DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Egy héttel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr nagyon rövid időkeretben elmondta expozéját és csak kapásból tudtunk válaszolni, akkor a felszólalásomban jeleztem, hogy néhány kérdésre, ahol konkrétumokkal és számadatokkal kívánunk reflektálni, ezen a héten visszatérek.
Szeretnék valóban rendkívül röviden és nagyon tárgyszerűen visszatérni azokra a kérdésekre, amelyekre az adatok nem lehettek nálunk, hiszen nem tudtuk, hogy a beszéd miről fog szólni.
Néhány kérdés köré szeretnék csoportosítani, ahol az adatok figyelemre méltóak.
Mindenekelőtt szeretném jelezni, az egészségügyi résszel kapcsolatosan elhangzott, hogy a miniszterelnök úr szerint rendkívül tragikus az egészségügy és a lakosság egészségi állapota. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban szeretnék arra utalni, hogy az egészségi állapot nem egyik napról a másikra alakul ki az országban, és annak, hogy ma milyen állapotok vannak, nagymértékben egy folyamatnak egy megfelelő állomásához érkezve tudunk számot adni.
Szeretnék tájékoztatást adni nagyon röviden arról, hogy 1960, '80 és 90 tekintetében hogyan nézett ki a magyar egészségügyi ellátás és érzékelhetővé tenni, hogy a változás mikor következett be egy hosszú tendencia után ellenkezőjére.
1960-ban Ausztriában a GDP százalékában az egészségügyre fordított kiadások 4,4 százalékot, az Egyesült Államokban 5,3-at, Magyarországon 5,1-et tettek ki. Tehát azt mondhatjuk, hogy '960-ban Magyarország valóban egy igen magas szinten állt.
Az időrendi változásban azonban '80-ra Ausztria már 7-en, az Egyesült Államok 9,5-ön áll, Magyarország pedig gyakorlatilag 5,4-en stagnál. '90-re Ausztria 8,4, az Egyesült Államok 12,4, Magyarország még mindig ötössel kezdődött, 5,9 százalékát fordította az egészségügyre.
1990-től kezdve azonban fordulat állt be, amelyet két tekintetben szeretnék megjeleníteni, az egy főre jutó kiadásokat és reálértékben ezeknek az értékét. Hogyan nézett ki '90-ben és '94-ben? Az egy főre jutó kiadások '90-ben 8824 forintot tettek ki egy főre, és 12 876-ot '94-re. Reálértékben számolva ez az 1980-as évi bázison 5649-ről 6530-ra nőtt. Tehát a reálértékben számított egészségügyi kiadások egy főre vetítetten itt kezdtek el '90. és '94. között növekedni. Hozzá kell tennem, nem vádolhatja senki a kormányt sikerpropagandával, ezeket az adatokat a Magyar Nemzetközi Kék Szalag Bizottság '94. februári adataiból vettük. Ennek alapvetően nemcsak kormánypárti képviselői voltak. Tardos Márton úr is a csapathoz tartozott.
A szociális kiadások tekintetében pedig szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy két lényeges dolog történt az előző kormányzati időben. Mégpedig az, hogy a foglalkoztatási törvényt '91. január 1-jétől életbe léptettük, majd pedig '92-ben egy olyan szociális törvény lépett hatályba, amely a magyar joggyakorlatban teljesen új ellátások bevezetéséről is rendelkezett. Nevezetesen a várandósági pótlékról, a gyermeknevelési támogatásról, a lakásfenntartási támogatásról, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásáról és a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásáról. Utóbbi korábban csak a járművekkel rendelkezők részére volt hozzáférhető.
Hadd tegyem hozzá, a szociális kiadások növekedése nagyon jól nyomon követhető a GDP százalékában '85, '90 és '93 között. '85-ben 28,8, '90-ben 32,9 és 1993-ban 39,1 százalék volt. Tehát egész egyértelműen látható, hogy a változások pontosan az előző ciklusban kezdtek el növekedni.
Röviden szeretnék pontos tájékoztatást adni a kárpótlásról, mert mennyiségben és értékben rendkívül heterogén számok jelentek meg ebben az ügyben. Úgy hiszem, tisztázni szükséges azt, hogy összesen hány fő adott be kárpótlást. Itt jeleznem kell, hogy az első kárpótlási törvény értelmében 817 424, a második esetében 77 712. Ezek közül, a kereken 900 ezer közül most 2000 függő ügy van. A póthatáridőben 532 655 igény érkezett be. A politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény alapján 363 868, és eddig ezek közül 329 827 ügyben született határozat.
Nagyon fontosnak tartom annak megemlítését, hogy az összesen egymillió kétszázezer kárpótolt közül hogyan állunk ma a kárpótlási jegyeknek az értékével és az ehhez szükséges vagyonnal. A mostani miniszterelnöki beszédben - az 1272. kolumna harmadik bekezdésében található - a miniszterelnök úr megjegyezte: "Nézzék, lehet, hogy a mi tudatlanságunk számlájára írható tény, de tény, hogy az én számomra nem volt ismeretes - sok egyéb között -, hogy milyen folyamatok zajlottak a kárpótlásban." Úgy tűnik, hogy ez a nem ismert folt még ma sem ismert, mert folyamatosan változnak a kárpótlással kapcsolatos számadatok. A kormányprogram vitájában még 300 milliárdos vagyonszükséglettel íjesztgették a tisztelt választópolgárokat. Most a beszédben 250 milliárd forint terheli a még megmaradt állami vagyont kárpótlás címén, hangzott el egy héttel ezelőtt. Ezzel szemben a valóság az, hogy nincs egészen 160 milliárd.
Tehát azt hiszem, ebben az ügyben is tisztába kell tenni, hogy mik a valós terhek. A kormányprogramhoz képest ma már, ha tisztán látjuk a folyamatokat, azt kell mondanom, körülbelül az ötven százaléka felel meg a valóságnak, mint a kormányprogram azt megjelenítette.
Szólnom kell arról, ami itt elhangzott, hogy a kedvezményes részvényvásárlási program milyen anomáliákat teremtett a privatizációban. Nos, szeretném jelezni, hogy a kedvezményes részvényvásárlási programnak csak egyik ága szolgált erre a célra, és itt semmiféle visszaélés nem születhetett, hiszen ez kizárólag az eredeti jogosultak részére nyitott vásárlási lehetőséget. Ez az ág tehát kizárta azt, hogy valamilyen manipulatív mód történjék ebben az ügyben.
Egy másik ág tette lehetővé a befektetési célzatú felhasználást. Ezzel a kormány annak a törvényi kötelezettségének tett eleget, hogy az állam a privatizáció során köteles meghatározott esetekben a kárpótlási jegyet kamattal növelt értékben elfogadni. Ez elől mint törvényi előírás elől nem lehetett igazán kitérni.
(9.10)
Nagyon lényegesnek tartom, hogy egy-két adattal a legsúlyosabban érintett mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos megjegyzésekre reagáljak, és csak számadatokkal szeretnék felelni arra az egyébként valós helyzetre, hogy itt több tényező együttes hatására, - egyik a földreformnak az a rendkívüli nagy mértéke, amire már a múlt heti válaszomban is utaltam, és nem vitás, a mezőgazdasági anomáliák is - és a nemzetközi piac alakulása következtében nehéz helyzet alakult ki a mezőgazdaságban. Arról azonban, hogy a nehéz helyzet mikor oldódott föl, érdemes néhány adatot mondani.
Nem vitás, hogy a nyolcvanas évek végére mezőgazdasági üzemeink működésképtelenek voltak, és piacaik nagy részét elvesztették. A múltkor volt alkalmam idézni számos helyről a költségvetés '89-'90-es vitájából, és lehetne idézni erre vonatkozó megállapításokat az MSZMP KB '89. évi jegyzőkönyveiből. Ezért itt két dolgot kellett tenni. Az egyik a mezőgazdaság szerkezeti átalakítása, a másik az új piacok szerzése.
Amellett, hogy aszály sújtotta az országot, szeretném jelezni, hogy 1991-ben 2,7 milliárd, '92-ben szintén 2,7 milliárd és még '93-ban - amikor valóban az évszázad aszálya volt - is 2 milliárd forintot tett ki a mezőgazdasági exportunk.
Az idei év már bizonyította azt, hogy itt megtörtént a fordulat. 1994-ben lecsökkent a műveletlen területek aránya, és 1993 őszén búzából 10 százalékkal többet vetettek a gazdák, a búzahozamok pedig 50 százalékkal nőttek. Szeretném megjegyezni, hogy az idei, körülbelül négy és fél tonnás hektáronkénti termésátlag a '85-'87-es évek termési átlagának felel meg. Nem kifejezetten arra utal, hogy itt egy szétvert mezőgazdaság működik.
Szeretném ehhez hozzátenni, hogy a Pénzügyminisztérium jelentése tartalmazza azt a kitételt - szó szerint idézem: "az élelmiszergazdaság kivitele továbbra is dinamikusan nő, az előző év azonos időszakához képest az élelmiszeri export folyó áron forintban mérve 145 százalékra tehető."
Szeretnék azonban utalni arra: az a kormányzati előirányzat, hogy 3 milliárd forintra kívánja növelni a mezőgazdasági exportot, a belső egyensúly szempontjából bizony súlyos következményeket is von maga után, mert tudnunk kell, hogy minden egymillió dolláros mezőgazdasági export 15 milló forintos költségvetési támogatást indukál. Tehát ezt is hozzá kell számítanunk, amikor a pótköltségvetésben megjelenő pénzekről és azok felhasználásáról kapunk tájékoztatást. És éppen ezért mondtuk el, hogy számunkra azok az elvonások, amelyek a földhivataloknál, az állategészségügy, a növényegészségügy feladatainál megjelennek, továbbá a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból történő egymilliárdos elvonás, pontosan ezeknek az átalakulási folyamatoknak az esélyét csökkentik.
Hozzátartozik ehhez az is, hogy a miniszterelnöki beszédben elhangzott egy mondat, mely szerint a jobboldali kormányzat meredeken csökkentette az állami támogatást, hagyta szétesni a felvásárlási rendszert, az agrárrendtartást. Szeretném számokkal jelezni, hogy a mezőgazdasági támogatást a Németh-kormány csökkentette drasztikusan, és azt követően folyamatosan nőtt:
1990-ben 70 milliárd volt a Szovjetunióba irányuló export támogatása. Nem szeretném megmutatni, hogy ennek milyen arányai változtak, de az összeg változásaira szeretném a következő számokat jelezni: '91-ben 37, '92-ben 39, '93-ban 49 és '94-ben 57 milliárd volt az eredeti költségvetés szerinti - de ez kétmilliárd dolláros agrárexportot eredményezett. A pótköltségvetés 12 milliárdos plusztámogatása teljes egészében az exportnövekedésre megy el.
Elhangzott az is, hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari kivitel alig fele a négy évvel ezelőttinek. Kérem tisztelettel, szeretném dollárban, idősorban elmondani a számokat: '89-ben 1,7 milliárd dollár, '90-ben 1,9, '91-ben - ahogy már említettem -, 2,7, '92-ben 2,7, '93-ban 2 és '94-ben várhatóan 2,5-2,6 körül alakul. Tehát itt egész egyszerűen nemhogy a fele, hanem ahogy a számsorokból látjuk, gyakorlatilag '89-hez képest körülbelül 1-1,5 milliárd dollárral nőtt ezzel az évvel bezárólag az agráripari export.
Még egy-két kérdésben szeretnék nagyon röviden szólni, például az új oktatási törvénnyel kapcsolatos megjegyzésről. Itt arról van szó, hogy mi egy nagyon hosszú egyeztetési folyamat után jutottunk el eddig a törvényig, és ezek az egyeztetések nem csak a törvényben egyébként előírt szakszervezetekkel és önkormányzatokkal folytak, de a szülőkkel, a pedagógus szakszervezetekkel, sőt a diákok képviselőivel is egy féléven keresztül heti egyeztetés folyt. A nyolcosztályos alapiskola felváltása, a tízosztályos általános képzés bevezetése megszünteti azt a kényszert, hogy gyermekeink közel 50 százalékának 14 éves korban szakmát kelljen választani, és ennek következtében, bár 17 éves korában szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, munkát nem talál magának. A finanszírozás rendszerének egyértelműsége, vagyis a közalkalmazottak bérének és járulékának fizetése azt jelenti, hogy az iskola, óvoda összköltségének kétharmadát fizeti.
A beszédben többször említésre került a dagadósabb rétegek és a hátrányos anyagi helyzetű családok gyermekei iskoláztatási terheinek emelése. Ezzel párhuzamosan 100 millió forintot von el a pótköltségvetés a tankönyvtámogatástól, ez 50 ezer gyermek ingyenes tankönyvét jelenti elvonásban, és 12 millió forintot a cigány tanulók középiskolájának támogatásától. A felsőoktatás nehéz anyagi helyzetét ecsetelve meglepő, hogy a miniszterelnök úr nem vette észre: több mint 1,2 milliárd került elvonásra a költségvetésben a felsőoktatástól.
Ezekre azért kívántam részletesen válaszolni, mert itt számadatok és tények állnak szemben olyan megjegyzésekkel, amelyek nem tényekre, hanem hangulati elemekre támaszkodtak, ezért kérem a tisztelt Házat ezeknek szíves tudomásulvételére. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
