DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten a Magyar Demokrata Fórum képviseletében első szónokként elmondtam azokat a kifogásainkat, amelyek rövid húsz perc alatt összegezhetőek voltak. Az azóta lezajlott vitát hallgatva ismételten le kell szögeznem, hogy ezt a jelentős, előremutató elemeket is tartalmazó csomagot - éppen a csomag jellege miatt - a Magyar Demokrata Fórum így nem tudja támogatni, és ahogy ma már elhangzott, nem is tud elképzelni olyanfajta módosítást, amely keresztülvezethető lenne rajta azokat a koncepciókat illetően, amelyeket semmiképpen nem tudunk elfogadni. Nevezetesen elsősorban - amire már Isépy Tamás is utalt ma délelőtt - az igazságszolgáltatási tanács bevezetésével, felállításával és ennek ilyen formájú megvalósításával nem érthetünk egyet.
Az elmúlt héten nem volt időm erre a kérdésre bővebben kitérni, ezért engedjék meg, hogy most ott folytassam, ahol akkor abba kellett hagynom. Nem tudjuk elképzelni, hogy az említett kilenc európai országban létezik-e valahol hasonló rendszer - bár a kilenc közül a nagyobbrészt velünk azonos kérdéseket eldöntő időszakban járó Romániát és talán másokat is ki lehet húzni -, és azt sem, hogy mi volt az előterjesztő szándéka, hiszen ez nemcsak Magyarországon előzmény nélküli, hanem az európai megvalósulási formákat illetően is, hiszen ilyen összetételű, ilyen típusú grémium Európában sehol sem működik. Ezért próbáltunk az előterjesztő elképzeléseivel azonosulva magyarázatot kapni például arra, hogy kik miért szerepelnek ebben, illetve kik miért nem szerepelnek ebben a tanácsban.
Már az elnevezéssel is problémáink vannak. Hogyan lehet igazságszolgáltatási tanácsnak hívni azt, ami kizárólag a bíróságokra vonatkozóan rendelkezik hatáskörrel? Van valami hatáskör az ügyészségre, a büntetés-végrehajtásra, a közjegyzőkre, az ügyvédségre? Semmi? Akkor miért igazságszolgáltatási tanács? A bíróság részét képezi az igazságszolgáltatásnak, de természetesen a bírák ügyei, a bíróságok igazgatása nem azonos az igazságszolgáltatással. Vajon azért hívják igazságszolgáltatási tanácsnak, mert mégsem lehetett volna bírói vagy bírósági tanácsnak elnevezni, amiben részt vesznek vadidegen funkcióban és pozícióban levő személyek is? Tulajdonképpen ennek az egésznek a felbővítése - ahogy erre ma már történt utalás - oda nem illeszkedő és döntéshozatalban nem kompetens pozíciókban állókkal nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a parlament és a közvélemény számára elfogadhatóbbá tegye, hogy létesül egy bírói minisztérium - mert úgy kell tekinteni ezt a bírói hivatalt, mint bírói minisztériumot -, amelynek a vezetése nem a magyar közjog és nem a világ általában - 99 százalékban - ismert alkotmányos megoldásai szerint, azaz a parlamentnek felelős kormányzati úton-módon történik, hanem egy testület fogja vezetni.
Ennek a testületnek az összetételét illetően nem tudunk reális és logikus magyarázatot felfedezni abban, hogy például - ha már az Országos Ügyvédi Kamara elnöke tagja - miért nem tagja az Országos Közjegyzői Kamara elnöke, és mit keres ott - már elnézést kérek - a legfőbb ügyész, ha semmiféle ügyészi funkciót illetően nincs semmilyen lehetősége ott véleményt kifejteni. Miért nincs a Legfelsőbb Ügyészség vezetésében bírókból álló testület, és miért nincs az Országos Ügyvédi Kamara vezetésében néhány bíró? Nem érthető ez, hiszen az igazságszolgáltatásnak ezek a szervezetek is részei. Persze idézőjelbe teszem a nem érthetőt, mert tudom, hogy képtelenség, de szerettem volna rámutatni arra, hogy ez az összetétel, ennek a vegyes jellege, esetlegessége mennyire nem megfelelő. Például egy korábbi tervezetben olvastuk, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke hivatalból tagja lett volna. Miért? Miért lenne a Fővárosi Bíróság elnöke hivatalból tagja - az egyik változat szerint -, elébe helyezve a vele azonos pozícióban lévő 19 másik megyei bíróság elnökének, holott még a tervezett táblabíróságok elnökei sem lennének hivatalból a tagjai. Valószínűnek látszik, hogy valaki, az előkészítők egyike, aki a Fővárosi Bíróság elnöki pozícióját megcélozta, beleírta magát az egyik változatba.
(13.00)
Körülbelül ezeken múlik, tisztelt Országgyűlés - véleményem és tapasztalataim szerint - ezeknek az összetételeknek a meghatározása.
Ami az elnöki funkciót illeti, teljességgel összeegyeztethetetlennek tartjuk ezt nemcsak a magyar alkotmányos elvekkel, de általános alkotmányossági követelményekkel is, hogy - még egyszer elismételve - ugyanaz a személy töltse be a legfőbb bírói, ítélkezőbírói testület élén álló méltóságot a bíróságokat igazgató, végrehajtói hatalmat gyakorló testület elnöki tisztségével, és természetesen még ezen felül irányítsa azt az egységet, amely szintén bírói, bírósági tevékenységet lát el - ez a Legfelsőbb Bíróság önálló intézménye -, ezen kívül feleljen a jogegységi döntvények és jogegységi eljárások keretében az egész magyar igazságszolgáltatásból a bíróságokra háruló egységes joggyakorlatért, továbbá jogszabály előterjesztését megelőző javaslattételi joga is legyen, és ezen kívül természetesen feleljen a költségvetési fejezet gazdálkodásával együtt járó mindenféle olyan tevékenységért, amely a parlament előtt felelősségalakzat alapján a kormányt és a kormány egyes tagjait illeti meg. Ebben a megoldásban nyoma sincsen a közjogi felelősségnek, hiszen a testület elnöke úgy mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, beszámol ugyan az Országgyűlésnek, de - mint az itt elhangzott - se nem kérdezhető, se nem interpellálható, mert természetesen ilyenkor a bírói függetlenség szenvedne csorbát. Ezzel egyetértünk.
Nem tudom, mi lenne az akadálya, nem elfogadva magát az intézményt sem, hogy miként az más országokban szokásos, ez a testület válassza meg a saját elnökét, illetőleg valamilyen rotációs elv alapján mégis a testületi jelleg kidomborítása működjön, és ne legyen ez az egyrészt összeférhetetlen, másrészt egyfajta felelőtlenséget is megvalósító megoldás bevezetve, ha ez elfogadásra kerül.
Nem tudjuk, mit kell az alatt érteni, hogy szemben minden mással - például az Alkotmánybírósággal, ami mégis csak egy intézmény -, ez a testület saját maga, minden kontroll nélkül kellene hogy megalkossa a saját szervezeti és működési szabályzatát.
Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy egy olyan intézményrendszernek, amely 150 egységből áll és sok milliárd forintos költségvetéssel működik, a belső "ügyrendjét", tehát a működési rendjét illetően egy, sem a parlament, sem mások által nem kontrollált, saját maga által megalkotott szervezeti és működési szabályzat alakítsa ki, úgy érzem, elfogadhatatlan.
Ugyancsak elfogadhatatlan az, hogy a rendkívüli intézkedést igénylő kérdésekben - miként olvashatjuk - ülésen kívül is dönthet. Vajon hogyan? Csak nem telefonon, mint régen az Elnöki Tanács vagy telex útján? Kérem, tisztelt Országgyűlés, ne vegyék komolytalannak az aggályokat; bele van írva a törvénybe - akik elolvasták, még egyszer kontrollálhatják és emlékezhetnek rá -, hogy igen, ez az országos igazságszolgáltatási tanács, amely rendszeresen, havonta kell hogy üléseit tartsa, ha halaszthatatlan döntést kell hogy hozzon, elegendő, ha más módon hozza meg a döntéseit. Nem tudjuk elképzelni! Jó lett volna, ha az előterjesztő legalább valami támpontot ad. Remélem, egy testületi jelleggel működő intézmény nem a testületi ülést nélkülöző módon fog majd dönteni; a kormány sem szokott ülésezni tudomásom szerint - az én tapasztalataim legalábbis ilyenek - testületen kívül, és nem volt szerencsénk egymást lakáson, telexen és telefaxon keresztül szavazatokat és véleményeket illetően megkérdezni. Nagyon szokatlan lenne nemcsak a magyar közjogtól, hanem általában az alkotmányos alapelvektől az ilyen megoldások beemelése a magyar jogrendszerbe, a magyar alkotmányos intézményrendszerbe.
A maga nemében páratlan az az intézkedés a törvényjavaslat kapcsán, ami lehetővé tenné ennek a testületnek, miközben ez a testület dönt minden magasabb bírói tisztséget viselő és pályázó személy kinevezéséről, hogy ugyanez a testület döntene például az adóügyeket és a társadalombiztosítási ügyeket tárgyaló bírók kijelöléséről - kijelöléséről, hangsúlyozom! Azt kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, nem egy elemében ez a javaslat visszalépés a hatályos jogi szabályozást illetően. Olyan mértékű visszalépés, amely teljes mértékben kiiktatja a bírói függetlenség valódi garanciáit jelentő bírói önkormányzati szerveket, hiszen sem az összbírói értekezlet, sem a bírói tanácsok, sem más olyan fórumok, amelyek jelentős egyetértési, javaslattételi, sőt vétójoggal rendelkeznek ma a hatályos törvény alapján, ezentúl ilyennel nem rendelkeznek. Nem hiszem el azt, hogy a bírói kar, ha ismerné ezeket a rendelkezéseket teljes mélységükben, olyan nagy mértékben támogatná ezeket, mint ahogyan ezt itt hallottuk.
Sőt jellemzőként hadd elevenítsem föl egy néhány nappal ezelőtti telefonos rádiós műsorban szerzett tapasztalatomat. Egy ügyész - tehát nem egy egyszerű hallgató, nem egy elégedetlen felperes vagy elítélt vagy a bíróságon igazát hiába kereső ember telefonált - azt kérdezte meg a parlamenti vitát követő napokban, hogy vajon az ügyészségről ki fog gondoskodni ezentúl, vajon tartalmaz-e az ügyészségre vonatkozóan valamilyen előremutató elemet ez a törvénycsomag. Ez egyfelől jellemzi a tisztelt előterjesztő alapos és a szakmai egyeztetéseket, az érdekeltek tájékoztatását, úgy látszik, mégiscsak nélkülöző eljárását. Másfelől pedig azt a helyzetet is példázza, amire itt ma már nagyon sokan hivatkoztak, hogy a magyar igazságszolgáltatás történetében első ízben történik az meg, hogy szétválasztják az ügyészi hivatás gyakorlóit a bírói funkciót gyakorlóktól, ami a javadalmazást illeti. És hiába akarja azt államtitkár úr bizonygatni, hogy nem történik semmi változás, hiszen kezünkben van az a szakvélemény, amit - talán nem árulok el nagy titkot - a Legfőbb Ügyészségen készítettek nem jelentéktelen, rálátással és rátekintéssel bíró emberek, amiben bebizonyítják, hogy tizenegy helyen tér el az illetménytáblát illető pótlékok tekintetében az azonos beosztású ügyész tervezett javadalmazása az azonos beosztásban lévő bíróéval.
Hogy egy példát mondjak, mert Hack Péter úr rázza a fejét, például a Fővárosi Főügyészség osztályvezetője azonos beosztásúnak számít a Fővárosi Bíróság kollégiumvezetőjével, hiszen ugyanazt a funkciót látják el, de alacsonyabb az ügyészi pótlék szempontjából a százalékos skálabeosztása, mint a bíróságé. De elhangzott a legklasszikusabb példa, a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének összevetése: 40 százalék a kettőjük közötti differencia a legfőbb ügyész terhére, ami a pótlékot illeti. Úgy érzem, az az érv, hogy csak a parlament 50 százalékának plusz egy főnek a szavazata szükséges a legfőbb ügyész megválasztásához, ezzel szemben Solt Páléhoz kétharmad - mint tudjuk, a kormánypártok nem biztosították ezt egy alkalommal -, nos, ez azért talán kevés annak eldöntéséhez, hogy miért van ilyen jelentős eltérés. Ha így volt eddig, akkor rosszul volt eddig is; szeretném már mindjárt megelőlegezni azt a választ, amit majd Avarkeszi államtitkár úr fog mondani, hogy ez így van évek óta (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem így van!), csakhogy a kormányhatározat azt tartalmazza, hogy nem így lesz, hanem azonos lesz.
Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok megoldatlan és ahogy itt most hallottuk, kísérleti jelleggel nem is jósolható probléma mellett szeretném én is Solt Pál szavait idézni, hiszen nagyon sokan hivatkoznak rá, ő autentikusnak számít ebben az ügyben. Ő, amikor támogatta ezeknek a törvényeknek az előterjesztői szándékkal egyező elfogadását, azt mondta - nem tudom szó szerint idézni a szavait, de megvan már a jegyzőkönyv -, nehogy azt várja ettől az Országgyűlés vagy a közvélemény, hogy ettől gyorsabbak lesznek az eljárások, és ez majd felszámolja azt a, mondjuk, 60 ezres ügyhátralékot, amit egy mai újság szerint a Fővárosi Bíróság mint cégbíróság néhány év alatt felhalmozott. Erre vonatkozóan semmi ilyen ígéret nem is lehetséges. Azt lehet ettől várni - ahogy kifejtette -, hogy korszerűbb lesz az igazságszolgáltatás. Személyes véleményem, de mondhatom a Magyar Demokrata Fórum nevében is, hogy ez így nem teljesen felel meg a valóságnak. Az látszik ebből a csomagból, hogy a felső bírói pozíciókban lévő és az abba a pozícióba igyekvő, tisztséget viselő bírák számára rendkívül kedvezően megváltozik a helyzet, hiszen lerázza - hogy úgy mondjam - magáról a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezésnek legalábbis a nagy részét, ezt a nyűgöt, ugyanakkor létszámát illetően körülbelül a felére csökkenne, tehát 40-50-en végeznének jogegységesítő tevékenységet; nem tudjuk, hogy indokolt-e ennyi embernek jogegységesítő tevékenységet végezni. A másik 40-50 pedig egy táblát szerel majd a Markó utca 16-ra, és az lesz ráírva, hogy "Budapesti Táblabíróság". Mert azért ne legyenek kétségeik, azok az emberek ott fognak működni, csak most nem a Legfelsőbb Bíróság egyedül és a Legfőbb Ügyészség társbérlőjeként, hanem a fővárosi táblabírósággal fognak együtt működni.
Tehát erre a változásra, ezekre a pozíciókra nagyon jól kidolgozott a törvénycsomag, csak éppen a lényeget illetően nem tartalmaz megoldást.
(13.10)
Nagyon sokan hivatkoztak itt már arra, hogy nincsen semmilyen garancia arra, hogy a valódi ügyintézést, a valódi terhet viselő városi és kerületi bíróságokon az aránytalanul nagyobb munkaterhet és problémákat jelentő munkafeltételek változnak-e vagy sem, valóban konszolidálja-e - és nem reformálja, hanem konszolidálja - azt a helyzetet ez a javaslat, amelyet az előterjesztők neki tulajdonítanak.
Nagy felelőtlenség ez a feltételezés, különösen akkor, amikor - mint ahogy már ez is elhangzott kritikaként - egy elnyújtott, több szakaszból álló bevezetéssel, egy ezt követő, második parlamentre is bízva feladatokat próbálja ezt megindokolni a jelenlegi kormánytöbbség. Mindezekre tekintettel - bár nagyon sok elemét mi magunk is jónak találjuk a bírák jogállását illetően, erről most nem tudok bővebbet mondani, nagyon sok, a tisztviselőkkel kapcsolatos előremutató lépés van a törvénycsomagban -, sajnos ezek miatt a lényegi fenntartásaink miatt kénytelenek leszünk nem támogatni, ami nagyon nagy baj lesz, úgy érzem. És alapvetően megkérdőjelezi a független bírói hatalom kiépítésére irányuló szándékot, ha a parlament hét pártja közül, mondjuk, öt ezt nem fogja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
