BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Ház előtt fekvő, már többször elmondott című törvénytervezet rendkívüli módon megvárakoztatta az országot.
Ez a várakozás keserves volt azoknak, akik rendet szerettek volna az országban, kedvező volt azoknak, akik nem. Sajnos, ez esetben is ők nyertek.
1994-ben már úgy volt, hogy lesz törvény. Utána törvények sora hivatkozott erre a törvényre; gondoljanak csak a természetvédelmi, vadászati, halászati törvényre. Ott hangzott el minden esetben - amikor számon kértük, hogy mi lesz a vagyonbiztonsággal -, hogy majd lesz egy önálló törvény, az fogja ezt szabályozni. Ezek szerint az előttünk fekvő, a fegyveres biztonsági őrségről, természetvédelmi és mezei őrszolgálatról szóló törvénytervezet ez a törvény. Sajnos, meg kell mondanom, és itt már többen - többek között a mezőgazdasági bizottság jelentése is - egyértelműen elmondták: nem erre vártunk. Nem ezt vártuk, és azt hiszem, hogy államtitkár úr húsz percnél hosszabb, rendkívül alapos és nem teljesen megalapozott véleménye erős kifogás alá esik ilyen vonatkozásban. Megmondom őszintén, csodálom államtitkár urat, hogy erről a törvényről hogyan tudott ilyen szuperlatívuszokban beszélni - nem értem.
Mindenesetre vissza a kronológiához! 1996 nyarától már a kormány is érezte, hogy itt valami baj lesz, ha nem lép, mert rendkívül rossz hírek érkeztek a gazdaságból. Csak újságokból szeretnék idézni egy-egy mondatot: veszélyesen megingott a vagyonbiztonság, ellopták az öntözőcsöveket, erdőt, gyümölcsöst, lebontották a házat a tolvajok és eladták az építőanyagot és így tovább. De a legjobb a Magyar Nemzet egy cikke, amit szeretnék szó szerint idézni. "A Jászság több területén már nem ültetnek krumplit, óvakodnak a kukoricatermeléstől, lemondják a gyümölcsfák ápolását."
Ezután tavaly nyáron a kormány azt ígérte, hogy ősszel a parlament elé kerül a törvénytervezet. Nem így történt - májusban került a parlament elé. És mivel úgy éreztük, hogy az egész parlamenten belül a mezőgazdasági bizottság talán az a bizottság, amelyik ennek a törvénynek a hiányát legjobban érzi, ezért rendkívül gyorsan, már május 14-én meg is tárgyalta a bizottság, hátha ezzel sikerül siettetni magát a törvényt. Újabb csalódás: nem sikerült.
Egyébként nagyon érdekes volt, hogy a törvényt általános vitára alkalmasnak tartók és alkalmatlannak tartók között nem volt lényeges különbség a véleményben. Csupán az volt a különbség, hogy azok, akik úgy érezték, hogy ezt a törvényt általános vitára alkalmasnak kell minősíteni, csak arra gondoltak, hogy így lehet siettetni a törvény megalkotását.
Csak néhány mondatot szeretnék idézni, ha esetleg nem ismerik a bizottsági tagok véleményét. Orosz Sándor, a mezőgazdasági bizottság MSZP-s elnöke azt mondta, hogy itt egy nagyon alapos és összefogott módosítóindítvány-csomagra lesz szükség - jelezvén, hogy az elénk terjesztett törvénytervezet nem elégít ki minden igényt. Mészáros Béla - szintén kormánypárti! - az SZDSZ képviseletében azt mondta: ennek a törvénytervezetnek az összeszerkesztése nem sikeredett. Farkas Gabriella, aki szintén támogatta a vitára alkalmasságát, a következőt mondta: "Szeretném, ha azzal bocsátaná általános vitára a mezőgazdasági bizottság ezt az egyébként alkalmatlan törvényjavaslatot, hogy megjelölnénk ezeket a súlyos kifogásainkat."
Ilyen előzmények után azt hiszem, nem is érdemes hosszan foglalkozni azzal, hogy mit mondtak azok, akik nem tartották általános vitára alkalmasnak. Ők azt mondták, hogy azért nem tartják a tervezetet általános vitára alkalmasnak, mert gyorsabb, ha a törvényt visszavonja a kormány, és az ott elhangzott kritikák alapján a szakértők egy új törvénytervezetet készítenek. Sajnos meg kell mondanom, hogy ez esetben nekem volt igazam, mert fél év telt el azóta, hogy ezt a törvénytervezetet a kormány a parlament elé terjesztette, és ma, immáron a mezőgazdasági év végén kezdtük el az általános vitát. Ezt azt jelenti, hogy a tolvajok megint nyertek egy évet. Ez rendkívül szomorú.
Maga a törvénytervezet - mint gondolom, az eddigiekből már kiderült - nem tarthat számot a római jog csúcsaira. Tehát nem ez a törvénytervezet lesz az, amire esetleg a későbbiek folyamán majd hivatkoznak. Nem! Ez egy rendkívül silány fércmunka. Azért mondom, hogy fércmunka, mert a fércelésre is szükség volt, ugyanis három teljesen önálló törvény jelenik meg ebben a tervezetben - csak az összefércelés sikerült valami rendkívül rosszul.
Szemmel látható: a politika nem tudta eldönteni, hogy milyen instrukciót adjon a szakembereknek a törvénytervezet elkészítéséhez. Ezért rájuk bízták, de mindjárt háromra. Jól látható, érezhető a törvénytervezeten egy avatott, vagy nyugodtan mondhatnám úgy, főnöki kéz - ez talán a Belügyminisztérium lehetett -, másrészt egy rendkívül elbizonytalanodott, mondhatnám, a hangját sem nagyon hallató környezetvédelmi, és hogy az agrártárca hangja miért sikeredett ilyenre, azt egyáltalán nem is tudom - talán abban a részben is valami idegenkezűség fedezhető fel.
Magáról a koncepcióról:
Azt hiszem, elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az állam egyik alapfeladata, hogy a polgárai részére biztonságos környezetet teremtsen. Az állampolgár mindezt jogosult megkövetelni az államtól cserébe azért, hogy a törvényeket tiszteletben tartja és adót fizet. A biztonságnyújtás tehát nem elhagyható állami alapfunkció. Enélkül az állam nem működik. Azt is mondhatnám, hogy enélkül az állam fölbomlik. Ha az állampolgár maga kénytelen gondoskodni a biztonságáról, akkor az állam egy funkciótlan légvár lesz, és azt hiszem, hogy nem kell tovább ragoznom, milyen eredményeket okoz. Nem is olyan régen láthattuk ezt egészen közelről. Ez a biztonsági kérdés alkotmányjogilag annyira fontos, hogy az alkotmány 8. fejezete tulajdonképpen csak ezzel a kérdéssel foglalkozik.
Ezek után, gondolom, ennek ellenére nem tekinthető logikai törésnek, ha azt mondom, hogy a biztonságnyújtási kötelezettség nem jelent egyben biztonságnyújtási monopóliumot is az állam részéről, tehát az állam ezt a funkciót átengedheti.
Az átengedés határa viszont nagyon komolyan megrajzolandó. Ez a határ az ellenőrizhetőség és az állami kötelezettség fenntartása. A hatáskörök korlátlan szubdelegálása alkotmányosan nem megengedett.
(18.20)
Fel kell hívom a figyelmet, hogy az államnak a biztonságszolgáltató funkciója kiterjed a magántulajdonra is. Ebben a tervezetben sajnos ez nem érhető tetten - mintha ez a kötelezettség a magántulajdonra nem terjedne ki.
Van még egy rendkívül tragikus része ennek a területnek: itt az önkormányzatok terhelését kívánom megemlíteni. Gondoljanak csak arra, hogy az állami feladatot az állam átruházza az önkormányzatra, anélkül, hogy emellé forrásokat rendelne. Itt az államtitkár úr gyönyörűen beszélt arról, hogy az állam ez esetben a csősz költségeinek az 50 százalékát átvállalja. Miért csak 50 százalékát? - ez az egyik kérdés. A másik: a magáncsőszre vonatkozóan ez miért nem így van? Mi a helyzet akkor, ha egy önkormányzat azt mondja: kérem szépen, engem az 1990. évi LXV., az önkormányzatokról szóló törvény arra jogosít, hogy ha az államtól funkciót veszek át, akkor az állam nekem forrásokat adjon. Nekem egy árva vasam sincs arra, hogy egy mezőőrt foglalkoztassak, ebből adódóan nem csinálom meg. A gazdák lesznek kötelezettek ezt megcsinálni, őrájuk viszont az az állami támogatás - az az 50 százalék, amiről itt az előbb beszéltünk - már nem is vonatkozik.
Néhány szót részletesen magáról a törvénytervezetről: a törvénytervezet első fejezete a fegyveres biztonsági őrség működéséről, eszközrendszeréről szól. Annak ellenére, hogy ez a törvény - mint az előbb már említettem - nem üti meg a minimumot sem ebben a kategóriában, azt kell mondanom, hogy ennek a silány törvénytervezetnek a legjobban kimunkált része ez a rész. Tulajdonképpen - az előbb elmondottak kivételével - ez kereknek mondható; rendelkezik arról, hogy milyen jogosítványai vannak ezeknek az őröknek, hogyan tudja a munkáját ellátni; logikailag végiggondolt, és elmegy odáig, hogy az a kényszerítő eszköz, amiről a törvény több esetben beszél, ebben az esetben hogyan valósul meg. Tehát a tervezet első fejezete tárgyalja azt, hogy a fegyveres biztonsági őrség milyen esetben jogosult fegyver használatára.
A második fejezet sajnos még ezeket a kritériumokat sem elégíti ki. Ez a fejezet a természetvédelmi őrségről, illetve az önkormányzati természetvédelmi őrségről szól. Nem is teljesen világos, hogy ezt a két fogalmat miért kell ily mértékben külön tárgyalni egymástól, de végül is ez a mintegy öt paragrafus hosszúságúra sikerült fejezet is két, teljesen elkülönülő részre szakad.
A harmadik: ez a bizonyos csősztörvény vagy a mezei őrszolgálatról szóló törvény semmiféle olyan igényt nem elégít ki, amit ezzel szemben - azt hiszem, teljesen jogosan - elvártunk. Azt, hogy a mezőőr fegyverrel, azaz vadászfegyverrel felszerelt, hogy úgymond kényszerítő eszközöket alkalmazhat, azt hiszem, senki nem veszi komolyan, hogy ez hathat akkor, ha nem szabályozzuk magát a használatot. Milyen esetben, milyen kényszerítő eszköz? Gondoljanak csak bele abba, hogy ma már nagyon jól felszerelt - és itt a felszereltséget a fegyverre értem - és jogilag nagyon jól felvilágosított bandák járják az országot; tudják, hogy miért mi jár nekik. Ezzel szemben akar odaállítani a kormány egy mezőőrt spray-vel, egy vadászpuskával, ami tulajdonképpen csak súly rajta - még azt sem mondhatom, hogy dekoráció; és nem szabályozzuk azt, hogy ennek a használata hogyan történik. Akkor, amikor az ellő tehenet agyonlövik a mezőn, amikor lekaszálják a paprikát, kocsira rakják, elviszik, és otthon szedik le!? Ilyen esetben arra gondolunk, hogy ez hat? Nem, kérem! Ez így nem tud működni: ez csak arra lehet jó, hogy azoknak járjunk a kedvében, akik nem jogkövető magatartást akarnak tanúsítani - csak erre jó, semmi másra. Mert azokat a gazdákat, azokat a polgárokat, akiknek vagyonuk van, és akik ezt meg akarják őrizni, semmiféle joggal nem fegyverzik fel - és most itt a fegyvert képletesen értem - semmiféle joggal arra, hogy ezt megtehessék. Ha ez így megy tovább, és ha a kormány ezt így gondolja, hogy az a cél... - amit azt hiszem, mindannyian vallunk, hogy a mezőgazdasági tevékenység egy jelentős részének, de az állattartásnak mindenképpen tanyákon, a lakott területektől távol kell történnie, mert ott vannak meg a feltételek arra, hogy versenyképes méretű és minőségű legyen, el fog halni, mert nem lesz ember, aki tanyára ilyen körülmények között, ilyen védelem mellett kimenjen.
Egy törvénytől minimálisan elvárható az, hogy kiálljon azok mellé, akik rendpártiak, jogkövető magatartásúak, és a legkeményebb szigorral eljárjon azok ellen, akik nem ezt teszik. Itt lenne az ideje, hogy átmenjen a köztudatba - és ennek az előterjesztésnek is ez lenne a célja -, hogy mi jár annak, aki más vagyonát el akarja vinni. Vannak országok, ahol teljesen természetes, hogy fegyverhasználat van. Mit keres egy bekerített kerítésen belül egy csapat valamilyen figura, és még fenyegeti az őrt is? Kérdezem én: miért maradt ki ebből az egész előterjesztésből a bekerített terület? Folytathatnám - nem folytatom; inkább némely logikai bukfencre szeretném felhívni a figyelmet.
Készítettem egy táblázatot, azt igazolandó, hogy ez a törvénytervezet abszolút végiggondolatlan, és három különálló egységből összefércelt valami. Először a természetvédelmi őr és az önkormányzati természetvédelmi őr jogait szeretném önök elé vetíteni. Azt mondja a tervezet, hogy átvizsgálási joga van a természetvédelmi őrnek - ugyanez az önkormányzati természetvédelmi őrnek nincs meg; szintén: kutyával erősítheti magát a természetvédelmi őr - az önkormányzati nem; bilincset használhat az egyik, a másik nem; sokkoló anyaggal ugyanez a helyzet; a könnygázzal szintén. Ugyan mind a kettő hivatalos személy, de kérdezem én: miért kell ekkora különbséget tenni aközött a két személy között, aki ugyanazt a természeti értéket kívánja megvédeni azokkal szemben, akik ezt tönkre akarják tenni?
Egyébként nagyon örülnék neki, ha valaki nekem erre választ tudna adni. Mint említettem már az imént, a vagyonőr esetében végiggondoltabb a dolog: a fegyvert használhatja; de a lőfegyver esetében a természetvédelmi őr csak viselheti a maroklőfegyvert - az önkormányzati természetvédelmi őrnek nincs is. A mezőőrnek van ugyan egy vadászpuskája, de tisztázatlan a használat. Emlékezzenek csak arra: nem is olyan régen, pár évvel ezelőtt mekkora vihart kavart Magyarországon az, hogy egy mezőőr használta a fegyverét. Én egy másikat is tudok, ahol valaki a saját gyümölcsösét akarta megvédeni, agyba-főbe verte hat megtermett jóember, és a földön fekve sütötte el az önvédelmi fegyverét - azóta is perben van.
(18.30)
Élet elleni bűncselekmény a vád. Ha ennyire hezitál a hatalom, ha ennyire hezitál a jogszabály, akkor nem lesz ember, aki merje használni a nála levő fegyvert, és nem lesz bíróság - és ez legalább annyira tragikus, mint az iménti -, amely ki merje mondani azt, hogy most ez jogos volt, vagy nem volt jogos. Nekünk itt kutya kötelességünk lenne azt tisztázni, milyen esetekben mi illeti meg.
Kérdezem továbbá... Kiss Zoltán államtitkár úr itt van, örömmel veszem, mert ő tavaly ősszel azt nyilatkozta egy újságnak, hogy fegyverrel lesz felszerelve a mezőőr, hivatalos személy lesz a mezőőr, és kijár neki a hivatalos személynek kijáró védelem. Kerestem, kutattam e törvénytervezetben - valahogy elfelejtették belefogalmazni.
Azt hiszem, ha a mezőőrt már semmiféle eszközzel nem szereljük fel, amit adott esetben használhatna, akkor legalább egy ilyen jogi védelmet, mint hogy hivatalos személynek minősül, mindenképpen adni kellene neki, ugyanis bűnözői körökben ennek a két szónak még van valami visszatartó ereje. Még emlékeznek a legnehezebb fiúk is arra, hogy volt egyszer egy hivatalosszemély-ügyem, s akkor egy egészen más tárgyalás folyt, és egy egészen más ítélet született, mint amikor egy sima állampolgár volt a sértettje annak a bizonyos verekedésnek, vagy inkább mondhatom: verésnek.
Tehát azt mondom, hogy ezt a törvénytervezetet annak idején tényleg jó lett volna visszavonni, alaposan végiggondolva, szakemberek előterjeszthették volna azt a változatot, amelyet itt el tudunk fogadni. Egyébként a mezőgazdasági bizottságban bizakodó voltam, amikor azt láttam, hogy kormánypárti képviselők is majdnem ugyanazt mondják, mint én. Itt viszont elszállt ez a bizalmam, mert úgy tűnik, mintha kormánypárti oldalról, főleg SZDSZ-es képviselőtársam olvasatából, mintha nem ugyanazt az előterjesztést olvastuk volna mindketten. Pedig ugyanarról van szó, de úgy látszik, más a szemüveg.
Nagyon félek, hogy ez a törvénytervezet hosszú egyeztetés után lesz csak olyan, mint lehetett volna. Ugyanis az a rengeteg módosító indítvány, amely itt most beérkezik, nem teszi lehetővé azt, hogy egy sima átfutása legyen a parlamenten. Ugyanis módosító indítványokkal törvényt írni rettenetesen nehéz! Vissza kell adni a szakértőknek, ők összefogalmazzák, és újra-újra egyeztetünk.
Most már, hogy így alakult, itt van a parlament előtt ez a törvénytervezet, csak azt tudom ígérni az MDF nevében, hogy minden energiánkkal - tehát energiát nem spórolva - azon leszünk, hogy ez a törvénytervezet minél előbb és minél használhatóbb formában kikerüljön és alkalmazásra is kerüljön.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
