DR. GÖNCZÖL KATALIN
DR. GÖNCZÖL KATALIN
DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő! Hölgyeim és Uraim! Először kerül arra sor, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa törvényi kötelezettségénél fogva a parlament plenáris ülése előtt beszámol tevékenységéről. Ez a beszámoló másfél éves munkáról szól; és tulajdonképpen úgy gondoltam, talán nem fölösleges néhány gondolat erejéig az országgyűlési biztos jogosítványairól egy pár szót szólni.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata az alkotmányban foglalt emberi jogok védelme. Felléphet alkotmányos jogsérelem vagy annak veszélye esetén, a jogsérelem pedig létrejöhet, ha a hatóságok a jogszabályokat nem tartják be, vagy ha a jogszabályok nem felelnek meg az alkotmányos követelményeknek. Minden hatóságot vizsgálhat a jogszabály értelmében, kivéve a bíróságot. Széles körű vizsgálati jogosítványai vannak akkor, ha az alkotmányos visszásság alapos gyanúját találja anyagában. Vizsgálatai során bármely célszerű és ésszerű eszközt felhasználhat.
Vizsgálata eredményeként megállapíthatja, hogy alkotmányos visszásságot talált emberi jogok vonatkozásában. Ez egy olyan állomása a vizsgálatnak, amikor tulajdonképpen ajánlást tesz, és az ajánlás egy szakmai párbeszéd kezdete. Az ajánlásban foglaltak szerint megállapítja az alkotmányos visszásságot, majd - jogi szaknyelven szólva - rábírni törekszik az illetékes megszólított hatóságot, hogy szakítson a rossz beidegződéssel, ne kövessen el jogsértést, ne szakadjon el az alkotmányban foglalt emberi jogok értékeitől. E párbeszéd során az állampolgári jogok biztosa módosíthatja álláspontját, új ajánlással élhet a módosításnak megfelelően, visszatérhet az eredetileg megszólított hatósághoz, de bármikor visszatérhet magára a jelenségre is, bármikor újravizsgálhatja. Felügyeleti hatóságnál is vizsgálatot folytathat, kérheti felügyeleti hatóság vizsgálatát, elmehet a kormányhoz, ha a visszásság megszüntetése másként nem megoldható; de megszólíthatja az Országgyűlést is, kérheti például a kérdés rendkívüli napirendre tűzését; vagy az éves beszámolójában tesz javaslatokat.
Ennek megfelelően - idézőjelbe teszem -: "gyenge" jogi eszközök állnak az állampolgári jogok biztosának kezében. Ezek a gyenge jogi eszközök azonban a demokratikus értékek védelmében, az alkotmányban rögzített emberi jogok értékeinek védelmében alkalmazott nyomásgyakorlást jelentik, amelyek tulajdonképpen a nyilvánosság felhasználásával felerősödhetnek, és az állampolgári jogok biztosa és helyettese néhány esetben a nyilvánosságot segítségül hívta e nyomásgyakorlás megvalósítása érdekében.
Az elmúlt másfél év mérlegéről néhány szót szólnék, hiszen írásban maguk előtt van a teljes beszámoló. Ez alkalommal szeretnék elnézést kérni azért, hogy túl testesre sikerült. Nem fontoskodásból történt ez, hanem azért, mert nagyon sok példát akartunk beletenni az első beszámolóba, hogy világos legyen tevékenységünk nyomvonala és az, hogy mivel foglalkoztunk az első másfél évben.
'96. december 31-ig 11 509 panasz érkezett hozzánk, ebből 3500 panasz vizsgálatát nem tudtuk befejezni, ez azonban nem túl nagy elmaradás, hiszen a novemberben-decemberben érkezett panaszok is beleszámítanak. A kezükben tartott vagy a maguknál levő jelentés ezek szerint 8011 panasz szakmai feldolgozását tartalmazza.
Az állampolgári jogok biztosának és helyettesének a törvény nem szab határidőt a panaszok kivizsgálására, ezért fokozott felelősséggel tartozik, hogy a sürgős ügyeket a panaszokból kiszűrje. Sürgősnek tekintjük azokat az ügyeket, amelyek súlyosan sértenek alapvető jogokat, sokakat érintenek, vagy olyan jogvesztő határidő van a kérdésben, amelynek elmulasztása miattunk súlyos jogsérelmet jelentene.
Az állampolgári jogok biztosa vizsgálhat panasz alapján, de indíthat hivatalból is vizsgálatot. Tulajdonképpen e gyakorlat egyre inkább jellemzi az állampolgári jogok biztosának és helyettesének munkáját: '95-ben még csak két alkalommal indítottunk hivatalból eljárást, '96-ban már 86 esetben.
A leggyakoribb panaszok - teljesen nyilvánvalóan - azok ellen a hatóságok ellen érkeznek, amelyekkel a legtöbbet találkozik az állampolgár hétköznapi ügyeinek intézése során. Ennek katalógusát az írásos jelentés tartalmazza. Érdekes azonban kiemelni és megemlíteni, hogy '95-höz képest '96-ban érzékenyen rezdült rá a társadalom bizonyos változásokra: így például a '96-os adózási bizonytalanság kétszeresére emelte a panaszok számát; a '96-ban megkezdődött egészségügyi reform kétszeresére növelte az egészségüggyel kapcsolatos emberi jogi panaszok számát. Általában nőtt '95-höz képest '96-ban a rendőrség ellen és a földhivatal ellen emelt panaszok száma.
(9.10)
Az állampolgári jogok biztosa a világon mindenütt nagy-nagy kásahegyen próbálja átrágni magát, mire megtalálja azokat az ügyeket, amelyekben egyrészt hatásköre van, másrészt pedig alkotmányos visszásság alapos gyanúját találja. Ezért a magyar gyakorlat nem tér el a nemzetközi gyakorlattól akkor, amikor azt mondom, hogy 5026 ügyben kellett elutasítanunk a panaszt hatáskör hiánya miatt. Ez az aktus azonban - és ezt a jelentésben részletesen leírtuk - olyan garanciális jellegű aktus legalább, mint egy vizsgálat befejezése alkotmányos visszásság megállapításával. S ennek a garanciális jellegű aktusnak azzal adunk nyomatékot, hogy az elutasítások túlnyomó többségét az állampolgári jogok biztosa vagy helyettese maga írja alá; ezek terjedelmes, kioktató, tanácsadó jellegű dokumentumok.
Alkotmányos visszásság alapján átfogó vizsgálatot végeztünk 43 ügyben, és ennek felsorolását is tartalmazza az írásos anyag.
Érdekelheti az Országgyűlést, hogy hogyan viselkedtek a hatóságok a vadonatúj ombudsman intézményével kapcsolatban az eljárásaik során. Jelentem, nemcsak elviseltek bennünket, hanem készségesen álltak rendelkezésünkre az esetek túlnyomó többségében, kooperatívak voltak, küldték az anyagokat, alávetették magukat a vizsgálatoknak, és tulajdonképpen csak súrlódások voltak az együttműködésben. Kétfajta súrlódást emelnék ki - az egyik is és a másik is átfogó vizsgálatoknál merült föl.
Az egyikfajta súrlódás az, amikor intézményeket átfogóan vizsgálunk. Szokatlan a meglátogatott és vizsgálat alá vett intézmények vezetői számára, hogy nem tőlük szerezzük be az információkat, hanem velük megbeszéljük, dokumentumaikat áttanulmányozzuk, majd a helyszínen például a kórház lakóit, az elmeszociális otthon lakóit, a rendőrségi fogda őrizeteseit és így tovább, kérdezzük ki a helyzetről, és az intézményt tetőtől talpig végiglátogatjuk. Kifogásolni szokták ezekben az eljárásokban, hogy az ajánlásokat előre nem egyeztetjük az érintettekkel. A nemzetközi ombudsmangyakorlatban, higgyék el, az ajánlások nem diplomáciai egyeztetések eredményeként létrejött kinyilatkoztatások, hanem megállapítások, és miután ajánlások, az illető szakmai választ adhat rá, tehát nincs védtelenül kiszolgáltatva akár esetleg igazságtalannak vélt megállapítással szemben sem.
Hatásköri vitánk - ahogy ez talán a Ház előtt ismert - csak a Legfőbb Ügyészséggel alakult ki. A kérdést a négy biztos az Alkotmánybíróság asztalára tette döntésre. Ennek ellenére köteles vagyok kijelenteni, hogy a Legfőbb Ügyészséggel és az ügyészségekkel a munkakapcsolat korrekt, kéréseinket teljesítik, a dokumentumokat rendelkezésre bocsátják, és mi - pontosan a hatásköri vita miatt - nem ajánlásokat fogalmazunk meg számukra, hanem javaslatokat, és ha igazunk van, vagy ők úgy érzik, hogy igazunk van, e javaslatokat általában el is szokták fogadni.
A vizsgálatok eredményei:
2336 vizsgálati eljárásban 317 olyan eljárás volt, amelyben alkotmányos visszásságot tártunk föl emberi jogok ügyében. 477 ajánlást tettünk, és ebben a 477 ajánlásban 741 alkotmányos emberi alapjogok sérelmét állapítottuk meg. Ennek részletezését is tartalmazza az írásos jelentés. A 338 alkotmányos visszásságra vonatkozó egyedi ajánlás, amit megtettünk, tulajdonképpen eljárási visszásságokra derített fényt, és ennek egyedi ügyben való orvoslására tett ajánlást. 139 esetben jogszabály módosítására vagy új jogszabály létrehozására vonatkozott az ajánlásunk. Ez a 139-es szám a 477-hez viszonyítva még a nemzetközi gyakorlatban is soknak számít.
Mit jelez ez? Azt jelzi, hogy a vizsgálataink során rádöbbentünk vagy rá kellett döbbennünk arra: viszonylag sok az olyan alacsonyabb szintű jogszabály, amely nem felel meg a magasabb szintű jogszabálynak vagy alkotmányos követelményeknek. Rájöttünk arra is, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit gyakran nem megfelelő szintű szabály szabályozza, rájuk nézve jogokat, kötelezettségeket alacsonyabb szintű jogszabály állapít meg. De világossá vált az is, hogy változatlanul él Magyarországon az a szemlélet, amely szerint az alkotmányos jogok egy részét deklaratív kinyilatkoztatásnak és nem a teljes jogalkotói és jogalkalmazói tevékenység alapjának tekintik, és ez majdnemhogy általános.
A jogszabályokat érintő döntéseink közül 37 törvényre vonatkozott, 13 kormányrendeletre, 39 miniszteri rendeletre, 38 települési önkormányzati rendeletre és 12 az államirányítás egyéb eszközeire. A javasolt jogszabályok közül 29 már hatályba lépett - ez most már frissebb adat, mint a december 31-ei, itt április végi adatokat közlök -, 61 ügyben az előkészületi munkálatok megkezdődtek, 29-et még, úgy tűnik, nem fogadtak el, és 17 esetében a határidő még nem telt el. Hogy a jogszabályra vonatkozó indítványaink közül - különösen a törvények vonatkozásában - hatékonyságot tudunk mutatni, ezt köszönhetjük egyrészt az alkotmányügyi bizottság rendkívül kooperatív együttműködésének, hiszen eléjük terjesztjük az indítványaink egy részét, másrészt az emberi jogi bizottsággal kialakult jó munkakapcsolatnak, és erről még egy picit részletesen szeretnék szólni. Úgy érzem, hogy e két bizottsággal a kapcsolatunk zavartalan, harmonikus és úgy mondhatni: hatékony is.
Az ajánlásaink 80 százalékát az érintettek elfogadták. Ez lehet jó arány, lehet rossz arány. Én azt mondom, hogy fogadjuk el jó aránynak induláskor, de mögötte van az is, hogy a magyar hatóságok egy jelentős része, ha egy alkotmányos intézmény ajánl valamit, azt fegyelmezetten, sokszor gondolkodás, szakmai érvelés nélkül fogadja el. Talán kedvezőbb lesz az arány, ha arról számolunk be jövőre vagy azután, hogy 60-70 százalékban vita után fogadták el.
Az ajánlásokban legtöbbször megszólított főhatóságok lehetnek talán még az Országgyűlés plénuma számára érdekesek. Legtöbb esetben a művelődési minisztert, a népjóléti minisztert, a belügyminisztert, az igazságügy-minisztert és a honvédelmi minisztert szólítottuk meg.
A terjedelmes anyag VIII. fejezete tartalmazza azokat a pontokat, vizsgálatra javasolt kérdéseket, amelyeket az ombudsmantörvény 26. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az állampolgári jogok biztosa az éves beszámolójában az Országgyűlés elé terjeszt, azért, mert kirívóan súlyos vagy az állampolgárok nagyobb csoportját érinti, és kéri a parlament segítségét, vizsgálatát az adott kérdésben. Ezek közül néhány jogszabályokra vonatkozik.
Az első kérésünk a szükségbérlettel kapcsolatos alkotmányos visszásságok megszüntetésére vonatkozik; ajánlásunkban négy törvény módosítására tettünk indítványt. A kérdés 2500 családot érint; és jelentem az Országgyűlésnek, hogy az alkotmányügyi bizottság egy különbizottságot alakított a kérdés megoldására, és ott a munka elkezdődött.
Következő kérésünk és figyelemfelhívó megjegyzésünk annak az összeférhetetlenségnek a megszüntetése, amelyben kérjük, hogy az eljárási garanciák biztosítása érdekében a rendőrségnél fogva tartottak körében előforduló rendkívüli haláleseteket, valamint a rendőrségi lőfegyverhasználatot az ügyészség hatáskörébe adják át vizsgálatra törvényi módosítás, illetve jogszabályi módosítás után.
(9.20)
Az alkotmányügyi bizottság ezt a kérdést is megtárgyalta, különbizottságot hozott létre. Nagyon remélem, javaslatuk hamarosan idejut.
Javasoljuk a súlyos, erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére állami kárenyhítési alap létrehozását. Javaslatunkat eljuttattuk az emberi jogi bizottsághoz, az emberi jogi bizottság pedig támogatólag továbbküldte az Igazságügyi Minisztériumba. Sajnos, sorsáról nincsenek ismereteink.
A kárpótlással kapcsolatos jogbiztonság megteremtése érdekében kívánatosnak tartjuk, és kérjük, hogy az Országgyűlés teljesítse - az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően - az 1992. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdés c) pontját érintő törvényalkotási feladatát.
Sürgetjük az idegenrendészeti eljárásról szóló törvény módosítását, és kérjük abban az emberi jogi garanciarendszer megerősítését.
A távhő-szolgáltatási díjak megállapítása körében kialakult jogbizonytalanság megszüntetése érdekében sürgetjük, hogy az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter tegyen eleget törvény-előkészítő feladatának, és azt is kérjük, hogy vegye figyelembe az előzetesen hozzá elküldött véleményeket - mármint a mieinket is - és ajánlásainkat.
Az Országgyűlés vizsgálatát érintő kérdések közül emelnék ki néhányat. Talán mindet - nem sok.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat egyes veszélyes munkakörökben dolgozó munkatársainak veszélyességi pótlékával kapcsolatban jogszabály megalkotását kértük a miniszterelnöktől. A miniszterelnöki kabinetiroda az ajánlást a népjóléti miniszternek továbbította, ennek megfelelően mi kiegészítő ajánlást tettünk, és az ajánlásunkra válasz hosszú idő óta nem érkezett.
A felsőoktatásban dolgozó, vezető oktató nők nyugdíjazása során megnyilvánuló alkotmányos visszásságot okozó diszkrimináció orvoslása érdekében tett ajánlásunkat a művelődési miniszter visszautasította. Kérjük a kérdésben az Országgyűlés vizsgálatát.
Hasonló módon kérjük az Országgyűlés vizsgálatát azoknak a felsőoktatási dolgozóknak az elbocsátása, felmentése ügyében, akiknek az elbocsátása során a munkáltatók a döntéseiket kizárólag az 1995. évi pótköltségvetési törvényre hivatkozva hozták meg. E döntésekben elmaradt az egyébként rájuk nézve kötelező személyre szóló indokolás. A művelődési és közoktatási miniszter e döntések jogellenességét elismerte, ám nem közölte, hogy megkezdte-e a jogerős bírói döntések kiterjesztését a munkaügyi jogvitát nem kezdeményező felmentett oktatókra.
A jelentés VIII. fejezetének 2/d. pontjában vizsgálatra javasolt ajánlást visszavonom; a személy- és vagyonvédelemmel kapcsolatos tevékenységet szabályozó rendeletet időközben megalkották. Ez azonban csak részben teljesítette kérésünket és ajánlásunkat, miután még mindig körülbelül 10 ezer ember sorsáról van szó. Így ezt a munkát megpróbáljuk magunk végezni, belügyminiszter úrral, úgyhogy egyelőre az Országgyűlés beavatkozását, segítségét ebben a kérdésben nem igényeljük.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
