DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A törvényalkotás természetszerű feladata, hogy a jogszabályokat a társadalom mindennapi életéhez, annak követelményeihez igazítsa. A nagyfokú munkanélküliség megjelenése, de különösen a tartós munkanélküliség kialakulása, illetve jelentős rétegek kiesése a szociális ellátások kereteiből felértékelte a munkavégzés mindenfajta lehetőségét. Az alkalmi munka szervezett formájára valóban nem volt korábban példa. Kétségtelen, hogy különösen vidéken a legjobb igyekezet mellett sem lehetett eleget tenni az alkalmi munkavállalás esetében a munkavállalásra vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Ezért maga a törvényjavaslat alapgondolata mindenképp helyesnek, üdvözlendőnek tekintendő és tekinthető. Az viszont bosszantó, hogy a törvényjavaslat - mint annyiszor - elsietett, hiszen viszonylag kevesebb munkával sokkal szélesebb körűen, a feketegazdaság meglétének jobb letapogatásával lehetett volna kidolgozni.
Szűk lett a leendő törvény hatásköre azzal, hogy kizárólag magánszemélyek részére teszi lehetővé az alkalmi munka végzését, és a körből még az egyéni vállalkozókat is kizárja. Hogy ez hiba, azt a kidolgozók is észrevették, hiszen az indoklás így fogalmaz: "A munkáltatókat érintő hatály évközi kiterjesztésére alapvetően a kapcsolódó törvények - a számviteli törvény, a személyi jövedelemadó-törvény és így tovább - éves rendszere miatt nem kerülhetett sor, a vállalkozásokat érintő inkább bonyolult elszámoláshoz, mint az e törvény által megcélzott egyszerűsítéshez vezetett volna."
Az indoklás állításával szemben két dolgot kell felvetni. Az egyik az, hogy végre tudomásul kellene venni: a törvények nem hónapokra szólnak, és komoly problémákkal kell szembenézni, ha azokat idényenként kell változtatgatni. A törvényjavaslat szerint a leendő törvény szeptember 1-jén lépne hatályba, de ténylegesen csak szeptember végétől alkalmazható. Semmilyen indoka nem volt annak, hogy a munkáltatókat érintő jogszabályt és hatályt ne terjesszék ki a jövő év elejétől kezdődően, azon túlmenően, hogy akkor a jelenleginél sokkal alaposabban meg lehetett volna vizsgálni a feketegazdaság egyes területeit.
A másik tényező, amire hivatkoznak, hogy a vállalkozások számviteli, adózási szabályozásai nem hangolhatók össze a jelenlegi elképzeléssel. Ez nem egészen érthető, hiszen a közteherjegy, illetve a hozzá tartozó bér egyszerűen elszámolható költségként, akár elkülönítve az egyéb munkaköltségektől.
A törvényjavaslatban foglalt megoldás, az egyszerűsített eljárás - mint azt már jeleztem - helyes és megfelel a társadalom igényeinek. A gond viszont ott jelentkezik, hogy nem vették figyelembe: a leendő munkaadók jelentős része valóban csekély jogismerettel rendelkezik - erre egyébként az államtitkár úr utalt -, tehát olyan törvényt kell alkotni, amely lehetőleg hosszabb távon sem igényel változtatást, azaz minél kevesebb hibát és hibalehetőséget tartalmaz.
(19.40)
Az első problémák már a bérek és a fizetendő díjak körül merülnek fel. Közismert, hogy a feketegazdaság alapvető forrása az az érthető emberi törekvés, amely az anyagilag nehéz helyzetből lehetőleg optimálisan szeretne kikerülni, és ezt többnyire a közterhek elkerülésével oldja meg. A jogalkotó viszont nem tudott szabadulni attól a kényszertől, hogy a láthatóvá vált jövedelmekből lehetőleg minél nagyobb bevételt nyerjen. Ebből következik, hogy a mellékletben megfogalmazott munkadíjsávoknál az ellátási alap és a közterhek számítási alapja általában nem a sáv középértéke, hanem a felső határ felé tolódik, sőt az utolsó sávban az ellátási alap magasabb, mint a ténylegesen fizetett munkabér.
Ezzel a megoldással a sávok alacsonyabb munkadíjai igencsak drágulnak, hiszen például a 700 forintos munkadíj mellett a 600 forintos közteherjegy több mint 85 százalékos többletköltséget jelent. Ezért megfontolandó lett volna, hogy száz forintonként, illetve száz forint munkadíjra vetítve kerüljön meghatározásra a szükséges közteherjegy.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A választott megoldás még egy problémát vet fel, amely várhatóan később még számos zavar forrása lehet. A befizetendő közterheket a jeggyel logikusan a munkaadó teljesíti, függetlenül attól, hogy a közteher őt vagy a munkáltatót terheli, a javaslatban előírt levonásokat a munkabérből neki kell elvégezni. De vajon mennyit kell levonnia a sávon belül egységes közteherérték mellett?
Hogy a korábbi példánál maradjak: 700 forintos napi munkadíj esetében a 10 százalékos személyi jövedelemadó, illetve a nyugdíj és munkavállalói járulék összegét a 700 vagy az alapellátásnak megállapított 900 forint után vonják-e le? Ha szabályszerűen jár el, az ellátási alap alatti munkadíj esetében indokolatlan többletköltség terheli, az e fölöttieknél viszont - ugyancsak indokolatlanul - jobban jár.
Tekintve, hogy a feketegazdaságról szerzett információk alapján a magasabb munkadíjsávok nem túlzottan jellemzőek, itt minden fillér számít. A javaslat helyesen az alkalmi munkakönyvet, illetve annak kiállítását ingyenessé teszi, de ez az ingyenesség már nem vonatkozik a közteherjegyekre. Ellentmondás tapasztalható, hogy míg az alkalmi munkakönyvhöz való hozzájutást, az önkormányzatok működését a javaslat pontosan rendezi, a közteherjegy forgalmazásáról szó sem esik. Ami a közteherjegy költségoldalát illeti: ha a közterheket az ellátási alapra vetítjük, akkor megállapítható, hogy egy 600 forintos jegy esetében a számított forgalmazási költség mintegy 50 forint, amely a magasabb értékű jegyeknél lineárisan emelkedik.
A javaslat 7. §-a kizárólag arról szól, hogy a forgalmazó a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költségét csökkenti, és így csökkentett mértékben átutalja. Magyarán: nincs is meghatározva, hogy valójában mekkora a forgalmazási költség.
Mennyi számítható fel a paragrafus alapján? A forgalmazó az 50 forintnál nagyobb értéket is felszámolhat. A forgalmazás kérdése viszont rendkívül lényeges, hiszen enélkül szinte elképzelhetetlen az ellenőrzés. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a bankjegyektől a zárjegyekig ma már mindenféle hamisítással számolnunk kell, ebből a szempontból tehát nem lenne célszerű a teljesen szabad forgalmazás. A legjobbnak látszó megoldás, ha a közteherjegyek forgalmazását az alkalmi munkakönyvekhez hasonlóan a települési önkormányzatokhoz telepítenék. Viszont mindenképpen szükségesnek tartom, hogy abban az esetben, ha az alkalmi munkakönyvek ingyenesek, konkrétan meghatározásra kerüljön a közteherjegyek forgalmazási költsége, illetve az az összeg, ami felszámolható. Semmiképpen sem fogadható el a hasraütésszerűen rácsapott többlet, ezért felül kellene vizsgálni a jegyek tényleges értékét. Nem tartom elégségesnek a javaslat azon megállapításait, hogy a közteherjegyekkel kapcsolatos eljárási, forgalmazási és elszámolási szabályokat majd később, a pénzügyminiszter határozza meg.
A Független Kisgazdapárt elismeri, hogy a törvényjavaslat valós társadalmi problémára keres megoldást, ezért mindenképpen támogatni fogja, de éppen ezért, a társadalom legelesettebb rétegét érintve, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy csak kellően pontosított, közérthetővé fogalmazott és hátsó anyagi szándékoktól megtisztított törvény kerüljön ki az Országgyűlés kezéből. Ezért módosító javaslatokat fogunk tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
