DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak ellenére, hogy az eddig megtartott politikai vitanapokon is szó esett a családpolitika valamely metszetéről, továbbá annak ellenére, hogy alig múlik el parlamenti ülésnap anélkül, hogy napirend előtti felszólalás, kérdés, interpelláció ne foglalkozna ezzel a kérdéssel, úgy tűnik, sok képviselőtársunkban olyan hiányérzet fogalmazódik meg, hogy nem beszélünk eleget a családok ügyeiről.
Az 1996. február 28-án megtartott politikai vitanap "A kormány családpolitikája" címet viselte, a mostani általában a családpolitikáról szól. Gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy a mai napon is elhangzanak majd felszólalások, amelyek kritikával illetik a kormány ilyen irányú tevékenységét.
Szeretném azonban megismételni az előző politikai vitanapon elhangzott expozé egy mondatát, amelyben elődöm, Szabó György miniszter javasolta, hogy fogadjuk el mint legkisebb közös nevezőt, hogy a Ház padsoraiban egyetlen képviselő sincs, bármelyik pártról is legyen szó, aki vitatná a család fontosságát, mely mind az egyén, mind a társadalom számára meghatározó jelentőségű közösség, amelynek intézményes formái ugyan változhatnak, de amelynek pótolhatatlan funkciói nélkül sem egészséges személyiség, sem egészséges társadalom nem létezik. Azért tartom ezt fontosnak elöljáróban ismét az önök figyelmébe ajánlani, mert felesleges egymásnak bizonygatnunk a család fontosságát. Nem tartom valószínűnek ugyanis, hogy a családok jólétének biztosítása ne lenne alapvető törekvése mindannyiunknak, ideértve a jelenlegi kormányt is. Kérem ezért önöket, hogy ne hirdessünk olyan versenyt, hogy ki tudja szebben mondani a "család", "családpolitika" szavakat.
Meggyőződésem szerint nem szükségszerű, hogy az egyébként meglévő világnézeti különbségek akadályt jelentsenek abban, hogy a családokkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben konszenzusra jussunk. Van már erre is példánk, a kormány kiemelt figyelmet kért a gyermekek védelméről szóló törvényjavaslat beterjesztésekor. A konstruktív hangnemű tárgyalás és a szinte példa nélküli szavazati aránnyal történő elfogadás mutatja, hogy van esély az ilyen típusú konszenzuskészségre.
Tisztelt Országgyűlés! Gyakran érte korábban a kormányt az a vád, hogy tulajdonképpen nincs is egységes családpolitikája, a családpolitikát összetéveszti az egyes támogatási formákkal. Ezzel kapcsolatban szeretném önökkel megosztani egy aggodalmamat. Most, hogy a törvényhozás befejezte a társadalombiztosítás reformjával kapcsolatos alapvető jogszabályok megalkotását, az a helyzet állt elő, hogy 1998-tól már nem lesz olyan törvényünk, amely a társadalombiztosítás egészéről szólna. Lehet, hogy ennek eredményeként egy képviselői kezdeményezésből kiderül, a kormánynak nincs is egységes társadalombiztosítási politikája, mert külön-külön foglalkozik az egyes részterületekkel. A családpolitika, hölgyeim és uraim, sok-sok tényező együttes értékelése alapján minősíthető, közülük egy-egy kiragadása alkalmatlan helytálló következtetések levonására.
Szeretném ismételten hangsúlyozni: a család intézményének fontosságát a kormány ismeri és vallja. A családpolitika szempontjából is a legfontosabb politikai feladat ma a gazdaság és a társadalom stabilizálása, biztonságos és perspektivikus fejlődési pályára való állítása annak érdekében, hogy megteremtődjenek a családok biztonságérzetét növelő feltételek. Ez elhangzott az 1996. évi családpolitikai vitanapon is. Az elmúlt másfél év eredményei igazolták ezt a megközelítést.
Ennek az állításnak adott hangsúlyt a pénzügyminiszter úr, amikor e hét keddjén önök elé tárta az 1998. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az expozé két fontos gondolatát fontosnak tartom itt visszaidézni. Az egyik, hogy lezárult a magyar gazdaság átalakulásának egy kritikus, kockázatos és nagy társadalmi áldozatokkal járó, de elkerülhetetlen periódusa, a gazdaság átállt a fenntartható, tartósan finanszírozható növekedés pályájára. A másik, hogy ez a fordulat tükröződik a jövő évi költségvetés előirányzataiban, amelyekre már nem a megszorítások a jellemzőek.
Napjainkban gyakran idézik azt a híres tételt, mely szerint a gazdasági fellendülés alapja a bizalom, a bizalom képessége pedig a családban fejlődik ki. Az előbb mondottakkal jól összekapcsolható ez a gondolat. Más megközelítésben: nincs a világon olyan támogatási rendszer, amely hosszú távon a családok széles körében pótolni tudná a munkával elérhető jövedelmeket.
(8.10)
A családok jólétének alapjait az említett kedvező folyamatok erősítik.
A gazdaság teljesítőképességének növekedése, ha fáziskieséssel is, de már tükröződik a családok jövedelmi viszonyaiban is. A KSH legfrissebb adatai szerint a háztartások összes személyes nettó jövedelme a háztartások bevallásai alapján 1997. második negyedévében egy főre számítva átlagosan havi 20 200 forint volt, 22,1 százalékkal több a múlt év második negyedévénél. Növekedése - hasonlóan az előző negyedévhez - meghaladta az infláció adott időszaki 18,3 százalékos ütemét. A második negyedévben tehát folytatódott a reáljövedelemnek az év elején elkezdődött, lassú növekedése.
Rendkívül éles vitákat vált ki, ha abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a lakosság, illetve a családok hány százaléka is számít szegénynek, hány százalékuk él a létminimum alatt. Sok esetben egymással össze nem vethető számítási módokból vezetnek le következtetéseket, amelyeket azután általános érvényűként hangoztatnak. Esetenként még a legalapvetőbb fogalmak tartalmában sem tudnak a különböző szakértői körök megállapodni. Ebből fakadóan a legkülönbözőbb számadatok látnak napvilágot. A KSH - minden ellenkező híreszteléssel szemben - nem hagyott fel a létminimum-számításokkal, amelyeket egy korszerűsített metodika alapján végeznek el és tesznek közzé negyedévenként. Az egyes szakértői körök által tényként elfogadni javasolt 40-50 százalékkal szemben a KSH számításai szerint a lakosság 25 százaléka élt létminimum alatt. A mértékekben mutatkozó nézetkülönbségek ellenére tény, hogy 1995 óta a szegénység kérdésében tapasztalható folyamatok több szempontból is figyelemre méltóak. Egy részüknél megerősödtek a szegénységből való kilábalás esélyei, más rétegeknél azonban a szegénység tartós jelenléte és elnehezülése tapasztalható. Ez utóbbiak körében a szegénység igen gyakran etnikai jelleget ölt.
A magyar családokat jellemző legfontosabb demográfiai mutatókat most nem ismételném, helyette két dologra szeretném ráirányítani képviselőtársaim figyelmét.
Először: komoly szakismeret hiányát tükrözik azok a vélekedések, amelyek a most hivatalban lévő kormányt okolják az egyes demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulásáért. Nem tudunk azonosulni ilyen tartalmú véleményekkel. Legfőképpen azért nem, mert a legtöbb demográfiai mutató egy széles időtávot átfogó folyamat eredményeként alakult ki, többnyire olyan tényezők hatására, amelyekre a hivatalban levő kormányoknak nincs közvetlen ráhatása. Ismét egy közismert példára hivatkoznék: hazánk születési mutatóival az európai középmezőnyében foglal helyet, megelőzve több fejlett állapot, noha az utóbbiakban a miénknél jóval bőkezűbb családtámogatási rendszerek működnek és az életszínvonal is magasabb.
Másodszor: hosszú évek után végre kedvező jelenséggel is találkozhatunk, amikor a lakosság egészségi állapotát, a demográfiai jellemzőket értékeljük. Ezek közvetlenül érintik a családok mindennapi életét is. Nevezetesen, az elmúlt évek egyik legaggasztóbb jelensége az volt, hogy szemben akár a nyugati vagy akár a környező országokkal, nálunk - és elsősorban a férfiaknál - drámaian csökkent a születéskor várható élettartam. Az elmúlt három év adatai azt bizonyítják, hogy ez a kedvezőtlen tendencia megállt, sőt, javulás észlelhető. Évről évre fokozatosan csökken a koraszülések száma és aránya, bár még messze vagyunk a skandináv mutatóktól. Nem növekszik a terhességmegszakítások száma, és jelentős eredmény a csecsemőhalandóság 10 ezrelék alá szorítása.
Nincs okunk azonban elégedettségre, ha a születések számát nézzük, ez ugyanis az elmúlt évek tendenciáját folytatva tovább csökken. A születési arány Budapesten a legalacsonyabb, 8,2 ezrelék, és a gazdaságilag hátrányosabb helyzetű területeken magasabb.
A lakosság és a családok összetétele ezek következtében jelentősen megváltozik, csökken a gyermekek száma és nő az idősek aránya. Újra kell tehát gondolunk, hogy melyek is a család jelenlegi feladatai, lehetőségei a családtagok egészségének őrzésében, egészségi problémáinak kezelésében, és hogyan tudja őket támogatni a kisebb és a nagyobb közösség, a társadalom. Ez szabja meg az állami szerepvállalás új irányait is.
Ami az egészségügyi kérdéseket illeti: a háziorvoslás kialakításának egyik célja éppen az volt, hogy partneri viszony alakulhasson ki a család és az orvos között, aki nem az egyedi betegséget, de még nem is csak a beteget, hanem szükség szerint a családot kezeli, ismerve annak gondjait és lehetőségeit. Az otthoni szakápolás fejlesztésének egyik fő célkitűzése egy családközpontú szolgáltatás kialakítása, elősegítendő, hogy a betegek családjuk körében kaphassanak szakszerű ápolást, amikor már nincs feltétlenül szükségük kórházi ellátásra. Az új egészségügyi törvényben is szerepel az a ma már egyre jobban terjedő ellátási forma, amelyben a végső állapotban levő, haldokló beteg számára a hospice nyújt humánus és szakszerű segítséget. Ez nem pusztán egészségügyi kérdés, hanem segítség a családok számára a haldokló beteg ápolása kapcsán óhatatlanul jelentkező fizikai és lelki terhek megoldásában.
Az egészségügy korszerűsítésének egyik érzékelhető bizonyítéka, hogy egyre több helyen, egyre több kórházban működik ápolási osztály, amely olyan betegeket lát el meghatározott ideig, akik kórházi kezelést, állandó orvosi felügyeletet már nem igényelnek, de otthoni szakápolásuk sem oldható meg megfelelően. Itt lehetőség nyílik arra is, hogy segítséget kapjanak a későbbi életvitel kialakításában akár gyógyászati segédeszköz beszerzéséről, akár szociális problémák megoldásáról legyen szó.
Tisztelt Országgyűlés! Legfontosabb kincsünk gyermekeink egészsége. A nem rég elkészült iskolaegészségügyi rendelet azt biztosítja, hogy egyetlen gyermek se maradjon ki munkahelyén, azaz az iskolában az ellátásból, hogy legyen mód testi és lelki fejlődésének nyomon követésére, a bajok korai felismerésére. A korábban védőnők és részállású iskolaorvosok által ellátott feladatkör most kiegészül mindazzal, amire a gyermek egészséges testi, lelki fejlődéséhez szükség lehet. Mód van fogorvos, fogászati asszisztens, logopédus vagy akár pszichológus foglalkoztatására is.
Fontos, hogy a családok tudjanak erről a lehetőségről, és fontos, hogy együttműködjenek a pedagógusokkal és az iskolaorvosokkal. A szoros együttműködés a családok, az iskola, a helyi és szélesebb közösségek között akadályozhatja meg azt, hogy gyakoribbá váljanak az ifjúság körében a lelki zavarok, és továbbterjedjenek azok az önpusztítót szokások - dohányzás, alkoholizálás, kábítószer-használat -, amelyekhez ma még gyakran fordulnak a gondjaikkal küzdő iskolás korúak és általában a fiatalok.
Sajnos, ezek az egészségkárosító magatartásformák gyakoriak a felnőtt társadalomban is, és gyakran vezetnek a családok egyensúlyának felbomlásához, a családok széthullásához. Ma már nemcsak a családsegítő szolgálatok, hanem egyéb kezdeményezések széles skálája is a családok mögött áll ilyen nehéz helyzetekben az önsegítő csoportoktól az addiktológiai gondozók egyre szélesedő hálózatáig.
(8.20)
El kell mondanom, hogy a mai magyar társadalomban sajnos még mindig gyakran a szőnyeg alá söpörjük ezeket az egyén és családok számára egyaránt nagy terhet jelentő gondokat, ahelyett hogy igénybe vennénk a támogatás egyre szélesedő lehetőségeit. A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása területén érződik a szemléletváltás, és ebben jelentős szerepet vállalt az Országgyűlés által létrehozott eseti bizottság. A társadalom még ma is túlzottan elnéző az alkoholizmus mindennapos megnyilvánulásaival szemben ugyanakkor örvendetes az a változás, amely a dohányzás-ellenesség pozitív irányú változásaiban nyilvánul meg, s ez utóbbit kívánja erősíteni a nemdohányzók védelmét szolgáló törvényjavaslat, amelynek tárgyalását nemrég kezdtük el.
Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti alaptanterv, bár meglehetősen szűkszavúan fogalmaz, nemcsak a lehetőségét teremti meg a testi és lelki egészség védelmének, amit a korszerű műveltség részének tekint, hanem elő is írja a családi életre történő felkészítést. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet kidolgozta a felkészülés a családi életre tantárgy tematikáját, elkészítette a kísérleti tankönyvet. Ebben az évben megtörtént az ismeretek átadása a tantárgy oktatására vállalkozó pedagógusok részére. Ennek eredményeként az 1997/98-as tanévben az oktatás megkezdődhetett. Az oktatás még általában osztályfőnöki órákon történik, de a középiskolák jelentős részében heti egy órában már önálló tantárgyként jelenik meg. Ez a tantárgy a középiskolák első osztályában a határon túli magyarság körében is ismertté vált.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1996. évi, hasonló tárgyú politikai vitanapon elhangzott miniszteri expozé összefoglalta a kormány családpolitikai törekvéseinek súlypontjait. Elhangzottak a tervek és elképzelések, amelyek időarányos megvalósításáról szeretnék a továbbiakban számot adni, és egyben reagálni kívánok az ott elhangzott javaslatok egy részére.
A gyermeket nevelő családok támogatási rendszerének központi szabályozása és finanszírozása változatlan maradt, de a rendszernek gyakorlatilag minden eleme komoly átalakításon ment keresztül. A családi pótlék rendszere természetesen nem azonosítható a családvédelemmel, de a családpolitikában kiemelt szerepet tölt be, és a rendszer fejlődésének megítélése kérdésében érdemes vele kiemelten foglalkozni.
A családi pótlék rendszere az új feltételek szerint 1996 májusától kezdődően működik. A legfontosabb változás, hogy megszűnt a korábban teljes kört érintő alanyi jogosultság, az egy- és kétgyermekes családok jövedelemtől függően jogosultak az ellátásra. A felső jövedelemhatár '96 májusától, mint képviselőtársaim emlékezhetnek rá, 19 500 forint volt, 1997 májusától 23 ezer forint, egyedül álló szülő esetén ennek 1,2-szerese. Az új szabályozás szerint a családi pótlék alanyi jogon csak a három- és többgyermekes, valamint a tartósan beteg és fogyatékos gyermekeket nevelő családokat illeti meg. Az ennél kevesebb gyermeket nevelő családok, beleértve az egyszülős háztartásokat is, a parlament által évente egyszer meghatározott, egy főre jutó családi nettó jövedelemszint alatt juthatnak hozzá az ellátáshoz. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege kétszeresének megfelelő jövedelemhatár miatt a családoknak csak 12 százaléka esett ki az ellátásból, a gyermekek számát tekintve pedig mindössze 6,3 százalékos csökkenés következett be.
Az ellátásban részesülők számának csökkenése tartalmazza a gyermekek demográfiai okokból történő csökkenése miatt kiesőket is. Szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy nem teljesültek azok a várakozások és jóslatok, amelyek szerint a családok többsége számára elérhetetlenné válik a családi pótlék. Mivel 1997-ben a jövedelemhatár növekedésének aránya megfelelt az átlagbér növekedésének, ezért újabb családok már nem szorultak ki a családi pótlékot kapók köréből.
Az 1998. évi tervezés alkalmával a parlament által elfogadott koncepció szerinti cél a családi pótlék reálértékének a megőrzése. Ez azt jelenti, hogy a jogosultság alapjául szolgáló jövedelemhatár várhatóan az átlagbér emelkedésével azonos mértékben fog növekedni, a családi pótlékként megállapítható összegek pedig az átlagos árindex emelkedésének megfelelően alakulhatnak.
A családtámogatások egyéb formái, így a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás címén járó ellátások tekintetében a kormány nemcsak az 1998. évi költségvetési irányelvben elfogadott reálérték-megőrzést tudja teljesíteni, hanem lehetőség nyílik ezen ellátások reálértékének emelésére is. A gyes és a gyet havi összege ugyanis az öregségi nyugdíj legkisebb összegével azonos, és mint ismeretes, a kormány a nyugdíj 19 százalékos emelését garantálta. Így a gyes és a gyet címén járó támogatás az idei 11 500 forint helyett jövőre 13 700 forint lesz. A szóban forgó ellátásoknál alkalmazott jövedelemhatár - amely azonos a családi pótléknál alkalmazott jövedelemhatárral - pedig azt biztosítja, hogy ezen ellátásokra is csak a kivételesen magas jövedelmű családok nem szerezhetnek jogot. E két ellátással kapcsolatban jelezni kívánom, hogy a jövedelemhatárok alkalmazásával felülről korlátozzuk az igénybevételt, több megszorító feltétel kiiktatásával azonban alulról nyitottá tettük őket.
Az anyasági támogatás, mely viszont minden szülőasszonyt megillet, szintén az öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez igazodik, annak 150 százaléka: 1998-ban a jelenlegi 17 250 forinttal szemben 20 550 forint lesz. A pénzbeli ellátások keretében nyújtott családtámogatások előirányzata összességében körülbelül 20 milliárd forinttal fogja az idei előirányzatot meghaladni.
Tisztelt Országgyűlés! Korábban sötét jóslatok hangzottak el a foglalkoztatással kapcsolatban is. Abban, úgy vélem, egyetértés van közöttünk, hogy a munkanélküliség korábban nem tapasztalt mértékű jelenléte a családok jelentős részére hihetetlenül nagy terhet jelentett. A gazdasági fellendülés e téren is érezteti hatását. Munkaerő-felmérés adatai szerint 4 290 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon 1997-ben, 3 918 ezren voltak foglalkoztatottak. A gyed, gyes igénybevétele miatt tartósan távollevőket a foglalkoztatottak közé sorolom. Számuk közel annyi, mint egy évvel korábban. 372 ezer munkanélküli keresett állást, 50 ezerrel kevesebb, mint tavaly. Mind a munkanélküliek száma, mind a munkanélküliség mértékét jellemző munkanélküliségi ráta, mely 8,7 százalék nemzetközi összehasonlító skálán, kisebb, mint 1997-ben, s mint bármikor az elmúlt öt esztendőben. Ez arra utal, hogy befejeződött a munkaerőpiac radikális átrendeződése, és a munkaerő-piaci egyensúly a korábbinál alacsonyabb szinten, de helyreállt.
Az elhelyezkedési esélyek érzékelhetően javultak. 1996-ban elsősorban a 20-30 éves szakképzett és annál magasabb végzettségű férfiak találtak munkahelyet. A férfiak elhelyezkedési aránya általában jobb volt, mint a nőké.
A KSH munkaerő-felmérése tudósít a munkanélküliséget elszenvedő háztartások számának alakulásáról. 1996-ban az összes háztartás számának növekedése ellenére a munkanélküliség csökkenése elsősorban a nagyobb létszámú háztartásokban érzékelhető, ugyanakkor azonban súlyos egyenlőtlenségek is tapasztalhatók. Az ország egyes területein, egyes korcsoportok esetében jelentős különbségek alakultak ki, amelyek az általánostól eltérő eszközök alkalmazását igénylik. A munkanélküliként regisztrált, de a járadékra jogosultságot már elvesztettek közül szociális jellegű segélyezésben, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, ezt követően rendszeres szociális segélyben részesülhetnek azok, akiknek családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori minimumának 80 százalékát.
(8.30)
Tisztelt Országgyűlés! Az egyik legáltalánosabb, legszélesebb kört érintő támogatási forma a közhasznú munkavégzés. Az önkormányzatok által szervezett munkákban regisztrált munkanélküliek vehettek részt; elsősorban a tartósan munkanélküliek. 1994-ben csaknem 70 ezren, '96-ban azonban már több mint 140 ezren dolgoztak rövidebb-hosszabb ideig közhasznú munkásként közülük 65 ezren csak jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküliek voltak. A településeken szervezhető közhasznú munkáknál szélesebb lehetőségeket keres - ágazatközi együttműködéssel - a tavaly alakult Közmunka Tanács. Az e célra elkülönített költségvetési összegből fedezett erdőtelepítési, árvízvédelmi, környezetvédelmi, egyéb programokban 1996-ban 7000 tartósan munkanélküli kapott átlagosan három hónapig munkalehetőséget.
Idén és jövőre is egyre inkább fölerősödnek az aktív programok és eszközök regionális felhasználásának eltérései, a tartósan munkanélküliek, a korszerű munkahelyteremtést és a rokkantak foglalkoztatását támogató programok; a hátrányosabb helyzetben levő térségekben pedig változatlan lesz a közhasznú munka támogatásának jelentősége.
A '80-as évek háztartás-statisztikai adatai szerint a lakáskiadások, lakbérek, rezsikiadások, a hiteltörlesztés a háztartási kiadások 10-15 százalékát tették ki. A '90-es években a lakáskiadások lényegesen megnőttek. A magyar háztartási panel adatai szerint a háztartások - átlagosan - jövedelmeik egynegyedét költik lakással kapcsolatos költségeik fedezésére. A háztartások harmada a háztartás-jövedelem 30 százalékánál is többet költ a lakással kapcsolatos kiadásokra. Az emelkedés tehát jelentős, nemzetközi összehasonlításban azonban ezek az arányok nem tekinthetők különösen magasnak. A lakáskiadások természetesen a legalsó jövedelmi csoportokba tartozó családoknak okoznak igazán súlyos problémát. Bár a jobb jövedelmi pozícióban lévő háztartások kétszer annyi rezsit fizetnek, mint a rosszabb helyzetűek, de ez így is - hiteltörlesztéssel együtt - csupán 15 százalékát teszi ki a jövedelmüknek. A legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartozók jövedelmük 42 százalékát költik el lakásukkal kapcsolatban.
Megállapítható, hogy Magyarországon a lakásprobléma természete is alapjaiban változik. A kormány 1996-ban elfogadott lakáspolitikai koncepciója tükrözi a lakáspolitika váltásának szükségességét. Ennek következtében született meg a lakás-takarékpénztár, és indult kísérleti, nonprofit lakásépítési program a hátrányos helyzetűek számára. További lépések szükségesek azonban az önkormányzatok ösztönzésében a olcsó bérlakások kialakításához, illetve a lakásállomány szükséges felújításának támogatásában. Az önkormányzatok az úgynevezett szociális normatíva részeként 12,7 milliárd forint hozzájárulásban részesülnek 1997-ben a lakásépítés és -fenntartás támogatásának céljára saját eszközeik kiegészítéseként, míg a költségvetés összes lakás célú kiadása 76 milliárd forint.
Az aprófalvas településeken élő családok számára komplex segítséget nyújt a falugondnoki rendszer. Ez a viszonylag új, az utóbbi években dinamikusan fejlődő szolgáltatási forma ma már az aprófalvak körülbelül 40 százalékában van jelen. A falugondnoki szolgálatok fejlesztésére ebben az évben is 280 millió forintot biztosítottunk pályázati úton. A falugondnok a részére biztosított gépkocsival segíti a családok közlekedését, egyaránt tölt be kulturális és szociális funkciót, elősegíti, hogy az aprófalvakban élő családok egyenlőtlensége a szolgáltatásokhoz való hozzáférését illetően csökkenjen.
A falun élő tartósan munka nélküli családok számára speciális segítséget nyújt a szociális földprogram. Ennek keretében a krízishelyzetben levő családok kistermelői típusú gazdálkodáshoz kapnak segítséget. Ebben a évben 200 település közel 10 ezer családja részesül támogatásban.
A családpolitikának része a fogyatékos személyekről való gondoskodás fejlesztése, hiszen a fogyatékos családtagok olyan speciális terhet rónak a családra, amelyet társadalmi segítség nélküli nem tudnak hordozni. Ezen a téren ebben az évben elsősorban a nappali intézmények fejlesztését támogattuk. Azt tartjuk ugyanis kívánatosnak, hogy a fogyatékos személyek lehetőleg saját családi környezetükben kapjanak támogatást, és ne az legyen helyzetük kényszerű megoldása, hogy szociális intézménybe kerülnek.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény elfogadásával közösen gazdagítottuk és korszerűsítettük a családpolitika eszköztárát. Olyan elveket és értékeket fogalmaztunk meg, amelyek mindannyiunk számára vállalhatók, mint amilyen a szolidaritás és felelősségvállalás elve, a családban a gyermek harmonikus személyiségfejlődése esélyének elve, a be nem avatkozás elve - mert a család életébe történő hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhető meg, ha a gyermek védelme az ellátások önkéntes igénybevételével nem valósul meg.
A törvény eszközrendszere a célok és érdekek érvényesítése érdekében differenciált. Ilyen különösen, a gyermek szociális biztonságát növeli a bevezetésre kerülő rendszeres gyermekvédelmi támogatás, melynek célja a gyermek családból történő kiemelésének megelőzése. Feltétele, hogy a gyermeket nevelő családban az egy főre eső jövedelem ne haladja meg az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegét. Fedezete az 1998. évi költségvetési törvényjavaslatban a pénzbeli és természetbeni szociális gyermekjóléti ellátások normatívája. Ez az ellátás várhatón körülbelül 600 ezer gyermeket fog érinteni.
A törvény ezen túlmenően lehetőséget teremt azon gyermekek napközbeni ellátására, akiknek lakóhelyén bölcsőde vagy óvoda nem működik, hogy családi napközi, illetve házi gyermekfelügyelet formájában kapjanak megfelelő gondoskodást, nevelést, felügyeletet, hiszen ma az 570 bölcsődében csak körülbelül 50 ezer gyermek részesül ellátásában. A bölcsődei ellátás intézményi normatívája 1998-ban ellátottanként 149 ezer forint lesz. A házi gyermekfelügyelet és a családi napközi fedezetét a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatok normatívája biztosítja, 924 forintos összegben fejenként.
A családsegítés sokoldalú támogatása az életvezetési problémákkal, szociális gondokkal küzdő családoknak nyújt lehetőségeket. A családsegítő központok közreműködnek a lakosság családi gondjaink rendezésében, életvitelüket befolyásoló okok feltárásában, illetőleg a problémás élethelyzetek megszüntetésében, mentális gondjaik kezelésében. Tevékenységük keretében életvezetési és egyéb tanácsokat adnak, de részt vesznek a szociális intézményrendszer fejlesztésében, és jelzőfunkciókat látnak el. Ebben az évben 120-130 intézmény létrejöttéhez járul hozzá a minisztérium, körülbelül 300 millió forint - a gyermekjóléti szolgálatokkal együtt 450 millió forint - költséggel. Ezzel a családsegítő szolgálatok hálózatának városi szintű kiépítése befejeződhet, valamint elindul az elsősorban térségi együttműködésben megvalósuló községi családsegítés rendszerének fejlesztése. Így épülhet egy intézményesen működő, de személyes segítségre alapozó családsegítő szolgáltatási rendszer, amely a szakellátásokkal és egyéb alapellátásokkal együtt komoly eszköz lehet az állampolgárok közérzetének javításában.
1997-ben a szociális törvény módosítása szorosabbá tette az önkormányzatok és a szolgálatok együttműködését azzal, hogy a jövedelempótló támogatásból kiesettek körét kötelezte a családsegítő szolgálatokkal történő együttműködésre. Ennek a rendelkezésnek az a célja és feltételezett eredménye, hogy a ténylegesen segítségre szorulók az anyagi támogatáson túl személyes szolgáltatásokban is részesülhetnek.
Tisztelt Ház! Néhány gondolat erejéig szeretnék visszatérni a családok támogatása és az adórendszer összefüggésére, már csak azért is, mert biztos vagyok benne, hogy ez a kérdés is terítékre kerül a mai napon. A gyermeket nevelő családok adókedvezményének megszüntetését sokan a családok elleni merényletként értékelik, illetve a családi adóztatás bevezetésének elmaradásában a kormány családellenességét vélik felfedezni.
(8.40)
Ezt a két eszközt - szinte csodaszerként - a családok megmentésére leginkább alkalmas eszközként tüntetik fel. Nézzük azonban a realitásokat! Nem olyan régen a költségvetési bizottság egyik albizottságában képviselőtársaim megvitatták ezt a kérdést. A vitában elhangzott az egyik legfontosabb megállapítás: a bevezetni javasolt megoldások semmivel sem jelentenek több garanciát a rendelkezésre álló források igazságos elosztásához, mert széles rétegeket részben vagy egészben elzárnánk ettől a kedvezménytől. Mindezek mellett széles körű szakértői vizsgálatok jutottak hasonló eredményre, megtoldva azzal, hogy bevezetésük az adórendszer olyan mértékű átrendezését igényelné, amely jelenleg nem vállalható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor családpolitikáról beszélünk, súlyos hiba lenne megfeledkeznünk az idősek és a családok kapcsolatáról. Az elmúlt másfél évtizedben kiemelkedő mértékben nőtt azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyek csak időskorúakból állnak. Az idősek élethelyzetét, jövedelmük elosztásának lehetőségeit, életminőségét - és korántsem csak anyagi szempontból - meghatározzák ezek a változások. Az öregek, még ha háztartásba tömörülve élnek is, kevesebbet tudnak költeni, ugyanakkor élethelyzetük lényegesen kedvezőtlenebb, mint a több korosztály együttélésével alkotott háztartások keretében. Ezt ugyan sokan vitatják, hiszen három generáció közös háztartása - főleg kis lakásban - mindegyik korosztálytól nagyobb toleranciát igényel.
Véleményem szerint a nyugdíjrendszer átalakítása, a ma élő időskorúak szerzett jogainak megerősítése és védelme, a nyugdíjak reálértékének javítása legalább annyira családpolitikai kérdés, mint a gyermekekre irányuló támogatások ügye. A jövő családpolitikájának közös tervezésekor számolnunk kell azzal, hogy miután hazánk időskorú népességének aránya a fejlett európai országok szintjéhez közel áll, a rájuk irányuló eszközök korszerűsítése és gazdagítása terén még sok elvégzendő feladat áll előttünk. A kormány tanácsadó testületeként létrehozott Idősügyi Tanács - hasonlóan a Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanácshoz - arra hivatott, hogy a korosztályt érintő legfontosabb kérdésekben ajánlásokat, javaslatokat fogadjon el.
Az előző politikai vitanap óta eltelt másfél évben tapasztalható folyamatok közül feltétlenül fontosnak tartom hogy megemlékezzek a családok támogatására irányuló egyházi és más civil szerveződések tevékenységéről is. Ez alkalommal is szeretném kifejezni köszönetemet a munkájukért. A kormány nem feledkezett meg arról az ígéretéről, hogy rendezi feladat- és felelősségvállalásuk, valamint anyagi támogatásuk kérdéseit. Az egyházak ügyében önök előtt is ismeretesek a kormány javaslatai. A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat vitája is megkezdődött a Házban.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány az elmúlt másfél évben is végezte a munkáját, tette azt, amit tennie kellett, illetve tennie lehetett a családok érdekében. Túlértékelni a változásokat legalább olyan hiba lenne, mint azt állítani: semmi nem mozdult.
Végezetül kérem, engedjék meg, hogy annak a meggyőződésemnek adjak hangot, hogy csak a higgadt érvelés segít egymás álláspontjának a jobb megértésében. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor a mai vitanapon ütköztetjük vélemény- és álláspontkülönbségeinket, ezt tegyük abban a szellemben, hogy a legfontosabb azért a család legyen. Ha így teszünk, a vitát figyelemmel kísérőkben nem alakul ki az az érzés, hogy na, ezek megint jól elbeszéltek egymás mellett.
Ebben a reményben köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Továbbá az MDNP padsoraiból dr. Pusztai Erzsébet tapsol.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
