DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 1996. március 19-én fogadta el a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényt.
A törvény előterjesztése és tárgyalása folyamán a vitában kialakult ütemterv szerint komoly feladata volt mind a kormánynak, mind a parlamentnek az elkövetkezendő időszakban a területfejlesztéshez és -rendezéshez kötődő intézményrendszer kimunkálásában. Már akkor világos volt a parlamenti vitában, hogy lesz egy átmeneti esztendő, amikor is a törvény paragrafusa szerint a parlamentet megillető jogosítványt, nevezetesen a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveinek kidolgozását, valamint a kedvezményezett területek besorolását egyetlen esztendőben - szintén a parlament felhatalmazása alapján - a kormány végezhette el.
Éppen ezért szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy az a parlamenti határozat, amely önök előtt fekszik, immáron a kormányrendelet és az egyéves működés tapasztalatai alapján joggal mondható, hogy kiváltotta a területfejlesztésben érintettek elismerését. Nem mondom természetesen azt, hogy az elmúlt esztendőben minden vita nélkül alakult volna ez az intézményrendszer, hiszen ez természetes; ennek az intézményrendszernek a kiépítésére, maradéktalan megszilárdulására még az elkövetkezendő öt-tíz évben kerülhet sor. Azonban mégis azt kell mondjam tehát, hogy az érintettek ismerik a területfejlesztés ilyen típusú támogatási rendszerét, a megyei fejlesztési tanácsok az elmúlt évben ezen döntések alapján hozták meg pályázataikat, és ezen pályázatok alapján hozták meg döntéseiket. Joggal mondhatjuk azt, hogy az intézményrendszer működik, hiszen a rendelkezésre álló lehetőségekkel éltek, és ebben az értelemben több mint háromszorosát fordíthatták fejlesztésre ezeknek a döntéseknek az alapján, amelyek alanyi jogon jártak a megyei fejlesztési tanácsok számára.
A kormányrendelet tehát abban az értelemben mindenképpen jól vizsgázott, hogy 9,7 milliárd forint támogatás odaítéléséről, háromezer pályázat elbírálásáról döntöttek a megyei fejlesztési tanácsok. Szeretném elmondani azt is, hogy sikeresnek mondható a törvénynek az a szelleme, amelyben a megyei fejlesztési tanácsok a kistérségi fejlesztési tanácsok pályázataira épülnek, és az is, amelyben a megyei fejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsokat hozhatnak létre.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy 1997 januárjában megalakult az első regionális fejlesztési tanács, öt megye: Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megye alakította meg ezt a tanácsot. A napokban megalakult a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye részvételével, és az elkövetkezendő időszakban további regionális fejlesztési tanácsok alakulnak majd az érintettek részvételével.
Sajnálatosnak tartom, hogy a kötelező regionális fejlesztési tanácsok megalakulásában időcsúszással számolunk. Itt az a helyzet, hogy az érintettek nagyon sok egyeztetés keretében még nem tudták kiérlelni - a kötelező határozat ellenére - az intézményrendszer kiépítését. Éppen ezért tervezem, hogy e héten szerdán, amikor is az Országos Területfejlesztési Tanács második ülésére kerül sor, ez a testület meg fogja sürgetni és kialakítja azt a jogi rendszert, amelyben ezt a sürgetést szankcionálni is képes, a törvény által kötelezően előírt regionális fejlesztési tanácsok megalakulását.
A mostani határozattervezet annyiban mindenképpen történelmi a magyar parlament történetében, hogy először a területfejlesztés területén megpróbál normatív intézmény- és eszközrendszert használni arra az egyébként rendkívül nehéz feladatra, amelynek az a lényege, hogy a területfejlesztés intézményrendszerében egyszerre kell számolnunk nagyon sokféle eszközrendszerrel, a másik oldalról pedig szembe kell néznünk azzal, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása mellett a modernizációs centrumok kiépítésében, a területfejlesztés intézményrendszerének felhasználásában az egész ország érdekelt.
(16.50)
Az Országos Területfejlesztési Tanács '96. december 18-i alakuló ülésén jelentős vita volt arról, hogy a parlament milyen időrendet kövessen. A mostani előterjesztés nyilvánvalóan szoros összefüggésben van az országos területfejlesztési koncepció elfogadásával, amely országos területfejlesztési koncepció egy vitában már a kormány előtt volt, és a már említett, e hét szerdai alkalommal immáron második vitáját fogjuk lefolytatni az Országos Területfejlesztési Tanácsban.
Nos, vita volt arról, hogy megvárja-e a tisztelt Ház az országos területfejlesztési koncepciót, és csak akkor tűzze napirendre a most tárgyalt előterjesztést; az érintettek mégis úgy döntöttek - szerintem egyébként helyesen -, hogy a parlament kezdje meg ennek az előterjesztésnek a tárgyalását, elsősorban azért, hogy a megyei fejlesztési tanácsok számára kialakuljon az a lehetőség, hogy ebben az esztendőben minél hamarabb kiírhassák pályázataikat, és hozzájuthassanak azokhoz a forrásokhoz, amelyeket egyébként a parlament a költségvetési vita során rögzített és intézményesített.
Az elmúlt év tapasztalatai világosan mutatják azt, hogy érdemes az országos területfejlesztési forrásrendszerben előrébb lépni a profilírozás tekintetében, nevezetesen az úgynevezett önkormányzati kiegyenlítő kasszában lévő forrásokat kifejezetten csak az önkormányzati - és ott is elsősorban az önkormányzatokhoz kötődő - munkahelyteremtő infrastruktúra irányába elterelni, míg a másik területen érdemesebb a vállalkozásokat - ott is elsősorban a munkahelyteremtő vállalkozásokat - priorizálni.
A parlamenti határozat első pontjaiban javaslatot tesz a tisztelt Háznak a tekintetben, hogy a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerében ne csak közvetlenül a területfejlesztéshez kötődő forrásokat lehessen felhasználni, hanem lépések történjenek minden alapnak, az úgynevezett ágazati alapoknak egy térségi integráció irányába történő harmonizálása felé. Meggyőződésem, hogy a parlamenti határozatban rögzítettek helyes utat jelentenek, annál is inkább, hiszen az Európai Unióhoz kiküldött kérdőívekben a magyar kormányzat vállalta azt, hogy a térségi finanszírozásban, a területi finanszírozásban az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjainak megfelelő intézményrendszert alakít ki a csatlakozás idejére. Ez a parlamenti határozat egyébként ebbe az irányba mutat, az én véleményem szerint helyesen. Mégis úgy gondolom, hogy ebben az értelemben a teljes területi integrációra csak akkor kerülhet majd sor, amikor kialakulnak a kistérségi fejlesztési koncepciók, az országos területfejlesztési koncepció elfogadása után és azzal együtt kialakulnak a megyei fejlesztési tanácsok által elfogadott koncepciók és a regionális fejlesztési koncepciók, hiszen ezek a fejlesztési koncepciók és az ezekhez kötődő rendezési tervekben elfogadott programok lehetnek az integráció alapjai, ezekhez a programokhoz kell hozzáigazítani a forrásokat, akkor valósul meg Magyarországon az úgynevezett programfinanszírozás eszköz- és intézményrendszere. Ez a parlamenti határozat egy lépés ebbe az irányba. Nem adja még azt a lehetőséget, hogy ez az integráció teljességében megvalósuljon, de mindenképpen egy fontos lépésnek tekinthető.
Rendkívül sok vita volt a tekintetben, hogy milyen intézményrendszer, milyen eszközrendszer mellett és milyen módon határozzuk meg az úgynevezett hátrányos helyzetű térségek besorolását. Ebben az értelemben a parlamenti határozattervezet szintén az Európai Unióban már bevált módszert követi: egyrészt a területi GDP-számításra alapozott, másrészt pedig egy olyan típusú mutatórendszert - immáron több mint 27 ilyen mutatót - alkalmaz, amellyel megpróbálja minél pontosabban körülírni egy-egy térség, egy-egy terület, egy-egy kistérség fejlettségét és fejletlenségét. A tekintetben a kormányzat és én magam is teljes nyitottságot mutatunk, hogy ezen szakmai preferenciák közé milyen egyéb feltételrendszert építsünk be, ahhoz azonban minden tekintetben ragaszkodni fogunk, hogy ennek a rendszernek normatív rendszernek kell lennie. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos kistérségek ezen normatív rendszer esetében is pro és kontra kikerülhetnek vagy bekerülhetnek ezekbe a kategóriákba, és ez problémát és gondot jelent; mégis úgy gondolom, hogy ez a típusú normativitás sokkal inkább illik a parlamenthez és egy felnőtt területfejlesztéshez, mint az a típus, amelyben csak a pályázatok alapján és egyedi mérlegeléssel döntünk arról, hogy melyik az a térség, amelyik fejlett vagy fejletlen. Én tehát szívesen fogadok minden szakmai javaslatot ennek a szakmai paraméterekre épülő rendszernek a pontosítására, azt azonban nem tudom felvállalni, hogy eltekintsünk a statisztikai alapokra helyezett térségi besorolástól.
Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor azt is, hogy a parlamenti határozat rögzíti: összesen a területek egyharmada kerülhet hátrányos helyzetű térségi besorolásba, hiszen ha ezt nagyon jelentősen felbővítenénk, akkor az azt jelentené, hogy nem adnánk prioritást a hátrányos helyzetű térségeknek. Fontosnak tartom ugyanakkor azt is, hogy a határozat nemcsak a hátrányos helyzetű térségek számára jelent orvoslást, hanem orvosolja azokat a problémákat is, amikor a Dunántúlon vagy fejlettebb régiókban maradnak ellátatlan területek és kisrégiók viszonylag ugyanolyan hátrányos helyzetben, mint például egész Kelet-Magyarország. A javaslat erre a problémára is orvoslást talál, hiszen alanyi jogon ezek a térségek is ugyanúgy finanszírozást kapnak - természetesen csak az elmaradottságukhoz kötődő finanszírozást tudunk biztosítani a parlamenti határozat alapján.
Szintén fontosnak tartom azt, hogy ez az a parlamenti határozat, amely - a magyar közjog történetében először - az állami támogatások esetében megpróbálja a terület fejlettségéhez vagy fejletlenségéhez viszonyítani, vagyis plafonizálni a különféle alapokból juttatható állami támogatást. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert szintén egy olyan lépés, amely esetében igazából a központi támogatások és a helyi problémák egy arányosabb finanszírozási rendszere jöhet létre anélkül, hogy a központi alapok és az ágazati alapok önállóságát sértenénk. Azt gondolom, ez is egy valódi lehetőség, egy valódi kísérleti lehetőség arra, hogy egyrészt világossá váljanak a parlamenti határozatban rögzített elvek, másrészt azonban a helyi autonómiát, a helyi önszerveződéseket és a speciális gazdasági körülményeket is figyelembe tudja venni a határozat.
Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a parlament vitát folytasson arról, hogy ez a szabályozás statikus és stabil maradjon. Mi azt javasoltuk, hogy a mostani szabályozás három évig legyen érvényben. Én fontosnak tartanám azt, hogy ez a három év megmaradjon; más kérdés az, hogy itt annyi kitételt mindenképpen tennék, miszerint az országos területfejlesztési koncepció elfogadása során - ha addigra vagy a koncepcióban jelentős eltérés van, akkor - esetleg hozzányúlhassunk még, nem generálisan, ehhez a parlamenti határozathoz, hiszen, mint ahogy említettem is, tartalmilag az országos területfejlesztési koncepció fogja kitölteni ennek a parlamenti határozatnak a tartalmi lényegét. Én mégis úgy gondolom, hogy a parlament bölcsességére bízva fontos lenne egy stabilitást, egy időhatárt adni abban az értelemben, hogy az érintettek hosszabb távon számolhassanak ennek a működő rendszernek a stabilitásával, hiszen valamennyiünknek az az érdeke, hogy ebből a forrásrendszerből ne csak egyéves, hanem két-hároméves programokat tudjanak elindítani a megyei fejlesztési tanácsok, márpedig ha a szabályozásunk nem átlátható és időben nem tervezhető, akkor nem lesz erre lehetőség, és előfordulhat, hogy pazarolni fognak az érintettek azáltal, hogy nem tudják tervezni a saját munkájukat.
Rendkívüli fontosságúnak tartom azt, hogy ha a parlament most el tudja fogadni ezt a határozattervezetet, akkor sokkal könnyebb helyzetben lesznek az érintettek, a megyei tanácsok, a megyei fejlesztési tanácsok, és természetesen nem csak a fejlesztési tanácsok, hanem a pályázók is.
(17.00)
Hiszen akkor lehetőség van arra, hogy a kormány egy gyorsított menetrendben a rá vonatkozó részleteket még szabályozza, és ebben az esetben a megyei fejlesztési tanácsok és az Országos Területfejlesztési Tanács már kora vagy késő tavaszon kiírhatja a megfelelő pályázatokat, elég idő áll majd rendelkezésre a megfontolt döntésre.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a fejlesztési forrásokat az önök segítségével sikerült a kincstári rendszerhez illeszteni. Ebben az értelemben tehát azok a pénzek, amelyekről ma itt dönteni fogunk, utófinanszírozás keretében jutnak el a pályázókhoz, az államkincstár őrködik azon, hogy a döntések után, amelyeket a decentralizált szervek meghoznak, a forrásokkal helyesen gazdálkodjunk, és ne legyenek ezek a források elpazarolva.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon hosszú szakmai vita és szakmai kompromisszum eredményeként terjesztjük a tisztelt Ház elé ezt a parlamenti határozattervezetet, rendkívül sok elemű és sok forrású az a szabályozás, amely a parlamenti határozattervezet elfogadása után a területfejlesztés intézményrendszerébe belép. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy ezek a tanácsok az elkövetkezendő időszakban az országos pályázatokat is véleményezhetik majd, s mindenképpen azt kell mondanom, hogy az elmúlt év tapasztalatai alapján joggal ajánlhatom a tisztelt Ház figyelmébe.
Számítok arra természetesen, hogy újra föl fog nyílni a szakmai vita keretében is az, hogy mit tekintünk fejletlen és fejlett térségnek, hogy mennyiben preferáljuk a Dunántúlt és mennyiben preferáljuk a forrásrendszerrel Kelet-Magyarországot. Természetesnek tartom ezt a vitát, hiszen pontosan a tisztelt Ház az a fórum, amely hivatott arra, hogy az ország térszerkezetében megnyilvánuló különbségeket és fejletlenségeket végiggondolja, és az ehhez kötődő forrásrendszert meghatározza. A kormánynak e tekintetben végrehajtási szerepköre van. Az itt kialakított kompromisszumot kell végrehajtani az elkövetkezendő időszakban. És itt szeretnék visszautalni arra a vitára, amelyet a Házban már egyszer lefolytattunk, hogy a kormányzatnak van-e szándéka ebben a pénzosztogató szerepkörben tetszelegnie. Nincs, kérem tisztelettel. Valamennyiünknek az az érdekünk, különösen egyébként a hátrányos helyzetű térségeknek az az érdeke, hogy azt a vitát, amely a hátrányos helyzetű térséghez és az ott fölhasznált pénzek hasznosításához kötődik, az a parlament nyilvánossága előtt, törvényi és parlamenti határozati megállapodások után kerüljön végrehajtásra.
Borzasztóan fontosnak tartom ugyanakkor azt, hogy azok az intézményrendszerek - mind az Országos Területfejlesztési Tanács, mind például a VÁTI, amely az elmúlt időszakban a területfejlesztés háttérintézményévé válik, mind pedig az Országos Területfejlesztési Központ és Igazgatóság - rendkívül jelentős munkát végeztek az elmúlt időszakban. Lehetővé tettük azt, hogy immáron a nemzetközi térben, a Phare keretében, a brüsszeli támogatások során ennek az országnak lehetősége legyen határokon átnyúló programok megfinanszírozására, és ezen keresztül kialakulhasson egy olyan helyzet, hogy az Európai Unió a kelet-európai térségben Magyarországot a területfejlesztés mintatérségeként kezelje, és ebben az értelemben jelentős forrásokhoz juttassa.
Borzasztóan fontosnak tartom azt, hogy ezzel a rendszerrel tulajdonképpen megvalósulhat Magyarországon az a kofinanszírozási lehetőség, amelyet a területfejlesztési Phare-kérdések során állandóan és folyamatosan fölvetettek; és létrejöhessen a decentralizálásnak egy olyan típusú működési modellje, amelyben valóban az elkövetkezendő néhány évben a megyei és kistérségi fejlesztési koncepciók - a megyei és kistérségi rendezési tervek elfogadása után, a parlamenti határozathoz kötődően - valóban a projektfinanszírozás után a programfinanszírozás irányába léphessenek el.
Befejezésül azt szeretném rögzíteni - ugyanúgy, mint a területfejlesztési törvény elfogadásakor -, hogy ezen határozattervezet elfogadása folyamán arra törekszünk, hogy minél több politikai erő konszenzusát megnyerjük. Arra törekszünk, hogy minél több párt támogassa ezt a parlamenti határozatot, hiszen a területfejlesztés és -rendezés alapvetően nemzeti ügy. Úgy gondolom tehát, hogy minden szakmai javaslatra, minden érdemi vitára készek vagyunk a magunk részéről, és nagyon remélem, hogy a tisztelt Házban ebben az értelemben még módosító javaslatokkal, olyan javaslatokkal, amelyek az általunk végiggondolt rendszeren belül megtalálják azokat az arányokat, amelyeket a Ház maga elfogad és képviselni tud, ezeket mi mind elfogadjuk. Azért, mert - még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy - a legfontosabb az, hogy a határozathoz kötődően egy, ha nem is nemzeti konszenzust, de mindenképpen egy minél szélesebb támogatottságot tudjunk szerezni. Elnök úr, tisztelt Ház, köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
