DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Miközben felkészültem a mai vitanapra, fellapoztam az elmúlt hetek parlamenti jegyzőkönyveit, hogy felidézzem, melyek azok az aktuális kérdések, amelyekről érdemes itt e témában is ezen a napon beszélni. Csak néhány idézet, elsősorban az ellenzék soraiból.
Magyar Demokrata Néppárt, szeptember 22, napirend előtt: "A magyar társadalom beteg", majd később: "társadalmi katasztrófa felé halad az ország."
Fidesz, egészségügyi törvény általános vitája: "A beteget mindig mindenről fel kell világosítani, ha akarja, ha nem, ha hallotta már a múlt héten, ha nem."
MDF-kérdés az interpellációs időben: "Kitüntették-e a kormányt a kábítószerüzérek?", majd napirend előtt szeptember 29-én: "A szociálliberális kormány legnagyobb bűne az, hogy a társadalmat az egyének hadszínterévé tette, az egyén elsőbbségét, a fogyasztás boldogító voltát hirdetve, kibékíthetetlen ellentétet keltve az emberi értékek, a család szentségét hangoztató polgárok és a kőfalak mögé húzódó testőreik és emberevő kutyáik védelmében élő elit között."
Kisgazdapárt-hír, október 12., vasárnap, nyilatkozat: "Nem szabad beengedni a külföldi bevásárlóközpontokat, mert ellehetetlenítik a magyar gazdaságot." Győriványi képviselőtársam említette az "Isten, haza, család" hármasát. Ezek alapján a családot én semmiképpen sem tudom érteni - hiszen mi a magyar családok érdeke, ha nem az, hogy megfelelő árversenyben a lehető legalacsonyabb áron juthassanak javaikhoz?
De végkövetkeztetésképpen mit lehet érteni mindezekből? Azt, kedves képviselőtársaim, hogy az MDF, a Fidesz és a Kisgazdapárt egy konzervatív, a környező világtól elszigetelt Magyarországot akar, abban egy konzervatív családpolitikát - ahol értéktelennek minősül az, aki fogyasztani akar; ahol a beteg ember arról tudjon, amit az orvos jónak tart; ahol eszi, nem eszi, csak magyar terméket a magyar családnak, akármennyibe is kerül ez nekünk. S mindezen konzervativizmus egy olyan sajátos köntösben jelenik meg, hogy pontosan ezek a pártok azok, amelyek a legvadabban védik a szocialista vívmányokat, ráadásul katasztrófahelyzettel fenyegetnek mindenkit. Ennek egészen egyszerű oka az, meglátásom szerint, hogy nem konzervatív ízlés szerint történnek az események.
A Fidesz felszólalásával kapcsolatban pedig mindenképpen az a véleményem, hogy ilyen több száz milliárdos programmal csak az esélytelenek biztonságában lehet előlépni, hiszen számolgattam a százmilliárdokat egyik pont, másik pont kapcsán. Itt csak százmilliárdokban lehet mérni ennek a programnak a hátterét és tartalmát. Ennek pedig elfelejtették közölni a forrásait. De meg merem kockáztatni, hogy nem is tisztességes. Elhangzott ugyanakkor az is, hogy nem pénzkérdés. Érdekes dolgok ezek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Anélkül, hogy dicshimnuszokat zengenék, az igazsághoz hozzátartozik, hogy igenis történt egy és más az elmúlt három évben, ha nem is olyan ütemben, ahogyan szeretnénk, s ha nem is mindig hiba nélkül. Ezzel természetesen nem azt akartam mondani, hogy 1990-94 között nem történt semmi. De a tények kedvéért érdemes egy gyorsmérleget készítenünk a már megtett intézkedésekről.
1990 és '94 között megszületett a szociális törvény, számtalan új ellátási formával magzatvédelmi törvényről döntött a Ház bevezette a várandóssági pótlékot és egy nagyon fontos törvény is született a foglalkoztatásról, s ebben a munkanélküliek ellátásáról.
Mi történt 1994 és 1997 között? Megszűnt a gyermeknevelési támogatás előzetes munkavégzési kötelezettséghez kötése, a rászorultság lett a döntő. Megszűnt a gyermekek után járó szja-kedvezmény is, ez is az igazsághoz tartozik. Megváltozott a gyes igénybevételének a lehetősége, állampolgári jogosultsághoz kötött, ami nem jelent mást a valóságban, mint azt, kedves képviselőtársaim, hogy az előző időszakhoz képest 30 százalékkal többen, és valóban a legrászorultabbak jutnak hozzá ehhez az ellátási formához.
A családi pótlék évek óta az elmúlt évben emelkedett némileg az inflációt követve, és ez az ellátás is rászorultsági alapon jár, kivéve a három vagy több gyermeket nevelő vagy a beteg gyermeket nevelő családok esetében. Megszűnt a várandóssági pótlék, és helyét az egyszeri anyasági támogatás vette át.
Átalakult a munkanélküli ellátás, és garantált, rendszeres ellátást kaphatnak az arra rászoruló idősek, ha nem szereztek nyugdíjjogosultságot. És garantált ellátást kaphatnak az aktív korúak is, ha kiesnek a munkanélkülieket ellátó rendszerből. Egy ígéretes nyugdíjreformról döntött a Ház, készül az egészségügyi törvény, és amiben a legnagyobb az elmaradásunk, mert csíráiban van jelen, az kétségeket kizáróan az egészségügy reformja.
A végére hagytam a gyermekvédelmi törvényt, nem véletlenül, hiszen sokszor hivatkoznak arra képviselőtársaim, hogy ezt mi gyógyírnak szánjuk minden bajra.
(11.00)
Ez nem igaz, de ma megint érdemes erről beszélni, hiszen két hét múlva, november 1-jén lép hatályba ez a törvény. Családvédelmi szempontból egy nagyon fontos tényt rögzít, és ez eddig hiányzott a magyar jogrendszerből, miszerint egyetlen családból sem lehet gyermekeket kiemelni, kiszakítani, pusztán anyagi okokra hivatkozva.
Ennek érdekében, mint ahogy ez már elhangzott, egy új ellátást is bevezet ez a törvény, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Tudni kell és érdemes, hogy ezt bizony több százezer gyerek fogja kapni, garantáltan, valóban ezt is a rászorultság alapján, az önkormányzatokon keresztül.
November 1-jén minden településen ki kell nyissák a gyermekjóléti szolgálatokat, amelyektől azt reméljük, hogy ezek a szolgálatok lesznek majd egy sikeres gyermekvédelem alapjai. Valóban - a szó legnemesebb értelmében - nem hivatal lesz, hanem jószolgálat, ahová ingyenesen fordulhat bárki, akinek akármilyen természetű, gyermeknevelést érintő gondja-baja van.
Átalakul a gyámhatósági rendszer is. Itt tartok attól, hogy ez nem lesz zökkenőmentes. Ennek dacára mégis hiszem, hogy e kiemelkedő jelentőségű törvény valóban szemléletváltást hoz a gyermekvédelem területén, amire igen-igen nagy szükség volt.
A sikeres gyermekvédelem azonban, és ezzel nem mondok újat, pénzbe, nagyon-nagyon sok pénzbe kerül, és itt, e helyen meglátásom szerint nem elég szeretni a gyerekeket. Előttünk a jövő évi költségvetés, és az az érzésem, hogy bizony, még meg kell küzdenünk ezért a törvényért.
Kedves Képviselőtársaim! Bízom abban, hogy ebből a gyors mérlegből kiderül, ha nem is tökéletes, de működőképes ellátórendszer épült ki ebben az országban, és valóban nem az elmúlt három év alatt, hanem az elmúlt hét év alatt, amely alkalmas arra, hogy segítséget nyújtson a polgároknak a gyermekvédelemben is. Ha van mit javítani, az elsősorban az ellátások minőségén és színvonalán van. Ennek pedig, mint tudjuk, két alapvető feltétele van:
1. Emelkednie kell a megtermelt, előállított és újraelosztható javaknak.
2. Célzottabbá kell váljanak az ellátások, aképpen, hogy valóban oda és valóban annyi jusson, ahová és amennyi méltányos.
A mai kormánypártok e két feltétel és cél érdekében tesznek. S az már az előzőekben is kiderült, hogy tesznek is, és nemcsak beszélnek róla. Még akkor is így van ez, ha nincs egy külön cégtáblára kiírva, hogy ez itt, kérem, gyermekvédelem és családvédelem.
Ismételten hangsúlyozom, szó sincs katasztrófahelyzetről, amit azt ellenzéki képviselőtársaim oly előszeretettel ismételnek. Állításom alátámasztásaként megint csak tényekre hivatkozom, amelyek nem kormányzati propagandaanyagokból származnak, hanem hiteles KSH-adatok. Érdemes azért itt is elidőzni egy kicsit, és nézzük, milyen is ez a mai Magyarország!
Megváltozott az élet. Nemcsak nálunk, ez európai jelenség. Ezzel együtt természetesen megváltozott a családok szerkezete is. Egyre gyakoribbak az élettársi kapcsolatok, és egyre több gyerek születik házasságon kívül. 1990 és '96 között 10 százalékkal nőtt a nőtlenek és a hajadonok aránya. Az elmúlt 15 évben háromszorosára emelkedett a számuk, 1996-ban pedig minden negyedik gyerek házasságon kívül született. Nem tagadva, hogy egy gyereknek természetesen a legjobb, ha szülei harmonikus házasságban élnek, mégis azt mondom, jó, hogy ma a nők nincsenek belekényszerítve egy rossz házasságba, és ha úgy alakul, akár egyedül is képesek gyerekeiket felnevelni. Ez mindenkor az egyén döntése kell hogy legyen, és nincs joga ítéletet mondani efölött sem a politikának, sem másnak, mert ez szigorúan magánügy.
Megfigyelhető tendencia az is, hogy a fiatalok később alapítanak családot, mint az elmúlt évtizedekben. Meglátásom szerint ez sem kára, gondja, baja a társadalomnak.
Sajnos viszont szomorú tény, hogy több a halálozás, mint a születés, ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy ez nem magyar sajátosság. Egész Európában így van ez, és ott sem tartozunk máshová, mint a középmezőnybe, csakúgy, mint a házasságkötési kedvben vagy a válási hajlandóságban.
Sajnos az is szomorú tény, hogy egy családban minél több a gyermek, annál nehezebb az élet. Hiszen teljesen a dolgok természetéből következik, hogy több felé kell osztani mindazt, amit a szülők vagy a szülő megkeres. Ez ügyben is igen sürgetőek a tennivalók.
Azt sem haszontalan dolog végignéznünk, hogyan rétegződik a társadalom a jövedelem megszerzése szempontjából. A lakosság 36 százaléka kereső, a legtöbbjük alkalmazott. Nyugdíjból és nyugdíjszerű ellátásból a lakosság több mint 30 százaléka él, több mint 3 millió fő nyugdíjas, és csak a fele öregségi nyugdíjas, egynegyedük rokkantnyugdíjból él, az összes többi járadékos és egyéb. Úgynevezett társadalmi jövedelmekből - és itt megint érdemes figyelni - a háztartások összes jövedelmének 40 százaléka származik, amelynek több mint a fele pénzbeni juttatás.
A nyilvántartott munkanélküliek száma folyamatosan csökken, egy '97. augusztusi adat szerint 463 ezer fő. De február óta ez a szám folyamatosan csökken. Érdemes megjegyezni, hogy a tartósan munkanélküliek között jóval több a férfi, mint a nő, és elviselhetetlenül nagy a fiatal felnőttek aránya.
De azt sem árt tudni, hogy mi a helyzet Európában ugyanebben a kérdéskörben. Nyugdíjra, gyermeknevelési támogatásra, oktatásra, egészségügyre, kultúrára és segélyezésre - átlagban - a GDP, tehát a megtermelt javak 28,8 százalékát fordítják. Az átlagosnál alacsonyabb ez a ráfordítás Görögországban, Portugáliában, Írországban, itt 16-tól 21 százalékig terjed ez az arány, és magasabb Dániában, Hollandiában, Finnországban, itt 32-34 százalék. Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, ez az arány 30 százalék. Meggyőződésem, hogy nincs mit szégyenkeznünk.
Lakáshelyzet:
'90-ben a lakások 74 százaléka volt magántulajdonban, '96-ban 89 százaléka. '89 és '93 között az újlakásépítés 60 százalékkal esett vissza. Az elmúlt két-három évben viszont nőtt a lakásépítési kedv... (Dr. Pusztai Erzsébet: Mennyivel?) ...18 és 14 százalékkal. Ennek minden bizonnyal okai voltak a szociálpolitikai intézkedések is.
Számomra az sem nyugtalanító, és megfelelőnek tartom: 4 millió lakásból 80 százalék komfortos és összkomfortos, és csak 15 százalék komfort nélküli. Gépkocsi a háztartások egyharmadában van, és földtulajdon - ami nekem érdekes volt - a háztartások 46 százalékában található.
De az is fontos, hogy hogyan alakultak és alakulnak a lakossági jövedelmek. Valóban súlyos a helyzet, hiszen az elmúlt hat-hét évben a bérből és fizetésből élők megkeresett javai kevesebbet érnek, mint annak előtte, de elindult egy olyan folyamat, hogy ennek az értékcsökkenésnek a hatásai és százalékos arányai is egyre szűkülnek.
Jó tudni azt is, hogy folyamatosan csökken a lakossági hitelállomány, 17 százalékkal, és egészen kiemelkedően érdekesek a megtakarítási adatok: 1990-ben 250 milliárd forint volt, '94-ben nem érte el az 1000 milliárdot, és '97-re ez a szám már 3000 milliárd forint fölött van.
De számomra a legfőbb következtetés mindezekből mégis az, hogy óriási az igény a társadalmi jövedelmekre és juttatásokra, ugyanakkor arra is óriási az igény, hogy a közterhek és az adók csökkenjenek. Aki ma a kor kihívásaira keres választ, annak erre kell választ találnia. Mit mondjak, nem egy egyszerű feladvány, ám mégis ez a feladat, ezt tudomásul kell venni. Meggyőződésem, hogy ennek a sokismeretlenes egyenletnek a megoldása felé jó úton indult el ez a kormánykoalíció, amelynek bizonyságául szolgálnak, bízom benne, az előzőekben felvázolt társadalmi folyamatok.
A magam részéről, kedves képviselőtársaim, nem bánom, hogy sor került erre a mai vitanapra, mert legalább módom nyílt arra, hogy mindezeket elmondhassam önöknek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
