DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Magyarország ezekben a napokban az '56-os forradalomra és a forradalmat védelmező szabadságharcra emlékezik. Azokra a bátrakra emlékezünk a kegyelet tiszteletadásával, akik előbb hősök, majd mártírok lettek, ezerszámra áldozva életüket, tíz- és százezerszámra áldozva jövőjüket hazájuk szabadságáért és függetlenségéért. Azok alakját idézzük, akik a történelmi idő sorsfordító óráiban a megbúvó mérlegelés helyett a cselekvést s az összefogást választották a diktatúra véres kezű önkénye ellenében, és akik talán nem is tudták, hogy önzetlen áldozatukkal századunk világtörténelmének legszebb lapjait írják. Nem tudták, hiszen nem áldozatnak s nem is hősöknek születtek, hanem csak magyarnak és reménytelenül szabadnak. Emléküket, alakjukat, földalatti harcaikat itthon és a Kárpát-medencében, Európában és a nagyvilágban mindenütt őrzi a lelkek mélye.
Nemcsak jelkép tehát, hogy új Országgyűlésünk legelső törvénye is róluk, tetteik történelmi jelentőségéről emlékezett meg, kinyilvánítva, hogy: "Az újkori magyar történelem e dicső eseménye csak a '48-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhető. 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat sem hiábavaló."
Tisztelt Országgyűlés! A kezdetre emlékezünk, s nem a végre, nem november 4-ére, a szovjet hadsereg intervenciójára, nem a terrorra és nem a helytartókra, nem a köztünk járó gyilkosokra és a hazaárulókra, nem a forradalmat leverőkre és a történelem meghamisítóira, nem a hódoltság korára. Pedig ott, a Hősök terén nyolc esztendővel ezelőtt, 1989. június 16-án is tudtuk, hogy egyetlen ember, egy tucat vagy több száz kivégzése egyaránt borzalmat ébreszt, legyen az törvényes miniszterelnök vagy épp csak nagykorúvá lett felkelő. Tizenhatezer ember elítélése, több száz kivégzése, tízezrek egyéb formában való szankcionálása azonban úgy következett be, hogy a kormány büntetlenséget ígért. És a valóság: Kádár János szovjet bábkormánya '56-ért több embert végeztetett ki, mint '48 után Haynau és a '45 utáni úgynevezett népbíróságok együttvéve.
Gosztonyi Pétert, a Svájcban élő, nemzetközi hírű kutatót idézem: "Aki 1956. november 4-e után civilként jelentkezett a forradalmat és a szabadságharcot idegen csapatok behívásával leverő, úgymond forradalmi munkás-paraszt kormánynál, és ott karhatalmi feladatra fegyvert, kiképzést kapott, az egyértelműen a szovjet mintájú pártmilícia tagja lett. Egy magyar sturmabteilungos, vagyis a hitleri náci párt SA-legényeinek megfelelő személy, azzal a különbséggel, hogy nem horogkeresztes karszalaggal, hanem vörös csillagos pufajkás egyenruhában járt. Ezek nem az üdvhadsereg katonái voltak, ütöttek, vágtak, lőttek, velük szemben mindenütt fegyvertelenül állt a nemzeti tudatában meggyalázott, elárult nép."
Tisztelt Országgyűlés! Tavaly ezen az ünnepen a Magyar Televízió este a Ki mit tud?-ot sugározta azután, hogy az évfordulón a köztereken, szobroknál, emlékoszlopoknál, emléktábláknál mindenki úgy ünnepelt, ahogy tudott: zavarodottan koszorúzva, a hatalom erejével, avagy fölemelt fővel, valóban szabadon. Most ismét október van, emlékezzék hát mindenki méltósággal és tisztességgel, aki csak képes erre.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
