DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Hét év telt el a többpártrendszer újbóli kialakulása lehetőségének megteremtése óta. Szándékosan fejezem ki magam ilyen bonyolultan, miután úgy gondolom, hogy valóságos rendszerváltás nem történt, de megtörtént a többpárti parlamenti demokrácia alapelveinek lefektetése, és ezen keresztül megnyílt az a lehetőség, hogy egy valóságos rendszerváltást előkészíthessünk.
Ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy a többpárti parlamenti demokrácia alapelveit jelentő, az államhatalmi ágak egymás közötti egyensúlyának megteremtése nem igazán sikerült, miután több hatalmi ág a másik fölé növekedett. Mi így vélekedünk mindenekelőtt az Alkotmánybíróságról, hiszen már az Alkotmánybíróságról szóló törvény megalkotásakor egy olyan speciális helyzet volt, amely nem vezethetett tökéletes megoldáshoz. Hadd utaljak itt arra, hogy Magyarországon korábban nem volt Alkotmánybíróság, és amikor a '89. évi háromoldalú tárgyalások során az Alkotmánybíróság megalkotására sor került, akkor az volt az általános feltételezés, hogy a korábbi állampárt, tehát Horn Gyula miniszterelnök úr jelenlegi pártjának a jogelődje, a miniszterelnök úr akkori pártja az első szabad választáson is elnyomó többséghez jut a frissen létrejött többi párttal szemben, hiszen volt egy több évtizeden át jól megszervezett állampárt, és voltak azok a demokratikus erők, amelyek megszervezésére se idő, se pénz nem állt rendelkezésre. Ezért tehát az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvények megalkotása kapcsán nem kerülhetett kellő idő és figyelem az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény és a koncepciók jó megfontolására. Így azután egy olyan helyzet keletkezett, hogy az Alkotmánybíróság világviszonylatban is egyedülállóan széles hatáskörhöz jutott, holott a háromoldalú tárgyaláson részt vevő erők tulajdonképpeni törekvése nem arra irányult, hogy az egyik hatalmi ágat a másik fölé helyezzék, hanem arra irányult, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt ezt az egyensúlyt megteremtsék.
Az alkotmánybíráink egy része is hajlott arra, hogy megválasztását követően tovább bővítse önmaga jogkörét, így alakultak ki olyan fogalmak Magyarországon, mint a "láthatatlan alkotmányozás" vagy olyan fogalmak, mint a "lopakodó alkotmányozás". Ennek következtében az ilyen módon gondolkodó alkotmánybírák jogalkotása egyrészt fokozatosan kezdte átvenni az írott magyar alkotmány helyét, másrészt pedig beleolvastak a Magyar Köztársaság Alkotmányába olyan további alapjogokat szülő anyajogot, amelynek alapján sokszor a hatályos alkotmány szövegén túllépve minősítettek egyes törvényhelyeket és jogszabályokat alkotmányellenesnek, illetve a saját maguk sajátos alkotmányértelmezése szerint hoztak létre teljesen új szabályozást.
E kritika mellett természetesen jelezni kell azt is, hogy az Alkotmánybíróság ugyanakkor igen sok, a magyar alkotmányos rend kialakítását elősegítő döntést is hozott, és ennek a kettősségéből következik a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az a következtetés, hogy az Alkotmánybíróság a mai napig sem tudta megtalálni igazi helyét a magyar alkotmányos rendben.
(17.00)
Ehhez viszont az Országgyűlésnek kell hozzásegítenie a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságát, hiszen az semmiképpen sem engedhető meg, hogy az Alkotmánybíróság bármely hatalmi ág fölé nőjön, különösképpen nem a Magyar Köztársaság Országgyűlése fölé. Egyébként ez olyan mérvű problémát jelent ma már a jogrendünkben, hogy igen sok állampolgár konkrétan felveti az ezzel kapcsolatos aggályait.
Ennek hátteréből válik érthetővé az a többéves probléma is, hogy az Országgyűlésben helyet foglaló pártok miért tudnak olyan rendkívül nehezen megállapodni az egyes alkotmánybírák személyében. Ki kell mondani őszintén és nyíltan, itt nem arról van szó, hogy a jelöltek valóságos szakmai alkalmassága megkérdőjelezhető lenne. Azon jelöltekre utalok, akik valamilyen okból nem kerültek megválasztásra. Talán megemlíthetném, hogy a legutóbbi példából, Bruhács jogászprofesszor úr alkotmánybíróvá történő megválasztásának sikertelenségéből is egyértelműen megállapítható, hogy az nem a professzori felkészültség hiányosságaiból fakadó következmény; hanem egész egyszerűen - azon túlmenően, hogy az állampárt nem akarta a maga számára elfogadni ezt az alkotmánybírót, mert hiszen túl pártatlannak tekintette az alkotmánybírót -, azt hiszem, ki kell mondani azt is, hogy éppen ebből fakadóan a kormánykoalíció a saját többségi helyzetével visszaélve egész egyszerűen becsapta a demokratikus ellenzéket, és egy olyan helyzetet teremtett az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatban, amely a működőképesség kérdését is felvetette. (Zaj.)
Úgy gondolom - anélkül, hogy túlzottan rátámaszkodnánk és visszatekintenénk erre az eseménysorra -, azt azért le kell rögzítenem a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt nevében, hogy ez a szociálliberális kormányzat örök szégyenfoltja marad, amíg az írott alkotmányosság a társadalom számára bármiféle érdeklődést jelent.
Összegezve tehát az eddigi mondandómat: úgy látom, azért nem lehet folyamatosan betölteni a kiürülő alkotmánybírói pozíciókat, mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága túlzottan a többi állami szerv fölé került hatalmilag, széles jogköre miatt, és az írott alkotmánytól elszakadó döntési stílusa még inkább növeli hatalmi súlyát az egész magyar politikai rendszer felett. Tehát bizonyos fokig az Országgyűlésben helyet foglaló politikai pártok önvédelmi eszköztára jelenik meg akkor, amikor az alkotmánybíró személyében nem sikerül megállapodni. Hiszen óriási jelentősége van annak, hogy egy - a többi hatalmi ág fölé növő - Alkotmánybíróság személyi összetétele miképpen alakul. Ha tehát helyes a diagnózisom, akkor csak tüneti kezelésnek lehet minősíteni a most beterjesztett törvényjavaslat 1. §-át, amely a 70 éves korhatárt elért alkotmánybírák megbízását nem engedné megszűnni addig, amíg helyükre az Országgyűlés nem választja meg az új alkotmánybírákat.
A probléma igazi megoldása a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az lenne, ha az Országgyűlés rendszeresen megvizsgálná a magyar Alkotmánybíróság abnormálisan széles hatáskörét és egyedülállóan aktivista döntési stílusát, amely nemcsak hogy elszakad az írott magyar alkotmánytól, hanem az Országgyűlésnek le kellene metszenie az Alkotmánybíróság hatalmi túlnövéseit, és a világ többi alkotmánybíróságának szintjére kellene helyeznie ezt a szervezetet. Ez azért lenne megoldás, mert ebben az esetben már nem kellene félnie az Országgyűlésben helyet foglaló pártoknak attól: ha nem egyeznek meg mindenben a leendő alkotmánybíró személyéről, akkor bármiféle jogsérelem érhetné az Országgyűlésben helyet foglaló pártokat.
A Független Kisgazdapártnak tehát alapvetően ez a megoldási javaslata. De ugyanakkor - mint a realitásokat tisztelő pártnak - ki kell jelentenie: azt nem lehet elvitatni, hogy végül is egy szükséghelyzetben ez egy valamennyi párt számára egyformán jó megoldásnak tekinthető döntési helyzetet eredményezne. Tehát annak ellenére, hogy mint jogásznak, minden porcikám tiltakozik az ilyen megoldás ellen, mégis a kényszerűség hatása alatt azt kell mondanom, az igazságügyi kormányzat megtalálta az egyetlen lehetséges jó megoldást.
Ezért a Független Kisgazdapárt, ha vérző szívvel is, ha nem lesz más megoldás, támogatni fogja az igazságügyi kormányzat ezen előterjesztését. De szeretné felvetni: itt lenne az idő, hogy az Alkotmánybíróság átfogó rendezési problémáit végiggondoljuk, és pártközi egyeztetésekkel az ezt megoldó törvényjavaslatot elő kellene készítenünk, mert végül is - függetlenül a következő országgyűlési választásoktól - a jogrendnek pártsemlegesnek kell lennie, a megoldásnak pártsemlegesnek kell lennie. Tehát egy pártsemleges megoldás keresésében a Független Kisgazdapárt a partnerségét hangsúlyozza. Hosszabb távon azonban - ismétlem - megítélésem szerint csak az általunk javasolt vagy egy ahhoz közel álló, valamilyen más megoldás lehet a megnyugtató hosszabb megoldás az alkotmánybírói posztok betöltésére.
A törvényjavaslat 2. §-a az alkotmányellenesség előzetes vizsgálatának indítványozói körét kívánja módosítani. Míg jelenleg az Országgyűlés egésze többségi szavazattal, továbbá bármely állandó bizottság vagy minimálisan 50 képviselő indítványozhatja egy-egy törvényjavaslat alkotmányossági felülvizsgálatát, addig az előttünk fekvő javaslat megszüntetné az állandó bizottságokat és a minimum 50 képviselőt megillető indítványozási jogát.
Ahhoz, hogy megalapozott álláspontot tudjunk elfoglalni ebben a kérdésben, mindenekelőtt foglalkozni kell egy nagyon fontos jogintézménnyel, az előzetes normakontroll jogintézményével, mert ennek eldöntése, helyes vagy helytelen megközelítése adja a megfelelő megoldást. Emlékeztetném arra az igen tisztelt Házat, hogy már az Alkotmánybíróság gondolatának 1989-ben történt felmerülésekor az akkori alkotmányügyi és igazságügyi bizottság jogelődje - azt hiszem, akkor jogi bizottságnak hívták - egy rendkívül alapos vitát folytatott le a normakontrollal kapcsolatban.
(17.10)
Igen sok aggály merült fel már akkor az előzetes normakontroll intézményének a bevezetését illetően. Amint az a szakmai körökben ismert, a legtöbb országban, ahol létezik alkotmánybíráskodás, csak nagyon szűk körben engedik meg az előzetes normakontrollt - már ahol megengedik, mert természetesen az alkotmánybíróságokkal rendelkező országok egy részében ezt nem is engedik meg. Ugyanis az előzetes normakontroll lehetősége egész egyszerűen beleviszi akarva-akaratlan az Alkotmánybíróságot a politizálás sűrűjébe, holott az alkotmánybíráknak az egész szerepe nemcsak hogy pártsemleges kell legyen, hanem távol kellene állnia a politizálás lehetőségétől is, itt pedig - ismétlem - egy rendkívül széles politizálási lehetőség sűrűjébe viszi bele az Alkotmánybíróságot. Ennek elkerülésére már csak a kihirdetett törvény alkotmányossági vizsgálatát engedik meg a legtöbb országban; itt viszont - az Alkotmánybírósággal kapcsolatos elismerés körébe tartozik ez a megállapításom - miután már észlelte a magyar Alkotmánybíróság is ezt, és a 16/1991. határozatával önmaga szűkítette önmaga hatáskörét. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság bíráinak többsége maga is elfogadhatatlannak tartotta hatásköre túltengését. Úgy gondolom, hogy akkor lenne következetes az Országgyűlés, ha az egész előzetes normakontroll intézményét úgy, ahogy van, eltörölné. Vonatkozik ez megítélésem szerint a köztársasági elnök urat megillető indítványozási jogra is, amit számára az alkotmánybírósági törvény 35. §-a biztosít.
Javaslom tehát a Független Kisgazdapárt nevében, hogy ne csak az állandó bizottságokat és az 50 képviselőt megillető indítványozási jogot törölje a tisztelt Ház, hanem tegye ezt teljessé, és szüntesse meg a törvényjavaslatok előzetes alkotmánybírósági normakontrolljának egész intézményét.
A köztársasági elnök előzetes normakontrollra vonatkozó indítványozási jogát márcsak azért sem lenne célszerű a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint meghagyni, mert a jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk a köztársasági elnök pártoktól való függetlenségének elvére épül. Márpedig ha a köztársasági elnök számára lehetővé tesszük az előzetes normakontroll kérését, illetőleg meghagyjuk annak lehetőségét, akkor adott esetben a köztársasági elnököt épp úgy, mint az alkotmánybírákat be lehet vinni a politizálás sűrűjébe, tehát kap a Magyar Köztársaság elnöke egy pontosan azzal ellentétes jogi lehetőséget, mint amire a köztársasági elnök egész jogköre alapozódik. Ezért tehát a köztársasági elnök előzetes normakontrolljának meghagyását a Független Kisgazdapárt ellenzi; és az az álláspontja, hogy ha egyszer a köztársasági elnöki intézmény úgy illeszkedik a magyar alkotmányos rendbe, ahogy az jelenleg van - mert lehet természetesen más megoldás is, tehát félreértés ne essék, mi nem általában és mindentől elrugaszkodva fejezzük ki ezt az álláspontot, de mégis most ezt mondjuk -, ha a jelenlegi parlament a köztársasági elnököt meg kívánja hagyni abban a megítélésében, hogy a politikai harcokon túlra helyezetten kívánja működtetni a köztársasági elnöki intézményt, akkor az előzetes normakontroll jogát nem szabad meghagyni.
Összegezve ezeket a gondolataimat javaslom tehát, hogy az alkotmánybírósági törvény előzetes normakontrollra vonatkozó, tehát a 33-35. §-ig terjedő részét a tisztelt Ház helyezze hatályon kívül.
(Boros László helyét a jegyzői székben dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Ezzel a megoldással kívánja a Független Kisgazdapárt az álláspontját érvényre juttatni.
Ugyanakkor az esetleges félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni, hogy a nemzetközi szerződések megerősítése előtti alkotmányos kontrollt fenn kívánjuk tartani, mert ez nem a pártcsatározások, nem a politikai szféra körébe eső megoldás, hanem itt egyértelműen a magyar állam nemzetközi érdekeiről, a jogharmonizációs kötelezettségek valódi beilleszthetőségéről van szó. Tehát úgy gondolom, hogy ennek következtében a szóban forgó törvény 36. §-ának rendelkezéseit hatályban kell tartani, hiszen ezt az előzetes alkotmányossági kontrollt a többi külföldi alkotmánybíróság is ellátja. Ennek az még a magyarázata, hogy nemzetközi síkra ne tevődjön át egy ország belső szerveinek vitája alkotmánya eltérő értelmezéséről. Ezért úgy gondolom, hogy valamennyiünk számára elfogadható megoldás kell hogy legyen a nemzetközi szerződések megerősítése előtti alkotmánybírósági kontroll fenntartásának a kérdése, hiszen egyes esetekben - fontos nemzetközi szerződésekre gondolok - nagyon fontos államérdeket is jelenthet, ha ezt a nemzetközi kontrollt fenntartjuk.
Ilyen körülmények között tehát ezekkel a megjegyzésekkel tudja támogatni a Független Kisgazdapárt a beterjesztést, és szeretném hangsúlyozni, hogy a Kisgazdapárt szeretne egy olyan alkotmányozási folyamatban, és egy olyan, az államhatalmi ágak egymáshoz való egyensúlyának valóságos egyensúlyát megteremtő jogalkotási folyamatban részt venni, ahol pártsemleges megoldások születnek, mert én azt hiszem, ez jelenti az európaiságot, enélkül pedig a többpárti parlamenti demokrácia magas szintű működése elképzelhetetlen.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
