DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nehéz szívvel állok ide és próbálok érvelni egy olyan módosítvány mellett, amely a parlament egyetlen bizottságában sem kapott többséget, sőt például a szociális bizottság egyharmadának sem bírja a támogatását. Ilyen értelemben hadd köszönjem meg a költségvetési bizottság azon tagjainak, akik támogatták ezt a szóban forgó módosítványt - nevezetesen a gyermekek után járó adókedvezmények megtartását -, hogy legalább az egyharmados határon sikerült túljutni.
Miről is van szó, tisztelt Ház? Még egyszer megpróbálom összefoglalni, illetve reflektálni azokra az érvekre, melyek az általános vitában e témakörben elhangoztak. A jelenleg hatályos személyi jövedelemadó-rendelkezéseink ugyanis pozitív diszkriminációt tartalmaznak a gyermekeket nevelő családok felé, oly módon, hogy a gyermekek után a családok 400 forintos adókedvezményben részesülnek, ha a gyermekek száma a családban egy vagy kettő, és 600 forintosban, ha három vagy több gyereket nevelő családról van szó.
Adókedvezményről van tehát szó, ez megfelel annak az elvnek, amelyet a kormány megfogalmazott; az adóalap-csökkentő kedvezmények helyét általában adókedvezményekkel akarja kiváltani abból a megfontolásból, hogy a progresszivitást figyelembe véve, ne támogassa jobban azokat az állampolgárokat, akik nagyobb adókulccsal adóznak, hiszen a progresszív adó esetén az adóalap-csökkentés ezzel az eredménnyel jár. Ez tehát lényegileg családipótlék-szerű ellátássá alakította ezt a korábbi adóalap-csökkentő támogatást, hiszen mindenki, aki részesül benne, azonos összegben részesül. Mégsem családi pótlék, hiszen a családi pótlék állampolgári jogon jár, adócsökkentésben pedig csak az adózó állampolgár részesül.
Ez egy népességcsoport számára valóban igazságtalan kedvezmény; azon állampolgárok, akik nulla kulccsal adóznak, ilyen adókedvezményből nem tudnak részesedni. Azonban mégis megfontolandó, amikor egy kormányzat arról dönt, hogy a rendelkezésre álló kevés pénzeket, amelyek újraelosztásra kerülnek, hogyan ossza fel az állampolgárok között, megfontolandó, hogy nem helyes-e - amikor a rászorultság egyébként tényleg fennáll - otthagyni az állampolgárnál azt a pénzt, amit ő termelt meg, mintsem hogy elvesszük tőle és esetleg egy másik csatornán ugyancsak neki visszaadjuk. Az adókedvezményeknek ez az értelme, és azt gondolom, hogy a gyermekek támogatásánál ezt az értelmet érdemes meghagyni. Ez a "segíts magadon, az állam is megsegít" mondás
- átalakulva a történelem folyamán - mégiscsak valamifajta késztetést jelent az állampolgárok számára.
- átalakulva a történelem folyamán - mégiscsak valamifajta késztetést jelent az állampolgárok számára.
Most arról hallottunk, hogy az Érdekegyeztető Tanácson megszületett egy gondolat: 200 forintot kapjanak azok, akik gyermeket nevelnek és 360 ezer forint alatt van az éves jövedelmük. Nos, 200 forintot előállítani az állam számára - ha a személyi jövedelemadó a beszerzési forrása - a 20 százalékos adósávban 1000 forint értékkel lehet; hogyan lehet rávenni az állampolgárt, hogy termeljen most többet annak érdekében, hogy az állam hozzájusson ehhez a 200 forinthoz? Ha a saját gyermekéről van szó, nyilván sokkal nagyobb a késztetés, mint ettől függetlenül.
Ezek a filozófiai megközelítések azonban a mai nehézségek között nagyon keveset érnek. Elhangzott a vita során, hogy ez a pozitív diszkrimináció nagyon drága és nincs figyelemmel arra a körülményre, hogy milyen nyomorult helyzetben van az a család vagy éppenséggel milyen gazdag. Hiszen számos olyan állampolgárunk van, aki havonta többet keres, mint az előbb említett értékhatár, következésképpen egyformán támogatni azt a családot, ahol az összjövedelem évi 360 ezer forint, illetve havi 360 ezer forint, nyilvánvalóan nem bölcs dolog.
De nem az adókedvezmény volt ennek a támogatásnak a fő csatornája, hanem maga a családipótlék-rendszerünk, amely szintén nem különbözteti meg a kisebb vagy nagyobb keresetű állampolgárt. Van ugyan a jelenlegi rendszerbe egy rászorultsági elv beépítve, nevezetesen az, hogy minél több gyermek van a családban, annál jobban emelkedett egy bizonyos határig a családi pótlék. Ez burkoltan a rászorultsági elvet hordozza magában, hiszen az azonos keresetűek között az egy főre jutó jövedelem a gyerekszámmal nyilván csökken, ha statisztikai egységben gondolkodunk, még akkor is.
Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy ezek az ellátások drágák, lehet, hogy a személyi jövedelemadónak ez a mintegy 9 milliárdos tétele is múlhatatlanul szükséges az államháztartás, úgymond, stabilizálása érdekében, de ha valódi társadalmi feszültségeket akartunk volna kezelni, akkor a népesség nagyobb jövedelmű rétegétől kellett volna ezt a 9 milliárdot a családi pótlékból leemelni és meghagyni azt a munkaorientált ellátást, amely azt kívánja az állampolgártól, hogy a maga körülményei közepette tegye meg, amit tud, és arra kap még egy állami rásegítést, hiszen amit ő meg tud tenni, még nem elegendő a családja ellátására.
Tudom, hogy nagyon nehéz hozzányúlni a családi pótlékhoz, de lám, most itt a hétvégi események miatt végeredményben egy újabb elem jelenik meg ezzel a 200 forinttal, egy családipótlék-jellegű összeg. Nem látszik a megegyezés szövegéből, hogy ez adókedvezmény lenne, én legalábbis nem úgy látom; akkor pedig nagyon egyszerűen lefordítva a dolgot, az évi 360 ezer forintos jövedelem alatti összegből élő állampolgárok gyermekeik után 200 forinttal több juttatást, vagyis 200 forinttal több családi pótlékot kapnak.
Ez egy járható technika, nem lesz könnyű az adminisztrációja, ennek is meglesznek a költségei, de ennek ellenére ez egy társadalmi igazságosságot hordozó ellátási forma. Önmagában véve tehát mutatja, hogy a családi pótlék környékén is meg lehet oldani azt, hogy a magasabb jövedelműektől elvegyünk.
A másik érv, ami elhangzott ez ellen az eddig hatályos adókedvezmény ellen, az az volt, hogy az összeget, ami ily módon felszabadul, nem valami gaz célra használja fel a költségvetés, hanem éppen olyan szociális ellátásokat finanszíroz belőlük, amely a családokat támogatja, erősíti; például a gyes-, gyed-rendszer átalakítására történt itt a vita során számos hivatkozás.
(11.50)
Kedves Képviselőtársaim! Meggondoltuk-e, hogy méltányos dolog az egyik családtípustól a jövedelmet átirányítani a másik családtípusba? Okvetlenül az kell legyen a cél, hogy a kétkeresős családmodelltől az egykeresős felé úgy nyomjuk a társadalmat, hogy a kétkeresősöktől elvesszük a kedvezményeket és egy másik oldalon a gyermekeit otthon nevelő édesanyákat támogatjuk? Félreértés ne legyen, én igenis örülök annak, ha a magyar édesanyák szabadon dönthetnek afelől, hogy állásban kívánnak dolgozni és amellett vállalják a gyermekük vagy gyermekeik nevelését, avagy otthon kívánnak lenni az otthon lévő gyerekekkel. Megítélésem szerint mindkét megoldás tisztességes és a társadalom által támogatandó.
Másként kell az egyiket és a másikat támogatni, s még azt is mondhatjuk, hogy a mai munkaerőpiaci helyzetben célszerű dolog, ha otthon maradnak azok, akik örömmel maradnak otthon. De ezt ne csak az ő örömükkel honoráljuk, hanem ezt a meglévő támogatási rendszerekkel is erősítsük meg. Ha a kormányzat ezt a rendszert fejleszteni akarja, esetleg egységes rendszert hoz létre, ezt majd ki fogjuk vitatni, amikor beterjeszti, jelenleg csak annyit tudunk róla, hogy július előtt nem lép életbe, s hogy pontosan miből fog állni, ennek parlamenti vitája még nincs. Tehát az egyik családmodell kárára a másik családmodell kedvére, azt hiszem, nem méltányos cselekedni.
Végképp nem reális, ha a kormány által egyébként sok szempontból dicséretes, bár nem probléma nélküli lakástámogatásokat teszi valaki a mérleg másik serpenyőjébe. Itt történt bizonyos fokú előbbre lépés, valójában nem parlamenti téma, hiszen kormányrendelet intézkedik a kérdésről, de szociális vonatkozásai nyilván elő-elő fognak kerülni.
Az építkezők és a nem építkezők közötti jövedelemátcsoportosítás talán megint nem a legbölcsebb lépés. A legfontosabb érv, amit nagyon nehéz megindultság nélkül tárni a tisztelt Ház elé, valójában az, hogy milyen változások is jönnek létre a most tervezett törvényjavaslat szellemében a gyermektelen és mondjuk példaképpen a háromgyermekes családok között. Minél nagyobb gyerekszámot mondok, a hatások annál drámaibbak.
Az imént pénzügyminiszter úrtól megkaptam egy dossziéban azokat a modellvizsgálatokat, amelyeket egy korábbi felszólalásom során kértem. Örömmel állapítottam meg, hogy az általam végzett statikus modellszámítások - tehát ahol nem vesszük figyelembe, hogy nőtt a család keresete - történetesen megegyeznek a Pénzügyminisztériuméval. Ebből hadd idézzek néhány számot önöknek.
Ha egy 20 ezer forintos keresetet nézünk, akkor a 20 ezer forintos keresetű család az adórendszerben most betervezett változtatások hatására évente 5 200 forint előnyhöz jut, vagyis ennyivel csökkennek az adóterhei. Ha viszont háromgyerekes családról van szó ugyanezen 20 ezer forintos havi jövedelemhatár mellett, akkor 16 400 forinttal nő az adóteher.
Azt gondolom, hogy a gyermektelen és a háromgyerekes család között ez az eltérés semmivel nem indokolható. Ezt az eltérést csökkenti az Érdekegyeztető Tanácson most meghozott megállapodás, tehát ezek a számok még ez előtt vannak, nyilvánvalóan három gyerek esetén 7200 forinttal csökken. De még mindig 9200 forint adónövekedést találunk a háromgyerekes családban, szemben a gyermektelen 5200 forintos támogatásával. Harmincezer forintos jövedelem esetén ezek a számok úgy alakulnak, hogy a gyermektelen 3060 forintot nyer, a háromgyermekes viszont 18 450 forintot veszít.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy ezt akarjuk üzenni a gyermeket nevelő családoknak.
Ha mellé tennénk, tudhatnánk pontosan, hogy mi a helyzet a gyes-, gyed-ügyekkel, akkor ezek a számok alakulhatnának, de akkor is fennáll, amit mondtam, hogy ne játsszuk ki az egyik családmodellt a másik családmodellel.
Érdekesebb a helyzet akkor, ha a dinamikus modellt nézzük, vagyis az előbbi jövedelemkategóriába úgy került be az állampolgár, hogy tizenhategész-valahány százalékkal nőtt a jövedelme egyik évről a másikra, hiszen a modell ezt a példát dolgozta fel, ha jól értettem meg a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Ne haragudjanak, hogy százalékokkal untatom önöket egy pillanatra. A 20 000 forint havi keresetű családban ez a bizonyos tizenhat-valahány százalékos jövedelememelkedés az adózási változások során egészében véve tizennégy egész, majdnem tizenöt százalékos jövedelemnövekedésre csökken, a háromgyerekes család esetén viszont csak 3 százalékot tud megmenteni a 16 százalék emelkedésből.
Azt gondolom, hogy megint indokolatlan terheket rakunk a gyermekeket nevelő családokra. Semmiképpen nem üzenjük azt, hogy ez a magyar társadalom szükségét látja annak, hogy a családok gyermekeket neveljenek. Nem is számít egyébként a költségvetés arra, hogy a gyermekszám növekedni fog, hiszen a várandósági pótlék összegét változatlanul hagyja, de 400 millió forinttal, mintegy 16 százalékkal a keretet csökkenti. Ez azt jelenti, hogy 16 százalékkal kevesebb gyermek foganására számít a kormányzat. Azt gondolom, hogy ez demográfiai vészhelyzetet jelent, és ilyenkor a gyermekellátások növelését és nem a gyermekellátások csökkentését kellene célul kitűznünk.
Végig kellene újra gondolni Kis Gyula javaslatát, amelyben szerepelt 3 és fél milliárd forint, tehát a 9 milliárd 30 százaléka ezek szerint már megvan. Ha beleszámítjuk az egyébként ÉT-n megadott 3 milliárd valamennyit, akkor már a kétharmada megvan. Létezhetetlennek tartom, hogy ez a Ház most már csak 3 milliárdot ne tudna megtalálni annak érdekében, hogy egy meglévő ellátást ne csökkentsen. Ha nagyon muszáj, akkor tessék a többszázezer forintos havi jövedelműek családi pótlékának elvonásával vagy részleges elvonásával megoldani ezt a kérdést, de a kiskeresetűek adócsökkentését meg kellene óvnia ennek a Háznak, ha méltó akar lenni saját magához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb
oldalon.)
oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
