DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Úgy vélem, ez a törvényjavaslat és ennek benyújtása tipikus példája annak, hogyan nem lehet törvényt alkotni. Úgy nem lehet egy alapvető alkotmányos jogintézményhez hozzányúlni, hogy fölmerül egy aktuális probléma, és annak adekvát megoldása helyett hozzányúlunk hevenyészve magához a jogintézményhez - mert itt ez történt.
Az Alkotmánybíróság - észlelve azt a sajátos szituációt, hogy itt ötven országgyűlési képviselő élni kívánt alkotmányos jogával és az Alkotmánybíróságról szóló törvényben biztosított jogával, és előzetes normakontrollt kívánt kérni az összeférhetetlenségről szóló törvény ügyében, a Házszabály rendelkezései azonban megakadályozták, hogy ezzel a jogával az ötven képviselő élni tudjon - megállapította, hogy ez alkotmányellenes szituáció, mert mindaddig, ameddig a képviselőknek ez az alkotmányos joga fennáll, addig a Házszabálynak biztosítania kell ennek gyakorlati érvényesítését.
(18.00)
Mit csinál erre a kormány? Nem azt, ami a kötelessége lenne, hogy az 50 képviselő számára az alkotmányban és az alkotmánybírósági törvényben biztosított jog gyakorlati érvényesítését is lehetővé tevő házszabály-módosítást készít elő - hozzáteszem, hogy a pártokkal való egyetértésben természetesen -, hanem megváltoztatja az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, illetőleg erre tesz javaslatot, és megszünteti azt a jogot, hogy az 50 képviselőnek törvény adta joga legyen az Alkotmánybírósághoz fordulni. Így nem lehet a törvényalkotó hatalommal élni, mert pont a visszájára fordul a dolog. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg - helyesen -, hogy a gyakorlat érvényesülését biztosító házszabály-módosítást kell megtenni, hogy egy alkotmányos jog a gyakorlatban érvényesüljön, ehhez képest a kormány azt mondja: elveszem ezt a jogot, és akkor nincs probléma, hogy nem lehet érvényesíteni.
A Magyar Demokrata Néppárt ezért nem azt tartja lényegesnek ebben a kérdésben, hogy most indokolt-e, vagy a nyugat-európai országok gyakorlatával egyező-e az, hogy 50 képviselőnek egyáltalán joga van az Alkotmánybírósághoz fordulni előzetes normakontrollt kérve, meg hogy a bizottságnak indokolt-e megadni az ilyen jogot - szerény véleményem szerint egyébként indokolt -, hanem az az alapvető kérdés, hogy így, egy ilyen aktuálpolitikai probléma kapcsán nem lehet megváltoztatni egy alkotmányos jogintézményt, úgy, hogy pont a törvény adta jogot igazítom a politikai igényekhez, és nem fordítva teszem, tehát az Alkotmánybíróság által támasztott követelménynek nem teszek eleget, hanem éppen hogy a jogot veszem el.
Egyébként Bihari képviselő úr azt mondta: az ő véleménye szerint a szabad választásokat megelőzően az egypárti parlamentben indokolt volt megadni egy 50 fős kisebbségnek a jogot, hiszen az egy egypárti parlament volt, tehát ott egy 50 fős kisebbségnek indokolt volt egy ilyen alkotmányos jogot biztosítani, és ma már ez nem indokolt. Tisztelt képviselőtársaim, abban az egypárti parlamentben az ellenzéknek 50 képviselője sem volt, tehát ugyanúgy nem tudott élni az akkori ellenzék azzal az 50 képviselős joggal, mint ahogy nem tudott élni a többségi Alkotmánybírósághoz fordulással sem. Meggyőződésem szerint ennek a törvénynek az ilyenformán történő beterjesztése - mint ahogy Szájer József utalt is rá - nem céloz mást, mint a kisebbségi jogoknak a megnyirbálását, és ezt a Magyar Demokrata Néppárt nem tudja elfogadni.
A másik kérdés szintén aktuálpolitikai probléma. Másfél éve képtelen a tisztelt Ház kétharmados többséggel megválasztani két alkotmánybírót a meglévő helyre. Mit tesz erre a kormány? Beterjeszt egy javaslatot, hogy miután már az Alkotmánybíróság működőképességét is veszélyezteti az a helyzet, hogy a pártok nem képesek kompromisszumra jutni az alkotmánybírák személyét illetően, és miután már több botrány volt itt, a parlamentben, amikor - ismeretes módon - a jelölőbizottság által jelölt személyek közül csak egyet választottak meg, aztán ismételt jelölés után a másikat ismételten nem, a kormány megoldja a problémát: beterjeszt egy javaslatot, és azt mondja, hogy 70 éves korban ugyan megszűnik a mandátum, de mindaddig, ameddig az új alkotmánybíró megválasztásra nem kerül, a mandátum 70 éves kor után is megmarad.
Tisztelt Országgyűlés! Megint az a helyzet, hogy ha nem tudom megoldani úgy, ahogy elvárható lenne, hogy az Alkotmánybíróság működőképessége iránti felelősségtől áthatva kompromisszumot is kötök - most itt a parlamenti többségről beszélek -, tehát a többség netán megköti a kompromisszumot a kisebbséggel, akkor megváltoztatom az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, és azt mondom: így biztosítom a működőképességet.
Tévedés ne essék itt, tisztelt képviselőtársaim, érdemes azon elgondolkodni, hogy esetleg egy ilyen kisegítő szabályt be lehet tenni az Alkotmánybíróságról szóló törvénybe, miszerint a 70 éves kor végül is nem szentírás, 70 éves korra nem válik alkalmatlanná az alkotmánybíró, tehát semmi probléma nem történik, ha az alkotmánybíró 70 éves kora után egy-két hónapig továbbszolgál; tehát elképzelhető egy ilyen törvénymódosítás - de nem most! Hanem miután az alkotmánybírákat már megválasztották, miután ezt a problémát - a jelenlegi törvényi rendelkezés szerint - már megoldották a pártok, utána el lehet gondolkodni rajta, hogy egy ilyen kisegítő szabályt esetleg be lehet iktatni.
Tehát először válasszuk meg a mostani eljárásban a két alkotmánybírót a 70 éves kort meghaladó alkotmánybírák helyére, és utána módosítsuk esetleg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt - mi ezt így látjuk logikusnak, és így látjuk kívánatosnak. De a másik problémát, amit a kompromisszumképtelenség és a két kormánypárt magatartása okozott az alkotmánybírák megüresedett helyének betöltése halasztásával kapcsolatban, nem lehet megoldani ezzel a törvénymódosítással.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság működésképtelenségének veszélye csak az egyik veszély, amit orvosolni lehet azzal, ha betöltjük a helyeket, meg orvosolni lehet azzal, ha 70 éves kor után bennmaradnak az alkotmánybírák, ez csak az egyik veszély, amit ez a másfél éves késedelem előidézett. De a másik veszélyt nem lehet ezzel a megoldással orvosolni, mert a másik veszély igenis az, hogy most ezzel a másfél éves késedelemmel gyakorlatilag az Alkotmánybíróság állománya kicserélődik, mivel 9 évre választjuk az alkotmánybírákat, és jövőre lejár a mandátumuk azoknak, akik '89 óta alkotmánybírák; ebből pedig az következik - összhangban azzal, hogy a késedelem miatt összetorlódtak az alkotmánybíró-választások -, hogy jövőre olyan helyzet áll elő, miszerint az alkotmánybírók nagyobbik része új alkotmánybíró lesz, akik csak igen rövid gyakorlattal rendelkeznek. Az pedig egy alapvető kérdés, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában a folyamatosság érvényesülni tudjon, és hogy az egyik bíró átadja a tapasztalatát a másiknak - ez pedig ilyen körülmények között nem valósítható meg. Erre kell nekünk megoldást találni, szintén nem úgy, hogy a kormány egyoldalúan benyújt egy javaslatot, hanem üljenek le a pártok, egyeztessenek, és gondolják végig, hogy a 9 éves mandátumot esetleg 12 évre meg lehetne hosszabbítani, mert az megoldaná azt a problémát, ami azáltal keletkezett, hogy a másfél éves késedelem következtében egymásra torlódnak az alkotmánybíró-választások, és megannyi gyakorlat nélküli alkotmánybíró fogja ellátni ezt a fontos feladatot a testületben.
A Magyar Demokrata Néppárt tehát azt javasolja, hogy a kormány vagy vonja vissza ezt a javaslatot, vagy pedig halasszuk el a tárgyalást, üljünk le egy hétpárti tárgyalásra, próbáljunk olyan megoldást találni, amely a pártok részére elfogadható, és amely valóban megoldja a ténylegesen felmerült problémákat: mind az Alkotmánybíróság döntésével összhangban az első problémát, mind pedig a folyamatosságot biztosítandó a második problémát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
