BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Három szabaddemokrata hölgy után legyen szabad a névleg erősebb, valójában sokkal gyengébb nem szabaddemokrata képviselőjének is megszólalni ebben a családpolitikai vitában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a kevés időben, ami az SZDSZ idejéből nekem jutott, két kérdéssel szeretnék foglalkozni: mit gondolunk a családról és mit gondolunk a családok támogatásáról, a családi célú juttatásokról.
Azzal kezdeném, hogy mint hallhatták ebben a vitában, különösen a Lukovics Éva és Pallag László között világossá vált vitában - hát nem ugyanazt gondoljuk. Hiszen vannak sokan Magyarországon és itt, a parlamentben is, akik úgy gondolkoznak, hogy az a hagyományos családeszmény, hogy valamikor összeházasodik fiatal korában egy férfi és egy nő, aztán megszületnek a gyerekeik, és aztán együtt élik le az egész életüket - hogy ez a követendő, ez az elvárandó, ez az egyedül helyes családeszmény. Jól tudjuk azonban - és erről Pusztai Erzsébet és más is beszélt a mai vitában -, hogy a mai magyar valóság nem ez, hanem a mai magyar valóság az, hogy sokféle állapotban élnek az emberek, vannak töredék családok, vannak elváltak, vannak élettársi kapcsolatok, és mint beszélt róla, élettársi kapcsolatokból születik ma a gyerekek növekvő része nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában, szerte a modern világban.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez pozitív folyamatok következménye, tisztelt képviselőtársaim. Ez annak a következménye, hogy abban a modern világban, ahol a nők kiszolgáltatott helyzete a családon belül egyre inkább megszűnőben van, mert még nem szűnt meg teljesen, ahol a növekvő női foglalkoztatottság miatt - ami nemcsak Kelet-Európában van, Észak-Európában ugyanott tartanak, mint mi, és Nyugat-Európa és Amerika is efelé halad - a nő maga döntheti el, hogy boldogan él-e abban a házasságban és fenntartja-e, meg a férfi is, vagy - ami nem sikerült először - keres más utat, és ezt a társadalomnak nem elítélni kell, nem is serkenteni, hanem tudomásul venni és rábízni.
Mi, liberálisok úgy gondoljuk, hogy ezek egymás mellett élő különböző modellek, és rá kell bízni minden polgárra és minden párra, hogy hogyan érzi jól magát, és olyan feltételeket kell teremtenünk, ahol minden formában, a gyerekét egyedül nevelő is, az élettársi kapcsolatban születő gyerek is, meg a tartós házasságban élő gyerek is ugyanolyan vagy közel ugyanolyan jó körülmények között cseperedhet fel. Ez az első kiindulópontunk, ezt el kell ismerni, és nagyon fontos, hogy ezt tudomásul vegyük, és az állam egyformán viszonyuljon minden párhoz, minden polgárhoz - és különösen minden gyerekhez. Ez a dolog egyik része.
A dolog másik része, amit nagyon fontosnak érzek, elhangzott ma itt is és elhangzik nagyon sokszor, hogy minél több gyerek van egy családban, annál nehezebben élnek. Azt gondolom, ez lehet, hogy igaz - de annál szebben élnek! Hiszen nincs nagyobb öröme az életünknek, mint a gyerek, és aki vállalja ezt a terhet, az megkapja cserébe az örömöt. Azt hiszem, mindannyian, akik ezt tapasztalatból tudjuk, ezzel csak egyetérthetünk. Ezért azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a családi támogatási rendszerünknek nem az a célja, hogy ösztönözzön a gyerekvállalásra, mert a gyerekvállalásra ösztönözni nem kell. Nem is az a célja, hogy jutalmazza a gyermekvállalást, mert annak a jutalma maga a gyerek. Az a célja, hogy lehetővé tegye, hogy csökkentse az ezzel járó anyagi terheket - mert megszüntetni nem lehet, és szerintem nem is kell.
Mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Ebből az következik, hogy ami pénz van, azt oda kell juttatni, ahol a gyerek van, és ahol terhet kell elhárítani, ahol azt a terhet, amit a gyerekvállalás jelent, enyhíteni kell. Mi következik ebből, ha tovább gondolkozunk? Hogy oda, ahol van gyerek, van teher, és oda nem, ahol, ha van is gyerek, ez nem komoly teher. Ebből következik, hogy a legfontosabb, minden szociálpolitikai kutatás által kimutatottan legjobban célzott, legjobban eltalált formát: a családi pótlékot kell növelni, erősíteni.
Azt gondolom, amikor ellenzéki képviselőtársaink egyfelől elmondják azt: azt mutatják a vizsgálatok, hogy a legszegényebbek a sokgyerekesek, ami igaz, és másfelől azt mondják, hogy tessék adókedvezménnyel támogatni a gyermekvállalást (Dr. Pusztai Erzsébet: Is!), akkor tulajdonképpen ellentmondanak önmaguknak. (Dr. Kis Gyula József: Is!) Hiszen ez az adókedvezmény éppen oda nem jut el, a gyerekek utáni adókedvezmény, ahol a legnagyobb szükség van a gyerekvállalás terheinek enyhítésére!
Tehát azt gondolom, igaza volt ennek a kormánynak (Selmeczi Gabriella: Ez igen!), amikor azt mondta, hogy ami pénz jut a gyerekvállalás terheinek enyhítésére, azt a családi pótlékban kell a gyereket vállaló családokhoz eljuttatni; és még az is egy elfogadható gondolatmenet, hogy ha azoknál a családoknál, a legmagasabb jövedelműeknél, ahol azt a plusz terhet, amit a gyerekvállalás jelent, a család a saját költségvetéséből el tudja viselni, oda még a családi pótlékot se kelljen juttatni addig, amíg ez a jövedelemhatár együtt emelkedik az inflációval. Tehát ez tényleg csak a legfelső kevesebb mint 10 százalékot érinti. Addig ez, szerintem, elfogadható, ha a technika vitatható is, és ebben nincs köztünk vita. Azt mi már kezdettől fogva elleneztük, hogy a jövedelemhatár ne menjen utána az inflációnak, tehát mindinkább kiterjedjen az a része a lakosságnak, amely nem kap családi pótlékot; ebben a formában ez még elfogadható.
Összefoglalva, tisztelt Ház, úgy gondolom, hogy ez a helyes megoldás, a családi pótlékot tartjuk a legfontosabb megoldásnak, és ez az oka annak, hogy a szabaddemokraták azt mondták tavaly is: családi pótlékot emelni. És tavaly sikerült egy olyan emelést elérnünk, amely egy kicsivel még túl is kompenzálta a tavalyi inflációt, és már most benne van az idei költségvetési módosító indítványunk, amelyről Béki Gabriella ma már beszélt, hogy idén is mindenképpen legyen egy, legalább az inflációval együtt mozgó családipótlék-emelés.
Abban persze igazuk van, hogy ez persze nem elég, mert jó lenne, ha ugyanúgy, mint a nyugdíjaknál, nemcsak a mostani inflációt tudnánk kompenzálni, hanem kompenzálnánk azt a veszteséget is, ami a korábbi években volt. Erre természetesen azt mondja a Pénzügyminisztérium államtitkára, azt a kérdést teszi fel, amit én is fel szoktam önöknek minden alkalommal tenni, itt is, a bizottságban is, hogy: miből?
(A jegyzői széket Sasvári Szilárd foglalja el.)
Azzal szeretném kiegészíteni azt a javaslatunkat, amit már korábban elmondtunk, hogy 13,5 százalékos egységes családipótlék-emelést javaslunk, ami az inflációt megnyugtatóan kompenzálja, hogy látunk mi lehetőséget, ha úgy tetszik, ennél többre is. Tudniillik, tisztelt képviselőtársaim, jó dolog lenne persze, ha valamit visszaadnánk abból, amit az elmúlt hét évben vesztett reálértékéből a családi pótlék - mint ahogyan ezt a nyugdíjnál megtesszük -, de ehhez forrás is kell.
Az a javaslatom tehát - azért fogalmazok most egyes számban, mert ez a javaslatom azért születethetett, mert ez a családi vitanap egy időben van azzal, hogy a személyi jövedelemadóról szóló vita folyik a parlamentben és a módosító indítványokról tárgyalunk -, hogy szüntessünk meg bizonyos olyan adókedvezményeket, tisztelt Ház, amelyekről nagyon jól tudjuk, hogy nem igazán megalapozott politikai alkuk eredményei, és igazán nem a rászorultaknak, igazán nem a szociálisan támogatandóknak jutnak!
(13.10)
Megmondom én, miről beszélek: én arról beszélek, hogy a középrétegek üdültetését, munkahelyi étkeztetését nem kellene adókedvezménnyel támogatni, hiszen ez olyan fogyasztás, amit mindenki fedezzen a jövedelméből. Szüntessük meg ezeket az elvtelen adókedvezményeket: ebből be lehet hozni becsléseim szerint egy 10 milliárd forintos megtakarítást a költségvetésbe, és ezt is adjuk oda családipótlék-emelésbe - akkor nem 13,5, hanem 20 százalékkal lehetne emelni a családi pótlékot!
Azt kérem itt valamennyiünktől, meg azoktól, akik nincsenek itt, de majd a költségvetési meg adószavazásoknál itt lesznek, hogy fontolják meg ezt a javaslatunkat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - A Fidesz padsoraiból Selmeczi Gabriella tapsol.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
