, de – az erdészek szépen elmondták – él a természet, ha nem is látványosan, akkor leszakad, a vízrétegtől elválik a gyökérzet, és csúcsbeszáradási folyamatok indulnak be. Az erdészek mondták, biztos igazuk van – én ehhez nem értek.
Télen-nyáron biztosítani kell tehát a vízmennyiséget, ez a rendszer pedig nemcsak hat hónapra adja a vizet, hanem egész évben, télen-nyáron. Mi történik akkor az élővilággal, ha egy vízfolyásban hat hónapig van víz, kizöldül a természet, és azt hagyjuk elpusztulni télen, mert nem adunk bele vizet? Télen szivattyúzni egyrészt nem célszerű, másrészt nem érdemes, nem éri meg, mert rendkívül nagy a költsége.
Mint mondottam, nem szánom ezt a hozzászólásomat egy részletes, kiterjedt érvrendszer bemutatására, sokkal inkább arra szerettem volna a képviselőtársak figyelmét felhívni, hogy milyen anomáliákat teremtenek meg azzal, ha azokat a körülményeket nem veszik tekintetbe, amelyek fennállnak a vízmennyiség-megosztást illetően, a hágai döntést illetően, a vízpótló rendszerek kiépítését illetően. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
