NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök távollétének indokát nem ismerem, ám mégis elsősorban hozzá intézem szavaimat.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjeként több mint egy hónapja levelet intéztem a külügyi bizottság elnökéhez, amiben kezdeményeztem, hogy tekintettel a feszült szlovák-magyar viszonyra és a minden bizonnyal nagy jelentőségű ótátrafüredi, titokban előkészített Mečiar-Horn találkozóra, a külügyi bizottság hallgassa meg a miniszterelnököt.
Örömömre szolgált, hogy a bizottság helyzetértékelése és szándéka egybeesett a miénkkel, és gyakorlatilag egyhangúlag döntött a miniszterelnök meghallgatása mellett. A félreértések elkerülésének szándékával azokban a napokban magam is nyilatkoztam, hogy indokolatlan egyes sajtóorgánumok támogatása a találkozó ténye ellen, hiszen két ország miniszterelnökének jogában áll találkozni, főleg, ha barátok is. Feltéve - teszem hozzá -, ha megfelelő formában tájékoztatást, és ily módon ellenőrzési lehetőséget kapnak mindazok, akik az ország külpolitikájának formálásáért döntő felelősséggel viseltetnek.
Tisztelt Ház! A miniszterelnök válaszlevélben tagadta meg ezt a lehetőséget a magyar Országgyűlés külügyi bizottságától. Mindez példátlan, amire sem az elmúlt években Magyarországon, sem a világ polgári demokráciáiban nincs példa. Elmúltak azok az idők, amikor Csák Máté módjára fittyet lehetett hányni az alkotmányosságra és a nemzeti érdekekre. A miniszterelnök bizottsági meghallgatásának megtagadására sem jogi, sem politikai lehetőség nincs. Jogi értelemben a miniszterelnököt nem más, mint az alkotmány kötelezi, hiszen a 21. § (3) bekezdése szerint az országgyűlési bizottság által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetve köteles előttük vallomást tenni. Tudtommal a miniszterelnököt egyelőre nem menti fel semmilyen jogszabály állampolgári kötelességei alól, amelynek elmulasztása viszont jogkövetkezményekkel jár. De politikai értelemben aztán abszolút megengedhetetlen ez a magatartás, két okból is.
Először is: ezzel a miniszterelnök saját magát hazudtolja meg, mivel Mečiarhoz hasonlóan nyilvánosan tett ígéretet arra, hogy beszámol a parlamentnek. Mečiar ezt megtette; irigyeltem is a szlovákiai kollégákat, amikor kézhez kaptuk a beszámoló tízoldalas írott változatát. Érthető, ha a miniszterelnök szeptemberi évnyitó helyzetértékelésének öt mondata nem elégítette ki sem a közvéleményt, sem pedig a külpolitikusokat, akik párthovatartozástól függetlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a miniszterelnök verziójával is megismerkedhessenek. Természetesen a bizottság zárt ülésén, ahogy ezt jeleztük is a bizottság részéről.
Másodszor: a miniszterelnöknek tudnia kell, hogy a kétoldalú viszony, illetve a szlovákiai magyarok helyzete újabb és újabb pontokon érzékelhetően romlik. Bizonyára hallottak arról, hogy a közhiedelemmel ellentétben megkezdődött a magyar oktatási rendszer felszámolása. A magyar óvodák kötelezően szlovák óvónőket kell alkalmazzanak és heti 28 órában kell szlovákul foglalkozni a magyar gyermekekkel. De amióta Horn Gyula hazajött Ótátrafüredről, Mečiar miniszterelnök, ez a miniszterelnöki megfogalmazásban szavatartó ember, újabb ötlettel lepte meg a szlovákiai magyarokat és új közigazgatási beosztási rendszert fogadtatott el kormányával. Ennek következményeként Szlovákiát - a zebrához hasonlóan - függőlegesen besávozzák, és nem marad egyetlen magyar többségű közigazgatási egység sem, holott a határmenti vízszintes sávban élő szlovákiai magyarok aránya az országban 15 százalék körül van - tegyük hozzá, hogy még mindig. Ebben a feszült helyzetben nem lehet a külpolitikát felelősen formálni, ha a miniszterelnök titkos baráti találkozóit az elemi tájékoztatás nem követi. Ez képtelenség!
Tisztelt Ház! Lássuk be, a miniszterelnök magatartása nemcsak alkotmányellenes és ellentétes a nemzeti érdekekkel, de ellenkezik a józan ésszel is. Itt az ideje egy hónap múltán, hogy jobb belátásra térjen a miniszterelnök.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(15.40)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
