RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS
RUSZNÁK MIKLÓS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nagyon meglepett, amikor Dávid Ibolya és a hozzászólására reagáló képviselő valamilyen összefüggést hozott a családok és a piacgazdaság szempontjai között.
Azt hiszem, abból és abban nem lehet vita közöttünk, hogy ha egy társadalomban a család szétesik, akkor maga a társadalom is szétesik. Ettől kezdve, ha nincs erős család, nincs erős társadalom sem, és ez a mai viszonyainknak is következménye. Nem kívánok mélyebben foglalkozni ezzel, mert nagyon rövid az időm, de mint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is úgy gondolom, hogy a család egyik alapeszméje, alapelve programunknak, és ez áll a programunk centrumában is.
Pénzügyminiszter úr úgy kezdte a hozzászólását - azt hiszem, a harmadik vagy negyedik mondatában -, hogy húsz év után van olyan költségvetés, amely már biztosíték lehet a jövőre nézve. Akkor, az elmúlt húsz évben - és ezt idéztem - mindig az volt egy-egy költségvetés témája, hogy már csak ezt az egy évet tessenek kibírni, és már jövőre jobb lesz. Elhangzottak itt vélemények - vergődés, remény - az elmúlt évek költségvetéséről.
Vergődni véleményem szerint az a hal szokott, amelyet a vízből kivetnek a partra, és nem kap vizet, remény pedig az lehetne, amely manapság már nem működik - hisz csodák nincsenek -, ha a bibliai történetből azt idézném, hogy a hét hallal és az öt kenyérrel ötezer embert jól lehetne lakatni. De manapság ez sem működik, hanem csak a saját két kezünkre és a mindennapi munkánkra vagyunk ráutalva.
De pénzügyminiszter úr fölemlítette azt is, ami számomra első, fontos, elsődleges, hogy ez a költségvetés és az elmúlt évek költségvetése, bizony a térségi és emberi differenciálódáshoz nagymértékben hozzájárul. Bizony, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nagymértékben hozzájárult, és most már az első helyen van a munkanélküliség szempontjából - szűkebb hazámban, Zemplénben - Tokaj-Hegyalja, ahol ma már éppen szüretelnek, és az embereknek mindennapos gondjuk van: több mint 100 ezer mázsa szőlőre a mai napig sincs még vevő, illetve nem biztos, hogy el tudják helyezni.
(14.50)
De ez nemcsak a szőlőre, hanem más egyéb termékre is vonatkozik az elmúlt években - almára, disznóra, búzára és hadd ne soroljam tovább -, ami a mezőgazdaság rendezetlen intézményrendszerét, a földtulajdon rendezését és ezzel kapcsolatban a teljes infrastruktúráját is jellemzi.
Sokszor elhangzik, elhangzott itt az elmúlt immár nyolc órában, hogy hangulatjavító intézkedések, választási költségvetés és így tovább. Azt hiszem, hogy azokat, amelyek a költségvetésben így jelennek meg, és egyáltalán megjelennek, beruházásokra is érdemesebb lett volna fordítani, ami sokkal inkább szolgálná a gazdaság növekedését, mert az állami gazdálkodásban ma még számos olyan automatizmus van, amely gerjeszti a kiadások növekedését.
Nagyjából, ha igaz, félúton vagyunk az államháztartási reformmunkákban. A kincstár és a Nemzeti Bank közötti adósságcserével például elérték azt, hogy az állam adóssága ott legyen kimutatva, ahol az keletkezett. Előrelépés továbbá a nyugdíjreform elindítása, annak összes ellentmondásával együtt, ezenkívül működnek vagy működni fognak olyan intézmények, amelyek segítenek majd az állami gazdálkodás áttekinthetőbbé tételében. Ilyen a kincstár vagy a közbeszerzési rendszer is.
Visszatérve a nyugdíjasokra: bármennyire is bevezettük ezt a nyugdíjreformot, az átmeneti időszakban az 55 és 62 év közötti férfiak és nők bizony nagy problémával küszködnek, és ezekre a kormánynak különös gonddal kell majd az elkövetkezendő években odafigyelni.
Az is fontos lenne, hogy a jövedelmek állami újraelosztása tovább ne csökkenjen; de ha ezt megoldjuk, akkor növekszik-e a helyben maradó pénz, akár az önkormányzatoknál - ahol egyre több feladatot kapnak - és a családi támogatások területén? Azért vagyunk mégis - ha egyáltalán vagyunk - félúton az átalakulásban, mert a gazdaságban nem működnek olyan stabilizátorok, amelyek fenntarthatóvá teszik az eddigi eredményeket. Az államháztartás helyzetét például csak egyszeri tényezők javították, mint például a privatizációs bevételek vagy a vámpótlék. Ezen túlmenően azonban mind a bevételi, mind pedig a kiadási oldal szerkezetileg nagyon bizonytalan, ami főként az egészségügyi és az önkormányzati reformok elhúzódására vezethető vissza, de említhetném a mezőgazdaság helyzetét is.
Itt ma még olyan automatizmusok működnek, olyan intézményi érdekek érvényesülnek, amelyek anélkül generálnak kiadásokat, hogy bárki előre megtervezhetné őket. Ezek a kiadások tehát önmaguktól növekedésnek indulhatnak. Ehhez társul az a veszély is, hogy az eredmények láttán ma mindenki azt gondolja, hogy túl vagyunk a nehezén, most már lehet osztogatni, pedig a gazdasági növekedés még mindig nincsen kellőképpen megalapozva.
Egyik hozzászólásában valaki elmondta, hogy a mezőgazdaságban különböző pénzek maradnak az alapokban. Kérdem én, miért nem lehetett ezt úgy felhasználni - utalok az előzőekben már elmondott gondolataimra -, amely az intézményrendszer, a földtulajdon rendezését megoldotta volna.
Visszatérve az állam újraelosztó szerepéhez: felmérések igazolják azt, hogy azokban az országokban, amelyekben tartósan és gyorsan növekszik a gazdaság, rendszerint igen alacsony ez az arány. Magyarország esetében szerintem is tovább mérséklendő ez, egyrészt annak érdekében, hogy legyen fedezet az előbb említett, gyakorlatilag önmaguktól növekvő kiadásokra. Másrészt a jövedelmek minél kisebb részét osztja újra az állam, annál nagyobb tere marad a magánberuházásoknak, amelyek a gazdaság bővülését generálhatják majd.
Manapság naponta jelenik meg, és itt is nagyon sokszor elhangzott, hogy a jövő évi költségvetés választási költségvetés-e vagy sem. A választási költségvetés - mint kifejezés - olyan jelenségre utal, amely minden demokráciában megfigyelhető, így a magyar demokráciában is, illetve ebben a költségvetésben is. Ez végső soron annyit jelent, hogy a választások évében a kormányok hajlamosak és hajlandóak közérzetjavító intézkedéseket tenni, amelyeket esetleges választási siker esetén azonnal vissza is vonnak.
Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a nyugdíjemelés szükséges és fontos, csak a tegnapi bejelentésben és a mai újságokban is már kétszeri nyugdíjemelésről van szó, ami természetesen fontos és kell. Csak azt hiszem, hogy a nyugdíjemelés nem egy a sok közül, amely probléma az országban jelentkezik. A nyugdíjasok biztosan a legnagyobb áldozatai voltak az elmúlt évek rendszerváltásának. Nem hiszem, hogy érdemes arról tovább vitázni, hogy a költségvetés választási-e vagy nem, az azonban kétségtelen, hogy a kormány javaslatában nincs koncepció, inkább rövid távú célokat szolgál. Ez például abból is látszik, hogy a korábban beruházásokra szánt pénz egy részét különféle hangulatjavító intézkedések fedezetére használnák fel. Persze, ez nem baj, mert ahogy említettem, a nyugdíjasok a legnagyobb szenvedői a reálbércsökkenésnek, csak azt is el kellene mondani, hogy a majdnem 40 százalékos villanyáremelés, energiaár-emelés nem tudom milyen mértékben fogja fedezni ezeknek az értékét.
Mint ahogy említettem, nem tartom szerencsésnek azokat a szembeállításokat, amelyek csak a nyugdíjasokat teszik ilyen formában előtérbe. Annál is inkább, mert ismereteim szerint a rendszerváltozás vesztesei nemcsak a nyugdíjasok, hanem a nagycsaládosok, a fiatal családok, a munkanélküliek, a gyermekeket nevelő családok és az a három-négymillió ember, aki majdnem a létminimum alatt él, és különösen azok a megyék, elmaradott térségek, amelyek szintén az elmúlt évek, évtizedek problémáját, elmaradottságát viselik.
Összességében úgy gondolom, hogy amikor ez a kormány az utolsó költségvetését terjesztette be, és a pénzügyminiszter úgy mondta el, hogy ez számadás és kitekintés, engedjék meg, hogy néhány gondolatot a számadásról elmondjak.
Kit szolgált ez a kormány az elmúlt három évben, amely azt állította magáról, hogy elődeivel ellentétben nem tekint a múltba, nem fürkészi: ki a magyar, ki nem, az ifjúságot világnézetileg semleges oktatásban részesítette és ideológiailag mentesen, az igazi szürkeállományra támaszkodva szakértelemmel kormányoz. És hogy miért nem kívánt ez a kormányzat a múltba tekinteni, az nyilvánvaló. A szocialista múlttal ugyanis az volt a legnagyobb baj, hogy ami vállalható lett volna belőle, azt a Horn-Kuncze-kormánynak esze ágában sem volt vállalni, a többivel pedig nem igazán lehet mit dicsekedni.
Az esélyegyenlőséget megcélzó és ténylegesen is közelítő oktatási rendszer, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás, a jó közbiztonság igazi vállalható pozitívumai közelmúltunknak.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A mostani szociálliberálisok által folytatott oktatás és népjóléti politika - lehet, hogy ezt hívják világnézetileg semlegesnek? - egyre nagyobb tömegeket rekeszt ki, és juttat reménytelen helyzetbe. Több mint három év gyenge kormányzati eredményei alapján ma már láthatjuk, hogy mit takarnak ezek a jelszavak.
Mivel időm lejárt, úgy gondolom, hogy egy gondolattal kívánom befejezni mondanivalómat: mindazoknak, akik itt vagyunk néhányan, tanulmányozni kellene múltunkat és azoknak a hagyományoknak a mozgatóit, lépjünk azoknak korszerűsített útjára, akkor lesz meg csak a magyar nemzet európaisága. Ha nem, akkor figyeljünk Kölcsey gondolataira: "Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol, a lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt."
Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
