BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény elfogadását követően is a megjelent kormányhatározatok ismeretében az elmúlt évi területfejlesztési támogatások elosztásának tapasztalatairól szóló minisztériumi összeállítás ismeretében határozott felelősséget érez abban, hogy a Magyar Köztársaság területfejlesztése arányos, normatív támogatáson alapuló és az európai integráció elveinek is megfelelő rendszerben történjen.
Nagy horderejűnek tartjuk ezeket a törvényeket és a kormány határozatait. Amikor mi ebben a kérdésben szólunk, és én magam is, a Fideszen belül is jelentős viták kereszttüzében állva, akkor mindig ennek a több irányú felelősségnek és az ország arányos fejlődésének az elkötelezettjeiként szólunk.
Igyekszem hozzászólásomban egyre kisebb okot adni arra, hogy akár az ország egyik, jobban fejlődő térségének képviselőjeként szóljak. Munkámban és a Fidesz-Magyar Polgári Párt országos hálózatkialakító munkájában is arra törekszünk, hogy minden terület érdekei és jogos követelései jelenjenek meg abban a szabályozásban, ami a parlament elé kerül, ami a kormány döntését követően lehetővé teszi, hogy a területen dolgozó önkormányzatok, a különböző kamarák és különböző testületek döntéseit meghatározzák.
Miniszter úr expozéjában utalt arra, hogy milyen törvényi, kormányrendeleti, miniszteri rendeleti elemzések és jogszabályok előzték meg ennek a határozati javaslatnak a beterjesztését. Örülök annak, hogy a bizottságokban elhangzott vitákról kormánypárti képviselők is korrekt tájékoztatást adtak, és lehetőségünk volt a Házszabálynak megfelelően a kisebbségi vélemény ismertetésére is. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, ez a kisebbségi vélemény nem a területfejlesztési támogatásoknak és a decentralizáció elveinek az ellenzőjeként jelent meg részünkről, hanem annak érdekében, hogy a parlament felügyelete, ellenőrzése, döntése értelmében megszülessenek azok a lehetőségek, pénzügyi források és annak a folyamatos figyelemmel kísérése, hogy az átláthatóság biztosítva legyen, amely mindannyiunk célja.
Megismétlem, hogy a magam részéről rendkívüli módon hiányolom a területfejlesztési koncepciónak a parlament vitája nélküli határozatijavaslat-beterjesztését. Ugyanakkor tudom, hogy mindannyiunk asztalán már régebb óta a területfejlesztési koncepció ott szerepel, olvasható, elemezhető. Sőt, ahogyan miniszter úr erre utalt is, már a koncepciónak megfelelően, helyenként attól eltérően regionális szerveződések indultak el, és a koncepciónak megfelelően, illetve attól eltérően megyei területfejlesztési tanácsok vezetői, kamarák és más szervezetek már ebben rendkívül nagy lehetőséget látva és az irányításuk, felügyeletük alá tartozó terület iránt érzett felelősségtől is és az ország modernizációjában való részvétel, a lehetőségektől való elmaradás miatti félelmükben is már jelentős tárgyalásokat és egyeztetéseket folytattak le. Így tehát szükséges, hogy a parlament foglalkozzék a támogatások és a decentralizáció elveivel, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerével.
Ismételten annak adok hangot, hogy mindezeket megítélésünk szerint törvényben kellene szabályozni és rendezni, hiszen egy parlamenti határozat óhatatlanul olyan kötelezettségeket is - akár látens, akár konkrét formában - megszabhat, amelyek mind az önkormányzatok számára, mind a kistérségi tanácsokban való résztvevők, szereplők számára, mint például a falusi turizmus vagy a vállalkozók esetében, állampolgároknak, társaságoknak szabnak meg feltételeket, rónak rájuk kötelezettségeket. Ezeknek törvényben kellene megjelenniük.
(18.40)
Ez ellen nem lehet mentség az sem, hogy minél hamarabb szükséges ismét a pénz elosztásáról dönteni, és ez a határozati javaslat - mondják mások - épp ennek a normativitását kívánja biztosítani. Ha ez így van, akkor ezeknek törvényben kellene megjelenniük.
Feltétlenül fontosnak tartom - itt a vita során is elhangzott -, hogy jelenleg más tárcák hatáskörébe tartozó és ágazati - sokszor nem egyeztetett - érdekek kereszttüzébe kerülő kérdéskört is elemeztek. Véleményem szerint egy folyamatos oda-vissza egyeztetés - tárcaközi egyeztetés - feltétlenül szükséges, főleg a területfejlesztés egyik gerincét képező vonalas létesítmények, nemzetközi léptékű, Európát átszelő infrastruktúrák nyomvonalainak a kijelölésénél, autópályák építésénél vagy vasúthálózati fejlesztéseknél, vagy a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódó logisztikai központok kialakításánál.
Megismétlem azt, hogy rendkívül hiányosnak és helyenként ezzel a határozattal szembemenőnek tartom, hogy nincs egységes, a mezőgazdaság nemzeti koncepciójára vonatkozó parlamenti határozat; vagy ami van, az erősen vitatott, és a mai tiltakozások kereszttüzében is áll. Nincs megfelelő koncepció az energiahálózat fejlesztésére, távlatban az energia - mint egy alapvető termelési költség - hosszú távú meghatározására. Azt sem tartom helyesnek, hogy önkormányzatok vezetői - megyei és városi önkormányzatok vezetői - saját lelkesedésükből, helyenként ügyességükből, rámenősségükből meghatározói a mai magyar iparfejlesztésnek, és ennek lehetőséget ad az is, hogy egyes területeken kialakult munkakultúrák vagy más területeken rehabilitálásra váró ipari körzetek talán meghatározzák a fő mozgási lehetőséget, és ebben befolyásolják a külföldi, főleg a multinacionális cégek szándékai is az iparfejlesztési stratégiát.
Mégis azt mondom, hogy a Magyar Köztársaság parlamentjének irányt kell mutatnia az ipar, a kereskedelem, az úthálózat, vasúthálózat és más meghatározó ágazati érdekek fejlesztésére, és azzal egyetértek, hogy ezek összehangolására a térségekben vagy a régiókban nagyobb odafigyelés szükséges. Nem lehetséges az, mint ahogy ma tapasztaljuk, hogy van olyan megye, ahol már két autópálya-koncepció van, és vannak olyan térségek, ahol a tárcának és a helyi közösségeknek alapvetően eltérő érdekei jelennek meg a központi és a helyi területfejlesztési koncepciókban.
Szeretném azt is mondani, hogy ez a középtávú koncepció és a programfinanszírozás az európai integrációnak egy szerves része lehet; az európai integráció előtt megteendő nagyon sokrétű és nagyon nagy - és az ország gazdaságát kemény feltételek elé állító - koncepció része kell hogy legyen.
Mindezek alapján mondom még egyszer, hogy az országgyűlési határozati forma, ez a technika lehetőséget ad arra, hogy különbözőképpen értelmezzék - ha nem is a kormányzati résztvevők, de esetleg ők is -, különböző módon értékeljék ezt a határozatot a térségi területfejlesztési tanácsok és főleg a kistérségi - sajnos csak statisztikai vonzáskörzetekre szerveződhetett - területfejlesztési tanácsok. Nem sikerült elérnünk azt a törvény után sem - most már mintegy fél év, háromnegyed év után -, hogy a területfejlesztés fókuszába egy összehangolt, programfinanszírozott, koncepciózus, de a kistérségek önszerveződő, önkormányzati vállalkozói kamarái kerüljenek. Ma túlsúlyos a megyei területfejlesztési tanácsok szerepe, és ez a túlsúlyosság tovább fokozódik akkor, ha a megyei területfejlesztési tanácsok vezetői és a megyei kamarák vezetői határozzák meg a régiók kialakításának a főbb irányelveit is.
Megismétlem azt, amit több kutató, több térségfejlesztő már leírt: el kell kerülnünk azt az állapotot, amikor a nyugat-kelet irányú lejtő, az eltérő fejlettségi szint még újabb leszakadásokhoz vezet. Ezt azonban nem úgy kell megakadályoznunk, hogy a fejlődő és különböző okok miatt korábban évszázadokon keresztül adottságait jobban kihasználó vagy az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet kapott térségek hátrányára történjen meg ez a felzárkóztatás.
A helyes megoldás és a helyes irány az, ha az innovációs központok támogatásával, ösztönzésével emeljük hozzá a hátrányos helyzetben lévő térségeket. Bekövetkezhet egy közbenső állapot is, amikor a nyugati országrész és a főváros, valamint a nagyvárosok - szigetszerűen kiemelkedve - továbbfejlődnek és még dinamikusabban fejlődnek, és a keleti országrész, valamint a rurálisnak nevezett - illetve az évtizedek, évszázad által felhalmozott hátrányokkal küszködő - térségek lemaradnak. Ezt el kell kerülni.
Az európai integrációnak is egy alapvető feltétele, hogy mivel nem jótékonysági intézmény egyetlen európai bizottság sem - és a miniszter úr által és mások által idézett bizottságok főleg nem azok -, ezért nagy gondot kell fordítani azokra a lépésekre, amelyek a felzárkózás lehetőségét biztosítják. De ismételten nyomatékkal szeretném azt mondani: ha egy befektető, ha egy innovátor, aki idehozza azokat a lehetőségeket, amelyekkel élnünk kell - egy technológiát megújító, akár hazai, akár külföldi befektető -, nem az általa kívánt területre kíván bejönni, ha ott nem kap lehetőséget, és nem az országot, ezt a hazát választja befektetése színteréül, hanem Csehországot, Lengyelországot, Spanyolországot vagy más régiót, akkor ez az ország számára hátrányos, és azok a térségek sem tudnak fejlesztési lehetőségekhez jutni, ahol erre rendkívül nagy szükség lenne.
Ezért egy területfejlesztési koncepciónak olyannak kell lennie, amely megtartja ezeket az előnyöket, vonzza az innovációban résztvevőket, és a technológiai fejlődés pedig - a legutóbbi kormányszintű, miniszterelnök úr által is tett nyilatkozatok alapján - az ország számára, a felzárkózó Magyarország számára rendkívül fontos.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt érdekelt abban - mint ahogy ennek több alkalommal hangot is adtunk -, hogy a multinacionális cégek magyarországi terepválasztásukkal és ehhez a magyar kis- és középvállalkozók megfelelő kapcsolódásukkal a fejlődés motorjai legyenek. A multinacionális cégek ne szigetszerűen emelkedjenek ki egy-egy térségből - hiszen ez a tőkemozgás kétirányú, és ez természetes -, hanem az itt megtermelt javaikat, az itt képződött eredményüket lehetőség szerint fordítsák újabb és újabb elmaradt térségek fejlesztésére. Ehhez egy jól átgondolt, megfelelő távlatokat mutató, előre kiszámítható adó- és kedvezménypolitika szükséges. A mentességek rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az ne egy-egy politikai szándékot segítsen elő, hanem a gazdaság, a nemzet arányos fejlődését.
A véleményem az - és itt pontosítok, hiszen félreérthető volt, ez nem volt szándékom: mit értek én a város és vonzáskörzetén, a bibói gondolatok kifejtésén, amely véleményem szerint szintén mozgatórugója lehet a fejlődésnek -, egyetértek azzal ma már, hogy a hátrányos városkörnyékekben a lehetőséget ugyanúgy biztosítani kell, mint más területeken, hogy a GDP számításánál a megyei jogú város ne terhelje ezt a térséget.
(18.50)
De ez csak a számításhoz és a lehetséges alapok elnyeréséhez szükséges. Ezt követően ezt a módszert azonnal el kell felejteni, és amikor egy-egy térségről átfogóan beszélünk, és annak a fejlesztésére, rendezésére, koncepciójára ezt követően egy projektet állít össze egy térség, ott a legszorosabb együttműködés szükséges a város és vonzáskörzete között. A városnak és az elmaradott vidéknek a szembeállítása a történelem során soha nem vezetett eredményre, és csak azok malmára hajtotta a vizet, akik ebből éltek, akik mindig a város és a falu szembeállításából próbáltak hasznot húzni.
A város gondoskodik egy adott térség magasabb szintű szellemi és fizikai infrastruktúrájának a meglétéről, gondoskodik néha az ingázóknak a munkalehetőségéről, az oktatás, a kultúra, az innováció magas fokú színteréről. Nem minden teremthető meg a kisebb településeken, ezért egy szimbiózisra van szükség, amely egymásrautaltságot és a kölcsönös előnyök alapján egy szoros kohéziót jelent.
Szeretnék néhány olyan részletkérdéssel is foglalkozni, amely az általános vita keretei között még elviselhető. Én határozottan annak a híve vagyok, hogy minden állami és önkormányzati tőkemozgást, amit a megtestesülő vagyonon keresztül - akár társasági formában, akár egy magánvállalkozásnak a keretei között - birtokol valaki, a testület döntését és a kincstárban történő elszámolását követően annak a vagyonnak a további mozgását nyilván kell tartani.
Itt már átéltünk sokan a magyar parlamentarizmust és a pártok működését is negatívan befolyásoló, olyan eseményeket, amelyeket én most nem akarok a nevén nevezni, de ennél nagyságrendben, számban és eseményben nagyságrendben több problémával, botránnyal nézünk akkor szembe, ha ennek a vagyonnak a mozgását nem követjük tovább.
Egyetlen törvényben, ami a területfejlesztéssel és -rendezéssel kapcsolatban megjelent, egyetlen kormányrendeletben vagy miniszteri utasításban sem láttam annak a nyomát - sajnos -, de nyilván a gazdasági szakemberek meg tudják mondani, hogy a költségvetési törvényben, az államháztartásról szóló törvényben, annak reformjában is nyomon követhető, hogy ezeket a vagyontárgyakat aktiválni kell. Vagy egy gáztársulásnak a létrejöttét követően, amikor a benne levő, benne szerepet vállaló önkormányzatok végül is a társaság privatizációja mellett döntenek, és mondjuk, 40 százalékért értékesítenek egy vagyontárgyat, akkor ennek a pénznek a mozgását soron kell követni. Ha nem tesszük meg ennek a vagyonnak a folyamatos nyilvántartását és követését, akkor itt a későbbi számbavételeknél és elszámolásoknál igen súlyos, korrupciós, igen súlyos privatizációs és igen súlyos nyilvántartási problémákkal kell szembenézni a mindenkori döntéshozónak, a mindenkori kormánynak, a mindenkori területi önkormányzatoknak és a helyi önkormányzatoknak.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyéb állami pénzeszközöket és pénzügyi kedvezményeket összehangolva kell működtetni és felhasználni; ez egy kormányzati szintű és egy területi szintű feladat. A felhasználások átláthatóságát is a területfejlesztési támogatások átfogó elvei között támogatjuk és fontosnak tartjuk.
Az Országgyűlésnek a területfejlesztési eszközrendszer korszerűsítése érdekében mindenképp kontrollálnia kell a kormánynak azt a döntését, amely ezen javaslat alapján vagy a korábban meghozott rendeletek alapján végül is szétosztja azt a forrást, amelyet a megyékhez vagy a régiókhoz telepít. Tehát a kormány döntését követően a parlamentnek akár a környezetvédelmi és területfejlesztési, akár az önkormányzati, de más bizottságok ebbéli ellenőrző szerepét fokozni kell, hogy nyomon követhető legyen a kormány döntésének e jogszabályoknak való megfelelősége.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A megyék közötti differenciált elosztásnál a javaslat szerint rendkívül bonyolult szabályozás figyelhető meg. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ez a bonyolult szabályozás áttekinthető legyen és a programfinanszírozásra való áttérés minél hamarabb történjen meg. Ehhez alapvetően szükséges, hogy a települési önkormányzatok rendezési terveinek az összehangolásán keresztül készüljön el a rendezési program, nyúljon át megyehatárokon, a valóságos régiókat ölelje fel, és ez szolgáljon a program kialakításának alapjául.
Az előbbi hozzászóló azt mondta, hogy az önkormányzatok szabadon szerveződhettek. Ez nem így történt. Jelentős mértékben és meghatározó módon a statisztikai vonzáskörzetek voltak a meghatározók, és ez a korábban meghozott törvénynek és a mostani javaslatnak is az egyik alapvető hibája. Amikor majd valóságos régiók kialakításáról beszélhetünk és szándékaink szerint ebben a térségek szabad társulása, nem pedig a korábbi feudális megyehatárok lesznek a meghatározók, akkor beszélhetünk igazán szabad szerveződésekről. Remélem, ehhez a Belügyminisztérium által benyújtandó társulási törvény majd megfelelő keretet ad.
A területfejlesztési célelőirányzatok felhasználásának irányelveiben, a "kiemelten támogatni kell"-ben szinte minden benne van. Jobb lenne, ha nagyobb prioritásokat határozna meg a tisztelt Ház.
A területfejlesztési célelőirányzatból megvalósítható programok, illetve fejlesztések közül a támogatóknál szintén majdnem minden lehetőség felsorolást nyert. A területi kiegyenlítésnél pedig a döntő és meghatározó szempontokat a termelő infrastruktúrához, a vízelvezető rendszereknek a kiépítéséhez és felújításához kapcsolódóan tartom fontosnak, és erőltetettnek és mesterségesnek érzem, hogy a megszűnt mezőgazdasági szervezetektől átvett bel- és külterületi meglevő infrastrukturális hálózatok felújításához, fejlesztéséhez ezek a források ilyen módon kapcsolódjanak. Ezekre a második kárpótlási törvény során a tisztelt Ház a korábbi ciklusban törvényt hozott. Ezeket az önkormányzatoknak át kellett venniük. Sajnálatos, hogy ezekről semmifajta központi nyilvántartás nem rendelkezik; több mint százmilliárdos létesítményvagyonról van itt szó.
Tisztelt Ház! A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerénél nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek mellett - és erről már volt szó - jelenjenek meg azok a lehetőségek is, amelyek az innovációnak, az vidékfejlesztésnek a szempontjait is kiemelten veszik figyelembe.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretném nyomatékkal jelezni, hogy a három év során, ha a Ház ezt az időtartamot választja mint keretét e határozati javaslat megvalósulásának, minden évben elemezni kell, nyomon kell követni, hogy a kapott pénzekből milyen hátrányos mutatókat sikerült megváltoztatni. Mert például az előttem szóló, aki azt említette, hogy a borsodi térségben milyen programok valósultak meg, és ha a sajtóból arról értesülhettünk, hogy ide több kormány 30 milliárdot meghaladó összeget térségfejlesztési és rehabilitációs programokra fordított, akkor itt alapvető és döntő változásoknak kellett volna bekövetkezniük. Vagy ha a gáztársulások fejlődését nyomon követjük, akkor milyen következményekkel, milyen változásokkal járt, kikerült-e egy terület a hátrányos helyzetből vagy sem. Ezért tehát annak a híve vagyok, hogy a fenntartható fejlődés mindenekelőtt; a fenntartható fejlődést rendkívül fontosnak tartjuk. Azzal, hogy a vissza nem térítendő támogatásokból vagy állami támogatásokból megvalósult infrastruktúra értékesítését követően az önkormányzat a bevételeivel szabadon rendelkezzék, és esetleg ne a prioritásoknak megfelelően használja fel az összeget, ezzel nem lehet egyetérteni.
(19.00)
A fenntartható fejlődés érdekében azokat a forrásokat is az arányos, áttekinthető fejlesztési rendszerbe kell bekapcsolni.
Itt átfutóan hangzott el néhány szó a kincstári rendszerről. Az önkormányzatok és a községfejlesztési tanácsok jelentős része a kincstári rendszerben ma még gátat lát. Szeretné, ha a kiutalt pénz egyértelműen az ő rendelkezési körébe kerülne. Itt nem erről van szó. A kincstári rendszer azért fontos, mert a kincstári rendszer mind a törvényesség őre, mind a megfelelő pénzeszközök megfelelő elszámolását biztosíthatja. Ma a kincstári rendszert sokan a területfejlesztési és -rendezési törvény egyik gátjának tartják.
Tisztelt Ház! A politikai szándékok e határozati javaslatnál nem hagyhatók figyelmen kívül. Úgy látom, hogy e mögött és a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény mögött is igen erős politikai szándékok húzódnak meg. Minél hamarabb azoknak a politikai döntéshozóknak a körzetébe, körébe, látószögébe kell ezeket a pénzeszközöket helyezni, akik a választás előtti évben, majd a választás évében is ezekből a pénzeszközökből, lehetőségekből számunkra, maguk számára hosszabb távon előnyöket kovácsolhatnak. Ezt el kell kerülni.
Több pártnál - az egyik párt esetében határozottan - már megjelentek azok a szempontok is, amelyek a kiugróan, kiemelkedően fejlődő térségektől a személyi jövedelemadó mind nagyobb mértékű elvonását ösztönzik. Megjelentek már az iparűzési adó megosztásának és lefölözésének az elméletei is. Ezek mind ellenérdekeltséget teremtenek, és egy-egy területnek, egy-egy térségnek nem az átgondolt fejlődését, ösztönzését szolgálják, hanem "elvenni onnan, ahol van, és oda tenni, ahol nincs"-leegyszerűsítéssel egyfajta hospitalizálódáshoz (Sic!) vezetheti az egyes térségeket és önkormányzatokat.
Az a javaslatom, hogy az országgyűlési határozati javaslattal szemben a magyar parlament vizsgálja meg annak lehetőségét, miként lehet törvényben, egy jól átgondolt, más törvényekkel harmonizáló javaslatot tenni a területfejlesztési támogatásokra, a decentralizáció elveire, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerére, hogy egyetlen politikai motiváció eszközéül se szolgálhasson ez a javaslat. Köszönöm a figyelmet. (Taps mindkét oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
