IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő országgyűlési határozattervezet átfogó elveiben rögzíti, hogy az erőforrásokat összehangolva kell működtetni és felhasználni, biztosítani kell a felhasználások átláthatóságát, mindezt a decentralizáció előbbrevitele mellett. Ez a lényege az átfogó elveknek, amely nehezen kérdőjelezhető meg, esetleg kiegészíthető.
Vizsgáljuk meg, hogy a jelen előterjesztés mennyiben tesz eleget ezen átfogó elveknek! Megteremti-e a biztonságos végrehajthatóságot, az előreláthatóságot? Az alapkérdés nem az elvek deklarálásánál van, hanem a tényleges fejlesztési források működésbe hozásánál. Hogyan lehet az 1999-es évre biztonsággal felállítani egy feltételrendszert, ha a szükséges és lehetséges pénzeszközök nincsenek - még nagyságrendben sem - bemutatva az anyagban? Hogyan lehet a jelenlegi szűk, egyéves pénzügyi gazdálkodás és gondolkodás kereteit stabilan, több esztendőre kinyújtani a szavahihetőség jelenlegi állapotában?
Még a törvényben deklarált programfinanszírozás sem tudott megállni az ellentétes politikai szándéknak, mint ahogy az expó elkaszálásában megmutatkozott, akkor egy még kitöltetlen országgyűlési határozat mire lesz jó? Pedig a területfejlesztés tipikusan az a terület, ahol nem lehet eredményt elérni olyan erőforrás-allokációval, amely időhorizontját tekintve még egy gazdasági évet sem fed át.
Jelen esetben a területfejlesztésbe bevonható erőforráselemek többsége ilyen rövid távra garantálható pénzeszköz. A 18 milliárd forint úgynevezett felosztható keret is ilyen jellegű. A kapcsolódó források tervezhetőségénél is nagyon sok feltétel hiányzik, hogy a hőn áhított integrációt a valóság talajára lehessen állítani. Milyen területfejlesztési koncepció az, amely - helyesen - kimondja, hogy a programfinanszírozás felé kell elmozdulni, de a pénzügyi feltételrendszert még nyomokban sem igazítja hozzá. Természetesen ez az ellentmondás ugyanúgy ránehezedik a decentralizálás folyamatára, és szükségszerűen kudarcok sokaságát építi be a megvalósításba.
A területfejlesztési célelőirányzatok felhasználásánál, a kiemelt támogatási céloknál feltűnő általánosságokat fogalmaz meg az előterjesztés. Szükséges ebben a kérdéskörben az alapos elemzés a célkijelölésről és a megjelölt konkrétabb célok megvalósításának a gazdaságra gyakorolt hatásáról - ilyen konkrét cél lehetne például az értékesítő szövetkezetek létrehozása. Be kell mutatni a folyósítások azon feltételrendszerét, amely garantálja, hogy ez a tőkebevitel a legális szférába mehet csak, előzetes és utólagos ellenőrzés szükséges ehhez. Az újonnan felállított kincstári pénzügyi elszámolás önmagában még nem garancia, inkább csak a ráolvasás hatását kelti és adja. A térségi programok, illetve fejlesztések felvázolása helyeslendő, amelyeket a területfejlesztési célelőirányzatból kellene támogatni, de a megfogalmazás lazaságából eredően nem tudni, hogy ez ajánlás vagy kizárólagosság.
A területi kiegyenlítést szolgáló támogatásokat az önkormányzatok széles palettán vehetik igénybe, és felismerhető néhány olyan terület, amely csomópontként vehető figyelembe egyéb támogatások integrálásához. Úgy gondolom, ennek sokkal tudatosabbnak kellene lenni, és ehhez a hosszú távú pénzügyi tervezhetőséget meg kell teremteni. Helyes a térségi összefogás előnyben részesítése, de itt még fokozottabb jelentőségű a pénzügyi tervezhetőség, a több évre szóló finanszírozási feltételrendszer.
(18.20)
A kedvezményezett térségek besorolása sok új elemet tartalmaz, megpróbál nyugat-európai minták alapján dolgozni, de nehezen képzelhető el, hogy az érintett térségek egyértelműen helyeslik a módszert és az eredményt. Ha az eddigi adatokat tekintjük, megállapítható a fellazulás, hiszen a kezdeti 15 százalékról már 33 százalékra nőtt a kedvezményezett térségek lélekszáma az összlakossághoz mérten. Az lehetséges, hogy ennyire romlott 1993 óta a kedvezőtlen helyzetűek száma - tehát ennyire megemelkedett -, de a pénzügyi finanszírozhatóság komolysága súlyos kérdéseket vet fel. Valószínűsíthető, hogy ahol nagyon fontos volna a tényleges fejlesztés, ott sem lesz életképes a próbálkozás.
Az előzőeket alátámasztja az, hogy 1996-ban 5 milliárd forint, 1997-ben 8 milliárd forint lett lehasítva a helyi önkormányzatok támogatásából, súlyos csapást mérve a hosszú távú tervezhetőségre, az integrációra és a decentralizációra. Ezzel a kormányzat inkább eltávolodik a szubszidiaritás elvétől, egyben az európai normáktól. Levonható következtetés, hogy a kormánynak jóval több pénzt kellene területpolitikai célokra fordítani és nem a helyi önkormányzatok működésének a rovására.
Megállapíthatjuk, hogy hiányzik a területi pénzügyi folyamatoknak egy átfogó bemutatása és különösen a pénzügyi eszközrendszer, a teljes államháztartás - ideértve négy alrendszerét - pénzügyi, területi allokációs folyamatainak bemutatása. E nélkül nem tudja a bal kéz, mit akar a jobb kéz. Vagy esetleg nagyon is tudja. A kormány azonban nemcsak a koncepcióval, térbeli folyamatok bemutatásáról szóló beszámolóval adós a parlament és bizottságai felé, hanem a pénzügyi eszközrendszer és a gazdasági folyamatok bemutatásával. Például a külföldi tőke szélsőségesen differenciált rendszeréről már nem is szólhatunk, hiszen ez nincs megemlítve, pedig talán a folyamatok egységes látásmódjába ez is beleillene. Ha viszont a parlament mindezeket nem látja, akkor hiányzik a területi politika minimális legitimációja is.
Megállapítható tehát, hogy ilyen körülmények között, amikor hiányzik a legitim terület- és településpolitikai koncepció, az iránytű, a nemzeti konszenzus, a területi kiegyezés és a nemzeti területi szolidaritás és kohézió tartalmi tisztázása, az ezzel konform eszközrendszer, akkor felvetődik a kérdés: tudjuk-e, mi felé megy az ország, mi célt szolgált ez az előterjesztés?
Számunkra nagy dilemma az állásfoglalás, éppen a bizonytalanságok és következetlenségek miatt. Végül is a parlament még nem lát semmit. Nem lát bele a kártyákba, hogy mihez adja a nevét. Egyfelől látunk egy agyonegyeztetett, gyakorlati és elvi problémákra választ kereső és adó színvonalas szakmai anyagot, amely részét képezi a korszerű területpolitika kibontakoztatásának, szakmai váza felépítésének, és ez önmagában üdvözlendő, értékelendő. Másfelől azonban azt látni, hogy koncepció nélkül kényszer szülte döntés, kapkodás, következetlenség jellemző. Mindez óvatosságra int bennünket. Óvatosságra int, és komolyabb vizsgálatot, illetve egy későbbi monitoringot, folyamatos ellenőrzést kíván a parlament és az ellenzék számára, hogy az e körben elosztandó tetemes pénzeszközök nem képeznek-e pártpolitikai célokat, éppen a választások közeledtével.
Megjegyzendő, hogy a területre elosztandó, tehát a megyékhez juttatandó pénzeszközökre fölállított képletben - érdekes módon egy tört ez az egész - az egyik kifejezés Budapest esetében nullát tartalmaz, így teljesen értelmetlenné válik ennek a képletnek az alkalmazása. Gondolom, hogy ezt is majd meg kell vizsgálni, és amennyire lehetőség lesz, részleteiben is kiegészítjük az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
