RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy érzem, az általános vita vége felé az emberek fáradnak, és nem is igazán értik - vagy nem akarjuk érteni -, hogy miről folyik itt a vita, vagy teljesen másról folyik a vita, mint amiről beszélünk.
A különböző vélemények elhangzottak ebben a parlamentben. Nem is az a baj, hogy különböző vélemények elhangzanak, mert egy Karinthy-mondás szerint mást jelent a fű az ökörnek, mást a szerelmespárnak. Nem baj, hogy a vélemények sokszínűsége megjelenik ebben a parlamentben, de ebből a sokszínű véleményből valamiféleképpen ki kellene rajzolódnia egy olyan közös megállapodásnak, amely a népakaratot fejezi ki.
Úgy gondolom, hogy mint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés tagja, egy témával szeretnék konkrétan foglalkozni, ebben az egy témában szeretném kifejteni véleményemet. Kérem tisztelt képviselőtársaim figyelmét.
Bevezetésként mindenképpen le kell szögezni azt a tényt, hogy a hatályos választási szabályozás megváltoztatásának végső soron semmi szakmai vagy jogi indoka nem volt. Úgy gondolom, az 1990. évi önkormányzati választás során a törvény jól működött, és az ennek alapján létrejött önkormányzatok legitimitását senki nem vonta kétségbe. A választópolgárok megértették a szabályokat, és megfelelően alkalmazták azokat.
Számomra kicsit elfogadhatatlan az a dolog, hogy tényleg olyan rövid a választás előtti idő. Az intézményekben, polgármesteri hivatalokban vajon hogyan fogják megtanulni, illetve alkalmazni majd ezeket a jogszabályokat?
Természetesen az is nyilvánvaló tény, hogy a többpárti parlamenti demokráciák történetéhez a választójogi törvények változtatása - a politikai indíttatású megváltoztatása is - hozzátartozik. A politikai hatalom birtokosai a választójogi törvények gyakori módosításával is igyekeztek a megszerzett hatalmat megtartani, bővíteni. Ez a száraz tény azonban nem lehet ok arra, hogy politikai értékelésként ne jegyezzem meg: az ilyen mértékű átalakítás, mint amilyenre a helyi önkormányzati képviselők választásával kapcsolatban a kormánykoalíció készül, szimpla kormányváltás esetében talán meglehetősen ritka.
Úgy gondolom, tanulságos lenne föllapozni ezzel kapcsolatban a parlamenti jegyzőkönyveket és a hatályos szabályozás elfogadásakor, 1990-ben tett SZDSZ-MSZP-nyilatkozatokat. A következőképpen hangzottak el: "Megítélésünk szerint a siker valamennyi magyar, igazi önkormányzatért harcoló - szerintünk szabadelvű - irány sikere."
Ugyanezen a napon az MSZP vezérszónoka kijelentette: "Úgy ítéljük meg, hogy mindazon kérdések, amelyeket mi fontosnak tartottunk, visszatükröződnek az immáron átdolgozott törvényjavaslatban."
Ezt kívánom én is, amikor majd megkérdezik az ellenzéki képviselőket a törvény elfogadásakor, hogy visszatükröződjenek azok a gondolatok az ellenzéki képviselők véleménye szerint.
A koalíció által most benyújtott törvényjavaslat a helyi önkormányzati választások tekintetében talán meghazudtolja önmagát, értékelésüket. A félreértések elkerülése végett ki kell mondanom, hogy a törvények ésszerű vagy éppen a való élet által kikényszerített kiigazítása természetes, sőt, törvényhozói kötelesség. Azonban, mint fentebb utaltam erre, a helyi önkormányzati választásról szóló törvény esetében lakossági vagy egyéb igény nem merült fel. A választási mechanizmus minden olyan elemét gyökeresen meg kívánja változtatni, amelynek éppen nagymérvű stabilitásához fűződne társadalmi-politikai érdek és nem utolsósorban közösségi érdek.
Ezek mellett olyan elemek is találhatók a törvényjavaslatban, amit ma - úgy vélem - minden parlamenti párt elismer. Így igaz ez az úgynevezett megyei középszint esetében is. Az utóbbi idők számos nyilatkozatát értékelve, mintha most változna a korábbi helyzet: a volt ellenzéki pártok, a jelenlegi kormánykoalíció inkább megyebarátnak tűnik, mint ahogy azt 1990-ben, a törvény megalkotásakor tette. Az akkor kétségtelenül meglévő megyeellenes hangulat mellett ma már kevesebb szó esik arról, hogy csupán a megye élén álló főispán elnevezése milyen heves ellenállást váltott ki az akkori ellenzéki pártokból. Ilyen körülmények között mindennek az lett a következménye, hogy egy elhibázott konstrukció, felemás szabályozás született.
A túloldalon ülő képviselőtársam - már nem emlékszem a nevére - az elmúlt napokban valami "hibrid" törekvést említett a megyét illetően. Azt hiszem, aki a mezőgazdaságban járatos, tudja: a hibrid körülbelül egy évig termeszthető, utána elkorcsosodik. Nagyon remélem, hogy a törvény majd úgy módosul - törvénymódosítási javaslatok folytán -, hogy tovább szaporítható lesz, illetve tovább áll fönn.
A jelenleg előterjesztett megyei választási törvény a kereszténydemokraták számára szinte elfogadhatatlan, de elfogadhatatlan abból a szempontból is, hogy a kormánykoalíció szakértői alig egy hónappal ezelőtt a kormányprogramban előterjesztett megyei középszint választási rendszerét teljesen ellentétes irányba fordították. A kormányprogram szerint a választás kistérségenként, választókerületenként történne, és a csúcson egy megyei kompenzációs lista lenne. Ez teljes mértékben arányos képviseletet jelentene a megye teljes területéről, de a jelenleg előterjesztett kétválasztókerületes rendszerben - a választás kiszámíthatatlansága folytán - előfordulhat, hogy több térség, választókerület képviselet nélkül maradhat. Elképzelhető, hogy a megye felében képviselő sem lesz.
Ezt nem kívánom bővebben kifejteni, de az elkövetkező időben a megye, a megyei középszint meghatározását, annak feladatait, hatáskörét teljes egyetértésben kell létrehozni.
Olvasom a megyei közgyűlés kötelező feladataként, hogy a területfejlesztési tanács intézményét létre kell hozni. Vajon ezzel akarjuk majd pótolni azt, hogy fél megyékben nem lesznek képviselők? A kormány költségtakarékosságról beszél. A területfejlesztési tanács önálló intézmény - vajon ha a megyéből arányos képviselet van a megyei közgyűlésben, mi célt szolgál majd? Persze támogatom ezt a területfejlesztési tanácsot, csak nem önálló intézményként és nem a megye kötelező feladataként.
A megyei középszintnek mint olyannak, a jövőben meghatározó szerepe kell hogy legyen, és nem holmi apró pártérdekek alá kell helyezni.
A nemzetközi tapasztalatok és az eddig eltelt négy év hazai történései bizonyítják: illúzió az, hogy kizárólag alulról és önkéntesen építkező modell szerint megszerveződjék a demokratikus polgári társadalom. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon a területi egyenlőtlenségek egyre határozottabbá váltak, és ennek részeként - főként Kelet-Magyarország térségében - az elmaradottság mindinkább felgyorsult. A magyar közéletben annak ellenére nem kap fontosságának megfelelő súlyt a területi politika, hogy a területi kérdésekkel foglalkozó kutatók egész sora igyekezett rámutatni a súlyos válságjelenségekre: munkanélküliségre, megoldandó regionális gondok sokaságára és arra a tényre, hogy egyebek mellett elmélyült területi válság is van ma Magyarországon.
(12.10)
Kelet-Magyarország társadalmi-gazdasági lemaradása nem mai keletű, sőt igen régmúltra tekinthet vissza. De a leszakadás felgyorsulása és általános érvényűvé válása napjainkban egyre érezhetőbbé válik. Az 1980-as évek végére az Alföld és az Északi-középhegység gazdaságai a piac megméretésében leértékelődtek. A piacgazdaságban is szükséges az állami ösztönzés, a támogatás különféle eszközeinek alkalmazása a regionális egyensúly megteremtése érdekében. Szükséges egy középső területi koordináló szint működési tervének biztosítása, mert az önkormányzati rendszer egyszintűsége a területi léptékben megoldható feladatokat vagy gazdátlanul hagyja, vagy szükségszerűen és kényszerűen államosítja.
A kereszténydemokraták hangsúlyozzák, hogy a valóságos önkormányzati megye megteremtésének célja nem a települési önkormányzatok korlátozása, hanem a demokratikus autonómia kibontakoztatása. Megkockáztatható az a vélemény, hogy a területi érdekképviselet hiánya nagymértékben hozzájárult az ország több körzetében kiéleződő válság kezelhetetlenségéhez. Ennek érdekében a kereszténydemokraták javasolják a megyei közgyűlésbe a képviselőket választókerületi kislistás alapon megválasztani, mint ahogy az a kormányprogramban is szerepel. A kistérségi listás szavazás a helyi demokráciát segítené elő, vagyis azt, hogy a helyi közügyek intézése minél közelebb történjen a választópolgárhoz.
A kereszténydemokraták számára elfogadhatatlan az előterjesztésben az a javaslat is, mely szerint nem jut mandátumhoz az a lista, amelyre a leadott szavazatok száma nem haladta meg a választókerületben a leadott összes érvényes szavazat több mint 4 százalékát. Ezt a határt a megye két-két választókerületében kell külön elérni. Elképzelhető ugyanis, hogy egy társadalmi, parlamenten kívüli szervezet nagy népszerűségnek örvend a 10 ezer fő alatti kisvárosokban, településeken, viszont kis szavazati arányt ér el, és a 10 ezer fő feletti városokban ugyanez megtörténhet fordítva is. Ez az előterjesztés teljes mértékben azt bizonyítja, hogy a megyei képviseleten a parlamenten kívüli pártok, kis közösségek, szervezetek kívül rekednek.
A törvénytervezetben egyértelműen nem tisztázott a megyei ajánlási rend: pártot vagy személyt kell ajánlani - vagy talán mind a kettőt.
A megyére vonatkozó választási törvény megváltoztatását ugyan javasoljuk az elektori rendszer helyett, de a jelenlegi előterjesztéssel nem értünk teljes mértékben egyet. A kereszténydemokraták az előterjesztés ezen részéhez törvénymódosító javaslatot fognak benyújtani.
Végezetül pedig szeretném a kormány előterjesztőjének figyelmét felhívni arra, hogy folytassanak beszélő viszonyt a kormányprogram és a benyújtott törvénytervezet szerkesztői között, mert nem valószínű, hogy a két előterjesztést ugyanazon személyek készítették elő. Ha viszont így történt, akkor az előző kormányt ért általános kritika a rögtönzéseiért jogtalan, mert a kormányprogram és az egy hónapon belüli előterjesztés teljesen ellentétes tartalmú.
Az idő rövidsége miatt természetes, hogy hozzászólásomban sok fontos kérdés nem kerülhetett szóba. Mindenféleképpen jobbító szándékkal próbáltam megfogalmazni azokat a gondolatokat, amely a megyei középszint elfogadása érdekében kellene történnie.
Hogy gondolatsorom teljes legyen, szeretném idézni - bár nincs itt - Vastagh Pál miniszter úr 1993. szeptember 29-ei és október 1-jei, a harkányi konferencián elhangzott "Európába megy-e a megye?" című előadásának zárómondatait - idézet -: "Meggyőződésem, hogy Magyarország kicsiny és szegény ország ahhoz, hogy négyévenként a társadalmi élet átfogó területein újabb és újabb eltérő modellekkel kísérletezzen. Mások talán éppen annak is köszönhetik jólétüket, hogy nem ezt az utat járták. Következetes, az egyetértésen alapuló építőmunkának van egyedül eredménnyel kecsegtető esélye. Csak ennek nyomán korszerűsödhet és demokratizálódhat az önkormányzati rendszer, csak ennek alapján remélhető, hogy a ma még meglévő ellentét az önkormányzatok, pártok és a központi hatalom viszonyában fokozatosan feloldódhat."
A kereszténydemokraták azt kívánják, hogy a kormány előterjesztéseit a bölcsesség hassa át, és csak az egyetértésen alapuló változtatásokat hajtsák végre a választási törvény módosítása területén. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
