TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR
TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben az írott és az elektronikus sajtó egyaránt jelentős terjedelemben foglalkozott a még hazai kézben lévő cukorgyárak egységét és létét veszélyeztető törekvésekkel, valamint a magyar cukorgyártás jövőjével.
Az Állami Vagyonügynökség 1993-ban pályázatot hirdetett az öt cukorgyártó részvénytársaság, az ácsi, az ercsi, a mezőhegyesi, a sarkadi és a sárvári cukorgyárak egy tömbben és megosztás nélkül történő értékesítésére.
A meghirdetett pályázatot az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium, mint egyedüli induló nyerte. A különböző politikai és kormányzati értékelésekkel egyezően igen sikeresnek és előremutatónak értékelhetjük azt a privatizációs gyakorlatot, melyet az öt, még magyar kézben maradt cukorgyár privatizációja során alkalmaztak. Támogatásra érdemes az a tulajdonosi konstrukció, amely a magyar répatermelőket, a gyári menedzsereket és a dolgozókat fogja össze. A kialakult helyzetben, amikor a cukoripar 70 százalékát külföldiek ellenőrzik, csak az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium által egységbe fogott öt cukorgyár tud az erős konkurencia által teremtett versenyhelyzetnek megfelelni.
Az egész magyar cukoripart, mind a hazai, mind a külföldi érdekeltségűeket azonban veszélyezteti az 1995-től életbe lépő GATT-egyezmény. Az importvám igen alacsony, s nem védi a hazai termelést.
Kérdezem az államtitkár urat: az élelmiszergazdasági import 1995. évi liberalizációjával összefüggésben a cukor esetében milyen védintézkedést tervez a kormány, tekintettel arra, hogy a tervezett 80 százalékos vám várhatóan nem védi meg a hazai ipart? Mi az oka annak, hogy a több ezer embert foglalkoztató iparág esetében a GATT felé nem éltek a nemzeti ajánlat megtételével?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
