DR. GICZY GYÖRGY
DR. GICZY GYÖRGY
DR. GICZY GYÖRGY (KDNP): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, egyetlen valamirevaló parlamentben, parlamenti demokráciában sem szorul bizonyításra az, hogy milyen fontos - éppen egy rendszerváltoztató társadalomban - a sajtó szerepe. Hiszen ha Shakespeare idejében a színház volt az, ami tükröt tartott a társadalom elé, akkor azt gondolom, most, a modern társadalmak esetében ugyanezt a sajtó végzi el. De vajon elvégzi, elvégezheti-e ma ezt a feladatát Magyarországon?
Anélkül, hogy a kormány hivatalba lépésétől kezdve végig akarnánk tekinteni ezeken a rövid, de témánk szempontjából mégis döntő jelentőségű eseményeken, csak az utóbbi hetek, napok néhány mozzanatára szeretnék utalni. Könnyű helyzetben vagyok: már nem kell foglalkoznom az Új Demokrata című hetilap szerkesztőségének szétverésével, hiszen erről kitűnő napirend előtti felszólalás hangzott el Dávid Ibolya részéről, amely komoly kérdéseket is felvethetett valamennyiünk számára, akik ezt hallottuk.
Csupán egyetlenegy mondatot szeretnék magához az eseményhez hozzáfűzni, mintegy a napirend előtti felszólalásom bevezetéseképpen.
Aki ismeri az újságírás történetét, az nagyon is jól tudja, hogy szerkesztőségek szétverése, szellemi műhelyek ellen irányuló pogromok sohasem voltak önmagukban álló, véletlenszerű események, s korántsem csak azt a lapot, azt a szerkesztőséget veszélyeztették, amelyet a konkrét támadás ért, hanem az újságírás egészét, teljesen függetlenül a konkrét lap konkrét szellemiségétől. A sajtószabadság ugyanis egy olyan érzékenységű fogalom, amely csak a sokszínűségben, csak az egymással vitatkozó, netán ellentéteket is magába foglaló, magába foglalni tudó társadalomban, kultúrában, közegben létezhet.
S hogy sohasem áll önmagában egy ilyen, az írott szó ellen brutálisan fellépő fizikai kényszer, azt igazolja a néhány nappal későbbi esemény: ezúttal egy napilap bezúzása. Ezzel kapcsolatban sem szólaltak meg a sajtószabadság védelmében amúgy begyakorolt indulóra képes harsonák. Talán a karmesteri intés hiányzott... Pusztán egy néhány soros tudósításból lehetett megsejteni, hogy mi is lehetett a lap bezúzásának az oka. A tudósítás - rövidsége ellenére is - akár az elmúlt negyven év szocialista sajtójának műremeke lehetne, hiszen a cím sem arról szól, ami történt, hogy Magyarországon bezúztak egy lapot, hanem így hangzik: "Újranyomták az Esti Hírlapot!" (Zaj, derültség a jobb oldalon.)
Ez hozzávetőlegesen olyan újságírói bravúr, amely mondjuk egy balesetről szóló beszámolót a sérültek felépülésével kezdene, s közben hallgatna a baleset körülményeiről, felelőseiről egyaránt. S aztán ott a fent nevezett hírlap főszerkesztőjének megnyugtató szava - idézem: "Az újságba, sajnálatos szerkesztői hiba folytán olyan írás került, amely téves információkat tartalmazott." Ezért kellett úgymond a lapot visszavonni.
Itt akár meg is nyugodhatnánk; lám, nem kell annyira aggódni Magyarországon a sajtószabadságért, hiszen maguk a felelősségteljes újságírók javítják ki a tévedéseket, nehogy hamis információ jusson a közvéleményhez.
Csakhogy a további kommentár nyomán mégiscsak gyanússá válik ez az idill. Kiderül ugyanis, hogy az Esti Hírlap vezércikkét kellett kicserélni, amely Horn Gyula miniszterelnök úr parlamenti beszédéről szólt. Namármost, minden, újságírói műfajokban járatos ember tudja, hogy a publicisztika kategóriájába tartozó vezércikk nem annyira az alapinformációkat szokta tartalmazni, hanem a szerkesztő, az újságíró reflexióit; s a vezércikkben sem az alapinformációval, hanem a reflexióval volt a baj. Információs tartalmát tekintve csak akkor tévedhetett volna az Esti Hírlap vezércikke, ha azt állítja, hogy a miniszterelnök úr nem mondta el a parlamenti beszédét - holott elmondta. (Derültség, taps a jobb oldalon.)
(9.40)
Ez lett volna a témával kapcsolatos téves információ. De nem erről szólt a vezércikk, hanem a beszéd minőségéről tett egy-két, az ellenzéki pártok vezérszónokainak, szónokainak hangvételére hasonlító megjegyzést. A lapot tehát ezért kellett bezúzni. Mert a miniszterelnök úr beszédét nem kellőképpen értékelte. Vagyis működött a cenzúra. Külső vagy belső cenzúra, ne kutassuk, az eredmény egy és ugyanaz.
Ha meggondoljuk, hogy a miniszterelnök úr beszédében is hallhattunk egyet-mást a sajtó Antall- és Boross-kormány alatti helyzetéről, akkor el sem merem képzelni, hogy mi történt volna a magyar sajtóban akkor, ha a néhai miniszterelnök úrnak vagy az előző kormányfőnek a beszédeit, megnyilatkozásait kritikusan értékelő vezércikkek miatt lapokat kellett volna bezúzni Magyarországon, mondván, hogy téves alapinformációkat tartalmaznak. Hány lapot kellett volna akkor bezúzni, uraim?
Nemcsak szétvertek egy szerkesztőséget, nemcsak bezúztak egy lapot, hanem működik a cenzúra, s nemcsak az írott sajtóban, hanem a médiumokban is, ahol ugyancsak megakadályoztak egy már elkészült televízióadást, amelyet Czakó Gáborral készítettek, s ezt egy alelnöki levél azzal indokolta, hogy ellenzéki deklarációk nem hangozhatnak el a magyar - úgymond - közszolgálati televízióban. Holott Czakó Gábor nem beszélt másról, mint a konzumérték-pusztító, embert nyomorító hatalom hatásáról minden politikai és pártpolitikai felhang nélkül, ahogy ezt utóbb az Új Magyarországban közölt cikkből, szó szerint közölt interjúszövegből megtudtuk. Vagyis arról szólt Czakó Gábor, aminek egyébként igen gazdag irodalma van a fejlett nyugati demokráciákban is, ahol szintén küzdenek és küzdöttek a Leistungsgesellschaft, a teljesítményi társadalom embert nyomorító hatásával. De úgy látszik, ez már beletartozik a politika vagy az ellenzékiség kategóriájába, amit a Magyar Televízió alelnöke letilt.
De nemcsak a cenzúra működött, hanem az interjú készítőjének a munkaviszonyát is megszüntették. Azért fogalmazok ilyen finoman, mert ezt a Népszabadságból tanultam, ahol a háromszáz televíziós elbocsátásáról azzal a címmel számolnak be - megint egy szép, a népi demokráciából ismerős újságírói trouvaille -, hogy a Televízió: leépítés nem, létszámgazdálkodás igen. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
Kérem, pluralizmus nélkül nincs sajtószabadság. S Magyarországon a sajtó az elmúlt négy évben mégis csak megtanulta, hogy mit jelent a szabadság, bár azt mondja a miniszterelnök úr - most már igazán nem akarok idézni a beszédéből, hiszen az elég kritikus, ahogy a többi napirendi felszólalásban hallottam -, tehát a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a jobboldali kormány a maga befolyása alá hajtotta a közszolgálati televíziót. Akkor mit csinál a jelenlegi baloldali kormány? Ezt tessék szíves lenni nekem megmagyarázni. (Taps a jobb oldalon.) Magyarországon a sajtó az elmúlt négy évben mégis csak megtanulta, hogy nemcsak őfelsége fizetett ellenzékeként lehet ellenzéki, és erről az újságírókat nehéz leszoktatni, még akkor is, ha az első pillanatban úgy látszik, könnyen élednek föl évtizedes reflexek, automatizmusok. S ezt nem felesleges éppen akkor meggondolni, amikor az elmúlt hét végén ülésezett a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Csak zárójelben jegyzem meg: éppen a tiszteket újító közgyűlés miatt - nyilatkozta az egyik újságírószövetségi felelős - nem tudtak foglalkozni például az Új Demokrata szétverésével.
Tulajdonképpen megkaptuk az új médiatörvényt is - a bizottsági tagok legalábbis -, tehát nem felesleges mindezt átgondolni, mert hiszen ha a magyar sajtóban olyan visszafordíthatatlan folyamatok történnek, amelyeknek nap mint nap a tanúi vagyunk, akkor könnyen úgy járhatunk, hogy amikor majd itt a parlamentben zajlik ennek a törvénynek a vitája, akkorra már csak úgy tűnik az egész, hogy beszélgetünk a tapéta mintájáról, miközben ég a ház. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
