DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! A mai parlamenti tárgyalás meglehetősen szokatlan a parlament életében - az ünnepi alkalmak általában szokatlanok -, mégpedig azért, mert az az egység, amiről az imént Isépy Tamás beszélt, amely a törvény megszületésekor ebben a parlamentben a fontos alkotmányos intézmények között tulajdonképpen egyetlenként létezett, ezen intézmény tekintetében a mostani vita tanulságai alapján meg is maradt. Éppen a tegnapi napon sikerült - az alkotmánybírák megválasztása esetén - egy másik alkotmányos intézmény esetében ennek a parlamentnek világosan demonstrálni, hogy ez az egység abban a tekintetben hiányzik; és nagy örömünkre szolgál, és bízunk benne, hogy vannak, még léteznek olyan alkotmányos intézmények, melyekben ellenzék és kormánypárt meg tudja teremteni az egységet. Úgyhogy e tekintetben nagyon fontosnak és ünnepinek gondolom ezt a mai pillanatot még akkor is, ha nemcsak ünnepi, és igazából nemcsak dicséreteket kell mondani, hanem a parlamentnek a maga számára le is kell vonnia a tanulságokat azokból a beszámolókból, amiket itt hallottunk, illetőleg korábban olvashattunk.
Ezt akkor is megelőlegezhetem, ha két párt vezérszónoka még utánunk van; nem várok túlzottan nagy meglepetést, az intézmény elleni támadásokat a további hozzászólásoktól, és én sem fogom ezt tenni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretném megköszönni Gönczöl Katalinnak, Polt Péter általános helyettesnek, Kaltenbach Jenőnek és Majtényi Lászlónak azt, hogy abba az intézménybe, amit ez, illetőleg az előző parlament 1993-ban megalkotott, lelket leheltek, elindították az útján, és tulajdonképpen hagyományt teremtettek.
Annak idején, amikor sor került a választásra, illetőleg a törvény létrejöttekor mindenki tisztában volt azzal, hogy micsoda óriási felelősség egy ilyen új intézmény megindítása. Emlékszem, hogy annak idején a jelölteknek fel is tettem azt a kérdést a meghallgatáskor, hogy hogyan gondolják, hogyan képzelik azt, hogy a társadalomba beilleszkedik ez az intézmény. Ők akkor optimisták voltak, és ezen optimizmus alapjait most már világosan lehet látni, hiszen áldozatos munkával és kemény odafigyeléssel, valóban nem mindig kiváló feltételek között, de olyan munkát tudtak végezni, amely ezt az intézményt nemcsak az alkotmányos rendben, hanem a polgárok számára is egy bevett, elfogadott intézménnyé tette. Tartalommal töltötték meg még akkor is, ha igaz az, amiről előttem már többen szóltak, hogy az ombudsmani, az országgyűlési biztosi intézmény - hogy úgy mondjam - lényegében eszközök nélküli, legalábbis a hagyományos jogi, jogászi értelemben vett eszközei nincsenek, igazából a nyomásgyakorlás eszközei léteznek számára.
A nyilvánosságot, és e tekintetben nagyon örültem, hogy a nyilvánosságnak azt a fórumát, ami most itt van - hiszen ezt az ülést, az Országgyűlés ülését közvetíti a televízió és a rádió is -, kihasználták arra, hogy olyan panaszaikra, sérelmeikre, melyeket ez idáig nem sikerült orvosolni, továbbra is felhívják a figyelmet. Azt gondolom, hogy ez az intézmény e tekintetben megfelelően és hatékonyan élt a nyilvánosság eszközével, a magyar társadalom, a magyar polgárok számára elfogadott intézménnyé vált, amit a panaszok száma, illetőleg az a bizalom jelzett, amely ezt az intézményt övezi.
Nem szeretném megismételni azt, amit képviselőtársaim előttem már számos hozzászólásban elmondtak, éppen ezért a biztosi intézmény egy eleméről szeretnék részletesen beszélni, ez pedig az, hogy maga az országgyűlési biztosi intézmény a parlament intézménye. A mi intézményünk - nem a kormányé, nem valamely külső szervezeté, hanem ezé az Országgyűlésé és ezé a parlamenté. E tekintetben kötelességeink és felelősségeink is vannak; de hadd kezdjem azzal, ami a hasonlóság egy parlamenti képviselő és az illető ombudsman tevékenysége között. Hiszen nekünk is leginkább a nyilvánosság eszközei állnak rendelkezésünkre, és hozzánk is számos állampolgár érkezik panaszokkal.
Választások után általában többen jönnek, hiszen mindig van egyfajta olyan helyzet, amelyben a bizalom légkörében olyan ügyek megoldását is várják országgyűlési képviselőktől, amelyek már hosszú évek óta elhúzódtak. Emlékszem, képviselői fogadóóráimon estébe nyúlóan, hosszan kellett fogadni az állampolgárokat és kezelni azokat az ügyeket, amelyeket negyven év alatt halmoztak fel annak idején. E tekintetben végtelenül együttérzek az ombudsmanok tevékenységével, hiszen ők azt csinálják, ami a parlamenti tevékenység egy klasszikus eleme, vagyis a különböző állampolgári ügyek intézése, olyan akut ügyek megoldása, amelyre addig a hivatalos bürokrácia csatornáin keresztül nem született megoldás. E tekintetben nagyon közelinek érzem magamhoz ezt az intézményt, hiszen én magam is - nyilván az egyéb képviselői tevékenységem mellett - ezzel foglalkoztam, és folyamatosan foglalkozom.
Nagyon jó, hogy a parlamentnek van egy ilyen intézménye, mert pontosan ebben a munkában is számos alkalommal segít ez az intézmény, hiszen olyan ügyekben is, melyhez adott esetben egy országgyűlési képviselő befolyása kevés, nagyon gyakran mondtam én is a hozzám forduló állampolgároknak, hogy a parlamentnek lényegében van egy olyan intézménye, amely ezekkel az ügyekkel képes és hajlandó foglalkozni, és számos esetben nagyon hatékonyan működött, és eredményt is ért el.
A másik szempont a parlament felelőssége az intézménnyel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy a jelenleginél egy kicsit jobban magáénak érezhetné a parlament ezt az intézményt. Egy konkrét példát hadd mondjak: nemrégiben tárgyalta az Országgyűlés éppen az országgyűlési biztosokkal kapcsolatos törvények módosítását - kisebb pontokon korrigálni kellett a már több évvel ezelőtt elfogadott jogszabályokat -, és érkezett egy kérés a biztosoktól az Országgyűlés felé, hogy szeretnék, ha az Állami Számvevőszékhez, az Országgyűlés másik intézményéhez hasonlóan, a hivataluknak olyan jellegű státust adnának, amely általában kiemelkedik a kormányzati struktúrából, és a parlament másik intézményéhez hasonló lehetne.
E tekintetben a kormány részéről meglehetősen komoly ellenállást tapasztalhattunk; ugyanakkor - és ezt nagyon szerencsésnek találom - a parlament alkotmányügyi bizottsága úgy érezte, hogy ez az intézmény az övé, és végül is többségi szavazással úgy döntött, hogy ismételten megpróbálja a kormányt rábírni arra, hogy változtassa meg a véleményét, hiszen mi, parlamenti képviselők különös felelősséget érzünk ezen intézmény sorsáért. Ez a probléma mind ez idáig nem oldódott meg, a kormány e tekintetben nem változtatta meg az álláspontját; ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy erre a későbbiekben visszatérünk.
Azt gondolom, hogy az az egység, az az ünnepélyes hangulat, ami most belengi a Házat ezen beszámolók tárgyalásakor, jó lenne, ha akkor is meglenne, amikor ebben az ügyben a konkrét döntéseket meg kellene hoznia az Országgyűlésnek.
(11.40)
Azt gondolom, ebben szintúgy, mint az előzőekben, nem ellenzék és kormánypárt közötti különbségek azok, amelyek nyilvánvalóan érvényesülnek.
A parlament intézményeként, azt hiszem, az országgyűlési biztosok egy nagyon fontos funkciót teljesítenek; ez pedig a parlament és a társadalmi konfliktusok közötti közvetítésnek egy nagyon fontos intézménye. Ez egy kinyújtott érzékelő csáp, amely - ha ezt megfelelően komolyan vesszük és odafigyelünk azokra az ügyekre, amelyek a jelentésben is szerepelnek - javíthatja a parlament tevékenységét, javíthatja a kormány munkáját azzal kapcsolatban, hogy hol vannak nagyobb feszültségek, melyek azok a területek, amelyekre a leginkább oda kell figyelni.
Ilyen értelemben azt gondolom - és egyetértek a biztosok ezzel kapcsolatos véleményével -, hogy ez egy barométer, a társadalmi életnek, a társadalmi konfliktusoknak egy barométere, amely közvetíti számunkra adott esetben például az állami hivatalokkal kapcsolatos társadalmi hangulatot. Egy hatásvizsgálat, amit nagyon gyakran ellenzéki képviselőként is szoktunk hiányolni a különböző döntésekből; egy olyan hatásvizsgálat, amely már a korábban általunk meghozott döntések eredményeire is választ ad, és e tekintetben nagyon fontos.
Egy ellenzéki képviselőnek, azt hiszem - de nyilván kormánypártiaknak is -, érdemes ezt a három füzetet alaposan végiglapozni, hiszen ha összeállítanánk még a maradék, a ciklus végéig esedékes azonnali kérdések, kérdések és interpellációk ügyét, ha ebből válogatnánk ki néhányat, azt hiszem, minden pártnak elegendő lenne, és nem is kellene igazából más ügyek után néznie, hiszen annyi kincs és annyi értékes dolog van ezzel kapcsolatban, és annyi ügyet lehet a parlament elé hozni... - hozzáteszem: sajnos, mert az lenne a jó, ha az ombudsmannak nem lenne dolga, de hát nyilván ilyen tökéletes demokrácia nem létezik, éppen ezért hozták létre ezt az intézményt.
Hadd fejezzem be azzal, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja az ombudsmani intézményt, azokat a jelentéseket, amelyeket megkaptunk, támogató szavazatokkal fogja elismerni, és köszöni az ombudsmanok munkáját.
Befejezésül egy profán hasonlatot, ha megengednek nekem. Nemrégiben a televízióban láttam, hogy egy gyógyszert azzal reklámoztak, hogy kevesebb fájdalom legyen a világban. Itt nem szeretném magának a gyógyszernek a nevét külön hangsúlyozni - ebbe esetleg az adatvédelmi biztos is beleköthet -, de azt gondolom, ha egy reklámszlogent szeretnénk keresni az ombudsmani intézménynek, az országgyűlési biztosok intézményének, akkor az valami olyasmi lenne, hogy jó ez az intézmény, mert ettől az a rengeteg konfliktus, az a rengeteg baj, ami a világban van, csökkenhet, vagyis nagyon jó. Reklámozzuk ezt az intézményt azzal, hogy: kevesebb konfliktus legyen ebben a világban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
