DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azzal a gondolattal kezdem, amivel Puha Sándor is kezdte a felszólalását; látszólag kis törvényjavaslat áll az Országgyűlés előtt, ugyanakkor azonban a jelentősége nagyon komoly. Egy jogot hiába biztosít a törvény, ha az annak érvényesítésére kijelölt állami szerv azt nem hajtja végre.
1957-ben született meg az államigazgatási eljárásról szóló törvény eredetileg, éppen négy évtizede, és ez alatt az idő alatt megnyugtató megoldás nem született még egy nagyon fontos kérdésben, abban, hogy mi a teendő akkor, ha az államigazgatási szerv, a közigazgatási szerv nem teljesíti a feladatát, nem hoz határozatot a megfelelő időn belül. Bizonyos intézkedési lehetőségek eddig is voltak, ezek azonban nem voltak elégségesek - ez az Alkotmánybíróság döntéséből is világosan kitűnik.
A jelenlegi törvényjavaslatnak tehát a lényege az, hogy egy több évtizede megoldatlan jogi problémában kíván előbbre lépni, és itt mindjárt reagálok Salamon Lászlóra. Maga a törvényjavaslat sem jelzi azt, hogy ez egy végleges, teljes körű megoldást jelentene. Magának a törvényjavaslatnak az indokolása hivatkozik arra, hogy az államigazgatási eljárás egészének a felülvizsgálata folyamatban van, és ennek keretében ezt a kérdést is részletesen lehet majd szabályozni.
Salamon László azzal kezdte felszólalását, hogy az Alkotmánybíróság által megszabott 1996. december 31-ei határidőig a törvény nem készült el - ez igaz. De ha ezt az állapotot bármiféle megoldás nélkül még tovább tolnánk, és a jelenlegi megoldást sem fogadná el az Országgyűlés, akkor ez az Alkotmánybíróság által is nem követendőnek tartott állapot tartana tovább. Nem lehet ezt csinálnunk.
A jelenlegi törvényjavaslat igenis színvonalas, mind politikailag, mind pedig szakmailag. Azért vagyok kénytelen ezt hangsúlyozni, mert időnként az Országgyűlés elé kerülnek olyan politikai töltetű javaslatok - bármelyik oldalról -, amelyek szakmailag alkalmatlanok egy feladatnak a megoldására, és kerülnek az Országgyűlés elé olyan szakmailag megoldást jelentő javaslatok, amelyeknek viszont a politikai hatása esetleg nagyon megkérdőjelezhető, lehet kimondottan káros is.
Ennél a törvényjavaslatnál ez a két hatás együttesen jelentkezik, és nem vitás, lehet a részleteiben olyan aggályokat keresni, mint amilyeneket az előbb Salamon László felsorolt; lényegét tekintve azonban ez a törvényjavaslat óriási előrelépés, és ez a lényeg.
A probléma ősrégi. Shakespeare korában senki nem akadt meg, amikor Hamlet a hivatal packázásairól beszélt, és Magyarországon sem a múlt században, amikor Arany János ezt így magyarra fordította. A hivatal packázásainak az egyik legkézenfekvőbb módja az, ha nincs megfelelő ösztönzés, az az ember, aki döntésre jogosult, esetleg odébb tolja ezt az iratot, mással foglalkozik, általa fontosabbnak tartott kérdéssel foglalkozik. Ha nincs megfelelő motiváló erő, nincs egy olyan szempont, ami miatt ő arra szorulna, hogy igenis tartsa be az időszerűséget, abban az esetben bizony nagyon könnyen a jog nem érvényesülhet egyszerűen azért, mert a döntésre kötelezett szerv és annak az embere, az ott dolgozó tisztviselő nem hoz döntést az adott ügyben.
(12.10)
Ebben a körben ez a törvényjavaslat mindenképpen előrelépés.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy nagyon lényeges összefüggése az, hogy kiemeli az állampolgár döntési jogosultságát. Tőle függ, hogy vár-e tovább, vagy pedig úgy gondolja, hogy ezt fel kell gyorsítani. Ugyancsak lényeges szempont az, hogy a felettes hatóság is dönthet, mit lát indokoltabbnak az állampolgár oldaláról, azt-e, ha saját magához vonja ezt az ügyet, vagy pedig esetleg egy másik hatóságot jelöl ki. Ebben a kérdésben Salamon Lászlónak egy aggályára szeretnék reagálni, ami - úgy tűnik - tévedés volt. Arról beszélt, hogy az államigazgatási eljáráson belül megszűnne a jogorvoslat lehetősége. Már a törvényjavaslat indokolásában hivatkozik arra, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvény 93-96. §-aiban jelzett megoldással megmarad az államigazgatáson belüli jogorvoslati lehetőség is. Ugyanakkor természetesen alkotmányos sérelem semmilyen formában nem következhet be, hiszen az alkotmány jogorvoslati elvének megfelelően bírósághoz is lehet fordulni a törvényben szabályozott módon.
A mostani törvényjavaslatnak egy nagyon rokonszenves eleme az, hogy nem állítja azt magáról, hogy ezzel véglegesen lezárta ezt a kérdést. A Salamon László által felvetett egyik megoldási módról például kifejezetten szól, arról, hogy meg kell vizsgálni az egyes tárcáknak azt, hogy a konkrét államigazgatási eljárásokban mely eljárásoknál lehet alkalmazni azt a megoldási módot, amelyet Salamon László a tartási szerződésekkel kapcsolatos ügyek intézésénél példaként említett. Így van. Vannak nem vitásan olyan ügycsoportok, amelyekben lehetséges, hogy az államigazgatás mulasztása, az államigazgatás hallgatása egyenlő lehet azzal, hogy úgy tekintjük, az állampolgárnak az igényét ezzel teljesítettnek lehet tekinteni. De tragikusnak tartanám például ezt a módszert egy építési hatósági eljárásban, ahol egy építési engedélynek a megadása például a szomszédok jogait is eléggé tragikusan érinthetné egyszerűen azzal, hogy ha valaki nem hoz döntést, nem vállalja ezért a felelősséget - csak formálisan azzal, hogy nem dönt -, akkor bármiféle kérelem ezzel teljesítettnek lenne tekinthető. S mi történik akkor, ha nem a szomszédokat sérti ez, hanem esetleg összedől a ház a későbbiekben.
Azt hiszem, az ilyen példák mutatják, hogy normatívává, általános szabállyá tenni ezt, amit most Salamon László felvetett, és amelynek a megoldási lehetősége benne van magában a törvény indokolásában is a későbbiekre, ezt nem lehetne normatívává tenni a jelenlegi körülmények között.
Ugyancsak problematikusnak tartom azt a felvetést, hogy nincs megoldás Salamon László szerint arra, hogy az ügyeknek bizonyos körében nem lehet másik hatóságnak eljárnia. De - aki az életben jár - hogyan lehetne, mondjuk, egy anyakönyvben vagy egy ingatlan-nyilvántartásban egy másik, azonos hatáskörrel, de más illetékességgel rendelkező szervnek döntéseket meghoznia. Itt valóban az ügyek jellege teszi szükségessé azt, hogy annak a szervnek kell döntenie, és ott kell a megfelelő garanciákat, motiváló erőt biztosítani arra, hogy a hatóságok időben döntsenek.
Ismét szeretném hangsúlyozni: itt a motiváció a lényeg. Az, hogy az adott szerv számolhat azzal, hogy ha nem dönt időben, akkor ennek anyagi következményei vannak, a saját költségvetését fogja terhelni az, hogy az ő terhére, az ő költségére jár el például egy másik szerv. De ugyanakkor felvetődik a bírság kérdése is, amiről Salamon László szintén beszélt, személyében pedig - és ez a legfontosabb, hiszen a hatóság is emberekből áll nyilvánvalóan -, a személyes motivációban az a legfontosabb, hogy aki késedelmeskedik, annak számolnia kell az elrendelendő fegyelmi eljárással - és ez is ebben a törvényjavaslatban kerül megfogalmazásra.
Összességében tehát: a törvényt meg kell hozni, a törvény több évtizedes magyar törvényhozási mulasztást pótol, és én egyetértek azzal, jobb lett volna, ha saját vagy kormányelképzelés alapján, nem pedig az Alkotmánybíróság döntése alapján, de ez csak szépséghiba a jelenlegi helyzetben. A lényeg az, hogy egy szakmailag és politikailag is a lényeges kérdéseket megoldó törvényjavaslat előttünk áll, azzal, hogy ennek a továbbfejlesztésére minden lehetőség adva van.
A tegnapi vitában szó volt arról, hogy különböző konstruktív javaslatokat esetleg a kormánykoalíció nem vett figyelembe. Itt elhangzott utána egy észrevétel, hogy ezeknek mindössze az volt az egyik legnagyobb bajuk, hogy a törvényjavaslatok jelentős része szakmailag nem érte el a minimális szintet. Az adott esetben fel van adva a lehetőség, hiszen fel lehetett készülni december eleje óta ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására. Örömmel látunk bármiféle olyan konstruktív javaslatokat, amelyek valóban feladatmegoldást jelentenek, és valóban azt jelentik, hogy ezt a feladatot egy adott részben, egy adott körben jobban valaki meg tudja oldani - örülünk neki, de ilyen gondolatokat várunk, ezzel előbbre tudunk menni. Azzal aligha, ha bárki azt kéri, hogy azt a jót is, ami ebben a törvényjavaslatban van, vonjuk vissza, és ennek megfelelően ebben a körben se rendeződjék ez az évtizedek óta nyitott kérdés, és az állampolgárok ügyeiben továbbra is szankcionálatlan maradjon az aktatologatás. Én azt hiszem, hogy ez senkinek nem érdeke, itt a konstruktív megoldást várjuk. Reméljük, hogy lesznek ilyen javaslatok, de csak elutasítani, ennek semmi értelme nincs. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
