DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1993. évi LXXX. törvény, az elmúlt hetekben vitatott és szavazásra ítélt országgyűlési határozat, a felsőoktatási intézményekben felhalmozódott feszültségek egyformán bizonyítják, hogy mind struktúrájában, mind tartalmában, mind pedig finanszírozási módszereiben átalakításra szorul a felsőoktatás.
Azt senki sem vitatja, hogy ennek az átalakulásnak a jövő század társadalmi és tudományos igényeit kell szolgálnia. Az azonban már éles polémiát vált ki, hogy az amerikai, vagy az európai modell követését kell-e megcéloznunk. E kérdésben még a minisztérium sem tisztázta igazán álláspontját. Bizonyíték erre az a munkaterv, amelyik a felsőoktatás problémáinak kezelésére készült, és erről a következőket mondja, idézem: "A német típusú duális felsőoktatási modell és a többszíntű, egymásra épülő felsőoktatási modell között választani kell. A kormányprogramban ebben egyértelműen fogalmaznak, a fejlesztési elvek idevágó fejezete viszont összekeverte a két rendszert".
A Ház ezt az összekevert rendszert országgyűlési határozattá emeli holnap. Így hát a szakminisztériumnak módot adunk arra, hogy tovább folytassa a belső vitáit, tovább halmozza konfliktusait a felsőoktatási intézményekkel, és természetesen tág tere nyílik a manipulációknak is. Az említett munkaterv bőséges adalékokkal szolgál a manipulációk tárházáról. Mindjárt az elején bevallja, hogy - idézem - "Az MKM mögött nem állnak kellő számban szakértők, a tárca elképzelései a szférán belül jelenleg nem találnak kellő számú szimpatizánsra".
(19.30)
Mindezekért új lobbykat, eredményeket is felmutatni tudó akciókat kell szervezni - mondja a munkaterv készítője. Az új lobbyk a szakminisztérium által finanszírozott számtalan bizottságból kerekednek majd ki, megtörve azokat az erőket, amelyek alulfinanszírozott életművükkel máig európai szinten tartották - a jelenlegi rossz struktúrában is - felsőoktatásunk tudományos színvonalát.
Az egyik interpellációmban már szóvá tett gépember modelljét erőltető érettségi szisztéma és az erre építeni szándékolt felsőoktatás modelljének kierőszakolása érdekében ez a munkaterv a bizottságok sűrű hálózata mellett sem riad vissza a társadalom félrevezetésétől és a felsőoktatás szereplőinek végzetes következményű szembeállításától, a bizonytalan kimenetelű akciózások megszervezésétől. Hadd idézzek erre is példát: "Be kell bizonyítani a közvélemény számára, hogy nem igaz az az egyre többször fölröppenő hír, hogy a Világbank nem fog pénzt adni a felsőoktatás fejlesztésére, mert elégedetlen a fejlesztésekkel. A miniszter személyesen tárgyaljon megfelelő sajtónyilvánosság mellett a Világbank honi képviselőjével, és érje el, hogy az kijelentse: a Világbank ad pénzt. A miniszter ekkor bejelenti, hogy a költségvetés is melléteszi a maga hozzájárulását. Az integrációk mélyebb beindításával, normatív modell határozott bevezetésével, a jövő évi tervezett elvonás megelőzésével és a gazdálkodási önállóság növelésével van reális esély a világbanki támogatás megszerzésére."
Aki valaha is vett már fel banki hitelt, az tudja, hogy ez sohasem a sajtónyilvánosság előtt elhangzó szándékoktól, manipulatív óhajoktól, néhány ember akciójától függ, sokkal inkább a törvényi keretek figyelembevételével készült projektektől, célirányos, megvalósítható, értéket hordozó és hasznot hozó tervektől. Inkább szükséges hozzá a szakmai érvelés, a felmutatható eredmény, a kiszámítható lépések sora, a tárgyalások komoly érvrendszert mozgósító folyamata, semmint a tévényilatkozatok garmadája.
A munkatervben javasolt megoldás alkalmas porhintésre, de nem támogatási hitel megszerzésére. Márpedig komoly anyagi erőforrások nélkül lehet beszélni a felsőoktatás bármiféle modelljének ideális szépségéről, de megvalósításáról aligha. Az ilyen porhintések csak arra jók, hogy a felsőoktatás legértékesebb szakemberei előbb-utóbb külföldi egyetemekre távozzanak.
Nem riad vissza a munkaterv olyan manipulációktól sem, amelyek a hallgatókat és az oktatókat állítják végzetesen szembe. Erre is példát idéznék: "Megállapodást kell kötni a hallgatókkal. Az MKM a tandíjbevételeket elkülöníti, és csak abban az esetben adja át fejlesztési pályázatokra az intézményeknek, ha a hallgatók önkormányzatai az intézmény gazdálkodásáról, oktatási tevékenységéről készített jegyzőkönyvükben egyetértenek azzal. Azoknál az intézményeknél, ahol a hallgatók éves jelentése - amelynek megállapításaira az intézmény vezetőinek részletes választ kell adniuk - nem jelez fejlődést, a hallgatók a tandíjat kamatostul visszakapják. A konstrukcióból az is következik, hogy a tandíjak teljes mértékben a felsőoktatás fejlesztését fogják szolgálni a megfelelő garanciákkal kiegészülve. A hallgatók cserébe sztrájkmoratóriumot hirdetnek mindaddig, amíg új fejlemények nem kényszerítik őket a moratórium feloldására."
A hallgatók tüntetése lezajlott. Lehet, hogy a háttérben megállapodás született a sztrájkmoratóriumról is - ezt csak azok tudják, akik részt vettek a tárgyalásokon. Az egyetemek, főiskolák oktatóinak a hallgatókkal való szembeállításáról már kószálnak is a hírek. Horn Gyula miniszterelnök úr megígérte a hallgatóknak: rábeszéli a rektorokat, főigazgatókat, ne vezessék be a kiegészítő vagy intézményi póttandíjat. Ha az egyetemek, főiskolák tanácsai fennmaradásuk okán mégis erre kényszerülnek majd, nem a szaktárcára, nem a kormányra, az anyagilag ellehetetlenülő felsőoktatási intézményekre hárul a felelősség és hárul a hallgatók haragja. Íme, az új akció: oszd meg és uralkodj! Ismert a római korból. Egy darabig alkalmazható - mindaddig, amíg bele nem rokkan a felsőoktatás.
Az 1996-os költségvetés tervezete nem kecsegteti jó reményekkel sem az oktatási intézményeket, sem a hallgatókat. Óhatatlanul felmerül hát a kérdés: mi a célja a szakminisztériumnak a felsőoktatással? Eldöntötte-e a tárca vezetése, hogy miközben Európába igyekszik az ország, egy amerikai stílusú felsőoktatási szabadosságot támogat, vagy követni óhajtja az európai értékrendhez igazodás regionális kényszerét és szükségességét?
Ma úgy tűnik, a felsőoktatás jelenlegi struktúrájának szétverésére megvan az akarat. De még halvány sejtelme sincs a tárca irányítóinak arról, hogy milyen modellt szeretnének megvalósítani. Vagy ha van, azt nagy titokban lappangtatják. Erre a titkolódzásra - mint a bizonytalankodásra is - azonban rámehet a felsőoktatás, aminek következtében a magyar társadalom nem Európához fog felzárkózni, hanem az Amazonas-menti őserdők törzsi keretekben élő őslakosaihoz fog a jövője idomulni. Ha ez a szaktárca célja, mostani zűrzavara gyors ütemben megteremti ezt az állapotot.
Köszönöm a figyelmüket.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
