HORVÁTH VILMOS
HORVÁTH VILMOS
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztosok! Kedves Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének felszólalójaként csakúgy, mint frakciótársaim, örömtelinek és jelentőségteljesnek érzem a mai napot, amikor is az egyik legfrissebb és egyik legfontosabb jogintézményünknek, az országgyűlési biztosok hivatalainak a jelentéseit tárgyaljuk. Fontos a mai nap azért is az Országgyűlés életében, mert ahogy már többen is elmondták előttem, első alkalommal van módunk részletesen beszélni az országgyűlési biztos intézményéhez fűzött korábbi reményekről és - nyugodt szívvel mondhatom - e remények megvalósulásáról.
Jómagam az elénk terjesztett anyagok közül a kisebbségi biztos jelentéséről, illetve azon belül is annak egy fejezetéről szeretnék beszélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien, akik itt ülünk, tudjuk, hogy az országgyűlési biztosokról szóló törvény milyen feladatokat és kötelezettségeket ró a hivatalok vezetőire. A törvények betartása, a hivatalok packázása elleni fellépés, a diszkrimináció minden téren való kiküszöbölése alapvető feladata minden országgyűlési biztosnak.
A jelentésekből, úgy vélem, valamennyiünk számára világossá vált, hogy az élet minden területén felmerülő visszásságok megszüntetésére a biztosok számára két mód kínálkozik.
Az egyik, hiszen a biztosoknak, úgymond, hatalmuk nincs, a nyilvánosság ereje és a jó értelemben vett hivatali tekintély, amelynek megalapozásáról szólt megítélésem szerint az elmúlt két esztendő. A másik, törvény által biztosított lehetőség, a különféle jogszabályokkal kapcsolatos törvénymódosítási, javaslattételi jog.
Én ez utóbbi szempontból vizsgáltam a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységét és megnyugvással állapíthatom meg, hogy e területen dr. Kaltenbach Jenő úr figyelemre méltó jelentést tárt elénk. Ez azért is megbecsülendő, mert manapság, amikor a politikai közvélemény minden oldaláról jogos-jogtalan kritikák fogalmazódnak meg a jogszabályokkal, törvényekkel kapcsolatban, nos, tisztelt képviselőtársaim, ilyen időszakban bizony üdítő kivétel e jelentés a tekintetben, hogy konkrét problémákra konkrét megoldásokat javasol.
Tisztelt Ház! A kisebbségi biztos jelentése két nagy fejezetből áll, az első fejezetről éppen előttem Hága Antónia képviselőtársam, frakciótársam beszélt. A második fejezet a "Kisebbségi jogrendszer dilemmái, megoldási javaslatok" címet viseli. Ez a rész tulajdonképpen az 1993-ban elfogadott nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény gyakorlati megvalósulásáról, illetve az annak idején nagy többséggel elfogadott jogszabály életben kipróbált alkalmazásáról, hiányosságairól, tapasztalatairól szól.
A beszámoló, felölelve az 1995 nyarától '96 decemberéig tartó majd' másfél évet, széles panorámáját villantja fel annak a törvénynek, amely a világon - nyugodtan mondhatom - egyedülálló módon megpróbálja a kisebbségi jogok és lehetőségek kereteit meghatározni.
Kedves Képviselőtársaim! A valójában '94 decemberétől, a kisebbségi önkormányzatok megvalósulásától működő kisebbségi törvény, úgy vélem, összességében kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. Mégis - szinte természetesen - vannak olyan területek, ahol a gyakorlati tapasztalatok nyomán módosítások szükségesek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a települési önkormányzatokról szóló törvénnyel ugyanez volt a helyzet néhány éve, nevezetesen egy újfajta jogintézmény volt, amelyet néhány évig alkalmaztunk, és az alkalmazás során felmerült problémákat orvosoltuk egy törvénymódosítással éppen e ciklus elején.
De lássuk a biztos úr által felvetett problémákat, az idő rövidsége miatt a teljesség igénye nélkül! A beszámoló általam vizsgált része foglalkozik a kisebbségi struktúra azon elemeivel, amelyek már a törvény megalkotásakor is vitát váltottak ki.
Ilyen egyik nagyon fontos vitapont volt a kisebbségek megyei - regionális - középszintjének hiánya, amely a biztos úr szerint hiányos szabályozásnak tekinthető. Az SZDSZ e szintet, akárcsak korábban, társulási formában elképzelhetőnek tartja, egyébként is a társulást önkormányzati alapjognak tartjuk, és ez egy olyan önkormányzati alapjog, ami lehetővé teszi, hogy a kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzattal társuljon, éppen a kulturális önigazgatás kiteljesítése miatt. E téren megítélésem szerint talán nem is a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt kellene módosítani, hanem az alkotmányt e passzusában, a 44/A §-ban kellene bővíteni.
A másik kardinális kérdés a közvetett és közvetlenül létrejövő önkormányzatok problémája. Az SZDSZ - talán egyedüli pártként - a törvény alkotásakor ellenezte azt, hogy a települési önkormányzat alakuló ülésén kisebbségi önkormányzattá is váljon, miközben az adott településen kisebbségi létüket maximálisan vállaló polgárok kifejezetten a kisebbségi önkormányzat megalakítása céljából mérettették meg magukat a választásokon. Teljesen jogosnak tartom tehát dr. Kaltenbach Jenő úr megállapítását, miszerint az úgynevezett elsőbbségi jogot meg kellene fordítani az identitásukat határozottabban vállalók számára.
Hasonló ellentmondás feszül a szószólói intézmény és a helyi kisebbségi önkormányzat között, hiszen a jelenlegi konstelláció szerint előfordulhat az, hogy a szószólónak több joga van, mint egy-egy önkormányzatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, a jelzett hiányosságok és az egyéb, most idő hiánya miatt nem említett kérdések akkor kezelhetők igazán, ha a kisebbségi önkormányzatok feladatkörének és funkciójának még konkrétabb meghatározása megtörténik.
(13.40)
Nekünk, jogalkotóknak meg kell találnunk ezen önkormányzatok differenciaspecifikáját, hiszen a közjogi jelleg is ezt indokolja. Ezt az egész jelentés egyik legfontosabb részének tartom, ezt a jelentés nagyon mélyen kibontja. Mindenkinek, aki hamarosan foglalkozni fog a kisebbségi törvény módosításával, figyelmébe ajánlom ezt.
Ha ez sikerül, akkor megítélésem szerint az összes egyéb kérdésben könnyebben tudunk előrehaladni. A beszámolóból ugyanis kitűnik, hogy a finanszírozás, a törvényességi felügyelet, valamint a kulturális autonómia kiteljesedése mind-mind függvénye a feladatkör, a funkció meghatározásának.
Jómagam úgy látom, hogy e meghatározás finomításához partner az országgyűlési biztos, a kormány, a kisebbségi önkormányzatok és természetesen pártunk, a Szabad Demokraták Szövetsége is.
Bár én itt és most a Kaltenbach doktor által felvetett problémák egy részét emeltem ki, azt hiszem, azzal biztos úr is egyetért, hogy a törvény minden hiányossága ellenére működik. E beszámolónak pedig éppen az a célja, hogy a beszámoló nyomán módosítsuk a törvényt, és az élet adta kihívásokra megfelelő válaszokat találjunk. A biztosi jelentésben oly szépen megfogalmazott autonómia-összetevők, a funkcionális és a gazdasági önállóság csak akkor valósulhatnak meg, ha az említett dilemmákat fel tudjuk oldani. Nekünk, parlamenti képviselőknek az a dolgunk, hogy ezen, az SZDSZ által elfogadásra ajánlott jelentések alapján a kisebbségi jogok, az emberi jogok, vagy ha úgy tetszik, végső soron a magyarországi polgári demokrácia kiteljesedjen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
