SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS
SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért bizonytalankodtam, mert amikor az előbb időt kaptam a Szocialista Párttól, akkor kicsit túlléptem a suttyomban kialkudott időt, gondoltam, most visszaadom az államtitkár úrnak, de nem volt rá szükség. Néhány apró gondolat ragadt még bennem az előző beszédem kapcsán.
A nyilvántartáshoz kapcsolódó, de kicsit szakmai kérdés is az, amit manapság úgy hívunk, hogy közgyógyellátás. Nem akarom az ezzel kapcsolatos törvényhelyeket ismertetni, de ha a közgyógyellátás kérdését nem kapcsoljuk össze az adójogszabályok kérdésével - merthogy ilyen feltételekhez, szociális helyzethez vagy jövedelmi helyzethez kapcsolódik -, akkor bizony nem fogjuk tudni feloldani a társadalmi igazságtalanságokat. Előző beszédemet azzal kezdtem: csak néhány gondolatot vetek fel azzal kapcsolatban, hogy a más törvényekhez vagy más alrendszerekhez való kapcsolódást biztosítani tudjuk - én ilyennek látom a közgyógyellátás kérdését, ahol éppen nyilvántartással és a megfelelő törvények átgondolt összekapcsolásával tudnánk eredményt elérni.
Hasonlóképpen problémának tartom, amit egy lakossági fórumon hallottam - én eddig ugyan nem voltam vele tisztában, de a törvényből is kiderült -, hogy vidéken bizonyos szolgáltatásokért más városokba kell elutazni, tehát akit helyben nem tudnak ellátni, de ellátásának szükségessége felmerült, az a törvények, az eddigi törvények szerint is jogosult volt valahova utazni, értelemszerűen a legközelebbi helyre, ahol megkapta az ellátást. Most az újságban olvastam azt, hogy meg kellett szüntessék ezeket a bizonyos minilaborokat. Sehogy sem fér a fejembe ennek a logikus volta, hiszen ha mondjuk, egy kisebb településen összeáll a két orvos és megteremti azt a feltételt - mert a protokoll szerint, előttem szóló képviselőtársam világosan megmondta, az ellátást és a hozzá tartozó finanszírozást kell összekapcsolni -, ezzel legalább az utazási költségeket megspórolhatnánk, szerintem az sem egy kis tétel.
Szeretnék hozzászólni a méltányosság kérdéséhez. A méltányosság - mint fogalom, általában a méltányosság - nem csak ebben a törvényben fordul elő, és mi azt az álláspontot szoktuk képviselni, hogy még a méltányossági alapon eldönthető kérdéseknél is helyesebb a normatívák irányába elmenni. Párhuzamot kívánok vonni, mondjuk, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatásával. Ott is azt az irányt követi a kormányzat - egyébként nagyon helyesen -, hogy bizonyos normatív, tehát átlátható, világos viszonyok szerint döntsünk; hasonlóképpen tartanám helyesnek ezt ezen törvény kapcsán is. Kérdéses, hogy egy egyszemélyi méltányosság hogy és miként működhetne.
Egy olyan dolog van, ami még természetesen felmerül. Amikor kézbe veszem a saját tb-kártyámat - nem is nevezem kártyának, mert egy papírfecnit kaptam annak idején (Szórványos derültség.) -, eszembe jut egy, az újságban korábban olvasott történet, egy véletlenül a körzetemben, Óbudán előforduló esetről van szó: egy hazánkban élő külföldi állampolgár eltörte a lábát, véletlenül az SZTK-rendelő előtt, és a barátja bevitte - két mondat alatt be tudom fejezni, mert talán ez is fontos -, 42 ezer forintot számláztak volna neki az ellátásért, mert kiderült, hogy nincs tb-kártyája, majd amikor a tudtára adták ezt a tényt, azt mondta: de neki mégiscsak van, elment, szerzett egy hamisat - nyilván adott érte valamit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) Tehát felhívom a figyelmet, hogy a kártya mint személyazonosító vagy jogosultságot igazoló rendszer, valószínűleg reformra szorul, így nem fog működni.
Köszönöm szépen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
