DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim!
Ott szeretném folytatni, ahol Keresztes Sándor képviselő úr abbahagyta, támogatom Szabad Györgynek azt a javaslatát, amelyik valóban megvizsgálja, ojektíven és tisztán, az expó finanszírozásának minden csínját-bínját. Én azonban annak az előterjesztésnek alapján szeretnék a finanszírozásról beszélni, amelyet a tisztelt kormány terjesztett az Országgyűlés elé, és ebből az anyagból szeretném levezetni, hogy vizsgálhatjuk itt a kérdéseket, de ez szinte csak egy javító állapotot tudhat létrehozni. Nagyon elhiszem a kormánynak, amit az asztalra tett - bármilyen hevenyészettnek tűnik is -, s ha szabad azt mondanom, hozott anyagból fogok dolgozni, és abból az anyagból fogom levezetni, hogy ez a finanszírozási kérdés megítélésünk szerint hogyan áll.
Annyit kell reagálnom az eddig elmondottakra - amelyek itt az előkészítésről, a finanszírozás bizonytalanságáról és kuszaságáról szóltak -, hogy az expó finanszírozásával kapcsolatban valószínűleg nem mindenki vette figyelembe azt, hogy 1992 szeptemberében a kormány az egész expófinanszírozásról hozott egy döntést, amit egyébként az év decemberében hosszú szakértői - és nem politikai - döntés alapján a BIE közgyűlése is igen megfelelőnek, jónak és követhetőnek tekintett.
Ezen túlmenően rendelkezésünkre áll a Világkiállítási és a Fejlesztési Alap felhasználásának a terve, az expó számviteli rendje, a teljes casho a megvalósításig, a kiadási alapterv és az EXPO '96 Kft. komplett üzleti terve. Elismerem, hogy ez egy rendkívül összetett rendszer, amelyik bonyolult összefüggéseket tartalmaz, tanulmányozást igényel, és nagyon nehéz megérteni és eligazodni ennek a finanszírozási kérdéseiben.
A gyors munka érdekében a kormány valószínűleg nem is akart belebonyolódni, hogy megismerje ezeket, és ezért született egy olyan döntés, hogy ezeket az anyagokat még csak meg sem akarta tekinteni, még azét a hatos bizottságét sem, amelyet pedig ez a kormány küldött ki.
Hozzá kell tennem, hogy végre találtam egy sarokpontot, amely minden anyagban ugyanaz; ugyanaz a programiroda anyagában, ugyanaz a kormány anyagában - s ettől a kályhától szeretnék elindulni - mégpedig az, hogy a jóváhagyott expó 93,7 milliárd lett volna, ha megcsináljuk úgy, ahogy csináltuk volna. A kormány azonban ezzel a kérdéssel összefüggésben két dolgot említ föl. Az egyik, hogy ez mind közpénzből történt volna, s ez az a terület, ahol ijesztgeti a tisztelt választópolgárokat, hogy ennek szörnyű adóemelések, nyugdíjelmaradások és még egyéb borzalmas tettek a következményei, mert ennyi közpénzt nem lehet kivenni a kasszából.
A másik vonatkozás, amit a kormányanyag lényegében tartalmaz, hogy ez egy alábecsült érték, mert nincs benne számba véve az, hogy ezt még áfa is terheli, s egyébként is nincs benne a főváros idegenforgalmi, idegenrendészeti fogadóképességének komplett költsége.
(12.50)
Most csak ezzel a kormányanyagban levő két állítással szeretnék foglalkozni. Az egyik: ennek a 93,7 milliárd forintos kiadásnak a forrásoldala hogyan jelenik meg. Mert azt hiszem, ez minősíti azt, hogy mi közpénz és mi nem.
Kérem, tessék szíves lenni elővenni az anyagokat és megnézni: a 93,7 milliárd forrásoldalán költségvetési terv, folyó áron 29,1 milliárd forint. Ebből de facto '94. VI. hó 30-ig 16 már elköltésre került. Tehát leállítás esetén ez már odavan. Privatizációs bevétel 7,2 milliárd a terv szerint, 2 milliárd már elköltésre került, vissza nem vehető.
Végül közpénznek tekintem az Universitas-kötvényt. Igaza van a kormányzatnak, ez közpénz, eddig ez 13,8 milliárd. S mivel a kormány az egyetemi építkezéseket befejezi, ez 13,8 milliárd marad is, mert az Universitas építkezése nem szűnik meg.
Ennek alapján a költségvetés, a privatiziáció és az Universitas-kötvény, amely államterhet jelent, összesen a terv szerint 50,1 milliárd forint, amelyből VI. hó 30-ig 31,8 már de facto elköltésre került. Marad a kettő különbözete: 18,3 milliárd forint. Kérem a tisztelt hölgyeket, urakat, szíveskedjenek ezt a számot megjegyezni. A többi bevétel ugyanis olyan bevétel és olyan kiadás, amely az expó nélkül egyébként - tisztelt Ház - nincs.
Ha ennek a forrásoldali kiadásnak, a 93,7-nek a további fejezeteit megnézzük, alapvetően a következőket találjuk - csak címszavakat mondok: expó-szerencsejáték-bevétel, üzemeltetési bevétel a külföldi kiállítóktól, szponzorálási költség, külső tőkehozzájárulás, utóhasznosítás, zusammen ez 43,6 milliárd forint.
Tehát ez olyan bevétel, amely ha nincs expó, akkor sem bevételként, sem kiadásként nem jelentkezik. De semmiképpen nem tudom a külföldiektől történő üzemeltetési bevételt, szponzorálást magyar közpénznek tekinteni.
Valamilyen svédcsavarral a kormány is eljutott '96-ig ehhez a 43 milliárd forinthoz, amelyet megtakarításként hoz ki. Csakhogy az általam jelzett 43 milliárd olyan kiadáselmaradás, amely - ha nincs expó - a bevételi oldalon sem jelentkezik. Ezzel szemben a kormányzat ezzel úgy számol, mintha ténylegesen megtakarítható összegek lennének. Kérem szépen! Egy olyan expónál, amely nincs megrendezve, nem lehet sem a bevételi, sem a kiadási oldalon ezt a pénzt feltüntetni. Főleg nem közpénzkiadásként.
A második kérdés, hogy nem lett számításba véve ezeknél a közpénzből és egyéb pénzekből történő kiadásoknál az áfa.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy ha az immáron klasszikussá nemesedett régi pesti zsidóviccet veszem, amelynek a főhőse ilyenkor azt mondta: "ögyes", akkor erre azt kell mondanom, hogy ez a "legögyesebb" kitalálása ennek. Tudniillik nagyon rafinált az, hogy hozzátesszük a 25 százalék áfát az expó kiadásaihoz, de - könyörgöm - kinek fizeti be az az expó mint végső felhasználó az áfát? A költségvetésnek. Hát ki is adja, meg be is veszi a költségvetés. Ezt az egyik oldalon feltüntetni eléggé komikusnak tűnik a szememben. Mert ha van áfa - mert van világkiállítás -, vélelmezhető, hogy a programiroda és kapcsolt részei be is fizetik ezt az áfát, és nem fogják eltüntetni valahol. Akkor befizettem és ki is adtam. A szaldó nulla. Rém egyszerű a dolog: ha nincs expó, akkor nincs áfakiadás, nincs áfabevétel, a költségvetésnek akkor is nulla.
De hogy ezt a soha nem volt áfát, ezt a soha ki nem adott áfát megtakarításként lehessen feltüntetni ebben a kontextusban, megmondom őszintén, úgy gondolom, hogy kiscsoportos óvodásoknál magasabb szinten ez már elképzelhetetlen.
Ami pedig a fővárost illeti, személyesen én is ott voltam azon a Boross-Demszky-megállapodáson, sőt magam is hozzájárultam, hogy az létrejöjjön, amely jegyzőkönyve utolsó mondata expressis verbis azt mondja ki, hogy ezzel a megállapodással az expóval kapcsolatban a fővárosnak nincs további igénye. Most kiderült, hogy 50 milliárd van. Azt hiszem, nem igényel kommentárt az, hogy ezek után a főváros főpolgármesterének az aláírása mennyit ér vagy mennyit nem ér.
Az azonban igényel kommentárt, hogy az expó pénzeként, amelyet a főváros az expóirodától megkapott, hogyan dobta át teljesen idegen és más célokra. S két héttel ezelőtt, készpénznek véve a parlament döntését, az utolsó fillért is átirányította más területekre. Ez pedig - megítélésem szerint - tényleg törvénysértés, mert olyan pénzt irányított át - az expóról való lemondási törvény elfogadása előtt -, amelyet kifejezetten erre a célra kapott.
Nagy tisztelettel fogom kérni az Állami Számvevőszéket, nézze meg, és a parlamentnek majd tegyen jelentést. Mert ha valamit meg lehetne takarítani, azt az 5 milliárd forintot, amelyet a főváros kapott és amellyel - a más pénzével - valóban másra vállalkozott, mint amiről szó van vagy szó szó kellett volna legyen, akkor ezt meg lehetett volna takarítani.
Vissza kell térnem tehát a 18,3 milliárdhoz, amely valóban közpénzi megtakarításként kimutatható a kormány anyagából. Ebből - hallottuk - az idén 8 milliárd forint az, amely a költségvetésből elmarad. Ebből következik, hogy '95-'96-ra, tehát két évre 10,3 milliárd marad.
Tisztelt Képviselőház! Az idén a pótköltségvetésben megjelenített 1650 milliárdos költségvetési kiadásnak a 4,8 ezreléke az idei, a jövő évinek 2,5 ezreléke. Ami az idei évre azt jelenti, hogy 48 fillért minden 100 forint költségvetési kiadásból már tetten értünk, jövőre pedig 25 fillért. Mindössze már csak 99 forint 52 fillért, jövőre meg 99 forint 75 fillért kell megnéznünk, hogy hová ment a költségvetésben. Hát erre szokták nálunk, a IX. kerületben mondani, hogy megfogtuk az Isten lábát. (Közbeszólás a bal oldalról: Veled is.)
Ha megnézem, hogy ez mit jelent fejenként a magyar állampolgároknak, akkor az idei 8 milliárd forint és a jövő évi 5-5 milliárd '95-'96-ban, kérem, tisztelt Képviselőház, nagyon egyszerű az osztási művelet, elemi fokon elvégezhető: ez egy hónapra, egy magyar állampolgárra számítva az idén 67 forint, jövőre 42 forint. Ezzel van riogatva ez a tisztelt társadalom.
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Tévénézők! Akik gyakran hallhatták, hogy '90-'91-ben ebben az ügyben elég szenvedélyes vitákban részt vettem, akkor azt mondtam, hogy az expó kiadásai állampolgáronként nem jelentenek többet a tisztelt állampolgároknak, mint havonta egy korsó sört. Sokan emlékeznek még erre. Kérem, nem tudom, hogy '91 óta mi történt, hogy sokkal gyorsabban ment-e föl a sör ára vagy olcsóbb lett az expó, de a jelenlegi előterjesztésben már csak fél korsó sörről van szó, amin vitatkozunk, állampolgáronként, havonta az expó megrendezéséig. Ez a fél korsó sör, ami tönkreteszi az országot. De tönkreteszi az állampolgárokat is, mondván, hogy ezt mind a zsebükből akarjuk kivenni.
Nagy élvezettel hallgattam kormánypárti képviselőinket, akik azt mondták, hogy ennek a pénznek nagyon sok jó helye van egyéb helyen. Akkor a tisztelt állampolgároknak tehát azt mondjuk, nem arról van szó, hogy ezt a pénzt nem vonjuk el tőlük, csak más célra. Nem tudom, hogy milyen célra, de azt azért nem szeretném, ha ez úgy jelenítődnék meg, hogy ebből csak az anyák, a gyerekek és az éhezők kapnak. Mert nem szeretném, ha ez a propaganda olyan lenne, mint a hadijelentés, ahol az ellenféllel kapcsolatos vagy a számunkra nem szimpatikus hadseregek mindig az öregeket, az anyákat és a gyerekeket mészárolják le, míg a hozzánk barátságos hadseregek csak katonai célpontokra lőnek.
Eltűnik ez a költségvetésben - hölgyeim és uraim -, és felhasználható lesz. Hát ennyi volt az expónak a lakossági teheroldala. S innentől kezdve, hogy a számítások szerint ez a 18 milliárd már csak fél korsó sör, azt mondom, hát elfogadom a kormánynak a 43 milliárdját '96 végéig. Ám legyen, ez körülbelül a duplája, s akkor '91-nél vagyunk egy egész korsó sörrel. Erről vitatkozunk s nem kell belemenni a részletekbe.
De itt jutottam el egy olyan pontig, hogy mivel itt egyáltalán nem abszurd pénzekről van szó, és az a megtakarítható 43 milliárd is három évre oszlik el, ahol már a költségvetés összessége 6 ezer milliárd, hölgyeim és uraim. Tehát abszolúte nem egy lényeges kiadás ebben a dimenzióban.
Szabad legyen megkérdeznem: egyáltalán egy ilyen jellegű rendezvény kapcsán, mint az expó, kizárólag és alapvetően arról győzködjük egymást itt, a parlamentben, hogy üzleti vállalkozásként ez ilyen vagy olyan, vagy 18 milliárd vagy 43 - elfogadom a kormányét, legyen 43 -, szabad erről vitatkoznunk?
Hát elnézést kérek, nem Keresztes képviselő úrnak a felszólalása vitt ilyen kérdésbe, hogy ezt mondjam, de egyáltalán fel lehet tenni egy olyan kérdést például, hogy rentábilisan megrendezhető-e mondjuk egy húsvéti feltámadási körmenet? Hát én elhiszem, hogy lehet ott is számolgatni, hogy hány darab gyertyát, hány szál vágott virágot és hány dekagramm tömjént lehet eladni ennek kapcsán, de aki ennek alapján akar egy körmenetről dönteni, tisztelt képviselőtársaim, annak fogalma nincs és soha nem is értette a húsvét misztériumát.
(13.00)
Én azért azt hiszem, nem lehet költségvetési kérdésként - ilyen pitiáner tételeknél, ami az egész ország államháztartásához képest pitiáner tétel - föltenni azt a kérdést, hogy mi a rentabilitása annak a jövőnek, amit egy jobb kommunikáció révén elérhetőnek vélünk. És ha csak egy százalék esély van arra, hogy ebben elérünk valamit, már megérte.
Hol lehet pénzügyi kérdéssé tenni azt, hogy ebben a Kárpát-medencében a nemzetek egymásra találhatnak egy közös nagy rendezvényben, amelyik nem 1100 évről szól direktben nekik, mert attól riadni fognak, hanem arról, hogy együtt tudunk munkálkodni.
Azt hiszem, ha mi itt békét akarunk ebben a Kárpát-medencében, akkor kulturálisan egymás megértésére kell törekednünk, mert ezek az emberi kapcsolatok hoznak megnyugvást és nem íróasztal mellett kiagyalt alapszerződések, amelyeket kormányok a népek feje fölött kötnek.
És kérdezem én azt, hogy lehet pénzzel mérni azt, hogy az egész magyar vállalkozási kör megmozdult?! Itt lebecsülésre került az, hogy nem is mozdult meg és nem is látszik. Kérem tisztelettel, tegnap konkrétan elhangzott, hogy az építőiparon nem is látszik. Hát, kérem, tavalyról idénre - a Pénzügyminisztérium anyagában - az építőipar 22 százalékkal növelte a maga produktumát.
Hát azt tetszik hinni, hogy ebben a számban ez nincs benne szerte az országban?! (Közbeszólás: Honnan van?)
Hát akkor mitől van ez? Honnan? Elmondta itt egyébként Homoki képviselő úr, de én is tudok rá példát mondani. Győr város önkormányzata felmérést készíttetett csak a város saját közigazgatási területén, hogy tisztán magánvállalkozásból mennyi beruházás van folyamatban az expóhoz kapcsolódóan. 1,8 milliárd forint. Ilyen tételes felmérési lap a győri önkormányzatnál ott van.
Meg is lett a köszönete, az egész győri SZDSZ-szervezetet polgármesterestül kizárták a szabaddemokratáktól. (Moraj és felzúdulás az SZDSZ soraiban, taps az ellenzék soraiban.)
Azt hiszem, ilyen kérdéseket felvetni, hogy pénzügyi egyensúlyban megnézzük, hogy egy nemzet felemelkedésének esélye hogy néz ki, ez olyan kisszerűségre vall, mint amikor - elnézést, hogy a délutáni szavazással összehozom - a nagy fizetésimérleg- és költségvetési egyensúlyt - mondjuk - az oktatási tárcánál vagy éppenséggel a cigányszervezeteknél néhány száz millió elvonásával véljük egyenesbe hozni.
Nem a kisszerűségben vannak a megoldások. Ne onnan vegyük el a pénzt, ahonnan semmi értelme nincs, mert a kár biztosan minden esetben nagyobb, mint amiről szó van, és ne riogassuk az állampolgárokat olyan adóterhekkel, amelyekből egyébként egy fillér sem jön rá az eddigi terheikre, de ha rájön, azt hiszem, nincs olyan magyar állampolgár, amelyik egy korsó sörről nem tud lemondani havonta. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
