MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Igen, a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája folyik jelenleg, és általánosságban szeretnék válaszolni az ellenzék azon megjegyzéseire, hogy itt valamiféle megállapodás felrúgása történt volna.
Úgy gondolom, hogy egyszerűen csak helyreállt az a reguláris rend, amely minden parlamentben szokásos. Néhai boldogult Antall József miniszterelnök úr, barátunk mondotta volt azt, hogy a parlamentek anyjában, a Westminsterben 50 százalék plusz egy szavazattal akár a királyság intézményét is meg lehet változtatni. E szerint az üzemmód szerint működik az angol parlament több-kevesebb sikerrel, és pontosan tudják a parlamenti képviselők, az alsóház képviselői, hogy milyen felelősség van a kezükben, és eddig nem változtatták meg a királyság intézményeit, nem hoztak alkotmányerejű törvényeket, nem változtatták meg az ő láthatatlan, Földnélküli János óta meglévő alkotmányukat.
Tehát nálunk kissé túlszabályozottra sikerült a dolog, különböző százalékokat állapítunk meg, kétharmadokat, aztán mikor egy koalíció többet kapott kétharmadnál - a választók vagy a sors vagy nem tudom én, kinek a kegyéből -, akkor megrettentek, de úgyis mondhatnám, hogy megrettentünk, és akkor úgy gondoltuk, hogy fel kell emelni ezt a 66 százalékot 80 százalékra. És mi történt? A másik oldal pedig élve ezzel a lehetőséggel, a zsugorodó százalékokat felnagyította, és eljutottunk az angol parlament 50 százalékáig lényegében. Tehát az egyre csökkenő ellenzéki szavazatoknak az értéke felnagyítódott ebben a skálában, és így jutottunk el addig, hogy éveken keresztül erről kell beszélni, kínlódtunk egy új alkotmány létrehozásán, ahol az volt a kikötés, hogy akkor a parlamentben lévő hat párt - mert nem gondoltunk arra, hogy osztódással szaporodnak a pártok -, hat frakció részvételével úgy lehet minden egyes sorát, minden egyes logikai állítását az új alkotmánynak létrehozni, ha legalább öt párt képviselői egyetértenek.
(21.50)
Mivel a hat párt közül egy - bár részt vesz az alkotmányozásban, de - kivonta magát a gyakorlati munka alól, ez azt jelenti, hogy az alkotmányozásban ténylegesen részt vevő pártoknak a száz százalékos konszenzusa kell ahhoz, hogy egy hosszú logikai rendszer minden egyes állítását megszavazzák. Ez egy képtelen helyzet. Matematikailag belátható, hogy így érdemes alkotmányt, amely a kor kihívásainak megfelel, amely igazodik az összes peremfeltételhez, nem lehet létrehozni. Szükségszerű volt ennek az elképzelésnek a bukása, bármilyen jó szándékú, tiszta lelkű, nemes lelkű volt az indíték.
Tehát ezen alkotmányozási módszerrel nem lehet semmi érdemlegeset, semmi innovatívat, semmi újszerűt létrehozni. Ebben a szisztémában nem jöhetett volna létre a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, nem jöhetett volna létre az erős miniszterelnöki vagy kancellári rendszer, és nem jöhetett volna létre sok más.
Tehát ez az én véleményem szerint - és ez most a sajátom, nem az SZDSZ-é, bár sokan oszthatják a tagjai közül - eleve bukásra volt ítélve. Egy kicsit cinikusan gondolkodva Göncz Árpád barátomnak egy régi mondása jut eszembe, amikor azt kérdezi, hogy mi a kétpúpú teve - nem más, mint egy bizottságilag létrehozott versenyló. Ilyen versenyló ez a mi alkotmánytervezetünk, egy jóindulatú, nemes lelkű kísérletnek a hamvába holt eredménye - de itt nem jó az eredmény szó.
Tehát ebben a helyzetben a koalíció, működésének a negyedik esztendejében kénytelen volt arra, hogy a föltorlódott, alkotmánnyal levő inhomogenitásait megoldja. És erre szerény kísérlet és tényleg visszafogott kísérlet a T/4300. számú törvényjavaslat, amely csak a legszükségesebb, visszaszorított mértékű alkotmánymódosításokat irányozta elő, nem tartalmazva például az ország védelmével, a honvédelemmel kapcsolatos, egy sor más problémát, amelyek ütközését szintén meg kellene oldani, már csak azért is, mert erre van törvénybeli előírásunk, és ez év végén jár le. De ezt csak mellékesen és zárójelben mondtam.
Tehát vissza kell térnünk az angol módszerhez, ahogy az egyenletek megoldásánál is mindenki tanulta, és most egyszerűen az angol módszer szerint működünk. Tehát az 50 százalék plusz 1 szavazattal, illetve a 66 százalék plusz 1 szavazattal az alkotmányon levő legszükségesebb változásokat eszközöljük.
Hadd mondjam el megint a saját személyes véleményemet: a koalíciónak nagy a történelmi felelőssége, azért, mert a nép - ez nagy szó! -, a szavazópolgárok 72 százalékot adtak a kezünkbe, s ezzel a 72 százalékkal be lehetett volna állítani, és még mindig be lehet állítani az európai jogállamiságnak az alapnormáit és az alapszabályrendszerét.
Nem valószínű, hogy kormánykoalíció a közeljövőben, belátható időn belül 72 százalékos többséggel fog rendelkezni. Ez nagyon nyomasztó is lehet, nagy felelősséget is ró ránk, de ugyanakkor kötelességeket is. Ezzel a 72 százalékkal élnünk kellett volna. Ezzel a 72 százalékkal meg kellett volna oldani az összes problémát, és most a ciklus vége felé, az utolsó évében görgetjük magunkkal a problémákat, és most próbáljuk megoldani. Úgy gondolom, nagyon szerény és visszafogott a kormánypártoknak az a törekvése, hogy a legszükségesebb apró javításokat végrehajtja az alkotmányon.
Még egy általános dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, ez pedig az, hogy szomorú tapasztalatokat gyűjtöttünk össze ezen együttműködés során. Mindig bámultam, és csodálattal néztem azokra a kormányokra, amelyek kisebbségben kormányoznak. A politikai kultúrának, az intelligenciának, a hosszú távra való gondolkodásnak a példáját láttam abban, hogy egy politikai csoportosulás fölvállalja egy ország kormányzásának a felelősségét úgy, hogy a parlamentben nincs meg az 50 százalék vagy annál nagyobb direkt támogatottsága, hanem indirekt módon szerzi ezt meg, állandó tárgyalásokkal, együttműködéssel. És mindig akadnak olyan ellenzéki pártok, amelyek támogatják a kisebbségben levő kormányt, mert egyetértenek az ország érdekében bizonyos intézkedésekkel, de fönntartják a szuverén jogukat, hogy ne minden intézkedéssel értsenek egyet. Egy kormánykoalíción belül egyet kell érteni szinte mindennel - de ebben az esetben nem.
Úgy érzem, hogy ez a négy vagy három év, amit talán elvesztegetettnek is lehet tekinteni ilyen alkotmányjogi szempontból, azt mutatta meg, hogy még nem jutottunk el a politikai kultúrának arra a fokára, amely szükséges ahhoz, hogy az ország érdekében ellenzéki pártok vagy éppen ellenzékben levő, vagy éppen a kormány igáját magukra vevő pártok együtt tudjanak működni az ország érdekében. Volt egy-egy emanáció, egy-egy fölvillanás, amikor össze tudtunk fogni, és remélem, hogy az euro-atlanti integráció érdekében össze is tudunk fogni, és fönntartjuk azt a konszenzust, ami jelenleg van; de számtalan kérdésben ezt nem sikerült elérni.
Abban a pillanatban, amikor egy ellenzéki párt észrevette, hogy érdekérvényesítő képessége nyílt meg - függetlenül a mandátumainak a számától -, akkor élt ezzel, és nem gondolt magára a témára, nem gondolt magára a célra, amit meg kellene valósítani, és nem működött együtt a kormánnyal. Éppen ezért én személyesen kudarcként élem meg az alkotmányozási kísérletet. Ezt majd a szaktudósok, a politológusok és az újságbeli politológusok úgyis elemezni fogják, kiértékelik.
Én szomorú vagyok emiatt, ugyanakkor örülök annak, hogy a kormány végre összeszedte magát, ezt az alkotmánymódosítást benyújtotta, és bízom abban, hogy visszanyerve a határozottságát és az öntudatát, a két koalíciós partner egyetértésével a szükséges további módosításokat is meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
