DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egy-egy jogterülethez kapcsolódó kódexek közül talán a büntető törvénykönyv stabilitásához kapcsolódik a legnagyobb érdek. A büntető törvények olyan erkölcsi normákon alapulnak, amelyek nem egy politikai korszakhoz, hanem hosszabb periódusra érvényes értékekhez kötődnek. A stabilitás, a jogbiztonság követelményéből fakad, hogy a büntető kódexet csak különösen indokolt esetben szabad módosítani. (Zaj.) Ilyen különös indokoltságra okot adó körülmények lehetnek az olyan mélyreható társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális változások, amelyek... (Folyamatos zaj.)
Elnök Asszony! Tisztelettel kérem, hogy esetleg egy kicsit csendesebben vitatkozzanak képviselőtársaim, már az expozé elején. Köszönöm szépen.
Tehát ilyen különös indokoltságra okot adó körülmények lehetnek az olyan mélyreható társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális változások, amelyek érintik azt az erkölcsi érték- és normarendszert, amire az adott büntető törvény épül, de ilyen ok lehet a bűnözés tartós mennyiségi és strukturális változása. Emellett olyan tények is szerepet játszhatnak a Btk. szabályainak alakulásában, mint a közbiztonság helyzete vagy éppen az aktuális politikai törekvések. A büntetőjog legitimitása és alkotmányossága szempontjából azonban elengedhetetlen, hogy a büntető törvénykönyv korrekciója során is tiszteletben tartsa a jogalkotó a büntetőjog sajátosságait és alapértékeit, vagyis a társadalmi konfliktusokra való reagálás során és a társadalmi együttélési szabályok betartására való késztetésben a büntetőjog ultima ratio kell hogy legyen, és ez a végső eszköz sem lehet kegyetlen, megalázó és embertelen.
A társadalmi-politikai változások, valamint a közbiztonság és a bűnözés helyzetében bekövetkezett változások miatt az utóbbi években a büntető törvénykönyv többször változott. 1989 óta huszonkét törvény és alkotmánybírósági határozat egészítette ki vagy módosította a büntető törvénykönyvet. Ezen belül 1993 óta tíz esetben módosult a Btk. Ezen módosítások során negyven új törvényi tényállás került be a törvénykönyvbe. Ugyanakkor az elmúlt időszakban a bűnözésnek a rendszerváltozáshoz, a társadalom liberalizáltabbá válásához kapcsolódó jelenségei állandósultak, a kriminalitás növekvő tendenciája és a bűnözés, a bűnelkövetők differenciálódása is nyilvánvalóvá vált. Különösen igaz ez az 1989-1990-es évekre, amikor valóságos robbanás következett be, a bűnözés négyszeresére növekedett.
A társadalomban bekövetkezett gyors változások, a fejlődés következtében fölmerülő új, megválaszolandó kérdések sokasága ellenére a büntető törvénykönyv módosítása során mindig különös óvatossággal kell eljárni. Elismerve, hogy az elmúlt évek módosításai a büntetőjog sajátosságainak és alapértékeinek figyelembevételével történtek, mégis meg kell állapítanunk, hogy ezek bizonyos mértékben megbontották a büntetési tételek arányosságát, és nem egyszer ellentétes hatást is eredményeztek.
(11.00)
Az 1993. évi átfogó törvénymódosítás például egyrészt számos szigorító szabályt vezetett be, másrészt viszont megváltoztatta a többszörös és különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseket, valamint megszüntette az úgynevezett enyhítő szakasz addigi kivételességét. Ez pedig maga után vonta bizonyos bűncselekményeknél a bíróságok ítélkező gyakorlatának enyhülését.
Talán emiatt is terjedt el a közvéleményben az a vélekedés, hogy Magyarországon általában enyhék az ítéletek, ezért a büntetőjogszabályok egyoldalú szigorítására van szükség. Ezért, mielőtt a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseire rátérnék, néhány összehasonlító adattal szeretném alátámasztani azt, hogy e büntető jogszabályok módosítása miért nem egyoldalú szigorításra törekszik.
Egy ilyen szigorítás nem tartalmazna mást, mint a büntetési tételek felső határának emelését és a büntetendő cselekmények körének bővítését, ami a magyarországi kriminalitás és büntetéskiszabási gyakorlat egyes adatainak más államok azonos mutatóival és a büntetési rendszer fejlődése területén tapasztalható nemzetközi tendenciákkal összevetve szakmailag megkérdőjelezhető lenne. Állításom igazolására engedjék meg, hogy néhány adatot, tényt ismertessek.
1993-ban Magyarországon a százezer lakosra jutó bűncselekmények száma 3896,4 volt, ezzel szemben például Ausztriában 6180,1, Németországban 10 079,7. Bár ez a szám 1995-ben Magyarországon is elérte az ötezret, még mindig alacsonyabb, mint a fejlett nyugati országok többségénél. Ugyanakkor a szabadságvesztés-büntetés gyakoriságát jellemző adat, vagyis a százezer lakosra jutó fogva tartottak száma Magyarországon 132, Ausztriában 89,1, Németországban 81. Talán még érdekesebb, ha megvizsgáljuk, hogy a szabadságvesztés büntetésüket töltőket milyen hosszú időtartamra ítélték. Jelenleg az összes szabadságvesztésre ítéltek száma Magyarországon 10 206 fő; 57,74 százalékukat több mint három évre, ezen belül pontosan a negyedüket, 2552 főt öt és tíz év közötti időtartama ítélték. Úgy vélem, mindez cáfolja a már említett vélelmet, miszerint általában enyhék a bírósági ítéletek. És végül még egy adat, amely hozzátartozik a közbiztonság alakulásához, illetve a bűncselekmények megelőzéséhez. 1995-ben 195 481 bűncselekmény maradt felderítetlenül, az ismertté vált bűncselekmények közel 40 százaléka. A felderítési arány egyes bűncselekményeknél, sajnos - például a betöréses lopásoknál - jóval kisebb volt, 34,2 százalék. El kell mondani még, hogy az 1995-ben ismertté vált bűncselekményeken belül mindössze 1 százalék volt a gazdasági bűncselekmények aránya.
E néhány adat talán képviselőtársaim előtt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a büntetési tételek egyoldalú emelése és a kellő alapok és indokok nélküli kriminalizálás legfeljebb rövid távú politikai célokat szolgálhat, a kedvezőtlen tendenciák megállítása, a bűnözésből eredő károk, hátrányok csökkenése a generális és speciális prevenció és ezekkel összefüggésben a közbiztonság javítása azonban csak átfogó társadalom-, szociál- és kriminálpolitikai intézkedésektől remélhető. Úgy gondolom, hogy ezek sorába beletartozik a kormány által most beterjesztett törvényjavaslat is.
Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit! A büntető törvénykönyv általános részében szabályozott büntetések és intézkedések közül a javaslat a szabadságvesztés, a közérdekű munka főbüntetéseket, valamint a vagyonelkobzást és a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetéseket kívánja módosítani. A szigorítás irányába hathat az életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének újraszabályozása, valamint az, hogy a javaslat egyes esetekben kivételessé teszi azt, hogy a büntető törvénykönyv különös részében meghatározott büntetési tételnél enyhébb főbüntetést szabjon ki a bíróság.
A hatályos szabályok szerint az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját a bíróság ítéletében 15-20 év között határozza meg. Ez most 20-30 év közötti időpontra módosulna olyan bűncselekményeknél - a legsúlyosabb élet elleni bűncselekményeknél -, amelyeknek a büntethetősége nem évül el.
Itt, úgy gondolom, feltétlenül tisztázni kell egy félreértést. Sokan úgy vélik - sajnos, országgyűlési képviselők és jogászok is -, hogy a bíróság által meghatározott időpontban mindenképpen feltételes szabadságra kell bocsátani az elítéltet. Ez nem így van. Ekkor csak megvizsgálják, hogy a szabadságra bocsátás törvényes feltételei fennállnak-e, és ha nem, akkor még évekig vagy esetleg valóban élete végéig a büntetés-végrehajtási intézetben marad az elítélt.
Az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazását csak különös méltánylást érdemlő esetben kívánja lehetővé tenni a javaslat a legsúlyosabb bűncselekmény-fajtáknál, például a háborús bűntetteknél, az emberiség elleni egyéb bűncselekményeknél, az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél, szándékos gazdasági vagy szándékos vagyon elleni bűncselekményeknél, amennyiben azokat 200 millió forintot meghaladó értékre, kárra, vagyoni hátrányra, mértékre követik el, illetve az adó-, járulékbevétel csökkenése a 200 millió forintot meghaladja.
Ezen rendelkezések sorában kell megemlíteni egyes, főleg a személy elleni bűncselekményeknél a büntetési tétel alsó határának felemelését, az adócsalás büntetési tételének felemelését - ez utóbbi minősített esetben 2-8 évig lesz büntethető - és egyes új, súlyosabban büntetendő minősítő körülmények bevezetését.
Ugyanakkor a kis és közepes súlyú bűncselekmények esetében a javaslat igyekszik az alternatív büntetések hatékonyabb kiszabásának lehetőségét biztosítani; gondolok itt elsősorban a közérdekű munka újraszabályozására és arra a lehetőségre, hogy amennyiben három évnél nem súlyosabb szabadságvesztést szab ki a bíróság, rendelkezhet akként, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra már a büntetés felének végrehajtása után sor kerülhet.
Fontos rendelkezése a javaslatnak a bűnszervezet fogalmának a meghatározása és az, hogy a javaslat minősítő körülményként vezeti be a bűnszervezet tagjakénti elkövetést egyes bűncselekményeknél, például az embercsempészésnél, a lőfegyverrel visszaélésnél, a kábítószerrel visszaélésnél, a csalásnál és a rablásnál. Önálló bűncselekményként definiálja a javaslat a bűnszervezet létrehozását, ha az emberölésre, testi sértésre, emberrablásra, kábítószerrel visszaélésre vagy éppen rablás elkövetésére jön létre. Hasonlóan büntetni rendeli azt, aki ilyen szervezetet irányít, illetve ilyen szervezetnek a tagja.
Az időközben bekövetkezett törvénymódosításokra reagál a javaslat a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység és a jogosulatlan befektetési szolgáltatási tevékenység bűncselekménnyé nyilvánításával.
A gyermek jogairól szóló egyezménnyel összhangban önálló bűncselekményként rendeli büntetni azt, aki kiskorú személyről pornográf képfelvételeket készít, illetve ilyen felvételeket forgalmaz, azzal kereskedik, valamint azt is, aki mások előtt pornográf jellegű műsorban kiskorú személyt szerepeltet.
Az erőszakos, nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél szigorúbban rendeli büntetni a cselekményt, ha a sértett 12. életévét be nem töltött személy, és a nemi erőszakot a hatályos rendelkezésektől eltérően büntetni rendeli a házassági életközösségen belül is.
Tisztában vagyok azzal, hogy a javaslat rendelkezései közül több is vitára adhat alkalmat. Gondolok itt különösen a bűnszervezet meghatározására és az ahhoz kapcsolódó egyéb módosításokra, a bűnszervezet létrehozásának és a bűnszervezetben való tagságnak a pönalizálására. De ilyen rendelkezés a házasságon belüli nemi erőszak büntethetősége is. E kérdéseket és a törvényjavaslat egészét természetesen készek vagyunk megvitatni, mint ahogy az előkészítés során is törekedtünk a legnagyobb szakmai konszenzusra.
A javaslat kidolgozásában a kormányzati szervek mellett részt vettek az érdekelt szakmai szervek is, az előterjesztés minden lényeges kérdésben az ő egyetértésükkel történt.
(11.10)
Végül engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket a bűnözés elleni küzdelem komplex voltára.
Megelőzés és felderítés, nyomozás és bírósági eljárás, gyorsaság és törvényesség egymást kiegészítő és nem egymással szemben álló tényezők. Ezt az előterjesztést ezért tekintjük az igazságszolgáltatási reform részének. Azt tartjuk ugyanis a legfontosabb feladatunknak, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a bíróságok és az ügyészségek munkájához, hogy a bíróságok ésszerű határidőn belül dönteni tudjanak az előttük levő kérdésekben, szakszerű, gyors, törvényes ítéleteket hozhassanak, mindezt a törvénytisztelő, jogkereső állampolgárok érdekében.
Reményeink és meggyőződésünk szerint ez a törvényjavaslat is ezt a célt szolgálja, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
